A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 4. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [3. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 4. számához. Budapest, 1906. január 2tt Köztörvényi ügyekben. Ha valamely horvátországi illetőségű egyén magyarországi községi illetőséget szerez és a magyar birósag előtt szorgalmazza a házasságfelbontást horvát illetőségűnek maradt házastársa ellen, ugy a bíróság a házasságot ezen utóbbi házastársra nézve is fölbontottnak nyilvánítani jogosítva van.*) A pécsi kir. tszék (13,609/p. 904. sz.) R. B. dr. ügyvéd által képviselt E. P. felperesnek, védekezéssel nem élt R. L. mitrovicai fegyházban levő fegyenc alperes ellen 1904. jul. 2-án 9,032/904. sz. keresettel házasságfelbontása iránt indított s tárgyalással befejezett rendes perét vizsgálat alá vévén, következőleg itélt.' A kir. tszék felperes keresetének helyt ad és a diakovári sztszéknek 1902. május 15-én 160/902. sz. a. hozott és a peres feleknek ágy- és asztaliéi való elválasztását kimondó ítéletét az L894:XXXI. t.-c. 107.. 115., 147. §-ai alapján, felbontó ítéletté változtatja át. stb. A pécsi kir. ítélőtábla (3,249/p. 1904. sz. a.) következő ítéletit hozott.' A kir. ítélőtábla az elsőbirósági ítéletet abban a hivatalból megvizsgált részben, mellyel az eljáró kir. tszék a diakovári püspöki sztszék 160/902. számú, ágy- és asztaltól való ideiglenes elválasztást kimondó Ítéletét a Ht. 107., 115. és 147. ij-ai alapján felbontó ítéletté változtatta át, akként változtatja meg, hogy az ítéletnek bontó Ítéletté való átváltoztatását mellőzve, a peres felek közt az 18H7. évi október hó 19-én Sziszeken a róm. katli. vallás hitelvei szerint létrejött házasságot E. P. felperesre nézve a H. T. 115. §-nak első bekezdése értelmében felbontja; — abban a részben pedig, mellyel a kk. gyermekre vonatkozó rendelkezést az illetékes gyámhatóságoknak hagyta fenn, a kir. ítélőtábla ugyanazt az ítéletet helybenhagyja; — végül ugyanazt az Ítéletet egyéb nem felebbezett részben nem érinti, stb A m. kir. Kúria{1905. dee. 12 5,057 p. L905. sz. a.) következő ítéletet hozott : A másodbiróság ítélete a házasság felbontását tárgyazó részében akként változtattatik meg, hogy a házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §. értelmében ugy anazon t.-c. 80. §. a) pontja és 79. i;. alapján Ugy a felperesre, mint az alperesre és ekként mindkét félre nézve felbontatik; a házasság tartama alatt Sziszeken 1891. szept. 8-án született Slavko nevü gyermek elhelyezését illetően mindkét alsóbiróság ítélete részben akként változtatik meg, hogy ennek a gyermeknek elhelyezése iránti további intézkedés az idézett törvény í>6. §. értelmében Baranya vmegye árvaszékének, mint gyámhatóságnak tartatik fenn és az iratok ennek a hatóságnak rendeltetnek átküldetni; a netalán született több gyermekre nézve a határozathozatal mellőztetik. Indokolás: Felperes a keresethez F. alatt csatolt községi bizonyítvány szerint, 1902. aug. 22-én Baranya vmegyéhez tartozó Kisdárda község kötelékébe történt felvételével, az 1894. évi XXXI. t.-c. érvényességi területén magyar községi illetőséget nyervén, ugyanezen t.-c. 147. §. értelmében jogosulttá vált a magyar bíróság előtt, nem ugyan a horvátországi diakovári sztszék ágytól és asztaltól elválasztó ítéletének, a 141. §. rendelkezéséhez képest felbontó ítéletté átváltoztatását, mivel a 147. ez utóbbi törvényszakaszra nem hivatkozik, hanem igen a 115. §-nakajelen esetre alkalmazható második bekezdése alapján a házasság felbontását szorgalmazni; ez iránti keresete folytán a házasság fel is bontható, ha az ágy- és asztaltól elválasztás oly tények miatt történt, melyeknek alapján a házasság az 1894 : XXXI. t.-c.-ben foglalt jogszabályok szerint is felbontható. Tekintve pedig, hogy a diakovári püspöki sztszéknek 1902. máj. 15-én 160. sz. a. kelt, ugyanezen év június 23-án jogerőre emelkedett, a keresethez I). alatt csatolt ítélete szerint a házasfeleknek ágytól és asztaltól elválasztása abból az okból mondatott ki, hogy alperes sikkasztás bűnténye miatt öt évi börtönre ítéltetett, ezt megelőzőleg pedig részegeskedett, felperest tettleg bántalmazta, felperes vagyonát elpazarolta, tehát oly tények miatt, mellyel a többször idézett t.-c. 80. §. a) és 79. §-ban körülirt bontó okok ismérvét foglalják magukban és mert a jelen esetre nézve a kereseti jog érvényesítése határidőhöz kötve nincsen, helyesen bontotta fel a jelöit alapon a másodbiróság a házasságot, miért ebben a részben ezt az itéle tet helybenhagyni, — minthogy azonban az hS94 : XXX/. t.