A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 19. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 9. [r.]

152 A JOG időkre törvénybe iktatja. A fokozatos felelősségnek elavult, ósdi és helytelen intézményét el kell rombolni. Helyébe kell állitan a büntetőjogi felelősség elvét, hogy senki mást, mint aki a cikket megirta, ne lehesse büntetni. Ha azonban mások is közreműködtek, kerüljenek mind a vádlottak padjára. {Ellenmondások.) Ha pedig a szerkesztő azt mondja, hogy nem tudja, ki irta a cikket, akkor megbüntetné szóló, .de nem ugy, mint a fokozatos felelősség rendzsere mondja, hanem megbüntetné azért, mert olyan cikket adott ki, amelynek szerzőjet nem ismerte, megbüntetné tehát felelősségmulasztásért. Egy olyan országban, a hol becsületsértések, rágalmazások gyakoriak, ahol a család becsületét nem respektálják, ahol az izgatások, melyek a nemzet hegemóniáját veszélyeztetik, gyakoriak, ollyan országban a lefoglalásról lemondani nem lehet Ezzel szemhen azonban gondoskodnunk kell arról, hogy lefoglalást elrendelő vizsgálóbiró teljesen függetlenittessék. Ezenkívül a vizsgálóbírónak ne legyen egyéb joga, mint hogy pár órára feltartóztassa a lapot és azonnal tegye át az iratokat a vádtanácshoz, amelynek tanácskozásaiban a hírlapíró-kamaráknak két küldöttje is részt vegyen. Farkasházy Zsigmond : Az előzetes lefoglalást egyszersmindenkorra lehetetlenné kell tenni. Szükségesnek tartja annak törvényes biztosítását, hogy a sajtótermékek ne esak könyvkereskedésben árusittassanak, úgyszintén törvénynyel rendezendőnek tartja a hirlapszállitás kedvezményének kérdését. Sürgeti a sajtókamara megalkotását. Garami Ernő : Szerinte a szociáiisták sürgősnek tartják a sajtójog reformját, mert nézetük szerint Magyarországon sajtószabadság nincsen s nem is volt soha. Eltörlendőnek tartja azelőzetes lefoglalásnak minden módját. Teljesen demokratikus alapokra kívánja fektetni az esküdszék intézményét. Beszédét azzal fejezi be, hogy a szociáiisták tisztában vannak azzal, hogy a sajtóreform ellenük, az ő megrendszabályozásukra irányul. (Ellenmondás). Mégis nem az egyén érdek, hanem az egyetemes érdek mellett tör lándzsát, mert a sziociálisták meg voltak eddig is sajtószabadság nélkül és ha kell, meg tudnak lenni ezután is. Garami Ernő felszólalását az elnöklő igazságügyminiszter ismételten félbeszakította, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha nem ragaszkodik szorosan a tárgyhoz, meg fogja tőle vonni a szót. Az értekezlet végén Günthtr Antal igazságügyminiszter refflektálva Garami Ernő felszólalására, megjegyezte, hogy nem a szociálista sajtót, általában nem egyes lapokat kiván üldözni, hanem egyes-egyedül a deliktumot. Beszédét azzal fejezte be, hogy a sajtó-ankétet minden előzményre vaió tekintet nélkül saját politikai felelősségére azért hivta össze, hogy a sajtószabadság érdekében annak biztosítékait törvénybe iktassa. Végül tudomására hozta az értekezlet tagjainak, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara megküldte felterjesztését a sajtóreform kérdésében és hogy ez a tagok rendelkezésére áll. Ezzel a mai tanácskozást berekesztette. A sajtó-ankét legközelebbi ülését 10-én, pénteken délután öt órakor tartotta. Erről jövő számunkban emlékezünk meg. A budapesti ügyvédi kamata, véleménye a sajtóreformról. Az igazságügyminiszter felszólította a budapesti ügyvédi kamarát, hogy a sajtóreform kérdéseire adjon szakvéleményt. A kamara választmánya a fölterjesztés tervének elkészítését Kened Géza dr. előadóra bízta s azután Szivdk Imre dr. kamarai elnök vezetése alatt