A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 17. szám - A kimerített büntett

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 17. számához. Budapest, U)07. április 28. Köztörvényi ügyekben. Felperes segélyezte alperest, mint tanulót, de nem azért, hogy a segélyösszeget visszafizesse, hanem azért, hogy leányát elvegye. Alperes a tervezett házasság létrejöttének biztositékául a segélyösszegekről váltót állított ki, de a házasság felperes vonakodása folytán nem jött létre. A váltók értéke alperes által mégis kifizetendő, minthogy önálló visszafizetési kötelezettséget vállalt azáltal, hogy levélben a tartozást elismerte és a váltó kiegyenlítését igéri. A pancsovai kir. törvényszék (1905. évi július hó 13-án 3,834/23. P. szám alatt) G. Dezső dr. ügyvéd által képviselt Ö. K -né P. J. felperesnek P. Ede dr. ügyvéd alperes ellen 6,000 K. és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 6,000 K. tökét, ez után 1903. évi április hó 7-ik napjától folyó 5%-os kamatot és 250 K. perköltséget 15 nap alatt megfizessen ; a kamatokra vonatkozó többkövetelésével felperest elutasítja. indokok : Felperes mint kibocsátó és rendelvényes keresetet indított a Pancsován 1903. évi december hó 31-én 3,000 frtról vagyis 6,000 K.-ról kiállított és alperes által elfogadott A. alatti váltó alapján alperes ellen 6,000 K. tőke, s ez után a lejárattól, vagyis 1899. évi január hó 1-től folyó 5°/0-os kamat iránt, midőn pedig alperes elleniratában kifogást tett a kereseti elévült váltó ellen, felperes válasziratában azt is előadta, hogy alperes a felperesnek atyjától néhai D. V.-tól több izben pénzt kapott kölcsön és elszámolás után tartozásának fedezetére állította ki a kereseti váltót felperes részére, mivel atyja a váltóösszeget neki ajándékozta. Alperes azzal védekezett, hogy a keresetben elő nem terjesztett jogalap utólag a válasziratban nem volt felhozható, továbbá, hogy ő felperes atyjától kölcsönt nem kapott és a kereseti váltót nem kölcsön fedezetére, hanem azért adta, mivel a család körében őt felperes jegyesének tekintették és annak biztosítására, hogy felperest nőül veszi; felperes az anyjának kívánságához képpest először 5,000 frtos váltót irt alá, mely azután a kereseti 3,000 frtos váltóval kicseréltetett ; végül, hogy a 'elperes vonakodása folytán a tervezett házasság nem jött létre és ugy felperes, mint annak atyja a váltótartozást megszűntnek tekintették. Ezek a kifogások alaptalanok. Ugyanis a prts. 170. §-a értelmében jogosítva volt felperes váltó alapján köztörvényi uton indított keresetét az alperes elleniratbeli kifogása után a válaszban kiegészíteni, mely eljárása nem tekinthető a 689-ban tiltott keresetváltoztatásnak. Ami a kereseti váltót illeti, annak keletkezésére és elévülésére nézve a tényállás következő. A kihallgatott tanuknak vallomásaiból általában kivehető, amit különben alperes maga sem vont kétségbe, hogy egyetemi tanulmányainak költségeit vagyontalanságánál fogva nem lévén képes fedezni, nagybátyjához néhai P. V.-hoz vagyis felperesnek atyjához fordult pénzért, aki több alkalommal különböző összegeket adott, illetve küldött neki azért, mivel remélte, hogy jogi tanulmányainak befejezése után leányát, a felperest nőül fogja venni. R. V. tanú előtt néhai P. V. akként nyilatkozott, hogy alperesre körülbelül 6,000 K-t költött, mely összeg abban az esetben, ha alperes nőül veszi felperest, hozományul marad alperesnél, ellenkező esetben szeretné amaz összeget biztosítani felperes részére, mely célra tanú egy okiratot is szerkesztett, utóbb azonban arról értesült, hogy az okirat nem lett felhasználva, hanem alperes váltót adott. P. Gy. dr. tanú jelen volt, midőn testvére, az alperes először 5,000 frtos váltót irt alá, azért, mivel felperesnek anyja azt mondotta, hogy ily összegről szóló váltót is aláírhat, ha biztos lenne, hogy felperest nőül veszi. Alperes másik testvérének P. M.-nek közbenjárására az 5,000 frtos váltó visszaadatott és alperes a kereseti 3,000 frtos váltót irta alá ; 1897. évi január hó 27-én kelt L. alatti levélben, alperes maga kérte felperesnek szüleit, hogy a váltó lejáratát 1899. évi január hó 1-ére tegyék, mivel Sz. M.. kivel alperes társként üzleti vállalkozásba kivánt belépni, az üzlet érdekében ily halasztást kívánatosnak tartott. 1897. évi február hó 1-én kelt K. alatti levélben alperes a halasztás megadását sürgeti. 1898. évi március hó 14-én kelti), alatti levélben alperes kimentvén magát felperesnek Ö. K.-al való házasságkötésével meg nem jelenésért, a váltó kiegyenlítését ígérte. 1898. évi december hó 18-án kelt E. alatti levélben, alperes azt irta felperesnek, hogy a váltó rendezése végett személyesen fog jönni. 