A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 11. szám - Két bíróság működése - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 3. [r.]

A J Két bíróság működése. Benne élek a jogszolgáltatás környezetében, ismerem a hivatali burok eletet, figyelemmel kisérem szervezeti reformjaikat es különös érdeklődéssel viseltetem, talán szociális szempontokból, a bíróságok működésének quantitativ mérleget adó statisztikai kimutatásai iránt. Az alábbiakban bemutatom két bíróság működését feltüntetem benne, hogy mennyi munkáskézzel rendelkezik és hogy a szervezeti fukarságnak és egyenetlen személyzetbeosztásnak milyen mertéke az, amelyben ez a két bíróság sínylődik a többi kisebb munkakörü, szelídebb fajok dolgában jurisdikciót gyakorló bíróságokhoz képpest. A debreceni kir. ítélőtábla területén levő összes bíróságok 1906. évi ügyforgalmának táblás kimutatása képezi fejtegetésem alapját. Ennek adataiból megállapítható, hogy a debreceni kir. ítélőtábla területén lévő 5 törvényszék közül: 1. A debreceni kir. törvényszéknél 1 bíróra esett 1,166 önálló ügy. 2. A mmszigeti kir. törvényszéknél 1 biróra 1,411 ügy. 3. A nyíregyházai kir. törvényszéknél 1 biróra 850 ügy. 4. A szatmárnémeti kir. törvényszéknél 1 biróra 779 ügy. 5. A zilahi kir. törvényszéknél 1 biróra 743 ügy esett. Kezelők tekintetében : 1. A debreceni kir. törvényszéknél 1 kezelőre 1,862 ügy. 2. A mmszigeti kir. törvényszéknél 1 kezelőre 2,^57, a nyíregyházai kir. törvényszéknél 1,592, a szatmárnémeti kir. törvényszéknél egy kezelőre 1,900 ügy és a zilahi kir. törvényszéknél 1 kezelőre 1,600 ügydarab jutott. Azt hisszük, a számok elég ékesszólóan beszélnek. Megdönthetetlen társadalmi tényállás, hogy a kölönböző raceok, nemzetiségek gyülevész embercsoportjából álló Máramarosmegye az ő részletesen rendezetlen birtokviszonyaival, az ő uzsorás-üzelmektől és a leghihetetlenebb raftineriákkal általjárt és a büntetőtörvénykönyv határán táncoló forgalmi ügyleteivel a legnehezebb, odiózusabb és veszedelmesebb pereket adja a bíróságoknak. Az ügyforgalom-statisztika bizonyíthatja, hogy a mmszigeti kir. törvényszéknél a polgári ügyszakban elenyészően csekély százalékot tesz ki a készpénzkövetelés iránti perek száma, hanem a legnagyobb percentet a bonyolult birtok és ingatlan tulajdona iránti perek képezik, amelyeknek elbírálása minden szakember tanúsága szerint sokkal több körültekintést és a tipikusan hírhedt máramarosi tanú által is megnehezítve, a bírói mérlegelésnek fáradhatatlan élességét kívánja meg. Tehát az ilyen nehézségekkel, a különböző nemzetiségű zabolázatlan, kulturátlan peres felekkel küzdő bíróság teljes joggal követelheti az igazságügyi kormányzattól, hogy a munkateherrel aránylagosan ugy a birói, mint a jegyzői és kezelőszemélyzet létszámát szaporítsa, mert a kifáradt, kiizködésben elmarjuk test és lélek nem bír megfelelni azoknak a rendkívül szigorú követelményeknek, miket a miniszteri adminisztráció jelen irányzata követel. Még szembeötlőbb a munkaerők aránytalan szétosztása a debreceni tábla területén lévő kir. járásbíróságoknál, különösen pedig a törvényszékek székhelyén levő járásbíróságoknál, mert a fentebb jelzett összehasonlító kimutatás szerint: 1. 1906. évben a mmszigeti kir. járásbíróságnál 1 biróra 2,444 ügy, 1 kezelőre 1,833 ügy, 2. 1906. évben a szatmárnémeti járásbíróságnál 1 biróra 2,171 ügy, 1 kezelőre 1,357 ügy, 3. 1906. évben a debreceni járásbíróságnál 1 bíróra 1,810 ügy, 1 kezelőre 1,207 ügy, 4. 1906. évben a nyíregyházai járásbíróságnál 1 biróra 1,768 ügy, 1 kezelőre 1,105 ügy, 5. 1906. évben a zilahi járásbíróságnál 1 biróra 1,640 ügy, 1 kezelőre 984 ügy esik. Ez a kimutatás ismét azt bizonyítja, hogy a munkateherrel egyáltalán nem áll arányban a szervezett munkaerők száma és ez az aránytalanság idézte elő értesülésem szerint azt a helyzetet, hogy a mmszigeti kir. járásbíróság csak ugy képes a reá nehezedő munkateherrel megbirkózni, ha a hivatalos órát az évnek több mint 6 hónapján keresztül felemeli és még ugy is, különösen a kezelőszemélyzet rendkívül csekélysége mellett a legnagyobb akadályokkal jár a pontos, gyors és szabatos kiadmányozás. Ha még tekintetbe vesszük, hogy a folyamatban levő birtokrendezési, tkvi helyesbbitő és átalakítási munkálatok következtében a hagyatéki ügyek száma évről évre emelkedik, ha figyelembe vesszük, hogy a szétdarabolt parcellák, a kisbirtokok viszálya mindig több több pert idéz elő, ugy ennek a OG ' két becsületes bírósági szervezetnek érdekében teljes joggal tordalhatunk az igazságügyminiszterhez azzal a figyelmeztető tanácscsal, hogy embert adjon a máramarosszigeti kir. törvényszéknek és járásbíróságnak, legalább is olyan bőkezűséggel, mint a boldog sikság, a termékeny alföld rendezett vagyoni és erkölcsi viszonyai felett birói hatalmat gyakorló bíróságainak. • Egy ügyvéd. Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉ1, bpesti kir. törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Folytatás.)*) A parliamenti okmányokat ekkor latin nyelv helyett francia | nyelven szerkesztik. A XIII. században azt vallották, hogy az a kormány, mely szükség fennforgása nélkül túllépi hatáskörét, szigorú megtorlásban részesül, de ha nagy szükség kényszeritette a kormányt erre a lépésre, ugy azonnal meg kell adnia a parliamentnek a felmentési határozatot. A XIV. században már az a nézet kezd tért hódítani, hogy az elvet ne csak elv voltánál fogva védjék, hanem hogy az elv a fejedelemnek adott megfelelő, — de nem veszélyesen nagy — hatáskör mellett a körülményeknek megfclelöleg helyes legyen, s azok az elvek maradjanak megvédendő' elveknek, amelyek szükségesek, hogy a parliament hatalma szilárd és feltétlen legyen. Angliában az egyes uralkodók vagy osztályok gyakran visszaéltek.hatalmukkal, de a parliament fejlő désében mégis veres fonálként húzódik át az a jelszó : «Az ész hatalma, bár visszaéljenek is vele, mindig jobb és nemesebb, mint az a hatalom, mely csupán testi erőben áll.27) A XIII. század közepén a király mellett rendesen működő rendes parliament van. Az adómegajánlás joga a király összes főhűbéreseit, a bárókat illeti, a törvényhozás- és kormányzásban való részvétel ellenben a nagyobb bárókat illeti. Ez utóbbi osztály fügött különösen a királytól. A személyes joguk alapján a paríiamentben megjelenő nagyobb bárók mellé az alhűbéresek és más megyei szabad birtokosok, valamint az öt kikötő s a többi városok küldöttei sorakoznak. Ez utóbbiak meghívása a király által történik. A XVII. századvégéig a városok csak királyi adománylevél utján jutnak a parliamentbe. A király összehívó-levelekben (write ofsummons) határozza meg a választandó képviselők minőségét s csak 1373-ban kezd a parliament befolyásra szert tenni. Az alsó papság is meghivatott a részvételre. A főhübéreseket személyenként hivták meg, a kisebb alhűbéreseket, a Domesday «landsittendemen»-jének képviselőit általános meghívókkal. 1295-ben a meghívó indokolja a kiterjedettebb részvétet: «mert ami mindenkinek ügye, affelett mindenkinek kell tanácskoznia*. János király magna chartája nem létesít valódi nemzeti képviseletet, nem szól választásról, sem képviseltetésről, sem városokról, sem községekről. III. Henrik már valódi képviseleti parliamentet alkot. Az uj elemek bevonása a parliamentbe a főhűbéresek jogán is változtat, mert azok a főhűbéresek, akik személyesen nem hivatnak meg a parliamentbe, a megyei alhűbéresekkel és szabadbirtokosokkal a megyei gyűléseken egyesülnek, s a paríiamentben az itt választott küldöttek utján vesznek részt. A nagybáróktól vált ki a lordok háza, a megyei és városi testületek küldötteiből a House of commons, az alsóház. Az alsóház küldöttei küldötteiktől utasítást kaptak, s ezzel kezök kötve volt, tartoztak azok szerint eljárni, s ennek nyomát látjuk például 1339-ben, amikor a közrend azért nem akar a királynak subsidiumot megszavazni, mert «nagy segélyekre lévén szükség, ahhoz mindaddig nem mernek hozzájárulni, amig megyéik közönségével nem tanácskoznak. >28) Ez az utasításhoz való ragaszkodás szüksége még Erzsébet uralma alatt is felcsillámlik.29) Az utasítási rendszer mindazonáltal nem lehetett nagyon kifejlődve azon egyszerű okból, mert a király csak azt jelöli meg a meghívókban, hogy mily okok kényszerítik az összehívásra, de nem azt, hogy mi lesz a tárgya a gyűlésnek. //. Edw.írd alatt tizenkét parliament ülésezett s ez felhasználta a parliamentet a maga céljaira. Nem lévén definiálva a jogok köre, a király jóváhagyatta az összes cselekedeteit, így a walesi D vid meggyilkoltatását, Skócia leigázását is. Ugyanez a parliament aztán belátva tévedését, utóbb ellenszegül a király zsarnokságának s végre a parliament fosztja meg a királyt trónjától. Xorfolki Iiigod Roger és herefordi Buhn Humfrey tökéletesitik Mnntford Simon müvét. Angliában csak két osztályt ismertek el parliamenti értelemben. A papság különleges állást foglalt el, mert nem képeztek külön rendet. A főpapoknak, miként ma is, a-lordok házában volt helyük. A convocatio nevén ismertek egy testületet s ez külön adóztatta meg magát. A közrendűek egyedül a kiváltságos városok polgáraiból állottak, bár nyoma van,3") hogy ezek között volt a *) Előző közlemény a 10-ik számban. 2;) Macaulay: I m. I. 9. '?) C o x : Ancient pari. elections. 87. L — foncha: Újkori alkotmányok II 30.». '») Disraeli: Curiosities of Litterature. II. 152-161. — Elisabeth and her Parliament. s0) T h i e r r y : Histoire du Tiers-Etat. I.