A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 1. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése

A J OG végrehajtási eljárás folyamára megakasztólag hatnak, - azok megújítását tehát megengedni nem célszerű, nem helyes. Az 1881 : LX. t.-c. 168. §-a csak az árverés felfüggesztéséről szól ugyan, de a később kifejtendők szerint keresetnek árverés után is van helye. Ha pedig helye van keresetnek, a perindí­tásnak ehhez fűződő bizonyos felfüggesztő hatálya is kell hogy legyen. Helyes értelme tehát a felfüggesztésre vonatkozó törvényes szabálynak nem lehet más, mint az, hogy az előföltételek fennforgása mellett — minden esetben a további eljárás füg­gesztendő fői, azaz az árverés előtt ennek elrendelése, illetőleg foganatosítása, árverés után pedig a vételár kiutalása vagy később a kiutaló végzésnek a fizető letéti hivatalhoz való meg­küldése. Arra a kérdésre, hogy ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt indított perekben van-e helye perfeljegy­zésnek^, határozottan nemmel kell felelni. A tkvi rdts. és a bírói gyakorlat szerint ugyanis perfel­jegyzésnek általában akkor van helye, midőn a felperes nyíl­vánkönyvi jogot akar alperessel szemben szerezni, vagy alpe­restől visszaszerezni (birtok-, kiigazítási-, közösségmegszüntetési kitörlési per.) > Ez az eset az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszün­tetése iránti perben fenn nem forog ; mert az ily perben felperes nyilvánkönyvi jogot nem szerez, az ily perben csak azt a célt éri el, hogy a végrehajtás alá vont ingatlan fölszabadul a vég­rehajtás alói. Igaz ugyan, hogy végeredményében a kereset alapossága esetében a végrehajtató zálogjogának törlése is bekövetkezik, de — amint már tönnebb is érintettem — a törléssel az eredeti állapotnak visszaállítása nem a bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt történvén, az ilyen per a kitörlési perek sajátságait és ezek következményeit föl nem veszi. Az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránti perekben a perfeljegyzést a további végrehajtási lépések I felfüggesztése pótolja s ugy hiszem, hogy fölöslegessé is teszi. III. Lényeges kérdés az ily pereknél az, hogy mi képezheti a perben vita tárgyát és hogy miképen kell szólni a helyes petitumnak} Az utóbbi kérdés annál inkább'elénk tolul, mert számos esetben találkozunk a gyakorlatban szabálytalan, helytelen kere­seti zárkérésekkel. Pedig a törvény (1881 : LX. t.-c. 168. §.) sza­vaiból nyilvánvalóan fölismerhető, hogy a zárkérésnek miképen kell szövegezve lenni. A kereset ugyanis a törvény szavai szerint «az ingatlan végrehajtás alá vonásának egészben vagy részben megszün­tetése iránt* lévén folyamatba teendő, világos, hogy a kereseti zárkérésnek is ugy kell szólni, hogy a bíróság a végrehajtás alá vont s szabatosan megjelölendő ingatlan végrehajtás alá vonását szüntesse meg. Nem változik a petitum akkor sem, ha az ingatlan már el van adva ; mert —- amint látni fogjuk — ekkor a felperes igénye a vételárra irányulhat, mely magát az ingatlant helyet­tesíti ; s amennyiben a bíróság a végrehajtás alá vonást meg­szünteti ; végrehajtató alperes az ingatlan árverési vételárából való "kielégítéstől esik el. E perben el nem döntenclő kérdés aztán az, hogy a vételár a végrehajtatón kivül eső személyek közül kit illet? Épp ugy, mint ahogy nem nyer mindenkivel szemben való hatálylyal eldöntést az sem, hogy a végrehajtás alá vont, de még el nem adott ingatlan kié ? A vételár kinek leendő kiadása tehát e perben vita tár­gyát sem képezheti s az a fölötti — gyakran észlelhető — vitatkozás eredménytelen időpazarlás, ennélfogva az annak megállapítására netalán ajánlott bizonyítást fölvenni nem kell. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 3,233/903. sz. a. kelt ítélete szerint a felperesként fellépő uharmadik személy* és a végi ehajtást szenvedő közötti kötelmi viszo?iy c per keretében nem vizsgálandó. Azt hiszem, hogy e kijelentés igen általános, mert két­ségtelen, hogy lehetnek esetek, melyekben a végrehajtatónak is meg kell engedni oly kifogások érvényesítését, melyek fel­peres jogának a végrehajtást szenvedővel szemben való érvé­nyesítését akadályoznák, esetleg a jogot megszüntetnék. Pld. a végrehajtást szenvedő, mint eladó és felperes, mint vásárló között létrejött ügylet érvénytelen, semmis ; vagy felperes joga bontó feltétel beállta következtében megszűnt. Mert ilyen esetekben az az ügylet, melyre felperes jog­szerzését alapítja, nem létezőnek tekintendő ; az ezt megalapító kifogás érvényesítését tehát a végrehajtató alperestől sem lehet megtagadni. Nem szabad