A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 16. szám - Az ingatlan árverési vevő jogai

A JOG 67 amely szerint a kérdéses 100,000 K. névértékű aranyjáradék-kötvényeknek felcrészét közszerzemény cimén a néhai S. Vince hagyatékának minősítette, s ez alapon annak ^-részére nézve a ielperes törvényes öröködödési igényét megítélte s azoknak természetben való kiszolgáltatására az alpereseket kötelezte a kir. törvényszék ítéletében felhozott vonatkozó indokokból és még azért is helyben hagyni kellett; mert özv. S. Vincéné néhai férje hagyatékának tárgyalásánál elhallgatta, hogy ö a férjével közösen alkotott viszonos végrendelet amaz intézkedésétől, hogy minden vagyonuk közszerzeményt képez és arról közösen rendelkeznek, utóbb eltérő rendelkezést tett és a kérdéses aranyjáradék-kötvényeket, mint kizárólagos vagyonát, kisk. unokái S. ida és Róza javára Zemplén vármegye árvaszékéhez ajándék cimén letétbe helyezte; eme hallgatásával és azzal a tényével, miszerint kifejezetten is hozzájárult ahhoz, hogy a férje hagyatéka a közös végrendelet értelmében adassék át a végrendeleti örökösöknek, a felperest mint a viszonos végrendelet egyik örökösét abban a jogos feltevésben tartotta, hogy a közös végrendelet intézkedéseit az özvegy édes anyja a maga részéről is érvényesnek és joghatályosnak tekinti, s hogy ez alapon annak az anyai vagyonra vonatkozó rendelkezései teljesedésbe mennek, és az anyai vagyonból ő a közös végrendelet alapján fog örökölni, holott ha özv. S. Vincéné a való tényállást előtte feltárta volna, — valószinü, hogy a felperes a közös végrendeletnek az atyai hagyaték megosztására vonatkozó, reá nézve nyilvánvalóan sérelmes rendelkezéshez hozzá nem járul. A kir. törvényszék ítéletében kifejtett indokokon kivül tehát ez a körülmény is jogos alapot szolgáltat a közös, illetve viszonos végrendelet összes intézkedéseinek a fentartásá^a, annyival is inkább, mert ellenkező esetben a felperesnek is joga nyílna annak az apai hagyaték megosztására vonatkozó rendelkezéseit hatálytalanítani s azt eme részében félretétetni, ami pedig tekintettel az apai hagyaték már korábban történt jogerős átadására s eme vagyonokra időközben szerzett jogokra, beláthatlan zavarokra nyújtana alkalmat. A kir. törvényszék ítéletének az anya utáni kötelcsrész megállapítása s ezzel kapcsolatos kérdések és a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit megfelelő indokaiból, mindazonáltal a megítélt kötelesrész mennyisége s kamata tekintetében a jelen ítéletben meghatározott részváltoztatással kelletthely benhagyni ; mert az aranyjáradék-kötvényeknek árfolyamát az elsőbiróság 98 koronával helytelenül számította, amennyiben a beszerzett hivatalos lap vonatkozó rovata szerint, az ott kitett árfolyam arányban értendő s e szerint 100 arany forint 240 kor. értéknek felel meg, amiért is a kötelesrész kiszámításánál az elsőbiróság által e cimen alapul vett anyai rész 49,O00'kor.-ról 58,800 koronára emelkedik, és igy az a többlet, ami után a kötelesrész kiszámítandó, 9,800 kor.val lesz több az elsőbiróság által e cimen meghatározott összegnél, amely összegnek a törvényes osztályrészét képző V* része 2,45(> K -t tesz. Ezt az összeget tehát a felperes javára megítélni s ezzel az elsőbiróság által meghatározott';kötelesrész összegét felemelni kellett. E tőke után pedig azért kellett a késedelmi kamatot az elsőbiróságtól eltérően az 6% törvényes kamatláb szerint megállapítani ; mert az a körülmény, hogy a felperes törvényes osztályrészének kiegészítése cimén az aranyjáradék kötvények f/g-ijt természetben kérte kiadatni az esedékes 4%-os szelvényekkel, nem szolgálhat akadályul arra, hogy a pénzértekben megítélt tőkeösszeg után a kamat a törvényes 5%-ÖS kamatláb szerint számittassék és megítéltessék. A m. kir. Kúria (4,725, p. 905. sz. a. 1906. május 29-én) helybenhagyta a tábla Ítéletét. