A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 20. szám - A nemzetközi választott bíróságokról. 2. [r.]

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 20. szám. Budapest, 1907. május W. Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. m S: 5} V ) jHciyben. vagy vidékre bér \&?~—^// mentve küldve: Negyed évre ... 4 körönre! o S « SP AZ ICAZSA :Cli¥ ím mm KPTISELETÉILE. 1 MAGYAR. CCYTKIll, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJECIZŐI íiR ÚlMi Egész Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Ití RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvedek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden va j; rnap. Az előfizetési pénzek ícgr('l<:zcrübben béimentesen po-stniitíi 1 vá nynyal küldendők. TARTALOM : A nemzetközi választott bíróságokról. A J o g számára irta J ardi m Lajos dr., a portugál szenátus tagja. — KözszerzeményIrta Kovács Béla, temesvári kir. Ítélőtáblai biró — A halálesetfelvétel kiegészítése. Irta ifj. Makay Dezső dr., budapesti kir. aljegyző. — A konstitutív Ítéletek tana. Irta Balog Elemér dr, ügyvéd — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — A sajtójog reformja.) — Irodalom (I m 1 i n g Konrád dr : A végrehajtási törvény magyarázata.) — Vegyes. TÁRCA: Szinházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A nemzetközi választott bíróságokról.*) A Jog számára irta dr. JARDIM LAJOS, valencai gróf, a portugál szenátus tagja, nyug. egyetemi tanár. Portugálból fordította T h ó t László dr. (Folytatás)*) Orániai Vilmos. Németalföld egyik kormányzója, szintén szilárd jellemű férfiú volt; a királyi udvarban nevelkedvén, V. Károlynak a cimernöke, majd nagykövete, végül pedig II. Fülöpnek egyik kormányzója lett, az udvari intrikák közepette megtanulta azt, hogy hogyan kell vezetni az embereket. Egy napon II. Henrik francia királylyal beszélgetve nyomára jött a katholikus királyok titkának. E titok a következő volt : Spanyolország soha sem fog megbarátkozni a flandriai tartományok vallásával, vagy függetlenségével s ezért háborút fog folytatni a végletekig. így beszéli ezt el Bentivoglio bibornok, a llandriai háborúk történetirója. Ezt a tervet főzte ki s titkolta el a nagy «hallgató» (II. Fülöp), aki azt csupán udvari történetírójával, Európa első pamflet-írójával, Marnix de SainteAldegonde-dal közölte. Ezek voltak a XVI. század főbb küzdelmei. Ami Olaszországot illeti, ott a vallási művészet terén dult a forradalom, a megfeszített Krisztust Rafael Madonnáival és Michel Angéla «Dávid»-]áva\ és «Mózes»-ével helyettesitette akkor, amidőn Közép-Európa meghóditotta a lelkiismeret-szabadságot. Választott bíróságok nem gyakorolhatták jurisdictiójukat; a lelkiismereti kérdéseknek nincsen birájuk ; ezért ismerték el ezt a modern alkotmányok, amidőn proklamálták a vallásszabadságot. Fölötte nevezetes dolog, hogy e nagy reformkorszakban, a XVI. században, jelentek meg az első nemzetközi jogi művek, amelyeknek tanai csakhamar élénk figyelmet keltettek az egyetemeken és a nemzetek kormányainál. A nemzetközi jog művelői között a spanyol irók voltak az elsők: a jezsuita Suarez Ferenc (1548—1617), aki «De le gibus ac Deo legislatore» cimü munkájában kimutatta, hogy a természetjog fölötte áll az állami konvencióknak, amelyeknek amennyire lehetséges, a természetjoghoz kell alkalmazkodniok, továbbá kimutatta egy olyan megalkotott szokásjog létének a szükségességét, amelynek az európai és az amerikai keresztény népek különböző nemzetközi viszonyait kellene szabályozni. Mellette kitűnt Tictoria Ferenc salamanciai egyetemi tanár is, aki 1557-ben bocsátotta közre « 7heologicae relationes» cimü munkáját. Csodálatosan finom érzékkel tanácsolja a türelmességet, különösen az indusokkal szemben, akik nem akarták fölvenni a kereszténységet. A békéről és a háborúról elmélkedve, fölállítja alaptételét : a vallások különbözősége nem igazságos ok arra, hogy a miatt két ország háborúba keveredjék egymással. Az ő nyomdokait követték: Soto Domokos spanyol theologus (1494—1560), aki «De justitia et de juren cimü munkájában, erélyesen elitélte az indusoknak vallásuk miatt való üldözését és rabszolgaságban tartását; De Ayala Ferenc, aki «Zfc jure belli et officiis bellicisn (1581) cimü munkájában ugyanazon nézetének adott kifejezést; az asturiai De Hevia Bolamos János, aki