A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 17. szám - A kimerített büntett

A JOG 71 nak, akik annak az egyes fuvarozásnak keresztülvitelével voltak megbízva, amelynek elmaradásából kár származott, mert csak ezek az alkalmazottak olyanok, akiket a vasutvállalat az illető fuvarozás teljesítésénél alkalmazott és igy az üzletszabályzat 9. §-ának szabálya csak ezekre vonatkozik, ebből következnék, hogy oly esetben, amikor az illető alkalmazottak nem sztrájkolnak és a fuvarozás teljesítése a többi alkalmazottak sztrájkja miatt válik lehetetlenné, a vasutvállalat az üzletszabályzat 4. §-ában foglalt szabály alapján a sztrájkért nem volna felelőssé tehető. De visszás volna az a következtetés, hogy a vasútnak felelőssége sztrájk esetében attól függjön, hogy alkalmazottainak melyik része sztrájkolt, mert ha a vasutvállalatot az alkalmazottak sztrájkjáért felelősnek ktll tartani, akkor a lelelősség egyképp forog fenn, akármelyik része az alkalmazottaknak volt az, amelynek sztrájkja valamely fuvarozás teljesítését lehetetlenné tette. Ha az üzletszabályzat 9. §-ában foglalt elv alapján kellene különbséget tenni a vasúti forgalom és az általános magánjogi és kereskedelmi forgalom között abban a tekintetben, hogy a vállalat az alkalmazottak sztrájkjáért felelős-e, akkor ebből az álláspontból még egy visszás következmény is származnék. Megtörténhetik, hogy valamely sztrájkot több vállalat, vagy egy vidék, vagy ország összes nagy vállalatainak munkásai közösen visznek keresztül. Az ily több üzemre kiterjedő, vagy általános jellegű sztrájk esetében, azt kellene az említett elvből következtetni, hogy mig a vasutvállalat egyéb vállalatokkal szemben felelős a sztrájk következményeiért, addig az egyéb vállalatok a vasutvállalattal szemben ugyanazon sztrájk következményeiért nem felelősek. Például, ha a sztrájk valamely vasutvállalatra és egyszersmind valamely a vasúttal összeköttetésben álló kőszénbányavállalatra terjed ki, akkor a vasutvállalat felelős volna azért, hogy a fuvarozás végett átvett kőszenet a sztrájk következtében nem volt képes a rendeltetés helyére szállítani, ellenben a kőszénbányavállalat nem volna felelős azért, hogy ugyanazon sztrájk következtében nem volt képes a vasutvállalatnak azt a szénmennyiséget szolgáltatni, amelynek szolgáltatására kötelezve volt. E szerint abból az elvből, hogy a sztrájk, mint mentesítő ok, csupán a vasutvállalatokra nem terjed ki, egyéb vállalatokra pedig kiterjed, az a visszás eredmény következnék, hogy a több üzemre kiterjedő általános jellegű sztrájk, tehát egy egységes jellegű, több vállalatra nézve egyformán leküzdhetlen esemény, csak az egyik vállalatra nézve járna a többivel szemben felelősséggel. Mindezekből arra a következtetésre kellett jutni, hogy az alkalmazottak leküzdhetetlen sztrájkja, amely nem a munkaadó hibájából származott, a munkaadót mentesítő erőhatalom tekintete alá tartozik és hogy ez a szabály a vasúti forgalomra épp ugy alkalmazandó, mint az általános magánjogi és kereskedelmi forgalomra. Köztudomású és igy a S. E. T. 62. §-a értelmében külön bizonyítás nélkül is figyelembe veendő, hogy alperes vasút alkalmazottainak 19U4. évi április havában kiütött sztrájkja, amely a kereseti előadás szerint a szállítás késedelmét okozta, ily jellegű volt, mert köztudomásúlag oly sok vasúti alkalmazott lépett sztrájkba, hogy a hiányzó munkaerő azonnali pótlása lehetetlen volt. E szerint meg kellet állapítani, hogy a 2. alatti feladó vevénynyel feladott küldemény továbbítását erőhatalom által okozott és az üzletszabályzat 65. §-ának szabálya alá tartozó szállítási akadály gátolta stb. A budapesti kir. ítélőtábla (2 389/1905 sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1907. márc. 14-én 161/1906. sz.) a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Bűnügyekben. Minthogy a kir. Kúria határozata a kir. tvszék által valóknak elfogadott tényekre alapítandó, és a semmisségi panaszhoz beadott orvosszakértői bizonyítvány szerint vádlott epilepsiában szenved, de a kir. járásbíróság sein hallgatott ki tanukat az észlelt szellemi fogyatkozásra vonatkozólag, és igy oly lényeges körülmény megállapítása válik szükségessé, melyet az eljárt bíróság nem ismert fel, a kir. tvszék ítélete megsemmisíttetik és uj eljárás rendeltetik el. A m. kir. Kúria (1907. március 21-én 2,858/1907. Btő sz. a. könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt özv. K. Györgyné és társa elleni bűnügyben) következő végzést hozott: A kir. Kúria a kir. törvényszék Ítéletének a K. I.-ról rendelkező részét a Bp. 437. §-ának ötödik bekezdése értelmében megsemmisíti, s ezt a bíróságot uj eljárásra, s annak alapján uj határozat hozatalára utasítja. Indokok: A kir. törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen K. I. vádlott egy orvosi bizonyítvány beadása mellett a Bp. 385. §. 