A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 18. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 8. [r.]

A JOG 143 átszármazott azokra az angolokra, akik a római katholikus fejedelmeknek trónjuktól való kirekesztése ellen foglalnak állást. A közvélemény lassanként átalakul, ugyanis észreveszik, hogy mily nagy tomegü igazságtalan Ítéletet hoztak a pápisták ellen, s a parhament IGSU-ban összeülvén, ellentétbe került a közvélemenynyel, az alsóházban a kizáratási törvény a whigek többsége miatt akadály nélkül kerül ki. A lordok házában a toryk voltak túlsúlyban s a törvényt elvetik. II. Károly az alsóház dühöngését feloszlatással hűti le s az 1681-iki parliamentet Oxfordba hivja össze, amely eddig a Plantagenetek óta a Westminsterben ülésezett. Az ádáz választások a közvéleményt még inkább a toryk pártjához kötik s a tory-szellem erősen terjed. A whig-tagok fegyveresen, fegyveres szolgákkal jelennek meg. A király kérleli' az alsóházat, hogy térjen rendes medrébe a tanácskozás s igéri, hogy mindent jóváhagy a kizáratási törvényen kivül. A parliament meg ehhez az egyhez ragaszkodik, minek folyománya az uj fel- | oszlalás lett. A király a kizáratási törvény ellen volt kénytelen állást foglalni, mert nem akarta öcscsétöl születési jogát elvenni. A király haragjában elragadtatja magát s a whigek vezéreit börtönbe vetteti. //. Károly tudta, hogy nem köteles három év eltelte előtt a parliamentet egybehívni, subsidiumra egyelőre nem volt szüksége, pénznek bővében volt, hisz említettem, hogy a cavalierc k lelkesedésükben a restauratio első paliamentjében a királynak életfogytiglani biztosítékot adtak. A külpolitikában csend uralkodott College, Shaftesbury, és sok más whig törvény elé idéztetik. Eddig II. Károly a parliament feloszlatása óta a törvény betűi szerint jártéi, s minthogy a feloszlatás se volt törvénytelen, jogában állott, maguk az elégületlenek sem birtak kifogást emelni eljárása ellen. Egy törvényt sem függeszt fel, a Test act és Habeas corpus tiszteletnek örvendett. A whigek helyzetét a rye house-i összeesküvés felfedezése is rosszabbította. A három év letelt azonban s a király még nem hivott egybe uj parliamentet s amikor lesték a pártok a király elhatározását, ez hirtelenül meghalt 1685-ben-. Minden jel arra mutatott, hogy a korona kiváltságai és a parliament előjogai között duló tusa kifejléshez fog közeledni. // Károlyt öcscse II. Jakab követte a trónon. A toryk üdvözölték, a whigek gáncsolták uj urokat. //. Jakab nyilvánosan áttér a katholikus vallásra. Az uj parliamentre vonatkozó rendeletek ki voltak bocsátva, az általános választás zaja hangzik szerte-szét s izgatja a kedélyeket. Soha oly tory-korteskedés nem volt Angliában, mint ez időben. (Folyt, köv.) Belföld. A Magyar Jogászegylet ápr. 27-iki ülésében folytatta a sztrájk jogalapjáról folytatott nagy érdeklődést keltett vitát. Kiss Géza, nagyváradi jogakadémiai tanár ellentétbe helyezkedett Ágoston előadó fejtegetéseivel. Precizirozta a fenforgó jogi problémát, melynek két főkérdése van- 1. A sztrájk és a szerződésszegés fogalmi elhatárolása, azaz a szerződésszegő és nem szerződésszegő sztrájk megkülönböztetése és 2. a szerződésszegő sztrájk jogi következményeinek megállapítása. Ágoston érveiből csupán az következik, hogy a formaliter szerződésszegésként jelentkező sztrájkok némely esetei nem azok, mert maga a szerződés nem érvényes, vagy pedig, mert törvényes visszalépési jog statuálható. Ámde Ágoston azt a teljesen indokolatlan következtetést vonta le, hogy egyetlen