aCuria philippica* cimü s Peruban 1615-ben közrebocsátott munkájában, a tengeri és a kereskedelmi jog különböző kérdéseit tárgyalta. Ezen kiváló spanyol Írókkal egyElőző közlemény a 19. számban. idejüleg a XVI. században mások is megvitatták és tisztázták a nemzetközi jog kérdéseit. Ilyen volt a belga Peckins, aki 155ö-ban bocsátotta közre «Ad rem nauticatnn cimü munkáját, az olasz Albericus Gcntilis, akinek 1589-ben jelent meg «De legatiouibus» cimü munkája ; a francia Bodin János, aki 1577-ben adta ki «De la Rspubliqueb cimü politikai tanulmányát ; de voltak még mások is, akik a XVI. század háborúinak a zavarai közepette is fölemelték szavukat a jog és az en> beriség érdekében. Ha a választott bíróság eszméje nem is tudott megvalósulni ebben a században s nem tudott behatolni a pozitív törvények területére, azért az emberi gondolat mégis erősbbitésére szolgált a jognak, amelyet a népek életének kell tekintenünk. Kétségkívül az irók által hirdetett tanok, a németalföldiek makacs és nyolcvan éven át tartott ellentállása — melylyel szemben a kor leghíresebb hadvezéreinek, többek között Alba hercegnek, aki, Brantome szerint, Flandriába «gentille et gaillarde armée»-vel vonult be, genialitása, tapasztalata és ereje sem tudott érvényesülni — nemkülönben a vallás nevében elnyomott népek szatírái, pamfletjei, végül a népek és az eszmék küzdelmei voltak ama döntő körülmények, amelyek a hatalmakat a münsteri és az osnabrücki kongresszusok összehívására kényszeritették, ahol proklamálták a reformáció törvényességét s a katholikus, lutheránus és református vallás teljes egyenjogúságát. A wesztfáliai béke (1648) véget vetett a vallási háborúknak s megteremtette a lelkiismeret-szabadságot. Ily módon tökéletesítette az emberiség a maga jogi személyiségét. Nemsokára az államok kijutottak a XVl. század óriási alakulataiból s abszolút monarchiákká lettek. Nagy része volt ebben a görög és a római irodalom föléledésének, amely az uj társadalmaknak a szemei elé varázsolta a régi törvények és a régi műveltség nagyságát, amelyben az erő fölötte állott a jognak. És amint az általános tulajdonsága az élő és erős szervezeteknek, amaz államok hóditókká lettek s folyton növekedtek. Ez okból a XVI—XIX. századig terjedő időszakban kizárólag a háború volt a nemzetek legfőbb bírája. A béke, amelyet egyes szerződések3) hosszabb-rövidebb időre biztosítottak, az utrechti békéig1) csak ideiglenes volt. Azonban e korszaknak két olyan eseménye volt, amelynek a regisztrálását nem mellőzhetjük, mert valósággal azok adták meg a maga műveltségi jellegét a XIX. századnak s mert végső törekvésük a választott bíróságnak, mint a háborút helyettesítő intézménynek, a népek között való megszilárdítása volt. Az egyik nagyfontosságú esemény az 1688. évi angol forradalom volt, amely azáltal, hogy az alkotmányos kormányzatot Angliában megszilárdította, egyúttal a politikai irók ama nevezetes gárdáját is megteremtette, amelynek az eszméit Franciaországban az encyclopaedisták terjesztették szét. A másik, szintén igen nevezetes esemény a nagy gondolkozóknak a népek között fölmerülő vitás kérdések elintézése céljából, választott bíróság fölállítására irányuló és határozott és állhatatos szándéka volt. A XVII. században találkozunk először az örökbéke javaslataival. IV. Henriknek erre vonatkozó tervét, Émery de la Croix (1622, Nouvcau Cinée) az uralkodók, illetve megbízottjaiknak állandó bizottságával kívánta helyettesíteni, amely hivatva lett volna a nemzetközi konfliktusoknak az eldöntésére ; a javaslat szerzője fegyveres erőt is kivánt szervezni a bíróság döntései tekintélyének a megóvására. Ugyanezt javasolta Hugó Grotius is(1625).6)A XVIII. századbeli nemzetközi jogi irók a Grotius eszméjét vallották; választott bíróság töl:|) Aix-la-Chapelle (1688); Nimegue (1678); Ryswiek (1697). 4) Az utrechti s ezt megelőzőleg a rastadti és báléi békét Franciaország, Spanyolország, Anglia, Portugália, Poroszország, Németalföld és Savoya kötötte 1713. ápr. 11., illetve 1714. márc. 6-án és szept. 7-én. Mindhárom béke Nyugat-Európa politikai helyzetét szabályozta, éppúgy mint ahogy a passarowitzi (1718), stockholmi (1720) és a nystadti (1722) béke Észak- és Kelet-Európáét. 6) «D e jure b.elli ac pacis», L. II. C. XXIII. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.