A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 11. szám - Hadbírói jogakadémia Oroszországban - Antonio G. Saravia : Tratado Yeneral de los Delitos y las Penas Guatemala

A JOG összhangzásban állást foglaljon és a nyugdijtervezetet a Háznak mielőbb bemutassa. Mindezek megtörténte után az állandó választmány határozn. fog abban a kérdésben, vajon szükséges-e a legközelebbi hónapokban az országos ügyvédgyülést Budapestre összehívni, vagy sem. Külföld. Hadbírói jogakadémia Oroszországban. (Alexandrowszkája juridicseszkája vojenno Akademija.) Aktuálissá kezd válni a katonai igazságszolgáltatás. Nagy ideje volt ! Igaz, hogy egyelőre csak a külföld teszi azzá, de már ez is eredmény. Franciaország el akarja törölni a katonai bíróságokat. Mi sem természetesebb, mint : hogy az egész világ érdeklődése feléje lordul, összehasonlításokat tesz a francia és a hazai katonai bíróságok között. Talán nem lesz érdek nélkül való folytatni a szemlét Oroszországban, ahol a katonai bíróságokat a Port-Artny védelmezői ellen folyamatba tett per sensatiói teszik aktuálissá.1) Azon kérdést, hogy a katonai igazságszolgáltatást milyen képzettségű egyének lássák el, különböző államok különféleképpen oldották meg. A katonai igazságügyi kar szervezete tekintetében kütönösen három csoportot kell megkülönböztetnünk : 1. Vannak államok, melyekben az igazságügyi szolgálatot kombattans állományú tisztek végzik s külön e célra szervezett, jogilag képzett tisztikar nem létezik. Ilyen államok: Anglia,' Francia-, Görög- és Törökország, továbbá Románia. 2. Jogilag képzett s katonailag szervezett tisztikar van szervezve (hadbirák, auditorok) az osztrák-magyar monarchiában, Németországban, Oroszország-, Spanyolország-, Portugáliaés Szerbiában. 3. Végre polgári egyének teljesítik a katonai igazságügyi szolgálatot Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban és Svájcban. Ezekben az államokban a katonai birák nem birnak rendfokozattal, közvetlenül az igazságügyminiszternek vannak alá vetve s nem is tartoznak a tiszti karhoz. Tudjuk, hogy az itt elősorolt államok közül azok, amelyek a hadbírói intézményt a maguk katonai igazságügyi szervezetében alkalmazzák, ezt olyképpen teszik, hogy civil jogászokból nevelnek katonai birót. Egészen eltérő eme rendszertől és unikum eddigelé az egész világon, az Oroszországban (Szentpétervárt) létező hadbírói akadémia, amelynek célja, hogy kombattans aktív katonatiszteket neveljen jogászokká. Ez a hadbírói akadémia három évíolyamból áll. Fölvételi feltételek: legalább négy évi tiszti csapatszolgálat, századosin aluli rendfokozat, érettségi bizonyítvány, fölvételi vizsgálat. A kedvezmények ugyanazok, mint a többi akadémián. A felvételi vizsgálat kiterjed mindama tárgyakra, amelyek nek ismeretét általános társadalmi műveltségre igényt tartó egyénektől megkívánni lehet: világtörténet, Oroszország külön története, földrajzi ismeretek, az orosz irodalom, valamint az általános európai irodalom története s ezekkel együtt a kiválóbb bel- és külföldi irodalmi termékek ismerete ; nyelvismeretek stb. stb. A felvételi vizsga sikeres kiállása után a növendék kizárólag az akadémiai stúdiumnak szenteli idejét. Az első évi tanfolyam tárgyai a következők : orosz^ jogtörténet ; államjog; politikai gazdaságtan ; általános büntetőjog , a iogbölcsészet története és enciklopédiája; lélektan és logika; polgári jog. A második évi tanfolyam tárgyai: az egyházjog; orosz polgári büntetőtörvény, egybekötve annak történeti részével ; az orosz civilis bűnvádi eljárás; törvényszéki orvostan; polgári perrendtartás; orosz közigazgatási jog; rendőri közigazgatás; polgári hajózási jog. A harmadik évi tanfolyam : a szorosan vett katonai jogtudománynak van szentelve, ennek tárgyai: az orosz anyagi katonai büntetőjog; a katonai büntető eljárás; a katonai büntetőjog története; katonai büntető perrendtartás a hadiakéit seregnél, szervi határozványok a katonai bíróságok számára, hadi hajózási jog, külföldi államok katonai büntető joga. Az igy végzett növendékek az elnyert képzettség fokahoz képpest vagy a minisztériumban levő katonai jogügyi ígaz') Kötelességemnek tartom e helyütt felemlíteni hogy a JMntpvtervárí katonai jogakadémia parancsnoksága tanrendjet és n* egyes tantárgy nyomatott tárgyjegyzékét (programm) a ^gyobt» e'o/.