A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 19. szám - A nemzetközi választott biróságokról. 1. [r.]

=Huszonhato d ik_évfolyam. Szerkesztőség: v\, Rudolf-rakpart 3. sz. 19. szám. Budapest, 1007. május 12. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG HETILAP AZ IMZSÍCOC (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) DEÍEHIEÍ KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR LíiífÉDI BIF ÍAR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadj RÉVAI LAJOS dr. - ST1LLER MÓR dr. ügyvedek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « „.8 « ... l« « Egész Megjelen, minden vasárna Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen 33 I postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A nemzetközi választott bíróságokról. A J o g számára Irta J a r d i m Lajos dr., valencai gróf, a portugál szenátus tagja. — A feltételes elitélés. Irta É d e r Kálmán, budapesti büntetőtszéki biró. — Az örökösödési eljárás köréből. Irta K u b i n y i János nagyrőcei kir. közjegyzőhelyettes. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — A sajtójog reformja — A budapesti ügyvédi kamara véleménye a sajtóreformről.) — Vegyes. TÁRCA: Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. — Egy XVIII. századbeli magyar polgári per aktáiból. Irta Zsoldos Benő, zombori tszéki jegyző. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A nemzetközi választott biróságokról *) A Jog számára irta dr. JARDIM LAJOS, valencai gróf, a portugál szenátus tagja, nyug. egyetemi tanár. Portugálból fordította T h ó t László dr. I. A választott bíróság az emberi öntudatban. Öntudata mélyén mindenki érzi a választott bíróság bizonytalan eszméjét. Midőn valamely jogtalan cselekménynek a súlya nehezedik ránk, vagy midőn valamely igazságtalanságnak az áldozatai vagyunk, bensőnk azonnal bizonyos láthatatlan és felsőbb hatalomhoz folyamodik s azt mondjuk: az fog dönteni ; az ő döntése fogja megtorolni egy napon a jogtalanságot. Az ember lénye ilyenkor nyugodtabb lesz. Előre látja a világot kormányozó harmóniának a törvényét, amely a fizikai és az erkölcsi uralom egyensúlyát megadja. De minthogy a világ nem mindig tartja tiszteletben az erkölcsi törvényeket, szükség van pozitív törvényekre is. Az ember csakhamar megvalósítja öntudatának bizonytalan eszméjét valódi és élő intézményekben : választott és közbirákban és bíróságokban. A háború tulajdonképpen csak utolsó határa annak az eszmének ; nem egyéb, mint ama nagy választott bíróság, amelyet a Biblia és a népies öntudat a seregek Istenének nevez. Minél előbbrehalad az emberiség, annál kisebb szükség van arra, hogy ama legfőbb bírósághoz folyamodjék, mert a seregek Istene leszállott az égő csipkebokorból a törvényekbe, törvénykönyvekbe és a társadalmi viszonyokba. Isten az embert a civilizáció jelképévé tette, amelyben a rend, az igazságosság s az emberi élet kényelmességéig minden folyton fejlődik. Vegyük a villamosságot, mint Franklin, tegyük azt foglyunkká s haladjunk azzal. S csak a legvégsőbb esetben forduljunk ama bírósághoz, amely a fejlődésnek a legnagyobb ellensége : a háborúhoz. Az anyagi oldalát tekintve, a háború hiánya rendkívül hasznos, de azt mégis meg kell engednünk, hogy a háború a nemzeti méltóságot érintő kérdésekben nagy és hatalmas erkölcsi eszmét képvisel, amely fölötte áll a kódexeknek, a törvényeknek és az öntudatnak. Épp ugy, mint a párbaj a polgári életben és a becsületbeli kérdésekben. II. A választott bíróság a népek öntudatában. Az igazságosság eszméje az emberrel veleszületvén, sokszor megvalósul az embereknek a társadalomban való versenyénél. Ha megvizsgáljuk a régi századokat, amelyekben a népek még a házi isteneiknek áldoztak s vakmerőbbnél vakmerőbb kalandokba bocsátkoztak, és véresebbnél véresebb háborúkat viseltek: a művelődés csiráját mégis megtaláljuk ott is, a választott *) Az illusztris szerző Portugália egyik legkiválóbb jogtudósa s legnagyobb tiszteletben részesített politikusa, akinek az ujabbkori portugál politikai életben előkelő és vezérszerepe van s aki a portugál jogi és szépirodalomnak is a latin nemzetek között elismert elsőrangú mű velője, akinek jelen