A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 5. szám - Szavatosság gyógyszerek hatásáért

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 5. számához. Budapest, 1906 február 4. Köztörvényi ügyekben. Tekintettel arra, hogy a peres felek tényleg különválva élnek s ez idö alatt az életközösség visszaállítására nézve közeledés egyik részről sem történt, továbbá hogy a békéltetések s az agy és asztaltól való különélés elrendelése a kibékülésre szintén nem vezetett, a peres felek között a házassági viszony alperes viselkedése folytán annyira fel van dúlva, hogy annak tovább folytatása a bontást kérő felperesre nézve tényleg elviselhetetlenné vált, ugyanazért a peres felek házasságát felperes kérelmére az 1894. évi XXXI. t.-c. 80.£-ának a) és c) pontja alapján alperes hibájából felbontatott, s a H. T. 85. ij-a értelmében alperest vétkesnek nyilváníttatott. Áz egri kir. tszék (1905. évi március hó 14-én 1,725 1905. p. sz. a.) Altorjai Sándor ügyvéd által képviselt N. (előbb L.) Ignácné P. Erzs. felperesnek, Alföldi Dávid dr. ügyvéd által képviselt X. Ignác alperes elleni, házasság felbontása iránti ügyben következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék N. (előbb L.) Ignác János és P. Erzs. perben álló házasfelek között Egerben 1887. évi okt. hó 13-án -az egri rom. kath. lelkész előtt létrejött házassági köteléket, felperes kérelmére az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) és c) pontja alapján alperes hibájából felbontja, s alperest vétkesnek nyilvánítja. Felperest keresetének a H. T. 70. §-ára alapított részével elutasítja. Indokolás: A kihallgatott összes tanuk, úgymint N. I., N. T., X. I. M.N. I. és 1'. M. egyértelműen igazolják, hogy a peres felek gyakran civakodtak, veszekedtek s általában nagyon rossz házaséletet éltek, minélfogva tekintettel különösen N. T. és N. I. tanuk által igazolt arra a ténykörülményre, hogy alperes felperest egy boros palackkal fenyegette, X. I. tanú szerint a palackot utána dob^a, kurvának, ringyónak nevezte, amit alperes is beismer, alperes szerint pedig ő ugy a palackot, mint a szódás üveget, I ugy az ezek alatt volt vastalapzatot a felperes után kihajigálta, amely eset a peres felek egyező előadása szerint 1003. év január havában történt, valószínűnek látszik a felperesnek amaz előadása, hogy ő alperest a nem vitás időpontban, vagyis 1903. évi febr. hó 18-án azért hagyta el, mert bántalmazásai miatt a vele való házassági együttélést tovább már elviselni nem tudta, minélfogva megállapítható, hogy alperes felperest meggyalázó kifejezésekkel illette, tettleg bántalmazta, s hogy a házassági életközösség megszakításának és a tényleges állandó különélésnek alperes az oka, melyekből kétségtelen, hogy alperes ellenében a H. T. 80. §-ának -a) pontjába ütköző bontó ok fennforog. M. N. és P. M. tanuk vallomásaiból még tovább az állapitható meg, összevetve eme tanuknak a vallomását az alperes beismerésével, hogy alperes a tényleges elválás után idegen nőkkel nemileg közösült, s ekként erkölcstelen életet megátalkodottan folytatott, mi által ellenében a H. T. 80. §-ának c) pontjába ütköző viszonylagos bontó ok is fennforog. Mindezekből kifolyólag, s tekintettel arra, hogy a peres felek már 1903. évi febr. 18-tól kezdve tényleg különválva élnek s ez idő alatt az életközösség visszaállítására nézve közeledés egyik részről sem történt, továbbá hogy a békéltetések s az ágy és asztaltól való különélés elrendelése a kibékülésre szintén nem vezetett, a kir. tszék ugy találja, hogy a peres felek között a házassági viszony alperes viselkedése folytán annyira fel van dúlva, hogy annak tovább folytatása a bontást kérő felperesre nézve tényleg elviselhetetlenné vált, ugyanazért a peres felek házasságát felperes kérelmére az ]8!)4. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) és c) pontja alapján alperes hibájából felbontotta, s a H. T. 85. §-a értelmében alperest vétkesnek nyilvánította, Ámbár a M. N. I. és P. M. tanuk vallomásából s alperesnek ezekkel összhangzó beismeréséből nyilvánvaló, hogy alperes a tényleges együttélés alatt is közösült más nővel, a H. T. 76. §-ára alapított kereseti kérelmével mégis el kellett a felperest utasítani, mert erre nézve kereseti joga a H. T. 83. Sj-a szerint már elévült, ez a ténykörülmény tehát csak a H. T. 84. §-a alapján mint támogató ténykörülmény jöhetett figyelembe. