A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - A peres felek eskü alatti kihallgatása [2. r.]

A JOG 379 mányok befolyása alatt állott és áll, ugy hogy a Fehérvdry-íélt absolut kormány eltűnésével kötött legújabb paktumban is a király parancsolja meg a magyar országgyűlésnek, hogy mit tárgyaljon és mit ne tárgyaljon, magának az országnak önrendelkezési joga nincs ; a részben magyar közösügyek pedig, eltekintve megterheltetésünket, ma is osztrák ügyek a valóságban. A közösség határvonalai jogilag a törvényes területnek, de tényleg a törvénytelen területnek mesgyéit képezik. A napi politika, különösen a nagyhatalmi állás latba vetése mellett, vitatkozhatik a fölött, hogy a közösügyek egységes és nem paritásos kezelése célszerübb-e kifelé a monarchiára nézve, kedvezőbb-e a dinastiára nézve állampolitikai szempontból s külömbözö érdekek a vitát szenvedélyessé tehetik, — és teszik is — de alkotmányjogilag törvénytelen és erőszakos az uralkodóház álláspontjára helyezkedő minden olyan osztrák magyarázat, mely az 1867-ben kényszerűségből fönnhagyott közösügyek ideiglenességét állandónak kívánja tekinteni és amely addig is, mig ezek az ügyek közössége megszűnik, azok kezelésére nézve a törvényes paritást nem ismeri, nem akarja ismerni. Ha ezt a paritást nem ismeri valaki, akkor nem lehet Magyarország — amint a kiegyezés mondja —éppen olyan független ország, mint Ausztria, nincs paritás; ha pedig elismeri, akkor nyomban megszűnt az osztrák hadsereg, osztrák bank, osztrák külképviselet és hogy a paritás létesülhessen — az arány betartása mellett — olyan erős hadsereg lesz Magyarországon a honvédhadsereg, mint Ausztriában a Landwehr, olyan nemzeti bankja lesz Magyarországnak, mint Ausztriának és Ausztriával egyenjogú külképviselete a világ előtt. Ez a paritás a szó valódi értelmében, ez a magyar alkotmányban többszörösen biztosított sarkalatos alaptörvény. Ami most unitas, lex paritás. A 67-iki kiegyezés megvalósul. Az 1848 előtti fejlődő korszakban, mely vagyoni és értelmi tekintetben a mai egészen uj világba vezette be a népeket — nemcsak a magyar nemesség nem adózott, nem adóztak a többi népek sem Európában, kivéve Angliát; éppen ezért a korona hatalmának a népjogok fölötti túltengése mindenütt bekövetkezett, kivéve Angliát. Ez a visszony zavarta meg az országlás és alkotmányos kormányzás együttes működését fejedelem és nép között mindenütt; ez a zavar tette és teszi aztán szükségessé, hogy fejedelem és parlament együttes jogainak, valamint külön a népképviselet akaratának jogos határvonalai fölállitassanak, miután időközben a közteherviselés általános lett. Ezeket a határvonalakat könnyű volt megtalálni minden országban és falállitásuknak küzdelme se volt tul hosszas és tul fáradságos, csak Magyarország az az ország, melynek — mint fentebb emlitém — rendi alkotmánya s a nemességnek ezen alkotmányhoz ragaszkodó viselkedése, rendkívüli sajátságosságánál fogva egyedülálló tünemény az országok életében. Itt a határvonalakat ma sem lehet feltalálni, vagy ha feltaláltuk, nem ismerik el, felállításuknak küzdelme pedig a mohácsi vész óta örökösnek látszik. Az európai országokban, midőn a fejedelem országos költségvetés hiányában maga rendezte és fedezte a közügyek vezetését és kiadásainak költségeit, mint rendelkező és fizető fölibe kerekedett a népnek, amely nem fizetett s igy a népeket és képviseletüket megillető országos befolyás a korona hatalmában egyesült, a határvonalak elenyésztek, a nemzeti ügyek fejedelmi ügyek lettek ; ámde a határvonalak