A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 7. szám - Revisió vagy novella - Nemzetközi egyezménytervezet az illetékesség tárgyában tengeri hajók összeütközése esetén

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 7. számához. Budapest, 1906 február 18. Köztörvényi ügyekben. A hitelnyújtó intézet annyi gondossággal tartozik, hogy a kölcsön adás előtt a kölcsöntkéi öknek legalább azt a nyilatkozatát vegye ki, hogy a tkvileg nevükön álló ingatlanok tényleg az ö tulajdonuk-e, és hogy azokat ők birják e vagy pedig ha más birja, mi cimen van az a harmadik személy birtokában ? A csáktornyai kir. járásbiróság (1904. évi december hó 29- én 5,396, tk. 1904 P. sz. a.) V. R, ügyvéd által képviselt H. P. mint Őrség község bírója felperesnek, H. F. dr. ügyvéd által képviselt csáktornyavidéki takarékpénztár alperes ellen ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránti ügyében következőleg ítélt : Felperest keresetével elutasítja, az általa kért tanuhallgatást el nem rendeli s kötelezi őt, hogy alperesnek 30 K. perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizessen. Indokok: Felperes az 1887. évi június hó 1-én kelt eredeti adásvevési szerződés alapján az őrségi 433 tk. 88/a. hi sz. a. ingatlanból V. M.-t és nejét R. T.-t illető »/a részére 449/tk. 1902. sz. a, végzéssel 566 K. tőke s járulékai erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjog törlésének bekebelezését és az arra vonatkozó árverési feljegyzést töröltetni kérte. A fenti ingatlanra felperes a tulajdonjogot 1904. évi augusztus hó 11-én 3,260/tk. 1904. sz. a. alperes pedig a végrehajtási zálogjogot 1902. évi augusztus hó 21-én 419/tk. sz. szerezte meg. Felperes a keresetet, a végrh. t. 168. §-a értelmében, alperes ellen jogosan indíthatta meg; alperes által kieszközölt végrehajtási zálogjogot, könnyelműség és rosszhiszeműség által kieszközöltnek állítja. Alperes ezeket tagadja. A rosszhiszeműséget és könnyelműséget a tkvi. rndts. ellenében a takarékpénztári könyvvezetőkkel és a kölcsönt közvetítő pénzügynökökkel ajánlkozik bizonyítani. Szerinte a tulajdonjog és zálogjog bejegyzéséhez a tkvi. rudts. 61. és 62. §-ai sem a felek, sem a telekkönyvi hatóság részéről nem elegendők. A tkvi. bejegyezvények hatályossága nem azon időponttól fogva kezdődik, melyben az azok teljesitéseérti szabályszerüleg elkészített kérvény a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába érkezett és bekebelezettnek vagy előjegyzettnek nem tekintethetik csak az, ami a telekkönyvben világosan bekeblezett vagy eló'jegyzettkép jegyeztetett be, hanoin azon kivül, hogy a tulajdonjog vagy zálogjog bekeblezése vagy előjegyzése elrendeltethessék, a kataszteri birtokiv és ugyanazonossági bizonyítvány bemutatása is szükségeltetik, ez pedig a törvénynyel, a tkvi. pátenssel és a gyakorlattal ellenkezik. A telekkönyvi hatósághoz érkezett beadványok közötti elsőbbségét az iktatókönyvi számok beérkezési sorrendje határozza meg, az elintézés pedig nem a kataszteri birtokivtől vagy ugyanazonossági bizonyítványtól, hanem attól, van-e telekkönyvi akadály vagy nincsen, függ. A rosszhiszeműség alperes ellen meg nem állapitható, sőt ellenkezőleg a tulajdonjog átruházása tekintetében felperes tanúsított gondatlanságot és könnyelműséget ; mert az az 1887. évi június hó 1-én kelt eredeti adásvevési szerződés alapján az őrségi 483/tk. 88/a. hrsz. az ingatlanból H. E. férj. H. A. és H. T.férjZs. G.