a kész anyagot igen beható tárgyalás alá vette. A fölterjesztés lényeges részeiben sok ujat és érdekeset tartalmaz Előre bocsátja a fölterjesztés a fölvetett reformkérdések terjedelmére vonatkozó abbeli meggyőződését, hogy azok messze túlhaladják ama keretet, melyben életben levő sajtótörvényeink részbeli reformja ez idő szerint szükségesnek mutatkozik. Véleménye általánosságban abból áll, hogy az elénk adott kérdőpontokból a reform tervezésénél kiküszöbölendő mindaz, ami sürgős gyakorlati szükség által indokolva nincsen, vagy a meglévő rendszert lényegében érinti. De ennél is helyesebbnek tartaná azt, ha a miniszter a sajtótörvény részbeli reformjának tervét félreértve, helyette egy rendszeres és általános sajtóreform-terv előkészítése iránt a meg felelő intézkedéseket, még pedig minden gyakorlatilag érdekel tényező bevonásával és a meginduló nyilvános irodalmi vitatkozás felhasználásával, késedelem nélkül megtenné. A kamara ezután belebocsátkozik a részletekbe és mindenekelőtt félreteszi azokat a kérdéseket, amelyeket a részbeli reformból egyáltalán kizárandónak tart. Ezek a következők : A hatályosabb ellenőrzés. A corportage-kérdés. A kiadónak valóságos szerkesztővé való kényszerítése. Az elévülés meghoszszabbitása. Ujabb sajtóvétségek megállapítása. Az esküdtbirósági hatáskör megszorítása. A közszemérem kérdéseinek ujabb rendezése. A sajtóperekben a magasabb csküdtszéki minősítés behozatala. A sértett fél helyi perehetési joga. Ellenben a kamara szerint a mostani 11 kivételes sajtó-esküdtszék minden törvényszék helyi esküdtszékére decentralizálható. Erre külön részben következnek a szükségesnek ismert reformok, amelyek — ha a részbeli reform egyáltalán létrejönne ebbe is felvehetők. Ezek a következők: 1. A felelős szerkesztő, kellékei tekintetében iskolai kvalifikáció ki van zárva. Ellenben a felelős szerkesztő legyen az ország területén lakó nagykorú magyar állampolgár, aki nyereségvágyból elkövetett vád súlya, vagy hivatalvesztés, politikai jogvesztés, csőd vagy gondnokság terhe alatt nincs. . 2 A lapbiztositék eltörlendő, de helyette az elítélten kivul a szerkesztő, kiadó és nyomdász egyetemleges vagyonjogi felelőssége minden Ítéleti marasztalásra és magánjogi kárra kimondandó. Egymás közt a felelősség elosztása a polgári bíróság elé tartozik. ^ fokozatos felelősségi rendszert a kamara részbeli reform esetén általában megtartandónak mondja Nem megy bele a rovatonként való felelős szerkesztők gondolatába sem. A fölbujtó együttes felelősségre vonását a magánérdekű rágalom és becsületsértés eseteire, valamint az ehhez hasonló magánérdekű vádakra, valamint a szeméremelleni vétségekre, végül pedig a falragaszokon elkövetett deliktumokra akarja szorítani. Ezenkívül nvilttéri és hirdetési rovatra kellene kimondani, hogy itt a szerkesztő nem felelős, hanem a szerző után a kiadó. A falragaszoknál a megrendelő külön felelősségbe állítása, ha a felbujtó is felel, nem szükséges. A kőnyomatos lapok ne essenek a fokozatos felelősség alá; közleményeiket a törvény kéziratnak tekintse. 4. A sajtóvétség által okozott károk tekintetében a kamara pusztán az úgynevezett erkölcsi kár behozatalát ajánlja, aminek a becsületsértés és rágalom' esetében ma is fontossága lenne. 5. A rágalmazási és becsületsértési perek nyilvánosságát korlátozandónak véli olyképp, hogy ezekben csak az ítéletet legyen szabad közzétenni. Ahol pedig a valódiság bizonyítása folyik (női és családi becsület), még az ítéletet sem, hacsak azt a sértett fél meg nem engedi. 