A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése [1881:LX. t.-c. 168. §. 6. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 52. számához. Budapest, 1906. december 30. Köztörvényi ügyekben. Serdületlen korú gyermek elhalta esetén, a szülő attól' akinek mulasztása folytán a gyermek halála bekövetkezett, azon a cimen, hogy az elhalt később eltartója lett volna, kár térítést nem követelhet. Felperes nőnek SVa éves fiát az alperesek közös tulajdonát képező szárazmalom kereke agyonnyomta. A keresetben előadottak szerint leiperes nő elhalt gyermekében jövendőbeli támaszát és kenyérkei esőjét vesztette el és pedig alperesek abbeli vétkes mulasztása folytán, hogy a malmot be nem kerítették és hogy az általuk a malomban alkalmazott kocsis az elhalt gyermeknek a malomkerékre való felülést megengedte, minek folytán leesve, a malomkerék által agyonnyomtatott. Ez alapon kérte az felperes, hogy alperesek az elhalt gyermek, életbenmaradása esetén neki nyujtandott anyagi támogatás egyenértékének megfelelő 4,000 kor. kártérítés megfizetésére köteleztessenek. A nagykikindai kir. törvényszék (3,680/901. sz. a.) felperes1 keresetével elutasította azzal az indokolással, hogy felperes gyermekének a malomkerék által agyonnyomatása és az alpereseknek ama mulasztása közt, hogy a malmukat kerítéssel el nem látták, okozati összefüggés nincs, mert a baleset tulajdonképpeni okozója a malomban alkalmazott kocsis volt, aki az elhalt gyermeknek a malomkerékre való felülést megengedte, elsősorban is tehát ő lehetne felelős és nem az alperesek, annál is inkább, mert hogy alperesek cselédjüknek alkalmaztatásánál a kötelességszerű felügyeletet gyakorolni elmulasztották volna, felperes bizonyítani meg sem kísérelte Kiemelte végül a kir. törvényszék, hogy a fenforgó esetben felperes, abban az időpontban, amikor gyermekét elvesztette, tulajdonképpen kárt nem is szenvedett és hogy később bekövetkezett volna oly állapot, hogy az életben maradt gyermek őt támogatásban részesítette volna és ha igen, mily mértékben, — mind csak oly feltevések és elfogadható támpont nélküli követ keztetések, amelyek alapján marasztaló ítélet egyáltalán nem hozható. A szegedi kir. ítélőtábla (3,076/904. p. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta a következő indokolással: Abból a körülményből, hogy a lóerőre berendezett szárazmalom kerítéssel ellátva nem volt, a malomtulajdonosok kártérítési kötelezettsége jogilag nem következik, annál kevésbé, mert ez a hiányosság magában véve a személybiztonságot nem veszélyezteti. Abból a körülményből származott kár pedig, hogy a kerítés hiánya folytán a felperes kis fia a malom belsejébe akadálytalanul bemehetett és ott a mozgó kerékre fölkapaszkodhatott, már nem a malomipar üzésével járó veszélyre, sem az üzemberendezésnek hiányosságára, hanem az elhalt, esetleg az annak felügyeletére hivatott személy cselekményére, illetve mulasztására, a jelen esetben a lovakat hajtó kocsis gondatlanságára vezethető vissza. Ezért és mert felperes maga sem állította, hogy a kocsis •arra is kapott volna megbízást alperesektől, hogy gyermekeket a malomba bemenni és a kerékre felülni engedjen és mert e szerint az alperesek cselekménye és a bekövetkezett haláleset között okozati összefüggés nincsen, az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1906.- ápr. 25. 9,949/904. p. sz. a.) a másodbiróság ítéletét, a kereset főtárgyára vonatkozóan helybenhagyta, a perköltségeket azonban, mindkét alsóbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával a felek között kölcsönösen megszüntette, kifejtvén az indokolásban, hogy : Alperesek már az őket, mint tulajdonosokat terhelő közönséges gondosságnál fogva tartoztak volna malmuk szerkezetének az élet- és testi épségre nézve veszélyes részeit, — amilyennek elhelyezésénél fogva a malom nagy kereke is bizonyult, — az ezek megközelítésére nem hivatottak elől, — még hatósági intézkedés hiányában is, — akár a szerkezet elkerítése, akár fokozott felügyelet által elzárni, mit elmulasztván, e mulasztásukból keletkezett károkért felelősséggel tartoznának, minthogy azonban felperes elhalt fia a keresethez csatolt születési anyakönyvi kivonat szerint még maga is serdületlen korú volt s anyja eltartója nem lehetett; az pedig, hogy különben is életben maradt és igenlő esetben anyja eltartójává lett volna-e ? — amint az elsőbiróság helyesen kifejtette, — meg nem állapitható, ennélfogva a másodbiróság ítéletét, a kereset főtárgyára nézve helyben kellett hagyni, ellenben a perköltségek megszüntetendők voltak, mert a perre részben az alperesek mulasztása is okot adott. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A Cs. T. 27. §. 