A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 16. szám - Az ingatlan árverési vevő jogai

126 A JOG siteni tartoznék, mert hát ő csak azon jogokat szerezhette meg árverésen, amelyek a végrehajtást szenvedetteket megillették. íme idevezet a szó farkába való kapaszkodás, mely felforgatja a telekkönyvi intézmény összes alapelveit, tönkre teszi nemcsak a nyilvánkönyvekbe, de a birói árverésekbe vetett közbizalmat is, amidőn azt látjuk, hogy nem a tkvi jogosultság az erősebb, hanem az egyéni értelmesség. Pedig a szavakon való nyargalás szülte azon közmondást is, hogy summum jus, summa injuria. Azt pedig én sehol nem írtam, hogy Imlingaz 1881.évi LX. t.-c. 181. §-ához irta az általam idézett magyarázatot, hanem irtam azt, hogy az ama törvénynek 149. §-ában olvasható : ^végrehajtást szenvedőt illető* szavakat miként értelmezi. Ide vonatkozó érvelésemet pedig most sem látom megcáfolva. Belföld. Fayer László emlékezete a Magyar Jogászegyletben. A Magyar Jogászegylet e hó 14-én Fayer László emlékezetének megünneplésére diszülést tartott az Ügyvédi Kamara dísztermében, melyet ez alkalomból a boldogult jogtudós tanítványai, tisztelői és kartársai töltöttek meg. Ott láttuk jogi életünk elismert kitűnőségeit is. Így megjelentek Wlassiis Gyula dr., a közigazgatási bíróság elnöke, Dárday Sándor a számvevőszék alelnöke, TSry Gusztáv államtitkár, Székely Ferenc koronaügyész, az egyetemi tanárok közül Nagy Ferenc, Pikler Gyula, Hanuy Ferenc, Vécsey Tamás, Hérics-Tótk kúriai tanácselnök, Zscmbery, Tarnay, Márkus, Fodor, Tóth Gerö kúriai birák, Nagy Dezső, Polliik Illés, Kcnedy Géza, Pap József, Fayer Gyula, Balog Arnold ügyvédek, a joghallgatók egyesületei és a Fayer-íéle seminárium tagjai. Az ülést Vavrik Béla kúriai tanácselnök nyitotta meg, utalva azokra a nagy érdemekre, melyeket az elhunyt jogtudós a Magyar Jogászegyletben szerzett. A legméltóbban ugy kívánta megünnepelni az egyesület az ő emlékét, hogy Balogh Jenő dr.-t, kit Fayer Lászlóhoz baráti és kartársi kötelékek fűztek, szólította fel az emlékbeszéd megtartására. Balogh Jenő dr., aki a tudományos akadémiában és az egyetemen is méltatni fogja Fayer emlékezetét, legelőször is a jogászegyletben szólalt fel, hogy annak a nagy hálának kifejezést adjon, melylyel Fayer Lászlónak taztozik az egylet. Remek beszédében Fayer életrajzát vázolta és utalt azokra a súlyos csapásokra és balesetekre, melyek az elhunyt tanárt ifjú korában érték, továbbá az ifjú- és férfikornak nehéz küzdelmeire, amelyeknek dacára Fayer kitartó, szakadatlan, csendes munkájával, eszményi felfogásával, törhetetlen akaratával, nem szűnő lelkesedésével egyedül önmaga vívta ki tanári pályáján, valamint irodalmi, szerkesztői és egyéb munkálkodásában azokat az eredményeket, elismerést és íagaszkodást, mely őt életének utolsó évtizedeiben körülvette és most halálával volt tanítványainak, egész jogásznemzedékeknek hálás kegyeletévé nemesbbül. Büntető törvénykezésünknek nagy átalakulása és haladása, valamint az időközben fellépett uj irányok tanai különösen nehézzé tették a jogirodalom munkásának és a tanárnak helyzetét és igy Fayernek sokszoros érdeme, hogy feladatait minden téren kiváló sikerrel oldotta meg. Azután feltüntette az előadó F"ayer tudományos egyéniségének vezérlő gondolatait és sorra vette azokat a tudományos problémákat, melyekkel korábban az igazságügyi szervezet és büntető perjog, később pedig az anyagi büntetőjog terén legszívesebben és legnagyobb hatással foglalkozott. A büntetési rendszer reformjának némely kérdéseire nézve