nagybecsű dolgozatát örömmel közöljük. A szerkesztőség. bíróságnak az intézményében. A régi Galliában — amint azt Henry Martin, a népszerű francia történész beszéli — a nőket választották meg bíráknak a nemzetek közötti vitás ügyekben. A későbbi társadalmakban is — főleg a XII. században — a közösség eszméjeben nyer kifejezést a választott bíróságra való törekvés, így keletkeztek az értelmi közösségek: az egyetemek; a vallási közösségek : a konventek ; az ipari közösségek : céhek; a politikai közösségek: a politikai alakulatok, amelyek Olaszországban köztársaságok, Franciaországban pedig tulajdonképpeni értelemben vett községek, Spanyolországban és Portugáliában a municipiumok a fórákkal és a fórókkal; a jelenkorban pedig az emberi individualitás, a létért való küzdelem folyamán, a társulásban találja meg a maga nagy erejét s a jognak a segítségével oldja meg a népek között fölmerülő kérdéseket. A középkorban a roncagliai gyűlésen, amelyen a lombardiai városok között fölmerült konfliktusokat akarták megoldani a legendás Barbarossa Frigyes volt a választott bíróság eszméjének a megtestesítője. Megjelentek ott a köztársaságok követei, a bolognai jogtudósok s maga császár is, akit a kitűnő Sismondi de Sismondi a középkor rettenetes Xerxesének nevezett el. A jogtudósok a császárság javára döntöttek. A római törvényt alkalmazták s megerősítették a felségjogokat. Abban a században a tógás lovagok ítéletét sokszor provakálták s őt döntöttek az olasz köztársaságok, a Németország s az egyes német fejedelmek, továbbá a Fan/ese-ház és Portugália, a milanói és a savoyai herceg s a II. Frigyes és IV. Ince ellenpápák között keletkezett viszályok ügyében (1224). A-párisi, perugiai, bolognai és a padovai egyetemek doktorait szokták volt felkérni békebirákul ; e példát más országokban is követték. Mindenki a törvénynek az uralmát kereste; s akik a törvényt ismerték, azok a jogtudósok voltak. Megtaláljuk őket az uralkodók tanácsaiban, a nagykövetségeknél, ahol a szerződéseket készitik, továbbá a főbb udvarokban, s végül találkozunk velünk, mint a népek és a királyok bíráival is. Az Egyház, amelynek szervezete a császárságéhoz hasonlít, mihelyt megalkotta a saját jogát — a kánonjogot — nagy tiszteletre és tekintélyre tett szert a népek között. így a régi világ egységének, amelyben a császár volt a legtöbb, teljesen megfelelt az Egyháznak az egysége, amelynek a pápa volt a nagy tiszteletben tartott feje. A pápáknak nagy beíolyásuk volt a XI. században, amidőn ezen befolyásukat a keleti uralkodókra és a frank királyokra követeik, a pápai követek utján gyakorolták; ezenkívül nagybefolyásuk volt az európai hűbéri társadalmakra a Treuga Dei által; püspökeik utján megvédelmezték a népeket a betörések alkalmával ; az általuk konstituált és a tökéletesség magas fokára emelt hierarchia és a törvénykönyvbe foglalt jognak a segélyével még nagyobb tekintélyre tettek szert: innen van nagy befolyásuk, tekintélyük és hatalmuk. Nagy szerepük jutott a nemzetközi kérdések megoldásánál és néhányszor ők óvták meg a jog alapelveinek a tekintélyét s az emberiség érdekeit. 1298-ban VIII. Bonifác pápát bírónak választották meg Szép Fülöp és I. Eduárd angol király között; 1913 ben XII. János pápa szintén választott biró volt Hosszú Fülöp és a flamandok között; a következő században a Medici-házból származott zseniális X. Leo döntötte el a velencei dogé és az I. Miksa császár között keletkezett vitát. De a pápai választott bíráskodásnak a legnevezetesebb esete a VI. Sándor pápának 1493 május 4-én kelt bullája volt, amelyben a pápa az északi sarktól a déli sarkig egy vonalat húzva, az ezen határvonaltól 1C0 mfd.-nyire s az Azoii és a Zöldfoki szigetektől keletre eső minden addig fölfedezett és azután fölfedezendő területet Castilia és Aragónia mindenkori királyainak adományozott. Ezen, utólag még két másik bullával kiegészített és megerősített bulla állandó területi villongásnak lett az előidézője Spanyolország és Portugália között; és dacára a két nemzet között létrejött számtalan egyességnek és szerződésnek — amelyek közül az első Tordesillasban 1494 június 7-én Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.