A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 5. szám - Szavatosság gyógyszerek hatásáért

38 így szól: abizonyos betegségek ellen javaslatba hozott gyógyul ód, avagy gyógyszernek megvizsgálása s az eredményhez képest alkalmazásának engedélyezése iránt, szakértők meghallgatásával, a belügyminiszter intézkedik.» Ugyanezt mondja az állati betegségek ellen javaslatba hozott gyógyszerekről az 1888. évi VII. t.-c. 124. §., amikor is az illető gyógyszer alkalmazásának engedélyezése dolgában a földmiv. miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg intézkedik. Amint látjuk, a törvényes jogalapok csak arra hatalmazzák fül az illetékes minisztert, hogy a betegségek ellen javaslatba hozott gyógyszereket megvizsgáltassa és annak alkalmazását vagy megengedje, vagy megtiltsa. Hogy milyen körülmények között, milyen eredmények mellett van helyén egy-egy gyógyszerfélének a szabad forgalomba bocsájtását engedélyezni: azt a miniszter a maga discretionális hatáskörében szabadon dönti el. Támpontul szolgálnak neki erre nézve mindenesetre azok a tulajdonságok, amelyekkel egyes betegségek ellen a szabad forgalomban levő többi gyógyszerek birnak és amely tulajdonságok elegendő jogcímül szolgáltak régi, hasonló szereknek arra nézve, hogy forgalomba jussanak : hasonló tulajdonságok mindenesetre egy vijabb gyógyszernél is elegendőnek tekinthetők. De másrészt kétségtelen az is, hogy ha az illetékes miniszter' a fent idézett törvények alapján egy gyógyszerre nézve a forgalomba hozatal engedélyét már megadta és az illető engedély tulajdonosa a szer forgalomba hozatalát iparszerüleg üzi, akkor ezen ipar mikénti gyakorlására nézve, immár az ipartörvény és a keresk. törvény idevágó dispositiói irányadók. A közigazgatási elbánás mikéntjére vonatkozólag nem kétséges, hogy az a kereskedő, aki a maga törvényes hatáskörében egy gyógyszerféle árut forgalomba hozhat, ezen cselekménye által ipari cselekményt végez és az 1884. évi XVII. t.-c. 10. §. h.) alapján az ipartörvény rendelkezéseinek kifejezetten alá van vetve. Maga, az engedélyezett ipar alapján forgalomba hozott gyógyszerféle, maga az árucikk mint ilyen, hatósági vizsgálat és ellenőrzés tárgyát többé nem képezheti; egyedül a hivatásos gyógyszerészszel szemben van a közigazgatási hatóságnak az a joga, hogy az eladott áru minőségét hivatalból is vizsgálat alá vegye, vájjon megfelel-e az a törvényi kellékeknek. A kereskedő azonban, ki bizonyos gyógyszerfélék eladására és termelésére jogosítva van. az eddigi közigazgatási joggyakorlat szerint az áru minőségeiért, hiányaiéit, a közigazgatásnak felelőséggel nem tartozik és egyedül a vevő érvényesítheti vele szemben kifogásait, természetesen rendes birói uton. Erre nézve is kétségtelenül fennáll a 1868. évi XIV. t.-c. 7. §. azon rendelkezése, mely szerint a rendes birói eljárásnak is, csak az illető felek saját kérelme folytán van helye és semmiképp sem avatkozhatik a közigazgatási hatóság a polgári jogügyek olyan területére, ahol neki minden illetékessége hiányzik. Ugy az emberi, mint az állati egészség védelmére és gyógyítására a tent idézett törvényes jogalapokon a belügyminiszter és a földmivelésügyi miniszter számtalan ilyen ösmeretlen, vagy változó összetételű szerre ad engedélyt kereskedőknek, azaz nem hivatásos gyógyszerészeknek. A idézett törvények betűinek megfelelőleg «bizonyos betegségek ellen javaslatba hozott szerek» immár százszámra vannak szabad forgalomban. Azokkal szemben a közigazgatás sehol sem gyakorol más jogot, mint az ellenőrzés jogát arra nézve, hogy csakugyan azt a különleges orvosszert azon néven árulja-e az a kereskedő, aki az illető árucikknek szabad forgalomba való hozatalára engedélyt nyert. Más viszonylatokban hazai közigazgatási jogunk beavatkozást nem ösmer és a gyakorlatban nem is érvényesít. A szavatossági követelményt tudomásunk szerint egyáltalában nem ösmerik egyetlen egy jogállam egészségügyi közigazgatásában. Oly kísérlet volna ez hazai közigazgatásunkban, amelyet, mint láttuk, birói uton, a polgári jogelvek alapján, mint jogtalan követelményt egyáltalában lehetetlen volna érvényesíteni és nem szenved kétséget, hogy felsőbíróságaink előtt akkor is megtámadható volna az ilyen szavatossági kötelezettség, ha az eladó azt terhes szerződés alapján 'ónként elvállalná. Megtámadható volna egyszerűen azért, mert a közerkölcsbe ütközik az a cselekmény, amikor valaki ösmeretlen kockázat teljesítésére tesz kötelező nyilatkozatot. Aki szerződésbe viszi szabad akaratát olyan dolog teljesítésére nézve, amelynek terjedelmét, határait sem nem tudja, sem nem tudhatja meg, amely tehát rá nézve egy kiszámíthatatlan kockázat: az közönséges szerencseszerződést kötött. Aki ennélfogva gyógyszerfélét árusítva — a Tervezet elvei alapján — magára vállalja, hogy az anyagja az összes állatokban okvetlen és biztosan érvényre jut és azokat a járványok halálos