-c. egyoldalú bontást nem ismer és csak mindkét félre nézve kihaté> egységes bontás iránt rendelkezik, a másodbiróság Ítélete vonatkozó tételének megváltoztatásával azt kellett kimondani, hogy a házasság mindkét félre nézve bontatik fel. A bíróság házassági perekben fennálló perjogi gyakorlatunk értelmében csupán a tényleg meglevő és nem *) Tudtunkkal ez az első eset, hogy a Kúria végre a magyar egységes állampolgársági elvet érvényre emeli házassági ügyekben. egyszersmind még létező, vagy születendő gyermekek elhelyezése és tartása iránt tartozván intézkedni és mert a magyar község! illetőségű felperes gyermekének elhelyezésére nézve a magyar illetősége helyének gyámhatósága van hivatva határozni, a gyermek s illetően gyermekek elhelyezése és tartása iránt mindkét alsóbiróság Ítélete idevonatkozó részének megváltoztatásával a jelen ítélet rendelkező részében foglaltak szerint kellett intézkedni. Alperes nem jelenvén meg, nem mutatta ki, hogy az életközösség megszakítására és helyreállításának megtagadására jogos oka volt s az a körülmény, hogy alperes az életközösseget birói felhívás dacára nem állította vissza, helyhatósági bizonyitványnyal bizonyítva van. A beregszászi kir. törvényszék. (1904. aug. 17-én 10,749/1904. p. sz. a.) Csekő Imre dr. ügyv. által képv. Sz. Gyula felperesnek, nem védekezett W. Ilona Mária alperes ellen, házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: Peres felek között Mezőhegyesen az állami anyakönyvvezető előtt 1898. évi július 23-án kötött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-a a) pontja alapján és alperes hibájából felbontja, s alperest a 85. 5j- értelmében, mint a kinek hibájából a házasság felbontatott vétkesnek mondja ki. A házasságból Baján 1901 július 12-én született Erzsébet leánygyermek alperesnél marad. indokok : Felperes azt adja elő, hogy alperes a 6,390/1904 számú végzéssel megszabott határidőben az életközösséget vissza nem állította, ennélfogva az ]N94: XXXI. t.-c. 77. ij. a) pontja alapján a házasság felbontását kéri, vagyoni igényt nem támaszt, perköltséget nem igényel s beleegyezik, hogy a házasság tartama alatt született Erzsébet leánygyermek alperesnél legyen elhelyezve II. Igazolva van a házasság létrejötte, az utolsó állandó együttlakás, hogy a házaság létrejötte tartama alatt csak egy leánygyermek született, s hogy alperes a 6,390/1904. számú végzésben foglalt meghagyásnak a megszabott időben eleget nem tett, ennélfogva, mert igazoltnak veendő, hogy alperes a férjet szándékosan és jogos ok nélkül hagyta el, és a ti,390/1904 számú végzésben foglalt meghagyásnak igazolatlanul nem tett eleget, a házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján alperes hibájából felbontani, s alperest, mint kinek hibájából a házasság felbontatott, vétkesnek kimondani kellett. A házasság tartama alatt született leánygyermek alperesnél lett elhelyezve, mert ezt a felperes is kivánta, a további szükséges intézkedések megtétele végett az iratokat a hatósághoz áttétetni rendeli. A kassai kir. itélő tábla (1904. évi december 27-én 4,133/1904. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint a felek között fenálló házassági kötelék az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján az alperes hibájából felbontatott, és az alperes ama törvény 85. §-a értelmében vétkesnek nyilváníttatott, továbbá mely szerint az Erszébet nevü gyermek az alperesnél marad és a jogerős ítélet az illetékes állami anyakönyvvezetővel közlendő, valamint másrészt azzal a helyesbítéssel hagyja helyben, hogy az emiitett gyermek 1901. évi július hó 6-án született; az elsőbiróság ítéletének azt a rendelkezését ellenben, mely szerint az összes iratok ennek a pernek befejeztével további intézkedés végett ugyancsak a nevezett árvaszékhez lennének átteendők, a kir. ítélőtábla mellőzi, mert az 1894 : XXXI. t.-c. 96. §-a annak határozott szövege szerint csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a bíró a perben kiderített ténykörülményeket nem találja elegendőknek arra, hogy a gyermekek elhelyezése és tartása iránt határozzon : a most jelzett eset azonban ezúttal fenn nem forog, mivel az elsőbiróság a gyermek elhelyezése iránt, melyben a dolog természete szerint az általános tartás is bentfoglaltnak tekintendő, már határozott és így a felhívott 96". §. alkalmazására vonatkozó rendelkezése tárgytalan. Az elsőbiróság ítéletének többi része érintetlen marad. A m. kir. Kúria (1905. évi június 26-án 5,910/1905 p. sz. a.) következőleg itélt • A másodbiróság ítélete, az abban felhívott és felhozott indokok alapján és még azért is helyben hagyatik, mert alperes nem jelenvén meg, nem mutatta ki, hogy az életközösség megszakítására és helyreállításának megtagadására jogos oka volt s mert az a körülmény, hogy alperes az életközösséget birói felhivás dacára nem állította vissza, a keresethez G. •/. alá csatolt helyhatósági bizonyitványnyal bizonyítva van. A felebbezési bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy alperes oly követelést foglalt le, amelyről már a foglalást megelőzően tudnia kellett, következően tudta is, hogy azt a végrehajtást szenvedő felperesre ruházta át, ebből a felsbbezési