A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 50. szám - A nemi fajtalanság törvénykezési jelentősége [Könyvismertetés. 2. r.]

228 A JOG .sági szerződéstaz abban jelzett (19ÜO. évi augusztus 12-t öl 1910. évi aug. 10-ig terjedő) szerződési időtartam lejártáig hatályában fennállónak kimondja s alperest arra kötelezi, hogy felperesnek haszon illetve nyereségosztalék cimén az 1900. évi augusztus, hó 12-től 1902. december íil-ig terjedő időre ő45 kor 11 f-t L'> nap alatt, valamint 1903. évi január 1-től kezdve a szerződés teljesí­tése idejéig, vagyis a felperesnek ujabban társként befogadásáig évi 172 kor. 14 C-t még pedig az ezen ítélet jogerőre emelke­déséig lejárt részleteket lő nap alatt, a jövőben lejárandókat pedig az esedékesség napjától számitolt Iá nap alatt különbeni végre­hajtás terhe mellett megfizessen. A kereset egyéb részét elutasítja, s a' perköltségeket kölcsönösen megszünteti. Felperest, egyben arra kötelezi, hogy a részére szegény jogon perlés címen a pozsonyi kir. törvényszék iroda átalányából szakértői dijak címen előlege­zett 70 K.-t. ezen kir. törvényszék elnökénél l-"> nap alatt külön­oeni végrehajtás terhe mellett megfizesse. Indokok : A peres felek 1900. évi augusztus hó 12-én az A) alatti társasági szerződést kötvén, a szappangyártást és elárusitást ái A) alatti értelmében bizonyos időn át közösen folytatták, míg­nem a köztük támadt torzsalkodás következtében felperes eddigi szerződésbeli közreműködésével, illetve munkálkodásával felhagyott, szerinte azért, mert alperes őt az üzletben nem tűrte, alperes szerint pedig azért, mert felperes képtelen volt szerződéses kötelezettségét teljesíteni, má részt pedig, mert alperest folytono­san gyanúsítgatta, sőt megrágalmazta, miért az együttműködéshez okból is lehetetlenné vált. Felek azután ügyüknek rendezése végett a nagymagyari rabbihoz fordulván, ennek közbenjárása folytán 1H02. évi augusztus 12-én, amint ezt alperes sem vonja kétségbe, közöttük létrejött az F) alatti, héber betŰKkei megirt kelet nélküli okmány, amely szerint abban állapodtak meg, hogy az üzlet felszámoltatik, az esetleges nyereség közöttük egyenlően fel­osztatik és alperes T. A.-nak nem szabad az üzletet sem személyesen sem, más által folytatni. Már most felperes keresetében előadja, hogy alperes ezen utóbb említett megállapodást be nem tartotta, a felszámolást nem eszközli, valamint az üzletet azon cég alatt, amely alatt bejegyezve van, egymaga tovább folytatja, miért is tekintve, hogy ekként alperes őt megtévesztés utján birta reá, hogy a felszámolásba beleegyezzen, az előbbi szerződés és állapot visszaállításának van helye. Kereseti kérelme ennélfogva oda irá­nyul, hogy itéletileg kimondassák, miszerint az A) alatti szerződés hatályában fejnáll, továbbá alperes köteles a társaság kezdetétől IÖÖ3. január l-ig befolyt s felperes szerint 10,000 K.-t kitevő üzleti tiszta nyereségnek 5,250 koronánál felerészét, a felperes által máris kapott 930 kor. hiján, vagyis 4,31] K.-t. nemkülönben ugyancsak nyereségjutalék cimen 1903. évi január hó 1-től kezdve a szerződés teljesiiése idejéig évi 1,750 K.-t leiperesnek meg­fizetni. Alperes, aki — bár eleinte tagadta, — a tárgyalás későbbi | szakában (visszonválaszban) elismerte, hogy közte és felperes között az K) alattiban foglalt megállapodás létrejött, lényegileg négy­rendü kifogással élt és pedig: Flső sorban azt vitatta, hogy fel­peres a szappanfőzéshez nem is értett, s mint utazó sem vált be, mert \ evőket szerezni nem tudott; másodsorban ellenvetette, hogy felperes maga hagyott fel az üzlet körüli szerződéses köte­lezettsége teljesítésével, s hogy ekképen maga sem követelheti, hogy alperes a szerződést a maga részéről teljesítse; továbbá vitatta, hogy az F) alatti megállapodás hatályát vesztette, mivel későbben ismét abban állapodtak meg, hogy a felperes igényei­nek megáilapilhatása és kielégithelése végett 1'. L. és P. M. cíunaszerdaheíyi lakosok a társaságnak kezdetétől, egész az 1902. év végéig terjedő időié a cég könyveiből mérleget fognak készí­teni, s mert ennek folytán a nevezettek a 2 /. alatti mérleget el is készítvén, ezen a felperes által is elfogadott mérleg szerint a tiszta nyereség csak ő38 kor. 4H f.