szétválasztása és fölállítása később mégis könnyű volt, mert a nemzett ügyek, ha fejdelmi ügyek lettek is az európai országokban, azért még sem szűntek meg egyszersmind nemzeti ügyek is lenni, mivel maga a fejedelem is nemzeti. Nem igy Magyarországon. Magyarországon nem azt idézte elő a rendi alkotmány, nem azt nézte el a magyar nemesség, hogy a népjogok a magyar király hatalmában egyesülnek, hanem azt, hogy ezek a népjogok idegen császárság koronáját fényesítik és hogy a magyar ügyek átváltoztak idegen, osztrák ügyekké. A magyar király ott se volt, mikor ezeket a népjogokat elszedték és nem akar jelentkezni, mikor azokat most már a túlterheltségig fizető nemzedék visszaköveteli. A mi országos ügyeink, melyeknek intézése alaptörvényeink szerint közös a fejedelemmel — nem a magyar király, hanem mint osztrák ügyek, az osztrák császár rendelkezése, tehát idegen hatalom disponálása alatt állanak; a magyar királyMagyarországban uralkodik papíron, az osztrák császár kormányoz a valóságban és e visszony mindaddig meg nem szűnik, mig a magyar parlament vissza nem nyeri önrendelkezési jogát. Előbb az osztrák visszony közösségének jogos határvonalai se állíthatók föl. Mi e határvonalt a pragmatika sankció útmutatása szerint keressük s kívánjuk fölállítani, azért, mert ez a fejedelemmel kötött egyezség alaptörvénye a magyar alkotmánynak; másodszor azért, mert a nemzeti magyar ügyet többé nem tartjuk sem osztrák ügynek, se közös ügynek; harmadszor pedig azért, mert a két ország — Magyarország és Ausztria — külön-külön költségvetésének, valamint a két [ország delegationalis költségvetésének tárgyalásaiból világosan látjuk a mai közösség továbbfenntartásának célszerütlenségét, káros voltát, sőt az ezen közösséget fenntartó magyar párt felbomlása s megszűnése után látjuk éppen lehetetlenségét. A pragmatika sankció létoka és célja a szerződő felek között világosan az volt: a fejedelem részéről, hogy trónját biztosítsa befelé és kifelé; ez okból örökössé tette (három ágban) családjában a trónolást, kifelé pedig a két ország érdekeinek kölcsönös védelmét helyezte kilátásba ; a magyar nemzet önként egyezett bele a kötésbe, hogy jövőre a trónvillongásokat s ebből folyó harcokat kikerülje és hogy kölcsönös védelem által az ország biztonsága nagyobb legyen. Közös a fejedelem személye és a két ország között, közös a támadó ellenség. Deák Ferenc felfogása szerint a közös uralkodónak 1867-ben fennhagyott legfőbb vezényleti és vezérleti joga semmi más a világosságban, mint az a működés, mellyel a két ország erejét a közös ellenségre rendeli; az alkotmány szerinti felfogás.se lehet más. Az osztrák visszony közösségének jogos határvonalait kereső magyar parlament fegyveres erővel veretett szét ez év tavaszán; az utánna következő májusi kiegyezésben a korona megtiltotta e határvonalak keresésének és fölállításának további szorgalmazását minddadig, mig egy ujabban kodifikálandó általános választási törvény alapján választott népképviselet nem ül a magyar parlamentben. Mi lesz akkor? Ma még az összbirodalmi eszme nyűgeibe kavarodva vergődő hagyományos Habsburg-politika minden világos jel szerint — e politika minisztereinek határozott kijelentése szerint is — azt reméli, hogy az uj magyar parlament az uj választási törvények alapján retograd lépéseket fog tenni, a 67-iki kiegyezés marad tovább elmagyarázva, tisztán magyar nemzeti ügyek maradnak tovább is osztráknak vagy közöseknek. Másfelől ellenben a magyar közvélemény napról-napra hangosabban követeli a közösség