ékenységgcl bocsájtotta rendel kezesemre s én azokat hogy a netán érdeklődök hozzáférhessenek, a m kir. igazságügymimszténum könyvtárának ajándékoztam. gatóságba osztatnak be, vagy pedig a csapathoz visszavezényeltetnek. Az orosz hivatalos közlöny statisztikai adatai szerint (1. Ruszkij invalid 1902. évf. 72., 87. és 83. sz.) az 1901. év folyamán az akadémia harmadik évfolyamának 27 szárazföldi tiszt tagja volt. Ezek közül 15 gyalogsági, 4 lovassági, 7 tüzérségi és egy műszaki tiszt volt, kik közül hatan kerültek ki a gárdaezredekből, 2l-en a műszaki ezredekből. Legtöbbjének előképzettsége kadétiskolai miveltség volt, ami az orosz hadapródiskolák nevelési rendszerét kedvező világításba helyezi. A 27 végzett növendék közül 25 osztatott be a minisztériumba és 2 vezényeltetett vissza a csapathoz. Az oktatás, — amint a fenti tanterv mutatja — praktikus irányú s hogy elég alapos is, az mutatja legjobban, hogy az ezen akadémián nyert oklevél nemcsak hadbírói, hanem Polgári hivatalokra is képesít. A tanári kar kitűnő. Az előadó tanárok nagy részben a pétervári császári egyetem és az «Imperator Alexandrovszkij Licejr, kathedráinak is rendes tanárai. A katonai jog előadói természetesen maguk is hadbirák. így Alexandrovtcs Sendzikovszkij tábornok a katonai jog történetét, Dimitrijevics Kuzmin-Karavajev ezredes a katonai büntető jogot adja elő: Az akadémia közvetlenül a hadügyminisztériumnak van alárendelve. Tiszteletbeli elnöke (1902-ben) Dintitrij Alexejevics Miljutin gróf tábornagy, államférfi (volt hadügyminiszter) és iró (megírta az 1799-iki orosz-francia hadjárat történetét). Az intézet főnöke Florentij Nikolajevics Platonov tábornok. Polgári rendes tanárai közül nevesebbek Adolf Kris?tianovics Iloltnsten, a pétervári császári egyetem rektora, az orosz polg. perrendtartás rendes tanára; továbbá Anton Karlovics Wulfert, kiváló nevü büntetőjogász. Ha tantervről és tanszemélyzetről következtetni lehet, ugy az orosz katonai igazságügyi kart képzettség dolgában európai színvonalon állónak kell tekintenünk. Gádor Gyula dr., budapesti ügyvéd, m. kir. tart. honvéd-száz.-hadbíró. Külföldi irodalom. \ Antonio G. Saravia : «Tratado Yeneral de los Delitos y las Penas» Guatemala. A csekélyszámu középamerikai büntetőjogi tankönyvek között az egyik legelső helyet foglalja el Saravia guatemalai államtanácsos- és egyetemi tanárnak a fenti cim alatt megjelent s a büntettek és büntetések cime alatt a guatemalai büntetőjog általános tanait tárgyaló alapos munkája. Saravia egyike a legjelesebb és legtekintélyesebb spanyol kriminalistáknak. Jelen munkáját főleg az elmélet és a gyakorlat tanainak a szerencsés egyesítése jellemzi, melylyel a büntetőjog általános alaptételeit formulázza. Az illustris szerző elsősorban a büntető törvényhozás történetét, fejlődését s a büntetőjog uralkodó rendszereit tárgyalja. Majd a bűncselekmények fogalmának a meghatározására és a bűncselekmények osztályozására tér át. A bűncselekmény fogalmát erősen gyakorlati szempontból állapítja meg : «konkréte szólva, bűncselekménynek tekintendők mindazon cselekmények, amelyeket a törvény olyanoknak minősít, illetve amelyeknek büntető sanctiójuk van. A törvény határozza meg, hogy milyen elbírálás alá esnek az u. n. kontroverz kérdések, mint pl. a párbaj, az öngyilkosság kísérlete, a holtak emlékének a megsértése, a poligamia, stb.; a törvény szab határt a fatalizmus moráljának is, amely szerint az embernek nincs érdeme az erényei miatt; és a törvény lesz az, amely feleletet ad az erkölcsi rend vádlóinak, akik a bűntettesekben csupán a szerencsétlenek tömegét látják, akikre azon társadalmi hibák, amelyek miatt nem felelősek, erőszakolják rá a büntettet és a szégyent». A büntetés sulyositása — Saravia szerint — csak két okból történhetik: akkor, ha a bűncselekmény a szándék nagyobb kriminalitása folytán módosult és ha a cselekmény önmagában véve súlyos. Hosszasan tárgyalja a szerző a külföldön elkövetett bűncselekmények büntethetőségének a kérdését is. Ismerteti az angol-amerikai és a közönséges fölfogást és külön-külön mindkettőt helyteleníti, mert — szerinte — illő és igazságos ugyan, hogy az egyik állam büntesse a másik áliamban elkövetett bűncselekményeket, de csak akkor, amidőn azt a társadalmi hasznosság és az igazságosság megkívánja.