-t tesz ki, amiből felperest a felerész illetvén meg, tekintve, hogy saját beismerése szerint máris 989 K-t kapott osztalék cimen, felperes már mit sem igényelhet. Végül azon kifogást érvényesítette, hogy amennyiben az E) alatti ha­tályát nem vesztette, akkor is nem áll jogában az felperesnek A )a!atti­val szabályozott állapot visszaállítását igényelni, hanem keresetileg csakis azt követelhetné, hogy a felszámolás megejtessék. Ezek alapján alperes a kereset elutasítását kérte. Az alperesnek kifo­gásai azonban figyelembe nem jöhetnek. Ami ugyanis az első két­rendü kifogást illeti, ugy, eltekintve, attól, hogy az ezekben fel­hozott s felperesileg tagadott körülmények fennforgását az alperes nem csak bizonyítani nem tudta, de a felperes által B) alatt csatolt bizonyítványból, valamint V. L. tanú vallomásából éppen az derül ki, hogy felperes igenis ért a szappanfőzéshez, valamint az üzletben tényleg munkálkodott is; ugyanazon V. L. és G. D., valamint némileg B. L. tanuk vallomásából pedig következtethető, hogy az üzlet körüli szerződéses munkájával nem önszántából hagyott fel a felperes, hanem azért, mivel alperes őt az üzietben nem tűrte. Eme kifogások, illetve ténykörülmények még akkor is, ha valók volnának, annak fohtán, hogy a peres felek az E) alatti­ban foglalt megállapodásra léptek, közömbösekké váltak, s e per eldöntése körül minden jelentőségüket elvesztették. A harmad­sorban érvényesített kifogást illetőleg P. L. ugyanazt tanúsította, hogy az ő és P. M. közhenjötte mellett folyt egyezkedési kísér­leteket és tárgyalásokat megelőzőleg felperes beleegyezett abba, hogy az E) alatti megállapodás hatályon kívül helyeztessék, de éppen c tanú vallomásából, valamint különösen P. M. tanú ide­vonatkozó vallomásának azzal egybevetésével kitűnik az is, hogy felperes csak azért, s ugy egyezett bele az E) alatti hatályon kívül helyezésébe, hogy ügve választott bíróság elé vitessék, bele­egvezésél tehát feltételhez kötötte, amely feltétel azonban be nem következett, s így az F) alatti az egyezkedés folytán hatályát vesztettnek nem is tekinthető és pedig annál kevésbé, mivel az utóbbi két alperesi tanú azt sem igazolta, hogy felperes a; álta­luk készített 2\. alatti mérleget helyesnek és magára nézve kötelezőnek elfogadta volna. Ilyen köiülmények között pedig tekintve, hogy alperes a hatályában fennmaradt F) alatti fent ismertetett határozmányai dacára a felszámolást nem eszközölte, az üzletet pedig egymaga tovább folytatja, eme alperesi szerző­désszegés folytán felperesnek is jogában áll az E) alatti meg­állapodást mag nem történtnek tekinteni, amiből okszerűen az következik, hogy felperes az előbbi — A; alattival teremtett — állapothoz visszatérhet, illetve ennek visszaállítását igényelheti. De elfogadva azt is, hogy a felek az F) alattit egyezségileg csak­ugyan hatályon kívül helyezték, ennek csak ugy lehetne a jelen per eldöntése körül jelentősége, ha a felek egyúttal kötelezőleg valamely más megoldási módozatban állapodtak volna meg, ami­ről pedig figyelemmel arra, hogy felperes a 2-/. alatti mérleget helyesnek el nem fogadta, hogy továbbá a választott bíróság tekintetében felek között határozott és végleges megállapodás nem történt, a jelen esetben szó nem lehet. Az E) alattinak ily­képp e n hatályon kivül helyezése pedig megint csak az A) alatti tovább fennállását eredményezheti, annyival inkább, mivel az üzletet alperes egymaga megszakítás nélkül tovább folytatta és folytatja. Az alperes utolsó ama kifogása, hogy felperes a saját álláspontjából csakis a felszámolás teljesítése iránt indíthatott pert, azért nem jöhet figyelembe, mivel az annak folytán, hogy alperes az E) alattit önkénycsen megszegte, a felperesnek joga, de nem kötelessége. Ezek szerint a semmi