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha cégtagok a tőzsdebiroság előtt társasági viszonyuk megszüntetése tárgyában egyességet kötnek, az ezen egyesség hatálytalanságának megállapítása iránti per a cég telephelye szerint illetékes tszék mint kereskedelmi biróság előtt is megindítható. A győri kir. törvényszék (1906. évi okt. 5-én 4,664. P. sz. a.) Barcza D. dr. ügyvéd által képviselt K. í. felperesnek, K. H. dr. ügyvéd által képviselt S. K. kereskedő alperes ellen egyesség hatálytalanítása s járulékai iránt következőleg végzett: A kir. törvényszék az alperes pergátló kifogását elutasítja és jeien per jegyzőkönyvi tárgyalására határnapul 1906. évi okt. hó 7-ének d. e. 9 óráját kitűzi, mikorra a feleket a kir. törvényszék pertárába az 1868: L1V. t.-c. 111. és 113. §-aiban foglalt jogkövetkezmények terhe alatt meghatalmazott ügyvédeik utján való megjelenésre idézi. Indokok: Felperes a közte és alperes között a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága, mint szerződésileg kikötött biróság előtt társasági viszonyuk megszüntetése tárgyában kötött egyesség hatálytalanságának megállapítása és jár. iránt indított keresetet. Ez ellen az alperes pergátló kifogással élt az alapon, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 97. §-a értelmében a győri kir. törvényszék, mint polgári biróság, avagy u. a. t.-c. 50. §-a alapján a budapesti áru és értéktőzsde választott bírósága, mint perbíróság bírhat hatáskörrel és járhat el illetékesen jelen per elbírálásánál, de arra a győri kir. törvdnyszék, mint kereskedelmi biróság, sem hatáskörrel, sem iletékességgel nem bir. Annak a per érdemére tartozó kifogásnak elbírálása nélkül, vajon a tőzsdebiroság előtt kötött egyesség megtámadható-e az 1881. évi LIX. t.-c. 97. S-a alapján vagy sem, megállapítandó volt a hivatkozott §. és a keresk. elj. 27. ij-ának egybevetése alapján, hogy a 97. §-ban emiitett -rendes polgári biró>, helyesen «biróság» alatt az értendő, hogy a kikötés alapján illetékesen eljárt tőzsdebiroság jogerős ítélete (esetleg előtte kötött birói egyesség) ellen a kikötés hiján illetékes biróság van hivatva eljárni, ami kizárja azt, hogy az 50; S-ban említett -perbíróság* gyanánt a 94. §. c. p. alapján a kikötött tőzsdebiroság illetékessége állapittassék meg. .Mivel továbbá a megtámadott egyesség a társas cég megszüntetésére irányuló perben köttetett és annak felszámolását mondja ki, a felszámolás befejezéséig pedig a társasági viszony a cégtagok közt fennáll: ennélfogva nyilvánvaló, hogy a cégtagoknak egymás ellen a társas viszony megszüntetése tárgyában folyamatba tett perében való eljárásra a keresk. elj. 6. g-ának 3. p. alapján a cég telephelye és a társasági szerződés megkötésének helye szerint illetékes győri kir. törvényszék, mint kereskedelmi biróság bir hatáskörrel. Ennélfogva a pergátló kifogás elutasításával a keresk. elj. 13. §-a alapján a per érdemének tárgyalása volt elrendelendő. A győri kir. ítélőtábla (1906. évi december hó 18-án 2,628. P. sz. alatt) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, jelen ügyben a kir. törvényszék hatáskörét meg nem állapítja, ennek folytán a további eljárást megszünteti S a keresetet felperesnek visszaadni rendeli. Egyszersmind felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 36 K. per- és 27 K. felfolyanuv dási költséget 8 nap alatt fizessen. Indokok : Az 1881 : LIX. t.