6. A helyreigazitási kényszert a kamara behozhatónak tartja, de korlátok közzé szorítva, pusztán a ténybeli állításokra, polémia kizárásával és a vádtanács garanciája alatt. A szerkesztő azért ne legyen felelős és mindig megjegyezhesse, hogy «a helyreigazítást tőlünk a törvényre hivatkozva kérték.> 7. Az előzetes lefoglalás kérdése talán a memorandum legérdekesebb része. Alapos kifejtés után a kamara a lefoglalás ellen a következő korlátokat állítja fel: a) A terjesztés valóságos megkezdése, vagyis a példányok kiosztása előtt semmit sem szabad lefoglalni. A postán, vasúton vagy másképpen való szétküldést egymagában terjesztésnek tekinteni nem szabad. l>) A lefoglalást egyedül csak a km törvényszék öttagú tanácsa rendelheti el. c) Ha a lefoglalt nyomtatványban az ítélő biró nem talál bűncselekményt, a kiadót kártérítés illeti attól, aki a lefoglalást kérte; közvád esetében az államtól. De a kamara ezzel egyben a napilapokra nézve egyáltalán eltörlendőnek véli a lefoglalás intézményét ugy, hogy a napilapokat ne lehessen lefoglalni sehogyan sem. 8. Végül a sajtóperekben a vizsgálati fogság eltörlését ajánlja a fölterjesztés. Ellenben a zsarolás eseteit kiegészitendőnek tarja oly pótlással, mely büntetéssel sújtaná azt, aki fenyeget vagy tolakodó magatartással másoktól hallgatása, dicsérete vagy helyreigazítása fejében pénzt kér vagy elfogad. Vegyesek. Iskolásgyermekek kriminalitása. A berlini iskolaügyi bizottságnak 1904. évi jelentése szerint Berlinben a községi iskolába járt gyermekek 0130/0-a lett bíróságilag megbüntetve, még pedig a fiuk 0-24o/o-a és a leányoknak 0-02«/°-a. A községi iskolákba 109,876 fiu és 112,071 leány járt, ezek közül megbüntettek 263 fiút és 24 leányt. A kriminálstatisztika az elitélések számát rendszerint nem az összlakosság, hanem csak a büntethető egyének számához viszonyítja. Ha az iskolaügyi bizottság statisztikusai hasonló eljárást követtek volna az adatok összeállításánál, sokkal magasabb arányszámokat állapítottak volna meg. Az 1904-ben megbüntetett gyermekek közül 12, 13, illetve 14 éves volt: 11,100 illetve 152 fiu és 3, 7, illetve 14 leány. Az 1904. évi december hóban iskolába járt gyermekek közül 1892-ben született 12,338 fiu és 13,257 leány, 1891-ben 12,365 fiu és 13,428 leány, 1890-ben é, előbb 3,222 fiu és 3,290 leány. Összesen volt tehát 27,925 fiu és 29,975 leány, együttvéve 57,900 gyermek. Ezen adatok alapul vétele mellett a 12, 13 és 14 éves gyermekek közül megbüntették a fiuk 0 09, 0 81, illetve 4-72°/0-át és a leányok 0 02, 0 05, illetve 0'43o/o-át, vagyis a 12 éves és idősebb gyermekek közül a fiuk 0 44 és a leányok 0-08°/0-át, azaz átlag a gyermekek 0-50<V0-át. Ha ugyanilyen csoportosítással ejtjük meg a számítást minden egyes évre 1898—1904-ig, minden évben jóval kedvezőtlenebb eiedményt találunk, mint amilyet az iskolaügyi bizottság az általa követelt számítási módszer alapján megállapított. És ha ezek a számok valamit bizonyítanak, csak azt bizonyíthatják, hogv a népiskolákat látogató gyermekek között ijesztően nagy számmal vannak már bíróilag elitélt gyermekek. - 1898-1904-ig megbüntettek 359, 335, 288 ,299, 322, 209, illetve 287 gyermeket, még pedig 310, 298, 265, 272, 295. 200, illetve 263 fiút és 39 37, 23, 27, 27, 9 illetve 24 leányt. A gyermekek által elkövetett büntetendő cselekménynek legnagyobb része tulajdon elleni vétség volt. Az eliítéleseknel ujabban mutatkozó növekedés nagyobbrészt a megintésre szóló ítéletek számának emelkedésére (1903-ról 1904-re L35-rol 213-ra) vezethető vissza. Elzárásra és fogházbüntetésre 72 gyermeket ítéltek el. "AÍLM RtSZváNvTÁfMMjlO NYOMMÜA BUOWWT