A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 6. szám - A telekkönyvi lejegyzések figyelembe vétele

42 A JOG meg is tartatott és az ötnyolcad rész 727 korona vételáron adatott el. Más esetben előfordult az is, hogy a pár ezer koronát érő ingatlanokból adós jutaléka, amely egyötöd rész volt, öt koronáért adatott el, ugy, hogy még az árverési költségeket sem fedezte a vételár. Nem említve azon eseteket, amelyekben az árverés vevő hiányában megtartható sem volt, megengedem, hogy a győri tábla területén, ahol az ingatlanok nincsenek ugy elaprózva és ahol az ingatlanoknak csak csekély része képez közös birtokot, ott a 21. sz. döntvény alkalmazása talán nem idéz elő jogsérelmeket, addig az erdélyi részekben, ahol még mindig a helyszinelési eljárás alkalmával oly nagy előszeretettel csupa kényelemből az ingatlanok túlnyomó részét családokra, testvérekre és rokonokra közösen vették tel, dacára ha ezek meg is voltak a birtokra osztva, azóta pedig a hagyatéktárgyalást vezetők különösen ezen vidéken, ahol az örökösök közül mindig akadott egy-egy külföldön ismeretlen helyen tartózkodó, kénytelenek megint a hagyatéki vagyont az arány egyszerű kitüntetésével osztatlanul hagyott állapotban letárgyalni, itt bizony a győri tábla 21. sz. döntvényének alkalmazása nagyon sok sérelemnek okozója. Ezekre tekintettel kérem kartársaimat, ne kicsinyeljék ezen vitás kérdés horderejét, hanem szíveskedjenek ezen kérdéshez hozzászólani. A telekkönyvi lejegyzések figyelembe vétele. Irta KUBINVI JÁNOS dr., nagyröcei kir. közjegyzőhelyettes. Csak technikai dolog, melyre reámutatni akarok, de a gyakorlatban fontos következményekkel jár, s közérdekű, mely minden ingatlantulajdonost érdekelhet. Azért nemcsak néhány szót érdemel, de kívánatos lenne, ha ezen kérdésre igazságügyi kormányunk figyelmét, adandó utasítások céljából, felhívnunk sikerülne. Egy példa a hagyatéki eljárás köréből: Egy telekjegyzőkönyvben több parcellának több tulajdonosa osztatlan állapotú tulajdonközösségben van. Egyik társtulajdonos elhal, s hagyatéka tárgyalásakor ezen telekjegyzőkönyvben felvett birtoka a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltatik, ennek alapján pedig az átadó végzésbe. Az átadó végzés bekebelezés végett áttétetik a tkvi hatósághoz, s ez, mint a tapasztalat mutatja, majdnem mindig csak azon telekjegyzőkönyvben foganatosittatik, melynek száma az átadó végzésben felemlítve van. Arra nincsen utasítás, hogy az átadó végzésben a parcellák helyrajzi számait felsorolni kell, s igy általános szokás szerint csak a telekjegyzőkönyvek számai jelöltetnek meg, annál inkább, mert a tkvi szemle nem is nyújt támpontot a helyrajzi számok felsorolására. Ily átadó végzéssel szemben azonban a telekkönyvi hatóságnak állana feladatában annak gondos megvizsgálása, hogv időközben nem történtek-e lejegyzések az eredeti telekjegyzőkönyvből, melyben örökhagyó társtulajdonost minőségben' bejegyezve volt. Ugyanis gyakori eset, hogy mikor az átadó végzést, illetve az abban körülirt jogokat bekebelezni kell, már nemcsak azon tkv létezik, mely a leltározás és tárgyalás alkalmával létezett, hanem akkor az örökhagyó lejegyzések folytán, már egy csomó újonnan nyitott tkvben szerepel társtulajdonosi minőségben s a tkvi hatóságnak, melynek kötelessége a foganatosítás alkalmával a telekjegyzőkönyv alapos megvizsgálást, kötelességében állana ezzel összefűggőleg a lejegyzésekfigyelembevétele s mindazon tkvek felülvizsgálata, melyek lejegyzések folytán a tárgyalási naptól fogva keletkeztek, s az átadó végzést ezen újonnan nyitott tjkvekben is hivatalból foganatosítani kellene. Ugyanis az átadó végzésben jelzett tárgyalási naptól kezdődőleg, lejegyzés folytán időközben nyitott tjkvekben foglalt ingatlanok.' természetesen kivétel nélkül tárgyát képezik az átadásnak, tehát ha ezen újonnan keletkezett tjkyi számok az átadó végzésben nem'is foglaltatnak, a bekebelezés foganatosítása hivatalból ezekre is kiterjesztendő. Ez azonban a gyakorlatban csak elvétve, kivételes hivatali buzgóság mellett történik, minek folytán a felek igy gyakran felesleges és igazsá gtalan költségekkel terheltetnek a tjkvek kiigazítása körül. A kir. közjegyző, bár erre az eljárási törvény nem kötelezi, de ha alaposan akar tárgyalni, nem fog megelégedni