A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 16. szám - Az ingatlan árverési vevő jogai

128 A JOG Megengedem azonban, hogy a 39. §. g. pontja nem ilyen esetet akart provideálni, erre inkább az í) pont lett volna alkalmas, de ezt a Novella 50. §. nem sorolja fel. Az élet gyakran teremt olyan helyzeteket, melyek a legbölcsebb törvényhozó eszén is túljárnak, minthogy t. i. az esetben, ha a hagyományosok ugy tekinttetnek, mint akik alaki jogerővel a kielégítés tűrésére köteleztetnek, — ez csak ama föltevés alapján lehetséges, ha a hagyományosok legalább hirdetményileg megidézetteknek tekintetnek, annál is inkább, mert a hagyományos és örökös közt voltaképp csak elméleti külömbség van, a hagyományos is a hagyománybeli dolog állagára dologi igénynyel birván, — ennélfogva ezen fictio alapján nem lehetetlen a g) pontra alapított semisségi keresetet megkonstruálni. Egyébként a perrendtartási javaslat 83. §-a (utolsó szövegezés) ezen is segíteni fog. Egész természetes, hogy a hitelezőnek (T. I.) fenmarad az örökösök elleni kártérítési igénye, — akik noha a hagyományokról tudtak, — culposus, esetleg dolosus magatartásuk által hozzájárultak ama jogi helyzet létesítéséhez, mely mellett a hagyományos a hagyaték (Cs. K. hagyatéka) ellenében fennállott igényektől, saját mulasztásuk járulékos ténye nélkül elüttettek. Hangsúlyozzuk, hogy a hagyományosok perbevonása nélkül, ellenükben, a hagyományi vagyontárgyakat illetően, dologi hatályú marasztalás nem hozható. VI. A kérdéshez nem tartozik, de természetes, hogy a kifejtettek által érintetlen van hagyva a hagyományosok ama kötelme, mely szerint az örökhagyó tartozásáért, — fokozatosan, ha az az örökös ellen, nem hajtható be, — a hagyomány erejéig és egymásközt aránylagosan ök is felelősek. Székely Miklós dr., rózsahegyi kir. tszéki biró. Sérelem. Kinevezések a VH-ik fizetési osztályba, A Vil ik fizetési osztályba — az 1907. évi Igazságügyi Közlöny 1. számában közzétett kinevezések szerint — kinevezett birák sorozata, az Igazságügyi Közlöny XIV. évfolyamának 12. számához mellékletként fűzött cRangsor» 41-ik lapja 220. sorszámánál nyert befejezést, vagyis az 1897. évi április hó li-én kinevezett egyik biró volt az utolsó eme tömeges kinevezés sorrendjében. Azt várhattuk tehát joggal, hogy a Vll-ik fizetési osztályba való további kinevezés a sorrendben következő bíráknál fog folytattatni, miután ugyanazon állásba történvé.i a kinevezés, egyes különös — s a mellőzésre alapos okot adó ^— eseteket kivéve, nincs elfogadható alapja annak, hogy a •angsor szerint idősebb birák mellőztessenek, ha azok már évek hosszú során át kifogástalanul és becsülettel töltötték be hivatásukat, s azt hisszük, hogy az 1893. évi IV-ik törv.-c. 5. §-ának ama rendelkezése, hogy a kinevezésnél nem a rangsor, hanem e mellett a szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság a döntő, nem arra a célra szolgál, hogy a VIII. osztályból a VII. osztályba való kinevezésnél egyes — évekkel fiatalabb — birák a rangsorban idősebb s kinevezésre érdemes bírákat megelőzzék, hanem ama rendelkezést ott kell adott esetben alkalmazni, ahol alacsonyabb birói állásból magasabb bit ói állásba történik kinevezés. És mégis mit látunk r Eltekintve attól, hogy már az előbb emiitett tömeges kinevezés alkalmával kinevezetteket megelőzőleg is, egy 1898. évi július 7-én, sőt egy éppen csak 1906. év végén kinevezett VIII. fizetési osztályú biró neveztetett ki soron kivül a VII. fizetési osztályba, most legutóbb ismét a rangsor szerint egy 1900 november 21-én és egy 1901. év október 30-án kinevezett biró jutott szintén soron kivül a VII. fizetési osztályba, tehát a kinevezési sorrend szerint következhető 10 éves hirákat több mint 3, illetve 4 évvel fiatalabb biró előzte meg. Azt még értjük, hogy valami fiatal óriást fedez fel az igazságügyi kormányzat s azt 5— 6 évi birói működés után a VIII. osztályból egyenesen kinevezi táblai bírónak, de hogy 9—10 éves kifogástalan bírákat a VII. osztályba való kinevezésnél fiatalabbak — akik hétköznapi kifejezéssel élve, pl. a papájukat vagy esetleg apósukat jól választották meg — megelőzzenek, azt már sem igazságos, sem méltányos dolognak nem tarthatjuk. Az ily eljárás csak arra jó, hogy csüggedést és elkeseredést idézzen elő a megelőzöttek között, ami pedig az igazságszolgáltatásnak előnyére nem szolgál. Elég a bírónak — a jelen súlyos megélhetési viszonyok között — a maga gondja és baja, nem célszerű azt még az ilyíéle méltánytalanságokkal is tetézni. Dixi. Egy biró a megelösdttek közül. Irodalom. Értekezések az ipari jogvédelem köréből. Az ily cím alatt megjelenő sorozatos kiadványnak 3. füzete most jelent meg az Iparjogi Szemle kiadásában és Fazekas Oszkár dr. ügyvéd, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület titkárja szerkesztésében. A 3. füzet három közleményt hoz összesen négy iv terjedelemben, amelyek