A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 12. szám - A constitutiv ítéletek tana - Fizetéselöleg levonása a lefoglalt fizetésből

92 A JOG a bíróságok eltérő felfogást tanúsítanak e kérdés megoldásánál, pedig a főnökök, alkalmazottak és a hitelezők fontos érdeke a kérdésnek tisztábahozatala. Bíróságaink felfogását, a lefoglalt fizetésnek és a korább felvett fizetéselőlegnek egymáshoz való viszonyát ismertetve: 1. A munkaadó jogosítva van abban az esetben, ha alkalmazottjának fizetése más hitelező javára lefoglaltatik, az adott fizetési előleget az alkalmazottnak még ki nem adott fizetéséből a végrehajtási zálogjogra való tekintet nélkül visszatartani. 2. A főnök alkalmazottjának adott fizetési előleg törlesztését a fizetésnek csupán lefoglalható részére szoríthatja. 3. Az előleg levonása csak a foglalás alá nem vonható részből engedhető meg. 4. A munkaadót alkalmazottjával szemben nem illeti meg elsőbbség sem fizetési előleg, sem más címen fennálló követelés alapján harmadik személynek végrehajtási foglalással biztosított követelése ellenében. Ezen összeállítás alapján a bíróságok ellentétes gyakorlata élénk világításba kerül. A főnök sohasem tudhatja, mikor jár el törvényesen. Előnyben részesül-e egyáltalán az adott fizetéselőleg a későbbi foglaltatókkal szemben, s ha igen, kötelessége-e a fizetéselőleget az egész fizetésből levonatni, ugy hogy a fizetéselőleg törlesztéséig a hitelezőnek nem jut semmi, avagy a hitelező nyer kielégítést a lefoglalható s a főnök a le nem foglalható részből vagy pedig a főnök kielégítést nyer a lefoglalható részből — akárcsak bírói zálog illette volna, — a le nem foglalható rész a végrehajtást szenvedettet illeti és a hitelezők a fizetési előleg kielégítése után nyernek kielégítést? A kérdés helyes megoldásának megkísérlésénél ki kell indulnunk a fizetési előleg és a levonás jogi természetéből. A fizetéselőleg nem egyéb, mint előre kiadott fizetés, azaz az alkalmazott fölveszi jövőbeli munkája ellenértékét, illetve annak egy részét. Megállapodás szerint az alkalmazottnak joga van egy-egy havi fizetést követelni főnökétől, de létesíthetnek egymás közt oly megállapodást is, hogy az alkalmazott fizetést nem minden hónap elsején kap, hanem negyedévenként előre, évenként előre stb. Mármost a hitelező foglalás utján semmi jogot nem nyer oly fizetésre, mely már kiadatott, hiszen itt a zálognak nincs tárgya, a fizetést az alkalmazott már felvette. Tegyük fel, hogy az alkalmazott és a főnök közti szerződés értelmében a fizetések évi időszakokban és előzetesen adatnának ki az alkalmazottnak. Ha az alkalmazott január hó 1-én felvette az egész évi fizetését, vájjon a 2-án eszközölt foglalás folytán találkoznék-e bíróság,'mely a foglaltató hitelező elsőbbségét megállapítaná? Éppoly kevéssé nem, mint az előzetesen felvett havi fizetéseknél a hó folyamán felvett fizetéseknél. De ha a szerződés folytán a főnök az egész évi fizetését joghatályosan kiadhatja alkalmazottjának, mi jogi akadálya lehet annak, hogy bármikor előre kiadhassa néhány havi fizetését: Mi akadálya lehet annak, hogy a főnök ne mondja alkalmazottjának: «kiadom a január hótól június hóig bezárólag járó félévi fizetését.)) S ha kiadja ezen félévre járó fizetést, azaz ezen féléven belül fizetés címén az alkalmazottnak követelése nincs, ezen nem létező követelésre szerezhető-e zálog, ezen nem létező követelés behajtása (vhti tv. 124. §. köv. §§.) sikerre vezethet-e? S ha kiadhatja a főnök alkalmazottjának a félévi fizetését előre, nem adhatja-e ki egy hónapra, félhónapra, avagy a hónap egy részére. Ha a főnök alkalmazottjának a hó elsején nemcsak a folyó, hanem a következő hónapi fizetését kiszolgáltatja, vajon kivánhatja-e az alkalmazott a következő hónap elsején újra fizetését ? S ha nem kívánhatja — mert már megkapta — kívánhatja az ő jogán fellépő hitelező a «nemo plus juris» elvének sérelme nélkül? A fizetéselőleg nem terhelése a fizetésnek, hanem maga is fizetés. Azon bírói gyakorlat, mely a fizetéselőleget a jövőbeli fizetésre reánehezedő tehernek tekinti, a megterhelést a hitelezők sérelme nélkül engedi meg pusztán. Ezen okból az «előleg levonását csak a foglalás alá nem vonható részből engedi meg és amennyiben ily előleg adatott, az csak az alkalmazott végrehajtás alá nem vonható fizetésének terhére és előlegező veszélyére történhetik; továbbá, mert az adott előleg tekintetében a főnök az illető alkalmazott hitelezőiének lévén tekintendő, előleg-követelésének annak fizetéséből való kielégítésére nézve más hitelezőnél több joggal nem bir» (Pozsonyi T. 1902 febr. 10. Grill Dttár. VII. II. 406.). Ezen