A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése [1881:LX. t.-c. 168. §. 6. r.]

A JOG szándékozott igénybe venni, az a körülmény, hogy ennek dacára az A) alatti okirat akképp állíttatott ki, hogy az a mindenkori váltóhitel tekintetében is biztosítékul szolgáljon, alperes rosszhiszeműségének igazolására nem alkalmas, mivel elfogadandónak tűnik fel alperesnek az az előadása, hogy ezt csakis a pénzintézeteknél előforduló óvatosságból szerkesztették így meg, helyessebben az akképp megszerkesztett kéznél lévő nyomtatvány űrlapot töltötték csak ki. Elfogadandó volt alperesnek ez a magyarázata azért is, mert K. vezértitkár azt vallotta, hogy az intézetnél soha sem jött szóba, hogy H. dr. fennálló tartozásai tekintetében biztosítékot kérjenek, soha senki sem hozta elő, hogy biztosításra volna szükség és H. dr. a lejáratkor mindig rendezte azokat a váltókat, melyeken ő szerepelt, de meg ugyanezen tanúnak fentebb is már érintett vallomása szerint a solo-hitel szóbahozása és az A) alatti kiállítása között hetek multak el. H. dr. a biztosítéki okirat kiállításakor már 39,225 K -val — nem pedig mint alperes elleniratában mondja 32,065 K.-val —tartozott alperesnek s ily nagy összeg erejéig igénybe vett hitel dacára az intézet neki a csak 25,100 K.-ra terjedő biztosíték ellenében további hitelt nyújtott s alperesnek még további 14.085 K -t hitelezett. Magában véve ez a körülmény mutatja, hogy alperesnek nem lehetett tudomása H. dr.-nak a hitelezőket megkárosító szándékáról. Bizonyára nem lépett volna alperes tartósabb üzleti összeköttetésbe oíy féllel, ki iránt bizalma megingott és akiről csak a legtávolabbról is sejthette volna, hogy bármely tekintetben sem jó. Ezek a körülmények oda mutatnak, hogy ha II. dr. vagyoni helyzetének ziláltsága a biztositásadás után 8—10 nap múlva ki nem derül, alperes még további hitelt is nyújtott volna H. dr.-nak. H. J. dr. édes apjától, H. J.-tól, aki a beszerzett hagyatéki iratokból kitetszőleg 1885. évi december 3. napján halt meg. U. U. E. E., S. és T. Gy. tanuk vallomásai szerint a terhek leszámítása után körülbelül 200,000 K. értékű tiszta vagyont örökölt s amely örökség ingatlanokból, vasárusüzletből, üzleti követelésekből, takarékpénztári betétek-, készpénz-, értékpapírok- és bútorzatból állott. Nem tagadta felperes alperesnek azt az előadását, hogy H. dr. költel vczó sohasem, hanem ellenkezőiéi; takarékos és zsugon ember volt. A kir. törvényszék előtt is tudva van, hogy H. dr. Nagykanizsa városában előkelő társadalmi állást foglalt el, több oly tisztséget viselt, melyet nagy vagyona és előkelő társadalmi állása folytán nyert el. Hogy közadós ingatlanai 80,000 K. értéket képviseltek, kitűnik U. U. E. és T. Gy. tanuk vallomásából, de kitűnik abból is, hogy a csődeljárás alatt szabadkézből eladott ezek az ingatlanok 73,245 K.-ért keltek el; hogy pedig ezek az ingatlanok mindig tehermentesek voltak, mutatja a keresethez csatolt hit. tkvi kivonat. Ezekből a felhozott és bizonyított tényekből a kir. törvényszék azt a jogszerű következtetést találta levonandónak, hogy alperesi intézetnek az A) alatti biztosítási okirat kiállításakor H. dr.-nak a hitelezőket megkárositó szándékáról tudomása nem volt, az adott körülmények között a legtávolabbról sem gondolhatott alperes arra, hogy H. dr. passiv legyen, sőt, hogy az általa benyújtott váltók között hamisítványok legyenek, mint aaogy az később a kir. törvényszék előtt lefolyt számos perben kiderült. Hogy ily tudomása nem lehetett alperesnek, mutatja az a körülmény is, hogy H. dr. az alperestől az A) alatti kiállítása után kapott készpénzzel egész 1902 szept. 23-ig terjedő időig, tehát még a csődnyitási kérvény beadását megelőző két napival is többrendbeli fizetést teljesített. T. Gy. tanú vallomása szerint szept. 