-t illető 2/3 részére a tulajdonjog Őrség község javára 1,245/1901. sz. a. bekebleztetett. A község H. M. illető jutalékára a tulajdonjog bekeblezését nem is kérte. Az őrségi 483/tk. 88/a. hrsz. a. 662. D-ről területre a tulajdonjog az 1888. évi július hó 27-én 2,794/tk. 88. sz. a. végzéssel a) y3 részben H. E. férj. K. A.-né ; b) V3 részben H. M. nős R. R.; c) 1js részben H. T. férj. Zs. G.-né javára kebeleztetett be. Ezen végzést az őrségi községi elöljáróság az iratoknál lévő vevény szerint, 1889. évi január hó 27-én vette át, s noha a hivatkozott adásvevési szerződés szerint akkor a község az egész ingatlannak birtokában lett volna, nem sietett az adásvevési szerződés alapján a tulajdonjogot saját nevére bekebleztetni. Az 1895. évi március hó 30- án 1,217/1895. sz. a. végzéssel az őrségi 483/tk. 88./a hrsz. a. ingatlanból H. M.-t illető \'3 része V. M. és neje R. T. javára kebeleztetett be ; azt a végzést a községi elöljáróság az 1,217/tk. 95. sz. a. vevény szerint 1895. évi május hó 18-án vette át, akkor sem sietett a tulajdonjognak saját nevére bekeblezését kérni. Az 1898. évi augusztus hó 1-én 4,331/98. sz. a. végzéssel a fenti ingatlanra a csáktornya-vidéki takarékpénztár javára a zálogjog 600 K. tőke s járulékai erejéig, az 1902. évi január hó 21-én pedig 449. sz. a. végrehajtási zálogjog kebeleztetett be. Ezen végzéseket az őrségi községi elöljáróság 1899. évi január hó 7-én és 1902. évi február hó 11-én vette át, tulajdonjogának bekeblezése tárgyában akkor sem tett semmi lépéseket. És ami legfeltűnőbb : a becsár megállapításához szolgáló Őrség községi elöljáróságnak 1903. évi március hó 29-én kelt, az 1,435/tk. 1903. sz. a. árverési kérvényhez csatolt adóbizonyitványa szerint, midőn az őrségi 483. tk. 88/a. hrsz. a. ingatlanból V. M. és neje R. T. i/s részére az árverés kéretett, az őrségi községi elöljáróság azt bizonyította, hogy nevezetteknek a fenti ingatlanban lj3 részben tulajdonjoga van és hogy az Vs részüknek az 1902. évi földadója 10 f. Ezek után mégis a hivatkozott 1887. évi június hó 1-én kelt eredeti adás-vevési szerződés alapján sikerült neki az 1904. évi augusztus hó U-én a tulajdonjogot a fenti Vs részre saját részükre bckebeleztetni és így vagy az eredeti adás-vevési szerződés, mint magánokirat, vagy az adóbizonyitvány, mint közokirat aggályos; az 1887. évi június hó 1-én kiállított eredeti adás-vevési szerződést maga a község 1903. évi március hó 29-én kiállított adóbizonyítványával cáfolja meg. Az eddigi tényekkel alperes ellen a rosszhiszeműség nincsen bebizonyítva, a hitelnyújtás pillanatában pedig, ha alperes felperes véleménye szerint, kellő óvatossággal nem járt el, azzal csak saját érdekeit kockáztathatta, de mások érdekeit semmiképp sem sértette meg. A tanuk vallomásai tehát, ha a tanuk a feltett kérdőpontokra igenlőleg vallanának is, a rosszhiszeműség megállapításának alapjául nem szolgálhatnának, miért is felperes keresetével a tanuhallgatás mellőzésével elutasítandó volt. A pécsi kir. ítélőtábla (1905. évi február hó 20. 