gyakorlat tehát a kielégítést csakis a le nem foglalható részből engedi meg, mert a lefoglalható részre a főnöknek csakis olyan a joga, mint más hitelezőnek. Ez alatt azt érti, hogy csakis bírói foglalás folytán veheti a fizetések e részét igénybe. Ettől eltér azon gyakorlat, mely a fizetéselőleget ugyancsak tehernek tekinti, s azon eredményre jut, hogy a főnök j csakis és kizárólag a lefoglalható fizetési részből vonhatja le ' az adott fizetéselőleget a későbbi hitelezők megelőzésével, mert állomások közösen használtatnak; innen származott, hogy az egyházközségek középületeinek, intézeteinek alapításakor egymást vetélkedve segíteni buzgólkodtak; igy történt, hogy a két vallásfelekezet lelkészeinek a község ügyei elintézésében egyenlő befolyás engedtetett . . . Mikor 1680-ik évben Kollárt István füleki várkapitány • a refotm. felekezetet szigorú fenyegetés alatt feleletre vonja, a ferences atyák gvardiánja kél fel a hatalmas ur előtt annak védelmére ( . . . L. Hornyik: Kecskemét város története. II. k. 112. s. k. 1.) Azon eszélyes alapelvek közül, melyekre Bocskay Istvánpolitikai rendszerét épité, minden mások előtt szemünkbe tűnik a lelkiismereti szabadság. Bocskay Istvánt és a mellé állott magyar nemzetet illeti a dicsőség, hogy egyházi politikájukkal a türelemtől áthatott világnézetet, a keresztényi szeretet magasztos tanait és a kölcsönös egyetértést hirdették Európa népeinek. (L. Karolyi Árpád: Bocskay szerepe a történelemben. Akad. ért. 1899. V/8.) Zrínyi a költő hangoztatta egy alkalommal a protestáns rendekkel szemben: «én más valláson vagyok, de kegyelmetek szabadsága az én szabadságom, a kegyelmeteken ejtett sérelem: rajtam ejtett sérelem.» (Szécliy: Zrínyi a költő, IV. 225. L L. Zrínyi Miklós egyházpolitikai felfogását Panler Gyula : Wesselényi összeesküvése czimü mü I. k. 6. I.) Emlékezetes a Rá&óczy-iéíe melék érem is (1807), egyik oldala a három felekezet papját mutatja, amint élesztik egy oltár tüzét, e fölirattal: ((közreműködnek, hogy táplálják» (t. i. a szeretet tüzét), a másik oldalon ez áll: «a vallásoknak a szabadság által lelkesített egyetértése». A kimondott elvek azonban a háborús korszak következtében életet nem nyerhettek. Érdekes jelenség azonban, hogy még a sokak által a vallási ügyben reakcionáriusnak hirdetett 1681. évi országgyűlés is XXV. t -cikkében igy intézkedik, utalva az 1698. k. e. I. t.-c.-re, 3. §.: és semmi honlakos vallásának szabad gyakorlatában ezentúl bármi módon nem háborgattatik. 4. §. : Sem pedig vallásukkal ellenkező szertartásokra az ágostai s helvét tételüek ne kényszeríttessenek. Esterházy Imre esztergomi érsek 1725-ben ugy nyilatkozott, hogy a katholikusok és protestánsok egyesülésének alig állja útját más, mint az, hogy egyik sem fogja fel kellően a másiknak hitét, — de addig is, amig Isten ezen változtat, testvérek módjára kell együtt élniök, mint Európa közös polgárainak. (L. M. O. 1. VIII. k. 143. 1.) // József 1781 okt. 29-én kelt türelmi rendelete általános elvből indul ki, a vallásszabadság elvéből .... Ezen általános elvi szempontot, azt, melyet a protestáns rendek Mária Terézia előtt sikertelenül hangoztattak, most magáévá teszi az állam feje és föléje emeli a pártok tusájából származott eredményeket. (M. O. T. VIII. 395. i.) Történelmi szempontból azért nevezetes az 1790/91. évi országgyűlés vallásügyi vitája, mert hosszú idő múlva ismét megtörtént, hogy kath. rendek szólaltak föl a protestánsok jogai mellett. (M. O. T. VIII. k. 521.1.) Az 1700 nov. 7-én kelt kir. resolutio különben meggyőzhette a rendeket arról, hogy // Leopold szilárdul el van határozva a protestánsok vallásszabadságát törvény által biztosítani. Ezen resolutio azután hosszas vita után elfogadtatott és elhatározták annak törvénybeiktatását. Ba/tkyányjózseí prímás, a klérus és a világi kath. rendek egy része óvást tett ugyan a törvény ellen ... azonban már az 1791 márc. 5-iki országos vegyes ülésben a primás kinyilatkoztatta, hogy föltett szándéka ebben az ügyben többé semmit nem tenni, mi a versengés gyászos emlékét megújíthatná s a közbékét ismét megzavarná. A nyugalom helyreállítását akkor fogjuk elérni, ha mindenkinek megadjuk a magáét, ha ágostai és helvét hitvallású polgártársainkat, kik a polgári jogok és rokonság által külömben is hozzánk vannak csatolva, — ámbár vallási vélemény tekintetében tőlünk küt lönböznek — az örök béke és egység végett királyi rendelés által kapott legszabadabb vallási gyakorlatukban valódi és őszinte szeretettel versengés és irigység nélkül szemléljük tőlük ugyanazon őszinte szeretet viszonzását várjuk. (Befejezcse következik.)