A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 4. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [3. r.]

A JOG 31 Külföld. Külföldi büntetőjogi irodalom. Bernardo Lucas dr.: «A loncura ptrqnte a lep penaln. Portó. Lucas Bernát egyike a külföld legdistingváltabb krimi- ! nálistáinak s mint ilyen, kreáló helyet foglal el a portugál jogászok között. Munkái részint elméleti, részint gyakorlati jellegűek, de e két jelleg mindegyik munkájában összeolvad. így. legkiválóbb müvét is, amely az elmebetegségnek a büntetőjogban való szerepéről szól, egy nagyobb bűneset alkal­mából irta s az abban kifejtett elméletét a gyakorlatban elő­fordult esetre alkalmazta, ami által munkájának nemcsak elmé­leti, hanem gyakorlati értéket is adott. Fentemiitett munkájában elsősorban a szabadakarat és a determinismus kérdésével foglalkozik. Az emberi cselekmények motívumainak a fejtegetése után, rátér a determinismus és a fatalismus közötti különbségek kidomboritására, miután e két fogalom — szerinte igen éltérő egymástól. «A fatalismus — igy szól szerzőnk (12. 1.) — valamely mistikus és minden­ható lényt, Istent, vagy a rendeltetést fejezi ki, amely minden cselekményt irányit s amely szerint következik minden. A determinismus pedig azt tartja, hogy a cselekmények a motí­vumok jelenléte, hiánya, vagy módosulása folytán követtetnek el. illetve valósulnak meg egyik, vagy másik módon. A fatalistának, hogy következetes legyen, semmiféle orvos­ságot sem szabad használnia, midőn pl. beteg ; ha e betegség miatt meg kell halnia, meghal kényszerűségből ; ellenben a determinista nem igy cselekszik, hanem orvost hivat, aki föl­veszi a küzdelmet a betegség okával, mert, elveszvén az ok, megszűnik az okozat is, vagyis más szóval: a fatalismus tétlen­ségre vesét, mig a determinismus mindig cselekvésre ösztönös. Az embernek nem áll szabadságában, hogy tetszése szerint akarjon s nem is választhat motivum nélkül két, ellen­tétes ut közül. Midőn akarunk, akaratunkat valamely diadal­mas erő ösztönzi s akaratunk bizonyos számú motivumnak az eredménye, amelyek legyőzték a többieket, amelyekkel konflik­tusba keveredtek. Ennek következtében habozunk, hogy melyik utat válaszszuk, de végre is igenlőleg határozzuk el magunkat. Ezen elhatározás azonban nem önkényes ; mert midőn haboz­tunk, semmi mást nem cselekedtünk, mint hogy eszménk javára és ellenében, enyhítettük és súlyosítottuk az argumentu­mokat s megvizsgáltuk, hogy azok között melyek vannak nagyobb számmal, vagy hogy melyek a fontosabbak: s ez képezte alapját elhatározásunknak». E bevezetés után áttér a szerző az indeterminismus hívei­nek a következetlenségeire, s azt kérdi: Mi célból tiltják meg a szülők és a nevelők a kis gyermekeknek azt, hogy rosszat kövessenek el s hogy a rossz társaságot kerüljék és miért igyekeznek beléjük oltani az igazságosság és a jó eszméjét? « Ha csakugyan van szabad akarat, akkor mindez hiába való dolog, semmit sem ér az, ha a gyermekeknek megmondják, hogy mit kell cselekedniök, vagy kerülniök, mert semmiféle hatásuk sincs az ilyen irányításoknak. De másrészről senkinek sem szabad megbíznia másban, még legközelebbi hozzátarto­zóiban sem, mert ezeknek az önkényes akarata bármikor el­lenünk törhet s a szabad akarat semmi biztosítékot sem ad arra nézve, hogy ez nem történhetik meg. Ép igy nem számit­hatunk az illető személyek jó érzelmeire, vagy magatartására sem, mert ezek közül egyiknek sincs befolyása az akaratra, ha az föltételek nélkül s minden motívumtól menten valósul meg. «De mondhatná valaki - folytatja szerzőnk, — hogy az örök és igazságos jövő élettől való félelem megakadályozza a veszélyünkre tervezett cselekmények megvalósulását s hogy a nevelés, az oktatás, és a különböző befolyások végtelen sorozata nem fér össze a szabad akarattal. Erre azt felelik az indeterministák : a szerzett ismeretek, a belénk vésődött képek egy része jó eredménynyel, más része pedig veszedelmes követ­kezményekkel jár s azok csupán arra szolgálnak, hogy a jó és a rossz megismerésére vezessenek bennünket, oly módon, hogy megértsük, mit kell cselekednünk, de szabadságunkban áll