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. évi május hó 31-én 3,929/1905. p. sz. a.) következőleg ítélt.A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének a házassági kötelék felbontására vonatkozó hivatalból megvizsgált részét, mellőzve az indokokból a H. T. 7(1. i;-ára vonatkozóan felhozottakat, többi indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1905. június hó 26-án 5,629/1905. p. sz. a.) következőleg ítélt.A másodbiróság ítélete az elsőbiróság ítéletének indokaiból helybenhagyatik. Arra nézve, hogy valamely gyermeknek, a természetes apa tartási kötelezettségének tartamára is irányadó keresetképessége mikor áll be, állandóan követett törvénykezési gyakorlat nincs, hanem ezt mint ténykérdést a felebbezési bíróság a fennforgó körülmények számbavételével esetenkint, belátásához képest állapítja meg, ez a megállapitása pedig felülvizsgálat tárgyává nem tehető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903. évi december hó 28. I. G. 520/1905. sz.) Igényperekben, annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a foglaltató alperes kötelezhetö-e a perköltség viselésére ? az 1881. évi LX. t.-c. 98. S-a az irányadó, mely szerint, ha a foglaláskor a fennforgó körülményekből azt lehetett a végrehajtatónak jóhiszemüleg vélelmezni, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, a perköltség kölcsönösen akkor is megszüntetendő, ha az igény megállapittatnék is, miből okszerűen következik, hogy amennyiben az igénylő a lefoglalt tárgyakra támasztott igényének jelentékeny részével elutasittatott, a foglaltató alperes perköltség fizetésére nem kötelezhető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. évi december hó 28. G. 564. polg. 1905. sz.) Annál a jogszabálynál fogva, amely szerint az eladó szavatol a vevőnek az eladott ingatlan tulajdonjogáért, hacsak az ellenkező ki nem köttetett, egymagában nem elegendő az eladónak a tulajdonjogért való szavatosság alól felmentésére az, hogy a vevő alperes a tulajdonjog törlése iránt harmadik személy által megindított pernek telekkönyvi feljegyzéséről tudott. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. évi december hó 28. I. G. 595/polg. 1905. sz.) Alperesek teljesítésre csak a kereseti kérelem korlátain belül kötelezhetők. Minthogy a S. E. 148. g-a értelmében a felebbezési eljárásban a keresetet és viszonkeresetet az ellenfél beleegyezésével sem lehet megváltoztatni, következően a felebbezési eljárásban uj kereset sem támasztható ; már pedig az, hogy a felebbezési eljárásban a kereset az elsőbiróság előtti eljárásban nem érvényesített haszonbér követelésre is kiterjesztessék, nem a S. E. 31. g-ában megengedett kereset felemelesnek, hanem uj keresetnek tekintendő : annálfogva az imént felhozott törvényszakaszok rendelkezésébe ütközik a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint alpereseket keresetileg nem érvényesített követelés fizetésére kötelezte. Alperesek a haszonbérlemény tárgyát a haszonbérlet kezdetével átvették, mi által felperesek részéről a szerződés lényegesebb feltétele teljesittetvén, alperesek a szerződésen alapuló kötelezettségök teljesítését azon az alapon, hogy felperesek elvállalt kötelezettségöket nem teljesitették, jogszerűen meg nem tagadhatják, hanem a kötelezettségnek maguk részéről való teljesítése mellett, a haszonbérbeadótól szintén csak teljesítést követelhettek és az a körülmény, hogy a szerződés teljesítésénél felpereseket is terheli késedelem, egymágában nem alkalmas arra, hogy alperesek mulasztásának terhes következményeit elhárítsa. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1905. évi december hó 28. G. 1115/1905. polg. sz.) Annak a jogkérdésnek elbírálásánál, hogy a férj a nő ideiglenes eltartására kötelezendő-e vagy sem, nem csak az a kérdés van lényeges befolyással, hogy a házastársak melyikének a magaviselete volt a házasélet megbontásának az oka, hane n az is, hogy a nő a különváláskor vagy azt követőleg nem követett-e el olyan cselekményt, mely miatt a tartásdíj követelheté sére érdemtelenné válik, mi egyes megállapított tényekből következtetés utján állapítandó meg. Ez utóbbi tekintetben lényeges körülményt képezhet a felperes eltávozásának időpontja is. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. évi december hó 23. L G. 348/polg. 1905. sz.) Minthogy a napi tartásdíj cimén, valamint az állatorvosi dij és a vasutszállitási költség cimén kért összegek a fötárgygyal összefüggő alapon kártérítés cimén igényeltetnek a kereseti vételárkövetelés járulékának tekintendők, ennélfogva a S. E. 1. §. 1. pontja értelmében a peres tárgy értékének megállapításánál tekintetbe nem jöhetnek s igy a S. E. 181. §. értelmében felülvizsgálatnak nincs helye. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. évi december hó 29. I. G. 033/1905. sz.) A S. E. 57., 132. és 163. í;-ai sommás ügyekben az 1881. évi LIX. t.-c-nek az igazolásra vonatkozó rendelkezéseit fenntartották. A most felhívott törvénycikk 63. §-a értelmében pedig csak az elmulasztott határnaptól vagy határidőtől számított félév eltelte után, vagy a törvény által meg nem engedett esetekben benyújtott igazolási kérelem utasítható vissza hivatalból. Minthogy azonban felperes igazolási kérelme a törvény által kizárva nincs és nem is az elmulasztott határidőtől számítva fél éven tul adatott be: következően az hivatalból visszautasítható nem volt