1899. évi február hó 14-én kelt C. alatti levélben alperes közli a felperes férjével, hogy a váltó értékben nem vészit, ha kötelezvénynyé is válik. Ugyanazon évi július vagy augusztus havában alperes felperesnek férje előtt újból elismerte a tartozást és addig, mig a tőkét törlesztheti, havi 20 K. kamatot ígért fizetni. 1902. évi március hó 6-án alperesnek unokatestvére H. F. az F. alatti levelet intézte felperesnek férjéhez, melyben értésére adja, hogy alperes ugyan nősülni szándékozik, de az esküvő előtt pénzt nem kap és nem is fizethet. Ily körülmények között a váltótörvény 90. §-a értelmében a kereseti követelés a váltó elévülése dacára fennáll, mivel alperes a felperes atyja által reá költött összegek fejében vállalt kötelezettséget 6,006 K. erejéig, mely felperes hozományául volt szánva, s amelynek fedezetére szolgáló kereseti váltó jogos uton jutott felperes kezéhez, akivel szemben alperes külön kötelezettséget is vállalt, midőn fizetést igért neki abban az esetben is, ha a váltó kötelezvénynyé válnék, vagyis váltójogi erejét elvesztené. Arra nézve, hogy felperes alperesnek tartozását megszűntnek tekintette volna, felperes tagadásával szemben bizonyíték fel nem merült, sőt a fenti adatokkal az megcáfoltnak tekinthető, az a kérdés pedig, vajon felperesnek atyja életében megszűntnek tekintette-e a tartozást, teljesen közömbös, mert felperes már atyjának halála után követelte alperestől kötelezettségének tel jesitését, aki ezt folytonosan igérte, s igy maga nem tekintette tartozását megszűntnek. Egyébként az sincs bizonyítva, hogy felperesnek atyja a tartozást megszűntnek tekintette volna, mert P. M., Sz. M. és Sz. M.-né V. C. tanuknak vallomásai e tekintetben határozatlanok, amennyiben időpontok megjelölése nélkül általában arra vonatkoznak, hogy P. V. kijelentette, hogy a kérdéses követelést azért, mivel a tervezett házasság felperes vonakodása miatt hiúsult meg, alperes ellen fogja érvényesíteni, ezzel szemben pedig maga alperes a K. és I.. alatti levelekben csak fizetési halasztást kért felperes szüleitől, amiből nyilvánvaló, hogy felperes atyjának akarata annál többre nem irányulhatott. Ezekhez képpest alperes a kereseti tőke, s ez után a kereset kézbesítésétől folvó törvényes késedelmi kamat erejéig marasztalandó volt. A kereset kézbesítését megelőző időre kért kamatok azonban nem voltak megítélhetők, mivel az elévült váltó lejárata kamatokra jogos igényt nem nyújt. Felperes tulnyomólag pernyertes lévén és a perköltség kölcsönös megszüntetésére indokul szolgáló körülmények fenn nem forogván, •— a prts. 251. $-a értelmében alperes a perköltség fizetésére is köteleztetett. A temesvári kir. ítélőtábla (1905. évi augusztus hó 28-án 2,921. P. szám alatt) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság Ítéletének a felperest keresetével részben elutasító nem felebbezett részét nem érinti ; ugyanannak az ítéletnek az alperest marasztaló felebbezett részét pedig vonatkozó indokainál fogva helybenhagyja. A magyar kir. Kitria (1907. évi február hó 26-án 9,4'.)-J. P. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja az abban az elsőbiróság ítéletéből átvett indokok alapján és főleg azért, mert habár a kihallgatott tanuk vallomásai szerint felperes nő atyja P. V. az alperest mint tanulót és közeli rokonát eredetileg nem azzal a szándékkal segélyezte, hogy ez a segélyösszegeket neki visszfizesse, hanem ezt abban a feltevésben tette, hogy alperes a leányát (felperest) nőül fogja venni, és habár ez a házasság nem az alperes hibájából, hanem a felperes vonakodása folytán nem jött létre, és habár alperes az időközben elévült A. alatti kereseti váltót a tanuk többségének vallomása szerint a tervezett házasság létrejöttének biztositékául állította ki, mégis fizetési kötelezettsége megállapítható már abból, hogy alperes egymást követő D., E. és C. alatti leveleiben felperessel szemben ennek házasságra lépése alkalmával és azután is az eredetileg nem visszafizetés célzatával adott segélyösszegek fedezetéül adott váltó értékének kifizetése tekintetében önálló magánjogi kötelezettséget vállalt magára, miáltal a felperes követelésének fennállása a prts. 170. >?-a értelmében bizonyítva van. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben A leküzdhetlen sztrájk, azaz oly sztrájk, amely mértékénél és jellegénél fogva valamely területen, vagyis valamely munkaágban bizonyos időre lehetetlenné teszi a munkaadóra nézve, hogy a munka végzésére alkalmazottakat kaphasson, a munka teljesítésére vállalkozó vállalat felelőssége szempontjából eröhatalom-jellegü eseményt képez. Ezért az általános vasúti sztrájk is vis majort képez. A bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (41,055 90 1. sz. a.) alperest részben marasztalja. Indokok: Felperes a keresetben előadta, hogy, az A) alatti feladóvevény szerint 1904. április hó 19-én Odombovárról Bécsbe 110 leölt bárányt adott fel és ezeket alperes a vasúton beállt forgalmi zavar folytán Herceghalom állomáson elárvereztette.