3. pontjának az a rendelkezése, mely szerint megtámadható a közadós által a csődkérvény beadását megelőző 15 napon belül adott biztosítás, a követelés keletkezésével egyidejűleg adott biztosításra nem vonatkozik, nem pedig azért, mert az idézett rörvénypont célja nyilvánvalólag az, hogy a közadós ne részesítse egyik hitelezőjét a többiek megkárosításával oly kedvezményben, melyhez annak a cselekmény idejében joga nem volt. Már pedig nem lehet ilyen jogtalan kedvezményről szó akkor, midőn a hitelező az egyidejűleg adott kölcsönért zálogot köt ki és ezt a kikötéshez nyomban vagy utóbb megkapja, mert a közadósnak az a cselekménye, hogy kölcsönt vesz fel, habár ez a válságos időben történt is, egymagában a a többi hitelezőre nézve még károsítást nem képez. A nagykanizsai kir. törvényszék (1904. évi július hó 7-én 3,968. P. sz. alatt) Bertzik Ferenc dr. ügyvéd, mint a vb. Hauser János dr. csődtömege gondnoka felperesnek Só'ke Emil dr. ügyvéd által képviselt Zalamegyei gazdasági takarékpénztár részvénytársaság alperes ellen biztosítási okirat és annak alapján bekebelezett zálogjog hatálytalanítása s járulékai iránti ügyében következőleg itéljt: A kir. törvényszék a felperest keresetével elutasítja s felperest kötelezi, hogy 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 853 K. 20 fii 1. perköltséget alperesnek fizessen meg. Indokolás : A peres felek egyező előadása és a betekintett csődiratok tanúsága szerint H. J. dr. nagykanizsai volt ügyvéd ellen a csődnyitási kérvényt H. J. hitelező a csődbírósághoz 1902. évi szeptember hó 25. napján adta be s a csőd 1902. évi október 3. napján az 5,565/P. 1902. sz. végzéssel nyittatott meg. Az A) alatti tanuhallgatási jegyzőkönyvhöz eredetiben is becsatolt biztosítási okirat alapján H. J. dr. közadós az alperesi pénzintézetnél mindenkori váltóhitele biztosítására 1902. évi szeptember hó 10. napján 25,000 K. tőke és 2,000 K. óvadék erejéig a nagykanizsai 702. sz. tjkvben + 2—6. sorsz. alatt felvett ingatlanaira zálogjogot engedélyezett, amely okirat alapján a nagykanizsai kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság a zálogjogot 1902 szept. 12-én 6,032 tk. 1902. sz. végzésével a kijelölt ingatlanokra be is kebelezte. A csődbíróságnak B) alatt csatolt felhatalmazása folytán benyújtott keresetében a tömeggondnok a közadósnak a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül keletkezett ezt a jogcselekményét a Cs. T. 27. §-ának 3. pontja alapján megtámadja és kéri, hogy a közadósnak ez a jogcselekménye hatálytalannak nyilvánittassék és alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy közadós ingatlanai a bekebelezett zálogjog figyelmen kivül hagyása mellett fordíttassanak a csődhitelezők kielégítésére. Alperes azt vitatja, hogy nem támadható meg közadósnak szóbanforgó jogcselekménye annak a 14.685 K.-ra rugó összegnek az erejéig, melyre nézve közadós a biztosítási okirat kelte után kapott váltóhitelt, az A) alatti okirat kiállítása előtt keletkezett tartozásokra vonatkozólag pedig azon az alapon kéri a kereset elutasítását, hogy neki a közadósnak a hitelezőket megkárosító szándékáról az Á) alatti kiállításakor tudomása nem volt, minek igazolására hivatkozik a következő tényekre : H. J. dr. az alperesi intézettel \ élénk váltószámitolási üzleti összeköttetésben állott olyképp, hogy a vidékbeli földmives emberek elfogadmányait forgatmányával ellátva számitolta le, s ezek a váltók 3—4 hónaponkint prolongálva törlesztgettettek is. De ily összeköttetésben volt közadós a nagykanizsai többi pénzintézetekkel is, ennek mérvét alperes nem tudta és ő (alperes) . abban a meggyőződésben volt, hogy ez az üzletszerű leszámítolás és a közadós által nagymértékben folytatott jelzálog-kölcsön-kieszközlés reá jövedelmező üzletet képez és ügyvédi teendőit is fokozza. Alperesi intézet szokása szerint minden hóban egyszer a következő hóban lejárandó váltók jegyzéke az igazgatóság elé terjesztetik, s az igazgatóság elhatározza, hogy mely váltók azok, amelyek csak törlesztés mellett prolongálhatok, s határozatáról az adósokat értesiti. Egy ily alkalommal történt, hogy az.igazgatóság elhatározta, hogy a H. J. dr. által forgatott többi váltó elfogadóit is — mivel már többször törlesztés nélkül prolongáltak — törlesztésre hivja fel. Az igazgatósán határozatát K. Gy. intézeti vezértitkár, ki H. G. dr.-ral jó viszonyban volt, előzékenységből közölte közadóssal. H. dr. jelezvén, hocry mivel ő az illető adósoknál nem mint kezes, hanem mint kölcsönadó szerepel, kérte K. vezértitkárt, hogy a felszólításokat ne küldjék el, mert neki úgyis szándéka alperesi intézetnél és a többieknél is az ily rosszfizető adósok váltóit beváltani s majd ö azokat maga fogja ellenük érvényesíteni s kérdezte K.-tól, hogy QZ ezen beváltásokhoz szükséges összeget nem bocsátaná-e rendelkezésére az intézet az ő saját váltóelfogadmányai ellenében