A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 13. szám - A constitutiv ítéletek tana

A JOG 99 formán hivatkozhatván — olyan gordiusi csomó lesz, amelyet igazságosan megoldani majdnem lehetetlen. Jóhiszemű a végrehajtást szenvedő felperes, mert a végrehajtási jog elévülése és jóhiszemű a végrehajtató alperes, mert a bíróság végrehajtást rendelő végzése szól mellette, a perköltségek kölcsönös megszüntetése pedig a végrehajtást szenvedő felperesre nézve feltétlenül sérelmes volna, mert a végrehajtató már nem létező jogot gyakorolván, errre a kedvtelésére a végrehajtást szenvedő a perköltség elvesztésével rá nem fizethet. Az elévülésnek, mint jogmegszüntető tényezőnek respektálása népünk jogi tudatában is élénken tapasztalható. Tanuságai enn^k a leggyakrabban előforduló sommás visszahelyezési perek, melyeket a birtokháboritástól számitva, a magyar jogterületnek megfelelő 1 éven — s az osztrák, illetve határőrvidéki — jogterületnek megfelelő 30 napon tul soha sem tesznek folyamatba és kellő felvilágosításra abban, hogy a kereseti jog elévült, mindenkor készségesen megnyugszanak. Ezek alapján megállapíthatónak és a birói gyakorlatot olyatcnképp megváltoztatandónak tartjuk, hogy az elévülés, akár hosszabb tartamú, de első sorban és kiválóan: az 1881. évi LX. t.-c. 23. §-ának második bekezdésében megszabott módozatában még akkor is hivatalból figyelembe veendő, ha csak az alaki (végrehajtási) eljárásban provokálja is a birói döntést. Végül közérdeklődésre számithatván s a budapesti kir. ítélőtáblának 3,098/1903. és 2,354/1905. számú, idevágó végzéseire (Jogtud. Közlöny törvénytára III. évf. XXV. köt. 177. old. 140. sz., illetve IV. évf. III. köt. 124. old. 87. 204. old. 152. sz.), valamint a kir. Kűria 62. sz. t. ü. idevágó döntvényére hivatkozván, melyek azonban a vitás kérdést csak érintik, de távolról sem oldják meg, a temesvári kir. Ítélőtáblának egy konkrét esetben a fennebb kifejtettekkel ellenkező és a fennálló gyakorlaton alapuló állásfoglalását az elsőfokú biróság végzésével együtt ismertetjük: I. A csákovai kir. járásbíróság : a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérvényt hivatalból elutasítja, mert a lieblingi kerületi szolgabiróság 1870. évi október 20-án kelt 997/1870 számú ítélete részben az által, hogy alperesek közül N. N., N. N. és N. N. a tárgyaláson 1870. évi október 20-án megjelentek és a fenti ítélet kihirdetését tudomásul vették, részben pedig az által, hogy a fenti Ítélet és a temesvári kir. járásbíróság 1873. évi április 3-án kelt 4,536. számú, kielégítési végrehajtást rendelő végzése 1873. évi június hó 11-én N. községben a végrehajtás foganatosítása alkalmával a többi alperesnek és illetve örököseiknek kézbesittetett, jogerőre emelkedett. Tekintve azonban, hogy a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérvény csak folyó 1906. évi január hó 21-én adatott A kerületi ülésben 1833 febr. 4-én csaknem egyhangúlag elfogadták ezen javaslatot, csak a káptalani követek szólottak ellene: «miből vívás lőn — írja Kölcsey — s nem vívás a róm. katholikusok és protestánsok közt, hanem vivás a kath. papság s a római egyházhoz tartozó világiak közt. Mily változás! Mikor a linzi békét s a bécsi szerződést vérrel kellett kiküzdeni, ki merte volna jövendölni, hogy 1833-ban a magyar országgyűlésen Luther és Calvin fiai hallgatva nézik, míg Pázmány hitének sorsosai érettek egymással vetélkedve szólanak. . . . Mint a kerületben, ugy itt is minden protestáns hallgatva ült; az egyháziak saját sorsosaikkal vivának. És mondhatni szép nyilatkozások történtek, mik Európa legvirágzóbb népének is diszül fogtak volna szolgálni. Vetélkedve keltek föl a követek egymás után; vetélkedve mondák el a legtisztább, legjózanabb, felekeztek közeledését leginkább segitő gondolatokat. Mondom nektek, olvassátok a mai ülés naplókönyvét nemcsak szorgalommal, de tisztelettel. Az szép örökség lészen a maradéknak, melynek segédével valaha a hazafiak közt három század óta fennálló falat le fogja ronthatni. . . . (L. Országgyűlési Napló 89—91. 1.) Ezen országgyűlés folyamán a még ifjú Deák Ferenc kijelenti, hogy : «a polgári társaság céljaival megférő minden szabadságot és így a vallás szabadságát is, sérthetlen szentség gyanánt tisztelem». . . (1833. VII/13.) (A megaggott államférfi közélete utolsó szakában hangoztatta, hogy: «a szabad egyház eszméje s a vallások egyenjogúsága azt kívánja, hogy a hon minden polgára, bármely hitfelekezethez tartozzék is, szabadon élhessen saját vallásának szabályai szerint, ha azok az állam céljaival nem ellenkeznek és mások hasonló jogait nem sértik». . . . 