megengedni azonban a végrehajtatonak azo­kat a kifogásokat, melyekből a kereset alapjául szolgáló ügy­letnek csupán hatálytalansága következnék. Mint pl. a hitele­zők kijátszására irányuló szándék. Mert az ily kérdések a megbeszélt perekben megoldást nem nyerhetnek, mivel az ily kérdések, mint a csődön kivüli megtámadás alapja, a meg­felelően indított perekben döntendők el. Nem érvényesíthető a végrehajtató részéről a felperes jogelődének, mint eladónak kiskorúságára vonatkozó kifogás sem. Mert ezt a kifogást csak a kiskorú vagy jogutóda teheti meg; ilyen jogutódnak a végrehajtató nem tekinthető. Elvetette a győri kir. ítélőtábla azt a kifogást is, hogy felperes az ingatlant ajándékba kapta, s mint megajándékozott az ajándékozó hitelezőnek az ajándék értéke erejéig felelős. (1897 ápr. 7. Polg. tkezés XXVI. 2. l.j. Elvetette e kifogást azért, mert az említett kifogás elbírálása nem tartozik e per keretébe. Helyeselve ezt az álláspontot, kibővítem az indokolást azzal, hogy ez a kifogás is, mint az ügyletnek a hitelezővtl szemben való hatálytalanságára vonatkozó kifogás a hitelező által indított megtámadási, illetőleg az optkv. 953. £-a alapján indított perben nyerhet csak megoldást. Az előadott szempontok kell hogy vezess ;nek az alpe­resi kifogások érvényesíthetőségének elbírálásánál. E kereten belül megvizsgálandó a felperes részéről vita­tott szerzési cim is, mert ha ez érvénytelen, s ez okból nem létezik, «tulajdont nyerni nem lehet.» (optkv. 380. §.) Miként a fentiek szerint alperes kifogást alapithat a fel­peres és végrehajtást szenvedő közötti ügylet érvénytelensé­gére, vagy megszűntére, ugy a felperest is fel kell jogosítani arra, hogy keresetét a végrehajtást szenvedő és végrehajtató között létrejött, a végrehajtás alapját képező jogügyletnek, ille­tőleg annak a jogügyletnek érvénytelenségére vagy megszűn­tére alapithassa, mely a végrehajtható birói határozat alapjául szolgált, vagy oly körülményre, mely a végrehajtható birói határozatot megelőző peres eljárás befejezése után merült föl, s mely a végrehajtató jogát megszünteti. Itt is hangsúlyozom, hogy az ügylet érvénytelensége s nem csupán a jogügyletben részt vett felek valamelyikével szemben való hatálytalansága kell, hogy lenforogjon. Ezekből az elvekből kifolyólag helyén valónak tartom pl. az olyan keresetet, mely arra van alapítva, hogy az a köl­csönszerződés, melynek alapján a végrehajtást szenvedőt jog­erős ítélettel elmarasztalták, oly időben jött létre, midőn a köl­csönző végrehajtást szenvedő gondnokság alá helyezése el volt rendelve és ki is volt hirdetve, s a végrehajtató ily Ítélet alapján szerez végrehajtási zálogjogot. A kölcsönszerződés érvénytelensége folytán az erre ala­pított perben hozott ítéletnek, s ennek alapján hozott végre­hajtást elrendelő végzésnek a későbben nyilvánkönyvi jogot szerzett, úgyszintén a tkvön kivül álló jogszerzővel szemben sem lehet oly joghatálya, melynél fogva ingatlanából a végre­hajtató kielégítését tűrni lenne köteles; s ez a végrehajtási zálogjog a harmadik személynek tekintendő uj telekkönyvi tulajdonos, illetőleg tkvön kivül álló jogszerző dologi jogát sérti. Az ítéletnek és végrehajtást elrendelő végzésnek felperes­sel szemben való joghatályosságát annál inkább el kell e per­ben bírálni, mert a végrehajtási zálogjognak eredeti érvényte­lenség alapján való kitörlése iránt a tkvi rts. 148. §-a alapján indítható keresetnek aligha lenne sikere, minthogy a bejegyzés, mely birói határozatban nyugszik, eredetileg érvénytelennek nem tekinthető. Az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-a alapján indítható sem­misségi pert pedig a későbbi tkvi tulajdonos, aki az érvényte­len szerződésben foglalt jogokra és kötelezettségekre nézve nem tekinthető jogutódnak, folyamatba nem teheti. Mert a jogutódlás csak az ingatlanra vonatkozóan áll fönn, tehát csak nyilvánkönyvi s kötelezettsége a kielégítés tűrésére is csak az ily jogutódlásból foly. Annál kevésbbé indíthat ily semmisségi pert a tkönyvön kivül álló jogszerző, aki még tkvileg sem jogutód. Nem tartom helyesnek a budapesti kir. ítélőtáblának 10,692—903. sz. a. hozott, a kir. Kúria által is helybenhagyott azt az ítéletét (Jogtud. Közlöny 1904. 297. 1.), mely szerint a végrehajtási törvény 168. §-a alapján indított perben a köve­telés fenn nem állása vagy elévülése fel nem hozható és hogy a jelzálogtulajdonos élhet azokkal a jogokkal is, melyek a végrehajtást szenz'edőt megilletik, tehát a végrehajtási t'órv. 30. §-ára alapitott végrehajtás-megszüntetési kereset indítására is jogosult.

Next

/
Thumbnails
Contents