a tárgyalási jegyzőkönyvben a tkvi számok puszta felsorolásával, hanem — ha az összes helyrajzi számok felsorolása nehézségekbe ütközik, legalább a sorszámokat irja be, pl. %aB. A. i. 58. sz. tjkvben A. I. 1—10. sorszámok alatt felvett belsőség és külsőségből a B2. alatti % résrj.D Ily körülirás mutatja, hogy ezen tjkvben a tárgyaláskor örökhagyó mind a negyven parcella osztatlan állapotú felerészének a tulajdonosa volt Az átadó végzés ezen megjelölést át fogja venni, s ha a tkvi hatóság a bekebelezéskor azt látja, hogy az 58. sz. tjkvben jelenleg A, I. 1 — 10., 13., 16-40. sorszámok léteznek, s a 11., 12., 14. és 15. sorszámok lejegyeztettek, akkor köteles lenne utána nézni, mely tjkvekbe jegyeztettek les azokat is elővéve, a foganatosítást ezekbe hivatalból eszközölni, mert ha nem igy cselekszik, mint igen gyakran előfordul, a feleknek tömérdek bajt okoz s oly póthagyatéki tárgyalásokra ad okot, melyeknek tulajdonképeni tárgyuk sincsen, mert legfeljebb azt fogja megállapíthatni a kir. közjegyző, s a hagyatéki biróTÁRCA. A régi élet (jogélet) Körmöcbányán. - A Jog eredeti tárcája. — Irta EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. ügyész. Pár évvel ezelőtt egynéhány hetet Körmöcbányán töltöttem. Ottani tartózkodásomnak idejét arra használtam fel, hogy ezen remek fekvésű, régi, csendes város levéltárában, ezen még ma is igen érdekes város hajdani jogi életéről képet alkossak. Ez részben sikerült is nekem s ezért, annak reményében, hogy e dolgozatom, ugy mint az ezen lapban «A régi jogélet Lőcsén» cimü cikksorozataim is, a hazánk régi városi jogélete iránt érdeklődőkben, szives olvasókra talál — kutatásaim eredményét közrebocsátom. Mielőtt azonban ezt teszem, engedjék meg, hogy Körmöcbánya város keletkezésére vonatkozóan pár szóval elmondjam a Gynrgyik «Körmöcbánya» (1879) cimü munkájában leirt mondát. E szerint Szászkő várának urai a körmöci hegyekben vadászva, a «Vollhenne» nevű erdőben elejtett fogoly gyomrában arany szemerkét találtak ; ez a körülmény szolgáltatott állítólag okot arra, hogy Körmöcbánya környékén bányatelep létesült. Ennek előre bocsátása után s annak megemlítése mellett, hogy Körmöcbánya városának első acquisitiója az úgynevezett «plánum civium» 1828-ból ered, rátérek kutatásaim legérdekesebb részére. Mint jogászember első sorban az 1426-ik évtől az 1700-ig vezetett úgynevezett «repertorium»-ból a tanácsjegyzőkönyveket s az ezek kapcsán hozott határozatokat és ítéleteket — melyek mind német nyelven irvák — tanulmányoztam. Ezekből sikerült az akkor divó büntetési nemeket megállapítani. A repertóriumban betűrendben vannak feljegyezve s én is itt (kivévén az azonos büntetési nemeket) igy sorolom fel őket. 1. Bürger Arrest. 2. Büttelei. Ezek mint az elzárás enyhe nemei szerepelnek. 3. Enthauptiing (Schuerdtstrafe). Lefejezés, fejvesztés. Kijegyeztem ezekből kettőt: a) Az egyik 1605. évi szeptember hó 17-én hajtatott végre, mely alkalommal bizonyos Merthen (Márton), vezetéknevét már kibetűzni lehetetlen, házasságtörés miatt, fejvesztésre ítéltetett. Az ítéletet a város birája (Wolfgang Girtler Richteri és a mellé rendelt hat tanácsnok (Rathsherren) megelőző kinzó vallatás (nach peinlicher Aussag) után hozták meg. b) A második ítélet 1610. évi október hó 22-én bizonyos Zacharias Svarz Glieber és enyhébben büntetett négy társa ellen hozatott s jegyzőkönyvi kivonatában a következőkép hangzik : «Zacharias Svarz auch Glieber genannt furnembstem Aufruhrer vom Lében zum Tod mit dem Schwerdt, dann N. Drimbler vom landt ewig vervviesen und Andere drey in Eisen und Band auf ein Halb Jahr lang gehalten und mit Wasser und Brodt gespeiset werden». Ezen fenti két eseten kivül találtam még fejvesztésre szóló Ítéleteket az 1611, 1615, 1641, 1676, 1679, 1696. és 1699-ik évben is. 4. Ertránkung. Erre nézve nem találtam esetet, ugy emlékszem azonban, hogy egy jogtörténeti munkában azt olvastam, hogy a keritőnőket és a leánygyermekeiket keritőknek átengedő anyákat zsákba varrták s igy azután vizbe fojtották. 5. Fiedel (kaloda). 6. Kiifig. 7. Narren Hauschen {Narren Kette.rle). 8. Pranger Strafen. 9. Über den Mund sich selbst schlagen. 1626-ban egy városi polgár ittas állapotában a körmöcbányai tanácsot gyalázó szavakkal illette, ezért a városházán