A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 16. szám - A constitutiv íteletek tana - Színházi jogunk. Törvényhozási intézkedések. 2. [r.]

122 A JOG szert, melybe e munkálkodás eredője, oka, iránya, módszere, leltételei és végcélja beleilleszthető volna, nem tudhatjuk kapcsolatba hozni rendeltetésünket, létezésünk okát és célját a végtelenségben rohanó világokon létező valóságokkal, ide vagyunk tapadva a földhöz a magunk testi szenvedéseivel, véghetetlen boldogtalanságunkkal és gyötrelmeinkkel, ide vagyunk láncolva öröknek tetsző küzdelmeinkkel, mely küzdelmek részei az egyetemes világ örök harcának, — igazságaink, jogaink és akaratszabadságunk is tehát csak e parányi világ folyton változó megállapításai, e kis világ abból a célból rendszerbe foglalt tételei, hogy a tömegek emésztő viaskodásában össze ne törjön az egyes, az az egyes, akinek ereje csekély ahhoz, hogy megbirkózzék a hatalmasabb tömegekkel, a hatalom gyakorlásához szükséges feltételek nagyobb mennyiségével rendelkező kiváltságosakkal. És mert a társadalmak ezreinek ütköző pontja mindegyre változik, és mert az emberi ösztönök ereje nem engedi érvényesülni azokat a törekvéseket, amelyek eredményre jutásától remél boldogságot az emberiség, fictió az akaratszabadság, fictiók az ettől függővé lett, az ehhez arányosított jogtételek; nem lehet ennélfogva absolut igazságról beszélni. Nem lehet, mert a törvények amikor megengednek, tiltanak vagy parancsolnak, mindannyiszor ujabb gátakat emelnek az akaratszabadság elé. Legyőzhetetlenül uralkodik tehát felettünk a természet, melylyel szemben az egyes menthetetlenül elpusztulna és megsemmisülne, ha nem uralkodnék rajta az az ösztön, mely szerint segítőtársakat keres és a tömegerőt állítja szembe az irányá- i ban kérlelhetetlen természettel. Képződnek tehát társadalmak, fajok és népek. Képződnek faji tulajdonságok, jellemek. Összetömörülnek, lefoglalják a föld egy-egy darabját, azt magukénak tartják, azon szaporodnak, munkálkodnak és azon veszik fel a harcot a hasonlóképpen alakult többi csoportokkal. Egy külön érzelmi világ születik, mely nem sajátsága a többinek, mely különbözik azokétól, melyet többé levetkőzni nem lehet. Mindenik elindul a maga utján; anyagi és szellemi erőit fokozni, gyűjteni törekszik; anyagot szolgáltat a történelemnek, mely tükörként áll a háta mögött, hogy meglássa benne erényeit és hibáit. Mindeniknek külön történelme, része az összesség, az emberiség történetének. Nem hasonló egyik a másikhoz, valamint nem hasonló két ember benső érzelernvilága sem egymáshoz Mégis hozzátartozik az egészhez, mégis egy célt szol- j gál : a haladást a boldogulás felé tövises, szakadékos utakon, j véren és jajszón keresztül. Hasonlóképpen a természethez, mely | minden produktumát odahelyezi el, ahol élethivatását legjobban betöltheti, mely sohasem csak hasonlókat állit elő, hanem különbözőségeket, mert ez tartozik az ekonomiához. S vájjon miféle okból szül a természet különbségeket? Abból az okból, mert az egész föld egyforma tulajdonsággal felruházott lakói nagyságuknál, szertelen terjedelmüknél fogva nem tudnák önmagukat újrateremteni, fentartani és tökéletesíteni ! Kérdem, vájjon ez a képzelet segélyével is alig átölelhető emberiség egyetlen gócpontról, a külömbségek teljes eltüntetésével való egyetlan törvény alapzatáról kormányozható volna? S miféle csodaszer az, amely hasonló szervezetüvé, vérüvé, hasonló érzelművé tudná átvarázsolni Patagónia vagy Borneó lakóit mint a svájci kantonokéit ? Hol az a nyelv, mely megmagyarázhatná egy égitest összes lényeinek, hogy tenéked, egyenlitőmelléki négernek, ugyanaz a véred van, mint Grönland jégbeásott kunyhója lakóinak, a te szervezeted, ha ugy parancsolod, engedelmesen reagál az 50 foknyi temperaturának hidegben ugy, mint melegben ? Mikor és hol jő a világra az az istenségnél is hatalmasabb emberi agyvelő, amely amaz ezermilliók ezermilliárdnyi vágyát, törekvését akképpen tudná irányítani, hogy nem egyesek, de millióknak az érzelme, törekvése, vágya se keresztezze egymást, hanem mint egy aranyfolyam | simán hömpölyögne lefelé, — hová? A megsemmisülés, a sir felé !! Ó bizony ne dobáljuk a fellegekig a jelszavakat, hanem nézzük a felleget, melyből egyik ponton áldást árasztó eső, másik ponton pusztító jég zuhog alá s azt se tudjuk : miért ? Hiszen csak egyetlenegy emberben is ezrei hemzsegnek az egymással ellentétes érzelmeknek, amiket irányit az intellektuális erő és a gyomor, hát az egész emberiség miként volna igazgatható egy egyetemesen ható főelv szerint ? (Folytatása következik.) VI , A constitutiv íteletek tana. Kritikai széjjeltekintés az irodalomban. Irta BALOG ELEMÉR dr. ügyvéd, Bács-Bodrog vármegye stb ügyész 5 (Folytatás*.) Az irók, kik elismerik, hogy a constitutiv ítélet az ítéletek egy különös faja, a főbb pontokban, ami a constitutiv i Ítéletek jogi természetét, illetve lényegét illeti, egy véleményen i vannak, legfeljebb az egyes részletkérdések tekintetében térnek *) Előző közlemény a 14. számban. TÁRCA. Színházi jogunk.