1868. X/20.) Ki ne gondolna utolsó beszédére 1873 jun. 28-án, midőn az egyházpolitika leghelyesebb eszméit programmszerüleg lerakta. Az 1843/44. évi országgyűlés hasontartalmu javaslatában még az is előforbe ezen kir. járásbírósághoz és igy az Ítélet jogerőre emelkedése és a kérvény beadása közti idő a 32 évet meghaladja s tekintve továbbá, hogy a végrehajtási jog semmi körülmény által félbe nem szakitható rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el s tekintve végül, hogy az elévülés hivatalból figyelembe veendő, a kielégítési végrehajtási kérvény elutasítása indokolt. II. A temesvári kir. Ítélőtábla: a kir. járásbíróság végzését megváltoztatja, a felfolyamodó által. .. sz. alatt a folytatólagos kielégítési végrehajtás elrendelése iránt előterjesztett kérelmet a végrehajtási jog elévülése miatt hivatalból elutasithatónak nem tartja és a kir. járásbíróságot utasítja stb. Indokok: A végrehajtási kérvény elintézésénél az 1881. évi LX t.-c. 9. §-a értelmében csak az vizsgálandó : vajon a kért végrehajtás alapját tévő birói határozat jogerőre emelkede'.t-e és a végrehajtató annak a feltételnek, amely mellett végrehajtási joga megnyílt, eleget tett-e, ellenben a végrehajtási jog elévülésére nézve az 1881. évi LX. t.-c. 23. §-ának második bekezdésében megszabott rendes magánjogi elévülési hatávidő, vagy a végrehajtási jognak más alapon való megszűnése hivatalból nem vehető figyelembe, stb. A constitutiv ítéletek tana. Kritikai széjjeltekintés az irodalomban. Irta BALOG ELEMÉR dr. ügyvéd, Bács-Bodrog vármegye stb ügyésze. (Folytatás*.) A constitutiv ítéletek lényege nem kívánja meg, hogy a perben álló feleken kivül harmadik személyekkel szemben is joghatálylyal bírjon,7) bár ezen ítéletek nagyobb hatáskörrel birnak. Legtöbb esetben későbbi perekben bizonyítékul szolgálnak.8) A constitutiv ítéleteknél is az igény alá van vetve az elévülésnek. Az elévülési idő nincs egységesen megállapítva.9) Langheineken megkülönböztetését az elévülés és elhallgatás között nem tartjuk helyesnek, mert amit ő az elhallgatás eseteinek tekint, ott csak a határidő az, mely nem az igény keletkezésének időpontjától számíttatik, hanem azon időponttól, midőn a jogosított már érvényesíthette volna igé*) Előző közlemény a 12. számban. ') V. ö. B. G. B. 213, 1,418., 1,468., 1,469., 1,495., 1,452. stb. SS s) K i s c h 80. 9) V. ö. C. P. O. 586. §. 1. és 2. bek ; 958., 1,044. (2. bek. 2. mondat), B. G. B. 1339. §. 1. bek., 1350. §. 1. bek. 2. mondat, 1,571. (1. bek. 1. mondat), 1,575. (1. bek. 1. mondat), 1,594. (1 bek ), 2,082. (1. bek.), 2,310. (3. bek.) §§.; 8. §. 7. ; 9., 23. §., 2. D. 5., 2.; 16., 34., 36. §., 2. C 3, 28.; 7. C. 2., 52. L. még Langheineken 225. o. dul, hogy: «a vallásbeli tökéletes viszonosság külön elvben mondassék ki». Az e tárgy körül fölmerült viták folyamán Vurda Károly győri kanonok azt hangoztatta, miképp szerencsétlenségnek látja, hogy az országgyűlésen vallási tárgyakról foly a tanácskozás . . . ennek egyik oka az, hogy az egyházi és világi hatalom nincs egymástól tökéletesen elkülönítve ; s a vallási dolgok vitatását a világi törvényhozás körébe nem tartozónak nyilvánította, s teljes vallásbeli szabadság mellett szavazott. A vallási súrlódások alapoka a törvények egyoldalúságában fekszik, mert minden politikai hiba megboszulja magát még századok múlva is. Ezen egyoldalúság állttá föl a vallások közti politikai különbséget és szülte, — dacára Lactantius ama szavainak: «religio est res liberrima»,— a legembertelenebb törvényeket, minő p. o. a lutheránusokat megégettetni rendeli. Ennek következménye lett, hogy ezek kénytelenek voltak karddal vivni ki a szabadságot s azt a király által is esküvel biztosíttatni. De a béke, melyet ennek következtében reméltek, csak egyeseket boldogított; a közönség azt nem éldelhette. így jöttek létre a kir. resolutiók, a türelmi rendelet s az 1791. évi törvény. Eleinte azt hitték, hogy ez célra vezet; és mégis a jelen állapot, amelyben _ egyik fél a másik felett előnynyel bír, ellenkezőt bizonyít. Óvakodjunk tehát hasonló hibától; és ne ereszkedjünk be e tárgyba mélyebben, mint a közjó kívánja. E szempontból kiindulva, legcélszerűbb elismerni a vallási teljes szabadságot; ez vezethet egyedül a kívánt célra. Óvakodnunk kell a vallás dolgában a kényszerítő törvényektől, mert a meggyőződés az embernek legdrágább kincse, s a törvények nemcsak külső engedelmességet, hanem belső tiszteletet is igényelnek. Az ember két világ polgára: a szellemié és az anyagié ; azok mindegyike más elven alapszik. Az ogyik külső, a másik belső szabadságot igényel; ahol pedig a belső