közül a folyamatban levő kiegyezési tárgyalásokra való tekintettel elsősorban <Az osztrák kiegyezés és az ipari jogvédelem cimü közlemény bir aktualitással. Kossuth legutóbbi rendeletére való tekintettel nagy érdeklődést fog kelteni az a tanulmány, amely az országos címer kérdésével foglalkozik az udvari szállítók használati jogosultságával kapcsolatban s amely kimutatja, hogy az udvari szállítók, amennyiben e cimet 1883 óta nem a magyar kormány utján nyerték, az országos címer használatára egyáltalán nincsenek jogosítva, máskülönben pedig csakis cimtáblákon alkalmazhatják azt, de semmiesetre sem idegen származású árukon. Az emiitett két cikken kivül ugyancsak a szerkesztő tollából még két közleményt tartalmaz a 3. füzet és pedig a «Semmisségi panasz bitorlási ügyekben*, továbbá <A termelés immaterializálódása és a jogfejlődés* cimmel. Megjelentek : Veszélyviselés a kereskedelmi vétel esetén. Irta Balog Elemér dr. ügyvéd, Bácsbodrog vm. tb. tiszti ügyésze. Fejezetvázlatok a budapesti egyetem jog- és államtudományi kara által aPasquiehdijjal kitüntetett. <A periculum a vétel esetében a pandekták alapján, különös tekintettel a magyar kereskedelmi jogra* c. pályaműből. Különlenyomat a Magyar jogi Lexikon VI. kötetéből. Budapest Grill Károly könyvkereskedése, 1906. Ára 5 K. A jogalkotó judikatura és a felek. Irta és a Magyar Jogászegylet 1906. dec. 1-én tartott ülésén előadta Hevesi Illés dr. Budapest, 1907. A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta Lévai Tibor dr. Különlenyomat A Jog-bó\ Budapest, /'alias rt. nyomdája. 1907. VegyesekMilyen ruhák szükségesek mindennapra ? A kolozsvári kir. ítélőtábla : F. Béla dr. ügyvéd által képviselt J. Géza végrehajtatónak M. Jenő végrehajtást szenvedő ellen 46 kor. és járulékai iránt a kolozsvár-városi kir. járásbiróságelőtt folyamatba tett és az 1906. évi augusztus hó 31-én 1906. V. II. 1,403/5. sz. alatt hozott végzésével elintézett végrehajtási ügyét, végrehajtást szenvedőnek az 1906. évi szeptember hó 1-ső napján 1906. V. II. 1,403/5. sz. alatt közbetett felfolyamodása folytán az 1906. évi október hó 11-ik napján tartott zárt ülésben vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: Az elsőbiróságnak idézett keletű s számú végzése megváltoztatik. végrehajtást szenvedő részéről folyó évi augusztus hó 27-ikén beadott előterjesztés folytán 1906. évi augusztus hó 18-án felvett végrehajtási jegyzőkönyv 17. folyó szám alatt összeirt szürkés-csíkos zakó-férfikabát, a 21. folyószám alatt nyári férfi-öltöny, a 22. folyó szám alatti 5 drb. férfi-ing és a 23. folyó szám alatti 6 drb. lábravaló s (5 drb. zsebkendő tekintetében a foglalás megsemmisíttetik, az előterjesztéssel felmerült költség pedig az érdekelt felek között egymás irányában kölcsönösen megszüntettetik ; mert: a megjelölt ruha és fehérnemüek minőségüknél fogva végrehajtást szenvedő részére mindennapi használatra szükségesek lévén, miután az a körülmény, hogy ezeken kivül elegendő más hasonló tárgyak rendelkezésére fennhagyattak, a jegyzőkönyvből nem tűnik ki és igazolást különben sem nyert, amaz ingóságok az 1881 : LX. t.-c. öl. §-ának h. pontja értelmében végrehajtás alá vonhatók nem voltak. Habár a jelen esetben a sérelmezett eljárás a kiküldött által elkövetett szabálytalanság miatt lett megsemmisítve, a végrehajtási eljárás 35. §-a értelmében költségben mégsem volt elmarasztalható, mert a végrehajtást szenvedő ilyeneket fel nem számított, a felfolyamodásban pedig kifejezetten csak a végrehajtató elmarasztalását kérte | (4,244/906. I. sz.). A kereskedői utazónak utazási költség cimén biztosított átalányösszeg oly illetménye-e, amely a felmondási időre járó fizetése megállapításánál számításba veendő ? Ezzel a kérdéssel foglalkozott egyik legutóbb tartott ülésében a kir. Kúria kereskedelmi tanácsa és e részben azt mondotta ki, hogy a kereskedői utazónak utazási költség fejében kötelezett összeg abban a részében, mely élelmezésére szükséges, mindenesetre fizetése oly alkatrészének tekintendő, amelyet neki főnöke a felmondási időre is megtérítem köteles, mert a főnöknek azon jogtalan eljárása folytán, hogy őt nem utaztatta, kénytelen volt életszükségleteit a sajátjából fedezni és igy az erre fordított összeggel javadalmazása mindenesetre kevesbbedett. A biztosítási ügynök jogköre tekintetében a kir Kúria (1907. ápr. 3-án kelt 1,126/906. v.) határozatot hozott, mely szerint kimondotta, hogy a biztosító társaságnak biztosítási ügyletek szerzésével megbízott ügynöke az ajánlatban foglalt kérdések értelmezése tekintetében mindenesetre a biztosító társaság megbízottjának lévén tekintendő, az ajánlatban foglalt valamely kérdés értelme felett a biztosítottat megtévesztvén, a biztosító társaság nem hivatkozhatik sikerrel az erre adott válasz valótlansága által elkövetett közlési kötelezettség megsértésére. RÉSZVÍKVTÁR6MÁO NYOWOÁj* ŰUDAPEST