1. a. és C. pontjára való utalással jelentett be semmisségi panaszt és pedig az utóbbi pont alapján nyilvánvalóan azért, mivel elmetehetsége meg lévén zavarva, cselekménye neki be nem számitható. Ennek a semmisségi panasznak elbirálhatása céljából a Bp. 437. §. első bekezdésének ama rendelkezésénél fogva, hogy a Bp. 426. §. 5-ik pontja esetében a kir. Kűria határozata a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekre alapítandó; s arra való tekintettel, hogy a turócszentmártoni kir. járásbíróságnál 1906. évi aug. hó 7-én tartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint a tárgyaló bíró K. I. vádlott, az észlelt testi és szellem fogyatkozása miatt ki sem hallgatható; a semmisségi panaszhoz beadott orvosszakértői bizonyítvány szerint pedig a nevezett vádlót nagyfokú epilepsziában szenved; megállapítandó az, az ügy elbirálhatására lényeges körülmény, hogy a K. 1. vádlott elmetehetsége a vádbeli cselekmény elkövetése idejében meg volt-e, továbbá hogy most meg van-e zavarva s ha igen, mily mértékben s illetve ugy-e, hogy a miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt, eshetően most nem bir, avagy hogy a beszámithatóságát korlátozó elmezavarban szenvedett-e a tett elkövetésekor, eshetően most. E célból tehát a tartandó felebbviteli tárgyalásra a, feleken és a bizonyítványt kiállító orvoson kívül a törvényszéki orvos is beidézendő, s ennek indokolt véleménye bekérendő, megfelelő esetben a Bp. 246. §-ában körülirt eljárás követendő. Ennélfogva a kir. törvényszéknek másodfokban hozott ítéletének K. 1. vádlottra vonatkozó részét az idézett törvényszakasz értelmében meg kellett semmisíteni, s uj eljárást és határozat hozatalát kellett elrendelni. Ezzel a rendelkezéssel pedig a semmisségi panasz tárgytalanná vált. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 137. §: 1. A végrehajtási jog feltet Len feljegyzése elrcndelhetö-e oly esetben, amikor az előjegyzést igazoló végzés későbbi keletű, mint a tulajdonátruházo szerződés ? T. 2,586/900. A végrehajtási jog feltétlen feljegyzése oly esetben is elrendelhető, amidőn a tulaj donátruhazást célzó szerződés előbb kelt ugyan, mint az előjegyzést igazoló végzés, azonban az előjegyzés rangsorbari a tulajdonjog bekebelezését megelőzte. T, 674/9U6. I. 2 A kir. ítélőtábla végzett. A felfolyamodásnak hely nem adatik, mert az 1881. évi LX. t.-c. 137. §. esetében az árverés a harmadik személy javára eszközölt további tulajdonjogi előjegyzés nem-igazolása folytáni törlését megelőzőleg csak akkor nem rendelhető el, ha az előjegyzés a végrehajtást szenvedő jutalékára vonatkozik, de ez a megszorítás a tulajdonostárs jutalékára ki 7iem terjed, ha a végrehajtási törvény 156. §. értelmében az egész ingatlan bocsátandó árverés alá és az ily jutalék eladása az esetben feltétlenül elrendelendő, s ezt 161. §-a rendelkezése is ily esetben nem akadályozza (1906. évi február 28.). 138. §. 3491/1897. I. Az örökös hitelezőjének perelhetési joga a végreh. törv. 138. §. szerint. Ha az örökös hitelezője a hagyatékhoz tartozó ingatlanra végrehajtási zálogjogát a te.ekkönyvi rendtartás 74. £-bán foglalt fentartással bekebelezteti s az ingatlan az örökhagyó tartozásáért végrehajtás utján elárvereztetik, az előnyös tételek és a jelzálogos kövttelések levonása után az örökösök részére a vételárból fenmaradó összegből, amely az örökség tárgyát képezett ingatlant helyettesíti, az örökös hitelezője az 1881 : LX. t.-c. 138. §. alapján kielégítését a vele szemben kötelezett örökösnek jutandó összeg mint örökségi jutalék erejéig keresettel szorgalmazhatja, éppen ugy, mintha az ingatlan az örökí hagyó tartozásáért el nem árvereztetett volna. (Kúria 2,130/1897). 140. §. A telekkönyvi hatóság által a végrehajtást elrendelő bíróság megkeresvénye folytán hozott végzések ellen a felfolyamodás csak az 1881: LX. t.-c. 140. %-ában felsorolt esetekben adandó be 8 nap alatt, a folyamodó által megtámadott elsőbirósági végzés azonban azon végzések közé nem tartozik, miből folyólag azon végzés, mint a tkvi. rdts. II. része alá tartozó végzés elleni felfolyamodás a tkvi rdts. 143. §. értelmében 15 napon belül nyilt időben adatott be, s a II. bíróság uj érdemleges végzés hozatalára utasítandó volt. (Kúria 5,639/899). 141. §. A végrehajtási zálogjog törlésének kérdéséhez. 1,990/1896. 1. Midőn a végrehajtási zálogjog bekebelezésének alapjául szolgált végrehajtást rendelő végzés következményeivel együtt megsemmisíttetett, azonban a törlés foganatosítása a végr. törv. 141. §. ellenére elmulaszttatott, a végrehajtási zálogjog és árverési feljegyzés törlésének kereset folytáni elrendelését az a körülmény, hogy a törlés nem kérvénynyel, hanem fer