sztrájkeset se lehet szerződésszegés, ami jogilag elfogadhatatlan. A szerződésszegő sztrájkok ellen a munkaadó megvédelmezendő. A kérdés büntetőjogi oldalával nem foglalkozik; magánjogilag a felelősség bázisának kiterjesztésében látja' a helyes megoldást, azaz a szerződésszegésre való reábirás kártérítési kötelezettségének megállapításában, amit a magyar ált. ptk. tervezete is helyesen valósit meg. — Giesszvein Sándor orsz. képviselő állást foglal azon felfogás ellen, mely minden sztrájkot, mint szerződésszegést helytelenit és a sztrájkok erőszakos elnyomására törekszik. Szociológiai szempontból kétségtelen, hogy a sztrájkok folytán a munkások gazdasági helyzete javult és a társadalmi igazságosság követelményeihez közeledtünk. A mai munkabérszerződés méltányosabb, mert a kereslet és kínálat törvényei szerint alakul a munkabér és igy a munkás mindig kényszerhelyzetben van, midőn ily szerződést köt. A sztrájk pedig nem egyéb, mint e kényszerhelyzet megfordítása, a munkaadó oly helyzetbe hozása, hogy ő kénytelen a munkások által neki előszabott feltételeket elfogadni. Eszerint tehát a sztrájk azt a normális helyzetet akarja javítani, mely a munkabérszerződés megkötésekor fennforog és ennek megvalósítására az ellenkező véglethez nyul. Éppen azért a vélelem amellett szól, hogy a bérmozgalommal járó sztrájk a munkás károsodását akarja ellensúlyozni. Ezért absurdumnak tekinti a sztrájktörvényeket, melyek ezenfelül még alkalmatlanok is e gazdasági mozgalmak megakadályozására. Feladatunk tehát az, hogy oly szerveket teremtsünk, melyek egyrészt a munkásokat támogassák a szerződés megkötésekor, másrészt pedig lehetővé teszik a differenciáknak bérharc nélküli elintézését. Bár positiv javaslatot előadó nem tesz, egyetlen eszköz gyanánt a munkásszervezetek jogi személyiségének elismerését és munkáskamarák alakítását jelöli meg, melyek már a szerződés meg- j kötésekor nyújtanak kellő védelmet a munkásoknak. A haladást tehát abban látja, hogy ha a sztrájknak a munkások helyzetét javitó hatását meg tudjuk valósítani azon károk nélkül, amelyek ezzel kapcsolatosak. Nem a szigorú törvényhozások képezik a társadalom feladatát, de a békés megoldás és méltányos megegyezés megkönnyítése. Dr. Hevesi Illés Ágoston előadó fejtegetését több oldalról helyteleníti és következtetéseit mint túlságosan általánosakat nem fogadja el. A munkás, aki kollektív szerződés mellett munkába lép, magáévá teszi az ebben foglalt megállapításokat. Nem támadhatja meg a munkabérszerződést a cél, valamint belső körülmények alapján, amennyiben ezek a szerződés feltétele gyanánt nem szerepelnek. A felmondási idő be nem tartása mindig szerződésszegés. Viszont deliktumot a szerződésszegésből előadó nem vél konstruálhatni, s azért nem tartja a munkásszervezetek és a sztrájkagitátorok felelősségét megállapíthatónak. Károsnak tartja a büntető repressiót is és mint idejét j multat, módositandóknak az ipari törvénynek az összebeszélésekre vonatkozó szakaszait. Másrészt azonban nem biztositható a munkába való visszalépés joga sem a sztrájkolóknak, mert az egyenest a sztrájknak egyoldalú kedvezményben való részesítéséi jelentené. Előadó szerint ez osztályharcok kialakulása teremtheti csak meg az egyensúlyt, s azért csak a teljes szabadság s a minden beavatkozástól való tartózkodás az egyedüli helyes ut. A nagyszámú közönség élénk érdeklődéssel kisérte e nagyfontosságú szociális probléma fejtegetését, melyet a jogászegylet legközelebbi, május 4-iki ülésében folytatni fog. A rabsegélyezés reformja. (Befejező közlemény.