következménye ellen okvetlen megvédi, aki tehát ezt a kiszámíthatatlan kockázatot elva Halja s ezen előre nem látható eseményekért szavatol: kétségtelenül epp oly erkölcstelen kötelembe megv bele, mint a szerencsejátékos, aki ösmeretlen események tárgyában köti meg a «fogadas» szerződését. Tudjuk pedig, hogy ilyenek érvényesítését a magyar bíróságok következetezen visszautasítják. { I ássuk most már, hogy milyen módon, milyen kényszereszközökkel kísérli meg a földmivelésügyi miniszter, hogy biztosítsa a gyógyszerkereskedőtől azt a szavatosságot, amelyet az illető önként meg nem ad, s amelyet magyar bíróság soha meg nem itél. A Tervezet a gyógyszerek hatásara nézve ket merteket állit fel. Ha alkalmazás közben az orvosság erősnek bizonyulna, s állatok megbetegedését és elhullását idézné elő — akkor közigazgatási uton kötelezi az eladót, hogy térítse meg azt a kárt, amely az ojtási beavatkozásból kifolyólag a vevőt érte (16. §.) Ha pedig a gyógyszer alkalmazása közben az tűnne ki, hogy bizony nincs hatása, gyönge az orvosság: ugy megint csak közigazgatási uton 200 korona birsággal sújtja az eladót (15. §.). Sőt "kilátásba helyezi a 23. §-ában, hogy ha az áruval szemben kifogások merülnek fel: a megadott engedélyt egyszerűen megvonja, s az iparost, szerzett jogától, az ipartörvény 155. §-ának tilaím'a ellenére, minden scrupulus nélkül megfosztja. Ezek a rendelkezések kétségkívül biztosítanák is a kivánt célt és kipréselnék a gyógyszerkereskedőtől minden olyan esetben a kivánt summát, ha az eladott gyógyszernek a kellő hatása nem volna, egyszer a vevő javára kárpótlás címén, máskor az államkincstár javára bírság címén. Amit a birói lelkiismeret meg nem itél, ami alapjában véve erkölcstelen teljesítés volna, ami ellenkeznék a polgári kötelmek jogi természetével és hazai törvényeink parancsoló dispositióival: mindazt íme egy miniszteri rendelet biztosítani tudná ! A készség ugy látszik megvolna a miniszteri kodifica torokban, — a jelenlegi felelőtlen régime mire nem vállalkozik ! de bizony egyedül vakmerőség és tudatlanság, joghatályt miniszteri rendeletnek nem kölcsönöznek. Ott még nem tartunk, hogy uj — lényegében erkölcstelen — polgári jogelveket, a kártérítési kötelezettség forrása, terjedelme, annak tartalma és praemissái dolgában, rendeleti uton magyar állampolgárokra kiterjeszteni lehessen. Arra sincs a magyar alkotmány berendezve, hogy a nrhiszter urak avval a joghatósággal birjanak,hogy törvényeinkben ösmeretlen uj bűncselekmények fogalmait rendeleti uton megállapítsák, mint amikor 2,000 koronás birságbüntetés jár arra a cselekményre, ha valaki egy hatástalan orvosságot elad (15. §.). Igaz, hogy ma a központi közigazgatás valójában alkotmányos felelősség nélkül mííködik. A miniszteri döntések, határozatok nem hozhatók a képviselőház elé ellenőrzés, bírálat és ítélet végett; az országgyűlés hosszú szünetelésének okából a központi közigazgatás esetleges túlkapása, vagy törvénytelenségeivel szemben a magyar állampolgár nem veheti igénybe a maga sérelememelési panaszjogát, épp oly kevéssé, mint azok a törvényhatóságok, amelyek egyes miniszteri rendelkezések tárgyában ez idő szerint el vannak ütve alkotmányos felebbezési joguktól; — de megmaradt és épségben functionál a független magyar bíróság, amelynek oltalmá alá van helyezve nem egy vonatkozásban a rendeletek végrehajtása. Azoknak kötelező ereje fölött ma is az 1869. évi IV. t.-c. 19. i?-a alapján minden m. kir. bíróság szabadon ítélkezik. Kétségtelen ezért, hogy amennyiben ez itt tárgyalt "törvényeinkkel ellenkező szabályrendelet életbelépne, s intézkedései az illető gyógyszérum-vállalatoknak bármely vonatkozásban kárt okoznának : a szenvedett sérelem birói eljárás tárgyává tehető, s az államkincstárral szemben a jogainkban és érdekeikben sértett felek, kártérítési igényeiket szabadon érvényesíthetik. Belföld. A Magyar Jogászegylet igazgató-választmánya mult hó 20-án tartott ülésében elhatározta, hogy két 600—600 koronás pályadijat tüz ki egy magánjogi és egy büntetőjogi értekezésre, meivek a felvetett tárgyat behatóan bár, de mégis csak leglényegesebb kérdéseiben tárgyalják, és főleg önálló buvárlaton alapuló uj eredmények, valamint uj eszmék felvetése által válnak ki. Bár kívánatos a szakirodalom felhasználása, és esetleg rövid megjelölése is, annak kimerítő idézését és közlését már az értekezés terjedelme is kizárja. A pályázatban bárki részt vehet. A pályadíj csakis absolut-becsü munkának adható ki : a biráló bizottság azonkívül más pályamunkákat is részesíthet dicséretben Ez értekezések közelebbi tárgyát az e célra kiküldött bizottsáe fogja megállapítani és legkésőbb február 15-ig a Magyar Jogászegylet titkársága kőzze fogja tenni ezeket, valamint a pályázati feltételeket. A választmány ezúttal első Ízben tűzött ki pályadijakat a jogirodalom fejlesztésére és mivel aránylag úgyis kevés alkalom