-c. 97. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében a 96. §. e) és d) pontjainak eseteiben a jogerőre emelkedés napjától számított három év alatt a ón. §. értelmében a tőzsdebiroság által hozott ítéletnek megsemmisítése követelhető a rendes polgári biró előtt indítandó per utján is. A törvénynek eme rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a rendes polgári bíró elé - mely alatt a hatáskörök szerint illetékes kir. biróság értendő— csakis a 94. §-ban megjelölt bíróságok által hozott ítéletnek hatálytalanítása, vagy ami ezzel egyjelentőségü, megsemmisítése iránti per tartozik. Arra nézve, hogy a tőzsdebiróság előtt kötött egyesség megsemmisítése iránti per a rendes polgári biró előtt is megindítható legyen, a fentebb említett törvény 97. §-a rendelkezést nem tartalmaz, ily rendelkezés hiányában pedig a törvényt kiterjesztőleg magyarázni annál kevésbbé lehet, mert a 97. §-nak szóban forgó rendelkezése az 50. S-sal szemben kivételes intézkedést foglal magában. Ezek alapján a kir. it. tábla a kir. törvényszék hatáskörét meg nem állapíthatta és ehhez képpest az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával az eljárást megszüntette és felperest az 1868:1.IV. t.-c. 251. S-a értelmében az alperesnek okozott költségben elmarasztalta. A m. kir. Kúria (1907. február hó 2K-án 174. P. sz. alatt) következő végzést hozott: I A kir. Kűria a másodbiróság végzését megváltoztatja s az elsőbiróság végzését hagyja helyben, a felíolyamodó ama kérelmével azonban, hogy alperes az eljárási költségek fizetésére köteleztessék, helyt nem ad s a felfolyamodásért a felperesi ügyvéd részére ügyfele irányában dijat és költséget nem állapit meg. Indokok: A kir. Kűria a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését a benne felhozott indokoknál fogva és azért hagyta helyben, mert a biróság előtt kötött egyesség a semmisségi per megindithatása szempontjából a birói ítélettel egyenlő tekintet alá esik, s az 1881 : LIXI. t.-c. 97. §-a utolsóelőtti bekezaése rendelkezéséből nem állapitható meg az, hogy a törvényhozás az ebben a szakaszban szabályozott eljárás alól a tőzsdebiroság előtt kötött egyességeket kivenni akarta volna. Felfolyamodó ama kérelmének, hogy alperes a hatáskör elleni kifogás folytán felmerült költség fizetésére köteleztessék, azért nem adatott hely, mert felperes az elsőbiróság végzése ellen, melylyel alperes költség fizetésére nem köteleztetett, jogorvoslattal nem élt, felfolyamodási dija és költsége pedig ügyfelé irányában csak felszámításának hiányában nem állapíttatik me_<. Az igazgatóságnak az a határozata, amely a részvények átirási diját az egyes részvényesekre nézve jelentékenyen eltérő és a forgalomnak meg nem felelő ügyben egy 100 K. névértékű részvénynek átirási diját40 K.-ban állapította meg, mint a részvények átruházását nagy mértékben korlátozó és igy törvényellenes intézkedés, joghatálylyal nem bir. A m. kir. Kúria (1907. márc. 13-án,. 704 1906. V.) a másedbiróság ítéletét helybenhagyja az elsőbiróság ítéletéből átveti indokokból és azért, mert az alperesi alapszabályok a részvények átirási diját számszerűleg meg nem állapítván, az igazgatóság arra tekinthető felhatalmazottnak, hogy egyrészt az egyes részvényesek között az átirási dij nagyságának megszabása tekintetében csakis a forgalomban szokásos jelentéktelenebb különbséget tehet és hogy másrészt az átiratási dijat szintén a forgalomban előfordulni szokott csekélyebb oly viszonyban határozhatja meg, amely összeg a részvény átruházását nem szorítja meg annyira, hogy ez a megszorítás esetleg az átruházásnak teljes kizárására vezethetne, a;