*) — A. Jog eredeti tárcája. — II. Tórvényliozási intézkedések. Létezik-e egyáltalában színházi jog? E kérdésre még a színházi emberek sem képesek kellő, szabatos feleletet adni, jogászaink pedig e kérdéssel még egyáltalában nem foglalkoztak. Az első — és eddig az egyedüli szerző én voltam, aki e téren nálunk úttörő gyanánt felléptem, — Németországban pedig Koliler volt az, aki a szerzői jogról szóló müvében arra utalt, hogy mily élénk érdeklődéssel viseltetnem a latin nyelvű népfajok a színházzal kapcsolatban lévő jogkérdések iránt és mily kívánatos volna a szinházjognak tudományos szakavatott feldolgozása. Hogy mily primitív fogalmak léteznek még minálunk e téren, erre nézve elég lesz azt az egy példát felhoznunk, hogy maga a jeles Ditrói, a magyar szinészegyesület elnöke isjóakarólag azt kérdezte tőlem : «Minek foglalkozik ön külön a színházi joggal ? Hisz ott van a szerzői jogról szóló törvény !» Semmi súlyt nem fektetett arra, hogy ezen törvényen kivül is létezik egy élő —bár törvénykönyvbe fel nem vett —színházi jog. O ezeket a fennálló jogszokásokat nyilván a színház belső életével összefüggő és jogászi szempontból figyelmet nem is érdemlő bagatell dolgoknak tekintette. * * * Ha végigtekintünk törvénytárunknak, a közjogi szempontból is fontos színházak tárgyában hozott határozatain, vajmi kevés törvényes intézkedésre akadunk benne. Első izben foglalkoznak a KK. és RR. az 1836. évi XLI. t.-cikkben «a Pesten országos költségen felállítandó nemzeti játékszínnel» és a magyar törvényhozás helyes felfogására és józan ítéletére vall, midőn a «nemzeti játékszínnek a nemzeti kifejlődésre, a nyelv pallérozásának előmozdítására és az er*) Előző közlemény a lö-ik számban. kölcsiség e módon is bővebb kimivelésére elismert jótékony hatását» kiemeli. Ezek az alapelvek ma is irányadóknak tekintendők a színházak vezetésénél, — de mily messzire távoztunk ezek legtöbbjétől, különösen az erkölcsiség terén! Már tüzetesebb törvényes intézkedésekkel találkozunk az 1840. évi XLIV. t.-cikkben «a pesti magyar színházról)), mely «a törvényhatóságok által gyűjtött szabad ajánlatokból felépült)) és «mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetiks. A színház «igazgatására való felügyelés» a 3. §. szerint «a kir. helytartó magyar tanácsnak felügyelőségi joga épségben tartásával*) egy országos választmányra bizatik.» E küldöttség a 8. §. alapján «megbizatott, hogy a színház igazgatásának mi módon leendő elrendezésére nézve, a színház művészeti előhaladásának megfelelőleg, ideiglenes oly intézkedéseket tehessen, melyeket belátása szerint legcélszerűbbeknek fog találni» (ezt az intézkedést is csak helyesnek tekinthetjük, mert a törvényhozás nem avatkozhatik oly dolgokba, amelyekhez nem ért és szabad kezet enged a küldöttségnek). De «köteleztetik a legközelebbi országgyűlésre e tárgyra nézve kimerítő véleményt adni.» Rövid 5 szakaszban, de az akkori forradalmi korszellemnek megfelelő radikális és reformátori módon intézkedett az 1848: XXXI., «a színházakról)) szóló t.-c. A törvényhozás intézkedésére váró rengeteg tárgyhalmaz és az idő rövidsége mellett, a rendelkezés csak «ideiglenes». Az 1-ső szakasz a színházak nyitását az illető törvényhatóság engedélyéhez köti. A 2-ik szakasz eltörli a censurát. A 3-ikban a pesti nemzeti színház igazgatóját kivéve, a szini előadások csak az illető helybeli hatóság tudtával és engedelmével történhetnek. Ezenkívül minden színház, a Nemzeti Színházat sem véve ki, rendőri felügyelet tekintetében a helybeli hatóság alá rendeltetik. A 4-ik szakasz az e rendeletek ellen vétőket a színház j 3) Ez a jog az 1881: XXI. t.-c. 7. §-ának c) pontja szerint a fővárosi rendörségre szállt át, mely a főváros területén a nyilvános szini előadásra vonatkozó engedélyeket megadja. Kivételt képez a Nemzeti Színház. Itt a rendőrség gyakorolja a tisztán rendőri felügyeletet.