20-án kiváltott a nagykanizsai takarékpénztárnál 1,500 K.-ban elzálogosítva volt egy drb. délzalai takarékpénztári részvényt, szept. 23-án pedig 20 drb 2000 K.-ban elzálogosítva volt kereskedelmi és iparbanki részvényt, a nagykanizsai városi adóhivatal értesítése szerint szept. 11. és 12-én különböző adókra lefizetett 2,778 K. 50 í.-t. Beváltott ezenkívül a felek egyező előadása szerint több ezer K.-ra rugó váltót és fizetett több száz K. bolti tartozást. Ezek a felsorolt körülmények még azt a következtetést is megengedik, hogy magának H. dr.-nak sem volt szándéka az A) alatti okirat kiadásával a többi hitelezőit megkárosítani. De mutatja alperes jóhiszeműségét a R. J. dr. és T. R. dr. tanuk által bizonyított az a körülmény is, hogy amidőn R. J. dr. ügyvéd, mint H. }., B. I. és K. J. hitelezők képviselője alperesnek és a többi intézetnek zálogjogáról tudomást szerzett és alperesnek azt az ajánlatot tette, hogy ha ügyfele tartozását biztosítja, csődnyitási kérvényét nem adja be, ezt az ajánlatot dacára annak, hogy az előzetes megbeszélésnél az intézet egyik képviselője és vezértitkárja is jelen volt, visszautasította, holott az ajánlat elfogadásával nem adta volna be K. J. dr. ügyvéd H. J. hitelező nevében a kritikus idő alatt a csődnyitási kérvényt s ez által a támadás szempontjából alperes perbeli állása előnyösebbé vált volna azáltal, hogy bizonyítási költség (rosszhiszeműség kimutatása) az ellenfélre hárult volna át. A felperes által az alperestől felhozott tények, iletve következtetések megcáfolására felhozott egyik állítást és bizonyítékot sem találta a kir. törvényszék az alperes rosszhiszeműségének igazolására alkalmasnak. A S.-féle eset nem alkalmas arra, hogy alperesben a legtávolabbról is gyanút keltsen, azaz hogy H. dr. az intézethez hamis váltókat ad be. Mivel igaz ugyan, hogy a tanúképp kihallgatott ifj. S. E azt vallotta, hogy azt az 1,350 K.-ás váltót, melyen az Ő neve mint elfogadóé, H. dr. neve pedig mint kibocsátó- és forgatóé rajta volt és melynek rendezésére az intézet által felszólittatott, K. előtt hamisnak jelentette ki, ezzel ellentében azonban K. és | K. tanuk az vallották, hogy ifj. S- F ettől lényegesen eltérő oly értelemben tagadta meg a váltót, hogy «nem irta alá ezf a takarékpénztárnak. , illetve *ide ő nem tartozik*, dacára azonban ennek, még aznap délelőtt a váltóját rendezte olyképp, hogy 560 K. részösszeg törlesztése mellett saját elismert aláírásával adott egy 800 K.-ás uj váltót és midőn K. vezértitkár ifj- S.-nek arra a kijelentésére, hogy az ügy rendben van, azt jegyezte meg, hogy előbb tagadta aláírását, most mégis rendben van, ifj. S. nem tett semmi oly kijelentést, mely gyanúra alapot szolgáltatott volna, hanem csak vállat vont és mentségére morgott valamit Hogy alperes tudott volna arról, hogy közadósnak sok ezernyi tartozása volt és hogy visszatartott pénzek miatt ellene feljelentést is tettek, alperes tagadásával szemben felperes mivel sem bizonyította. Jóhiszeműen kötöttnek lévén tekintendő az alperes részéről az A) alatti okiratban foglalt biztosítási jogügylet; eképp a peres keresetnek a keletkezés előtti tartozások tekintetében sem lévén alapja, a kir. törvényszék a felperes keresetét egészben elutasította s mint pervesztest a prts. 251. tj-a alánján a perköltség megtérítésére kötelezte. A pécsi kir. ítélőtábla (1904 dec. hó 20-án 2,106. P. sz. a.j következőleg ítéli: A kir! ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1906. évi október hó 19-én 315/905. I1. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítéletének felebbezett azt az intézkedését, rrielylyel felperest keresetének azzal a részével, hogy az alperesnek a' biztosítási okirat keltével egyidejűleg és később keletkezett s ez idő szerint még 7,960 korona tőkében fennálló követelésére szerzett zálogjoga a csődhitelezőkkcl szemben hatálytalannak mondassék ki, elutasította, a kir. Kúria helybenhagyja, ellenben ugyanannak az ítéletnek azt a rendelkezését, melylyel felperest azzal a kereseti kérelmével is elutasította, hogy alperesnek a biztosítási okirat kelte előtt keletkezett és még 8,729 K tökében fennálló követelésére szerzett zálogjoga is hatálytalannak mondassék ki, valamint abban a részében is, amellyel felperest az alperes részére perköltség fizetésére kötelezte, az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő hatálylyal a kir. Kúria megváltoztatja és a felperes keresetének e részben helyt ad és kimondja, hogy az alperesnek ezen követelésére szerzett zálogjoga a csődhitelezők irányában hatálytalan ; a perköltséget pedig kölcsönösen megszünteti. Indokok : A másodbiróság ítéletének a 7,960 K tőkérc vonatkozó elutasító részét az elsőbiróság ítéletéből megfelelően átvett indokainál fogva annyival inkább helyben kellett hagyni, mert a Cs. T. 27. §. 3. pontjának az a rendelkezése, mely szerint megtámadható a közadós által a csődkérvény beadását megelőző 15 napon belül adott biztosítás, a követelés keletkezésével egyidejűleg adott biztosításra nem vonatkozik, nem pedig azért, mert az idézett törvénypont célja nyilvánvalólag az, hogy a közadós ne részesítse egyik hitelezőjét a többiek megkárosításával oly kedvezményben, melyhez annak a cselekmény idejében joga nem volt. Már pedig nem lehet ilyen jogtalan kedvezményről szó akkor, midőn a hitelező az egyidejűleg adott kölcsönért zálogot ! köt ki és ezt a kikötéshez képest nyomban vagy utóbb megkapja, mert a közadósnak az a cselekménye, hogy kölcsönt vesz fel, habár ez a válságos időben történt is, egymagában a többi hitelezőre nézve még károsítást nem képez. Másként áll azonban a dolog az A) alatti biztosítási okirat kiállítását megelőző időkből keletkezett és még 8,729 koronában fennálló kölcsön biztosítására nézve, mert a Cs. T. 27. §-ának 3. pontja szerint megtámadhatók a közadósnak a csődkérvény beadását megelőző 15 napon belül keletkezett azon jogcselekményei, melyek által valamely hitelezőjének olyan biztosítást ad, melyhez annak általában vagy akkor még joga nem volt, hacsak olyan tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekmény idejekor a közadósnak a hitelezők károsító szándékáról tudomása nem volt; ennélfogva alperesnek állott kötelességében bizonyítani, hogy neki az A) alatti okirat keltekor a közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. Az alperes által a perben e részben előadott és az elsőbiróság Ítéletében is részletesen felsorolt adatok azonban nem olyanok a maguk összességükben sem, amelyekből minden kétséget kizáró módon meg volna állapitható, hogy alperes az A) alatti okirat kelte idejében a közadós károsító szándékáról tudomással nem bírt ; sőt a felsorolt adatok erejét lerontja az a bizonyított körülmény, hogy alperes az A) alatti biztosítási okirat kelte előtti időből származó és az A) alatti keltekor beismerten még le nem járt régebbi követeléseire is a felajánlott biztosilást elfogadta, továbbá, hogy a közadós kérelmére a régi váltókon elfogadóként szereplő késedelmes adósokat fizetésre fel nem szólította, hanem a felszólító leveleket a közadós kérelmére visszatartotta. Mindkét peres fél részben nyertes, részben pervesztes lévén, a perköltséget a fellebbezés költségét is beleértve, az 1868 : LIY. t.-c. 251. §. alapján kölcsönösen meg kellett szüntetni. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 1892:XXIV. t.-c. IX. p. (1880:XLV. t.-c. 14. §J Tagosítást ügyben a működő mérnök által elkövetett elmulasztásból eredő kár megtérítése iránt a károsult félnek