hazánkban Fayer úttörő volt. Mint a jogirodalom munkása, Fayer két nagy (anyagi büntetőjogi és büntefőperjogi) rendszeres művével, amelyek több kiadást értek, továbbá sok becses tanulmányával, néhány nagyhatású jogászegyleti előadással és megszámlálhatatlan sok értekezéssel biztosította nevének fenmaradását jogirodalmunk történetében. A tanszéken 65 egyetemi féléven át működött. Hatása nagy és nemzedékekre szóló volt. O kezdett egyetemünkön először practicumot tartani. Érintkezése az ifjúsággal gyakori és közvetlen volt; az ifjúság rendkívül szerette, mint igazságos és példaszerűen jóakaratú, lelkes és kötelességtudó tanárt. Nagy melegséggel részletezte ezután Fayer munkás, szerény, lelkiismeretes egyéniségének nemes vonásait. A Magyar Jogászegyletért mint ügyvezető főtitkár, később alelnök, a két nagyérdemű elnök mellett Fayer tett legtöbbet. Emlékezetét az egylet tagjai el nem muló hálás kegyelettel fogják megőrizni. Azok az eszmék pedig, amelyekért Fayer harcolt, büntetőtörvénykönyvünk reformjával meg fognak valósulni és majd ő reá is alkalmazhatjuk Eötvös József mondását: •Eszméinek győzelme lesz majd emlékjele.» A nagyhatású, gyönyörű emlékbeszédet, melynek minden mondatából kitűnt az a tisztelet és kegyelet, amelylyel a szónok Fayer László iránt viseltetett, a nagyszámú jogászközönség élénk érdeklődéssel és nagy tetszéssel fogadta. Végül pedig az elnök mondott meleg hangon köszönetet az érdemes előadónak. Rabsegélyzö egyleteink és azok működése. Rabsegélyző egyleteink eddigelé — a budapesti egyletet sem véve ki — nagy jelentőségükhöz és társadalmi fontosságukhoz mérten, csak vajmi szerény szerepet játszottak és hivatásuknak egyáltalában nem lettek volna képesek megfelelni, ha állami segélyben nem részesülnek. Ezen érdeklődés hiányát azonban korántsem csupán a társadalom terhére lehet róni. A humanismusnak mindenütt akadnak buzgó apostolai és jogászaink nagy köre is kétségkívül örömest lépne a rabsegélyző egyletek tagjainak sorába, ha akadna valaki, aki ezek érdekében céltudatos propagandát csinálna. A bírákat, ügyészeket, ügyvédeket nem is kellene ezen egyletek társadalmi nagy fontosságára és prophylaktikus szempontból való közhasznú voltára külön figyelmeztetni. A nagy közönségnek kitanitása ellenben már szükségesebb volna, de busás hasznot is hajtana, — főleg akkor, ha a nők is bevonatnának az egyletek működési körébe. így érthető csak, hogy a Magyarországon időszakonkinr alakult egyletek és elsősorban maga a budapesti anyaegylet is csak stagnálnak, tagjaik létszáma alig latba vethető, működésük pedig ugy intensive, mint extensive, alig hagy nyomot hátra. 1873-ban indult meg a rabsegélyző ügy Magyarországon; akkor alakult meg, e sorok Írójának kezdeményezése folytán, a budapesti rabsegélyző egylet. És ezen hosszú 34 év alatt mindössze csak 22 egylet alakult széles Magyarországon és ezek közül is több csak a papíron létezik, működést pedig alig képes kifejteni. Hogy ennek oka kizárólag az egyletek vezetőinek lanybaságára és közömbösségére vezetendő vissza, ennek fényes példáját látjuk a pécsi rabsegélyző egylet történetében. Már ismételve, lapunk több évfolyamán át, volt alkalmunk ezen mintaszerű egylet működéséről dicsérőleg nyilatkozhatni. A dicséret azonban ezen egyletet is csak 1901. évtől kezdve illeti meg. Azon időtől kezdve, amidőn az egylet élére Varga Nagy István pécsi ítélőtáblai biró állott. Azóta az egylet nemcsak Pécs városa és környékére terjeszti ki áldásos működését, hanem a vezérszerepet magához ragadva, a többi egyleteket is mély álmukból