335/905. P. sz. a.) következő- ítéletet hozott; A kir. ítélőtábla a kir. járásbiróság mint telekkönyvi hatóság felebbezett ítéletét megváltoztatja, felperes keresetének helyt ád, az őrség-gardinoveci 483. tjkvben A I. 88/a. sz. alatt felvett ingatlanból V. M. és neje szül. R. T. nevén előforduló B. 15. és 16. rendszám alatt. V3 résznek történt végrehajtás alá vonását megszünteti, és végrehajtató alperest annak tűrésére kötelezi, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után és annak alapján a fent körülirt ingatlan részre, a 449/902. sz. a. kelt végzéssel 566 K. tőke és járulékai erejéig feljegyzett végrehajtási jog és illetve 3(1 K. 20 f. s 47 K. 65 f. perbeli és 24 K. 35 í. végrehajtáskérési költség erejéig alperes javára bekebelezett végrehajtási zálogjog az erre vonatkozó árverés feljegyzésével töröltessék. Indokok: Nem vitás a felek között, hogy a fent körülirt Vs részbeni tulajdoni jutalékra a tulajdonjog V. M. és neje szül. R. T. alperes adósai javára az 1,247/1895. sz. a. kelt elsőbirósági végzéssel tévedésből lett bekebelezve. Minthogy pedig alperesnek a szóban forgó kölcsönjogügylet megkötése előtt módjában állott, az őrség-gardinoveci 483. sz;mu tkvben B. 15. és 16. sorszámok alatt előforduló bejegyzések alapját képező 1,217/1895 sz. iratok betekintése alapján meggyőződést szerezni arról, hogy az érintett ingatlanrész tulajdonjoga csakugyan tévedésből lett fent nevezett adósai nevére telekkönyvileg bekebelezve és minthogy alperes azon bejegyzési iratoknak megtekintése nélkül nyújtott kölcsönt adósainak és szerezte a fent részletesen körülirt végrehajtási jogot és végrehajtási zálogjogot egy oly tulajdoni jutalékra, amely csupán tévedés folytán került adósai nevére; minthogy alperes ez által a kölcsönjogügylet létesítése és a zálogjog szerzése körül jelen esetben nem menthető oly mulasztást követett el, amely felperes dologbani jogainak hátrányára és sérelmére nem szolgálhat, amelynél fogva alperes a per során vitatott jóhiszeműségére sikeresen nem hivatkozhatik : ugyanazért az első bíróság felebbezett ítéletének megváltoztatásaival, felperes keresetének helyt adva, a kérdéses tulajdoni jutalék végrehajtás alá vonását meg kellett szüntetni és alperest a fent részletezett, s a 449/902. sz. a. feljegyzett végrehajtási jog, illetőleg bekebelezett végrehajtási zálogjog és az erre vonatkozó árverési feljegyzés törléseinek tűrésére kellett kötelezni. Tekintve azonban, hogy felperes a 1,245/901. iktatott B. 17. a. bejegyzés szerint a H. M. még az 1887. évi június 1-én kelt adás-vevési szerződés alapján megvett ingatlanra nézve a tulajdonjog bekebelezésének elrendelését csakis 1901. évi március 15-ik napján kérelmezte és tekintve, hogy ezen késedelmes eljárás által jelen perre felperes is okot szolgáltatott, stb. A m. kir. Kúria (1905. évi szeptember hó 21-én 4,751. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, indokainál fogva és azért, mert alperesnek védekezéséből nem állapitható meg. hogy felperesnek azt az állítását miszerint tudomása volt arról, hogy a szóbanforgó ingatlanon Őrség község iskolája van, határozottan megtagadta volna. Már pedig, ha tudomást szerzett erről a körülményről, feltétlen kötelessége lett volna meggyőződnie arról, hogy ezen belsőségrész jutaléka tényleg megilleti-e a kölcsönkérőket és mert alperes védekezése szerint is az ő megbízottja jegyezte ki a tkvi hatóságnál a tkvi jószágtesteket és a többek közt a per adatait is, azt tehát, hogy a kereseti ingatlant a kölcsönt kérők maguk jelölték volna ki a zálogjog biztosításául, az alperes maga sem állítja és mert végre a hitelnyújtó intézet annyi gondossággal tartozik, hogy a kölcsönadás előtt a köl-