tekintetben szerződésszegő­nek nem jelentkező felperes az A) alattival létrejött szerződéses visszony fenntartását, nemkülönben mindama vagyoni előnyt, melyet neki az A) alatti biztosit, jogosan igényelhetvén : a kereset­nek érdemben helyt adni kellett. Ami mindazonáltal a felperes­nek az ő visszafogadása időpontjáig járó nyereségosztalék össze­gét illeti, e részben alperes a felperes felszámítása helyességét tagadván, a bíróság az összeg megállapításánál egyéb elfogadható bizonyíték hiányában csakis a különben maga felperes által ajánlatba hozott könyvszakértői szemle, illetve könyvszakértő által a közös cég kereskedelmi könyveiből elkészített mérleg adataira támaszkodhatott, s tekintve hogy a könyvszakértő a mérleget csakis a társaság kezdetétői 1902. évi december végéig terjedő időre volt képes összeállítani, a további időre pedig már nem, a bíróság az innen tovább folyó időre nézve az évi tiszta nyeresé­get az előbbi 29 havi időtartamra jutó tiszta nyereséghez arányítva állapította meg. Azonban mivel az A) alatti szerződés értelmében felperes a társasághoz testi és szellemi munkájával hozzájárulni tartozik, a biróság felfogása szerint felperest csakis azon időre illeti meg az elért tiszta nyereség fele része, amely idő alatt az üzletben tényleg munkálkodott, mig az üzletből távolléte idejé­ben felperes munkaerejét más téren értékesíthetvén, a biróság a munkaerőt a nyereségjutalék 25°/o-ára értékelve, ezt ezen időre terjedően a felperes jutalékából alperes javára levonta s ekként felperesnek, aki saját kijelentése szerint az üzletben csupán 9 hó­napon át munkálkodott, 9 hónapra az egész üzlet utáni tiszta nyereség 50" i, át, a többi hónapokra egészen felperesnek az üzletbe újból való fogadásáig pedig a tiszta nyereség 25%-át itélte meg. Igaz, hogy alperes saját beismerése, de az E) alatti tanúsága szerint is reménybeli nyereségjutalék cimén 939 K-t már kikapott s ekként — rendes körülmények között, — ezen összeg a neki jutó nyereségjutalékból levonásba hozandó volna, azonban a biróság ezt a fennforgó visszonyokra tekintettel mellőzte. Ugyanis a könyvvezetés, amelyet a per adatai szerint kizárólag az alperes vitt, a szakértő megállapítása szerint annyira rendet­len és hiányos, hogy abból a 29 havi időtartamra is csak a lehe­tőség szerint, s csak ugy volt elkészíthető a mérleg, hogy alperes az ezen időre szóló leltári jegyzeteit bocsátotta az ez iránt őt felhívott szakértő rendelkezésére. Tehát nagyon közel fekszik a gyanú, hogy felperes az ilyen könyvvezetés folytán úgyis érzéke­nyen károsodott. De ettől eltekintve, különösen figyelembe volt veendő az, hogy alperes minden kétségen kivül maga is igénybe vette a részére az A) alatti VT. pontjában biztosított azon jogot, hogy reménybeli nyereségjutalékára az ott kitett összeget előleg­ként felvehette, miután életfentartási kiadásokra neki ép ugy volt szüksége, mint felperesnek s bár bizonyosnak mutatkozik, hogy alperes sokkal nagyobb összeget vett fel ekként előlegül, mégis ilyen cimen könyveiben mit sem helyezett kiadásba. Miért is a bíróság annál kevésbé találta a felperes által előlegül kapott 939 K-t levonhatónak, mivel azt a szakértő megállapítása szerint a pénztári könyven alperes kiadásba nem helyezte; bizonyára ép ugy nem, mint a saját maga által felvett összegeket. A felperes­nek az utolsó észrevételeiben a szakértő pótvéleményét illetőleg tett megjegyzéseit figyelmen kivül hagyni kellett, mivel a perira­tokból is kitűnik az, hogy a felek kereskedelmi könyvei az alperes ellen folyó bűnügyben tartandó szakértői megvizsgálás céljából csakugyan az ezen perben is alkalmazott állandó bir. könyv­szakértő kezeihez kiadva voltak s igy a szakértő ebbeli jelentése valónak volt elfogadandó, miszerint dacára annak, hogy a fel­peres jegyzeteit a bünperben kapott megbízása teljesítésénél figyelembe vette, a mérleg ott lényegileg az ezen perben általa egybeállított mérlegtől el nem tér, sőt az ott elkészített mérleg

Next

/
Thumbnails
Contents