*) A «Genootschap» fiókegyesületei végzik a felnőtt rabok erkölcsi és anyagi segélyezését. Itt az egyleteknek majdnem minden egyes tagja közreműködik. Jellemző, hogy az egyletek az állam beavatkozásától irtózva, hosszú ideig lemondtak az évi subventióról. A tagok legnagyobb része kereskedők, iparosok és érdeklődő magánosok, utóbbiak a vezetőségben is kiváló helyet foglalnak el. Nagyobb adományokból egybegyűlt tekintélyes vagyonuk van, az évi dijakat és a tőke kamatát mind szétosztják, kivéve azt a kis részt, mely a központnak jut. A segélyezés módja megegyezik a fentebbiekben előadottakkal, de itt már sokkal gyakoribb a pénzsegély. A munkaközvetitést rendes évi fizetéssel díjazott ügynökök végzik; az eredmény kielégítő. A családsegélyezés ritka, a gyermekeket azonban a «Pro Juventuteo-egyletek veszik pártfogásukba és azokat vagy valamely magánintézetben vagy megbízható családnál helyezik el. Amsterdamban létesült pár év előtt a «Grone Waldhaus» cimü menhely : a szabadult földművelők ideiglenes munkával való ellátása végett. * * Ha e képet hazai fejletlen viszonyainkkal és patronage-egyleteink működésének torzképével összehasonlítjuk, akkor, — szerző szerint — valóban a szégyenpír öntheti el arcunkat. Ez idő szerint 22 egylet áll fenn, de hogy ezek közül hány működ k és milynemü ez a működés, arról jobb hallgatni. Még a táblai székhelyek mindegyikén sincs egyesület, sőt a letartóztatási intézetek városainak túlnyomó része is nélkülözi azokat és leszámítva azt a kéthárom egyesületet, mely legalább törekvést mutat, vájjon mit tesz a többi ? Tart évenkint egy gyéren látogatott közgyűlést és néhány odakönyörgött tag jelenlétében 8—10 választmányi ülést, amelyiken egyik-másik érdemes (?!) folyamodónak kiutalnak egy pár koronát! így láttuk, hogy a nagyszebeni 8,942 K. 42 fillér törzsvagy ónnal rendelkező egylet 18 koronát utalványozott ki (épp oly épületes a besztercebányai, dési, erzsébetvárosi és lugosi egyletek kiutalványozása). Arról, hogy az elitéltek meglátogattassanak és a szabadulásra előkészíttessenek ; hogy a kiszabadultnak munka szereztessék ; hogy az családjával kibékittessék ; hogy a családtagok segélyeztessenek, — szó sincs, de nem is lehet, mert az egyletek nincsenek arra berendezve. A pártfogók is csak a papíron léteznek, — azok, akiknek feladatuk volna a szabadultakkal az érintkezést fentartani, őket figyelemmel kisérni és esetleg támogatni. Szerző mindezek után a következőkben terjeszti elő javaslatait. 1. A létező egyletek országos közgyűlésre volnának összehivandók, melyben megvitatandók volnának a rabsegélyezés életrekeltésének módozatai, a központi és kerületi egyletek létesítése, az állam ingerentiájának mérve és minden kérdés, mely elvi szabályozást igényel. E gyűlés 1907. július7-én lesz megtartva; szerzőnek ezen óhaja tehát teljesedésbe ment. 2. Ugybuzgó egyénekből ideiglenes központi szerv volna alakítandó, mely a végleges rendezésig az általános irányítást végezné, a kormánynyal érintkeznék és uj egyletek alapítását szorgalmazná. Ezen központnak egyes tagjai, utijegy és napidíj mellett beutaznák az országot és ugy a táblák székhelyein, mint a nagyobb letartóztatási intézetek városaiban, ahoi egyesület még nincs, a társadalom vezető elemeinek bevonásával felolvasások és szabad előadásokkal felköltenék a legszélesebb rétegek érdeklődését és szorgolnák az egylet megalakulását. 3. Egyelőre a fegyházak városaiban és a táblák székhelyén volna rabsegélyző-egylet alakítandó. Suly helyezendő arra, hogy * Előző közlemény a 17. számban.