felébresztette. Varga Nagy István belátta azt, hogy itt csak valamennyi egyletnek koncentrikus működése vezethet eredményre és e célból évről évre sürgette a börtönügyi congressus egybehivását, melyre a dolog természete szerint kizárólag a budapesti rabsegélyző egylet ragadhatta magához a kezdeményezést. Több éven át ezen felhívás csak a pusztában elhangzó szó volt. De mióta a budapesti egylet élére Rickl Gyula miniszteri tanácsos állott, azóta itt is uj szellem kezd érvényesülni. A f. é. február 20-án tartott igazgatóválasztmányi ülés hozzájárult a kongressus eszméjéhez és annak a f. évben Pécsett való megtartását határozta el. A congressus elé terjesztendő kérdések előkészítése és kidolgozása végett az egylet Rickl Gyula elnököt, továbbá Czárán István budapesti főügyészt és Balogh Jenő dr. budapesti egyetemi tanárt kérte fel. Ezzel meg volt törve a jég és már Rickl Gyula hivatalos állásánál fogva is feltehető, hogy a többi rabsegélyző egylet is ezen, július hó 1-ső napján tartandó congressuson magát képviseltetni fogja. A congressus által a közfigyelem a rabsegélyzési ügyre is lesz fordítva és a magyar közvélemény újból és talán kevesebb szalmatüzzel fog foglalkozhatni e kérdéssel, melynek nagy jelentősége külföldön már rég el van ismerve. Csak néhány napja annak, hogy a «Wiener Straenings-Fürsorgeverein* tartotta meg 40 ik évi közgyűlését a bécsi Landesgericht esküdtszéki diszes termében, nagy és előkelő közönség jelenlétében. Ezen egyletnek a bécsi társaság minden köréből toborzott nagyszámú tagjai élénk tanúbizonyságot tesznek arról, hogy mennyire érti, mennyire méltatja és mennyire támogatja az ottani közönség az egylet kitűzött nemes céljait. És ugyanezt tapasztaljuk Ausztria több nagyobb és kisebb városában, Németországban és a többi kulturállamokban is. Reméljük, hogy a congressusnak is fog sikerülni közönségünk közönyét és bizalmatlanságát legyőzni, az egylet célját, melyről a legtöbben még halvány sejtelemmel sem birnak, kifejteni és a rabsegélyzés ügyét népszerűvé tenni. Mert az elbocsátott rabok sorában nemcsak javithatlan gonosztevők, hanem nagy számban olyanok is találhatók, akik csak nagy temperamentumuk, meggondolatlanság, mások vagy éppen a társadalom hibája folytán kerültek a börtönbe, akik erkölcsileg nem romlottak, vagy könnyen javithafók és az emberiségnek még közhasznú tagjaivá válhatnak. Kötelessége az ország intelligenciájának, hogy vállvetve közteműködjék e szerencsétlenek megmentésén. Ha a congressus működését némi siker fogja kisérni, — és ebben nem kételkedünk, — akkor az érdem oroszlánrésze a pécsi egyletet fogja illetni, melynek ezúttal is a legnagyobb elismeréssel adózunk. A pécsi egylet 20 éves működése alkalmából, most jelent meg a rendkívül diszes alakban kiállított egyleti évkönyv, mely első sorban Varga Nagy István kir. ítélőtáblai biró és egyleti elnök tollából a pécsi rabsegélyző egylet történetét, különös tekintettel az ügynek Magyarországon 1886-tól 1906-ig történt fejlődésére, közli. E történeti részre más alkalommal vissza fogunk térni. Igen érdekes anyaggal szolgál továbbá Angyal Pál dr. pécsi jogakadémiai tanár «A rabsegélyzés reformja* című tanulmányában. Erre is külön vissza fogunk térni, mert e kérdést is érdemesnek tarjuk arra, hogy minél szélesebb körben tárgyaltassék. Az évkönyv 3-ik részét képezi a választmány évi jelentése. Érdekes ebben a Magyarországon fennálló 22 egylet viszonyairól szóló évi jelentés. Az itt közölt adatok a következők : 1. A besztercebányai egylet alapíttatott 1906-ban, tagjainak