megszüntetését és a jogos határvonalak fölállítását. Az egykor elnémetesedett magyar főnemesség ma javarészében hazafias függetlenségi osztály, a hajdani jobbágy nép vagyoni és értelmi erőre kapott, a nemesi középosztály 1848 után a többiekkel együtt többszörösen helyrepótolja egykori nemadózási mulasztását. A régi százados kétszínű politikát lehetetlenség lesz tovább folytatni az országban. Kénytelen lesz a végrehajtó hatalom — hogy az összeütközések erejét gyengítse — hozzászoktatni előzetesen az őszinte szó meghallgatásához ugy a fejedelmet, mint a népet. A magyar jurisprudentia a magyar alaptörvényekre támaszkodva ma is csak annyit tud, mint a mennyit tudott eddig, hogy t. i. a két ország között közös a fejedelem személye és a két ország bármelyikét megtámadó ellenség visszaverése. Más közösség nincs. Az osztrák visszony közösségének határvonalait másutt keresni és fölállítani, a mai nemzedék előtt nem lehet, különben katasztrófa következik be, — ennek bekövetkezését elhárítani kötelessége, amennyiben teheti, a tudománynak is, a félreértések szakszerű kimagyarázásával. A összbirodalmi törekvések, lehet — Isten ne adja — még egyszer válságosán szembekerülnek a magyar nemzeti törekvésekkel ; Magyarország közjoga és alkotmánya ismét próbának lesz kitéve. A magyar közvélemény hazafias, önfeláldozó ma és erős. Csak: Caveant consules ! /A peres felek eskü alatti kihallgatása.*) Irta RÉVAY BÓDOG dr. budapesti VI. ker. kir. jbirósági albiró. \^ (Befejező közlmény.) Ez szintén egyike ama hatalmas pervezetési ezközöknek, melyeket a sommás törvény a tárgyaló biró kezébe sd s mely nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a bíróság neá csak jog szerint, de tényleg is az igazság kiderítésére irányuló s formák által le nem nyűgözött fölénynyel vezethesse a gondjaira bizott peres ügyet.13) Pervezetési szempontból pregnáns gyakorlati eset például a következő : ; Tegyük föl, amint ez most egyébként is mindennapos aktuális eset, részletügylettel foglalkozó könyvkereskedő cég perli egy állítólag megrendelt, de át nem vett könyv vételárát 100 koronán aluli értékben. Tehát az ügy felülvizsgálati ügy. Alperes — mondjuk — megtévesztési kifogással él. *) R é s z 1 e t «A helyes pervezetés a kir. járásbíróságok előtti eljárásban.) cimü gyakorlati perjogi tanulmányból. ,s) Nem a tárgyalási elv elejtését, hanem csak merevségének megtörését célozza a törvény, midőn a bíróság passivitásának mellőzésével tág működési kört biztosit ennek a tényállás tisztázása és a bizonyítás I körül. A bíróság ezen működése részint az eljárás szóbeliségéből folyik, részben mint jelenlegi eljárásunk következetes továbbépítése jelentkezik A szóbeliségnek folyománya : a bíróságnak a jelenlegi perrenddel szemben fokozott pervezetési feladata. A szóbeliségnek egyik legnagyobb előnye az Írásbeliség fölött, hogy a per szálai mindig a biróság kezében vannak. A biróság nem nézheti tétlenül, hogy a felek az ügyet hiányosan adják elő, döntő ténykörülményeket és bizonyítékokat elhallgassanak. A biró feladata : gondoskodni arról, hogy az ügy kimentő tárgyalásban részesüljön, hogy a felek homályos kérelmeiket, tényelöadásaikat s bizonyítékaikat kiegészítsék, a szükséges nyilatkozatokat megtegyék és hogy a hivatalból figyelembe veendő körülmények felderittessenek. Ha a félnek képviselőjével a tényállás fel nem deríthető, a biróság elren delheti a feleknek személyes megjelenését is és megkérdezésük utján puhatolja ki a való és teljes tényállást. (H e r c z e g h dr.: Sommás eljárás. 89. 1.)