teljesíteni, vagy mellőzni a kötelességet. S most azt kérdezzük, vájjon ez nem engedi e meg a determinismust, azáltal, hogy elismeri ama motívumokat, amelyek — bár közvetlenül, de mégis — befolynak az aka­ratra: Vájjon az, ami az embert a jónak az eszméjével meg­egyezően működteti, lehet-e meghatározva ezen eszme által r S hogyan alakul meg ezen eszmer Yeleszületik az emberrel: Nem; az együttélésben, nevelés és tanulás által fejlődik ki. i Minthogy az emberi cselekményeket valamely eszme határozza meg s minthogy az eszme minden emberre nézve igen sok j és különböző körülménynek a produktuma, szigorú logi­kával arra a következtetésre kell jutnunk, miszerint az emberi cselekmények determinálva, azaz meghatározva vannak. Ez annál inkább is igaz, mivel másként nem tudnók megmagya­rázni valamely eszmének a létezését, ha az ember megvolna fosztva a motívumok befolyásától. Ha már most megengedjük a determinismust, vájjon közönyös lesz-e az emberre a jónak a gyakorlása: Nem . azon megelégedés, amelyet a jónak gyakorlásakor érez, meg­szabadítja őt a közönyösségtől. S ez a megelégedés kétség­telenül létezik. Mert, ha a tettek nem jutnak a közönség tudo­mására, akkor létezik, mert az ember arról győződik meg, hogy a jónak a gyakorlása által, többé-kevésbbé közre­működik a hozzája hasonlóknak a boldogitásában; ha pedig cselekedetei nyilvánosan történtek, akkor a megelégedést nem­csak ama meggyőződéséből meríti, hanem abból a tudatból is, hogy cselekedetei által, polgártársai tiszteletére tett szert. De ismét mondhatná valaki: nem kell léteznie ennek a megelégedésnek, mert az ember, aki azt érzi, nem készítette elő ama cselekményeket, amelyek azt it. i. az elégtételti ered­ményezik. Erre feleletül azt kérdezzük, hogy vájjon a megelé­gedés olyan dolog-e, amely akkor jelenik meg, amikor akarjuk s akkor tűnik el, amikor akarjuk s akkor tűnik el, amikor el­űzzük ? Nem, bizonyára nem. Mert lehetséges, hogy valaki nem óhajtott valamely tettel, amely azért mégis megtörtént és ő mégis megelégedést érzett annak a megvalósulásakor; viszont az is megesik, hogy kellemetlen ránk nézve, ha vala­mely olyan dolog történt, amelyet nem óhajtottunk. Minthogy tehát a jónak gyakorlása nem közömbös az emberre nézve: a determinismus nem leket erkölcstelen tani, Lucas tehát — amint a föntebbiekből látjuk deter­minista. A determinismus fogalmát elválasztja a fatalismusétól, kimutatja az indeterminismus következetlenségeit s ez utób biakból kiindulva, épiti föl a determinismus módszerét, bizonyom mérséklettel, amely miatt azt az erkölcstelenség vádjától is megszabadítani igyekszik'. Tkot László dr. Francia törvény a biztosító társaságok állami felügyeleté­ről. A francia képviselői kamara immár első olvasásban elfogadta a biztosító társaságok állami felügyeletére vonatkozó törvény­tervezetet. Ennek legfontosabb határozmányai tudvalevőleg oda irányulnak, hogy minden vállalat, amely biztosítással foglalkozik, köteles legyen a cégbejegyzést kérelmezni,-amely azonban a keres­kedelemügyi miniszter részéről csakis egy erre alakított tes­tület jóváhagyása alapján kapható meg. A cégbejegyzés csak az esetben tagadható meg, ha a (örvényes követelményeknek az illető vállalat meg nem felel. Az a vállalat, amelynek cégbejegy­zését megtagadják, az államtanácshoz fordulhat. A tarifák és amor­tisációs tervek ugyancsak bemutatandók. A biztosító vállalatok köteiezvék mathemathikai tartalékok képzésére, amelyek kötele­zettségeiknek megfelelnek és a melyek értékpapírokban helyezen­dők el, olyan értékpapírokban, amelyeket a szabályzat megálla­pít. Hogy olyan visszaélések elkerülhetők legyenek, miszerint magukat nyilvános vállalatoknak adják ki, a jövőben a következő megjelölést kell alkalmazniok: Állami felügyelet alatt álló magán­vállalatok. Nyilt kérdések és feleletek. A birák és az alkotmányválság. — Kérdés. — Ennek a cikknek nem célja, hogy foglalkozzék egynéhány — a törvényben biztosított független állású. bírónak az alkot­mányos küzdelemben tanúsított sajnálatra méltó magatartásával ; amelylyel szemben annál élesebben domborodik ki a független bírák által oly sokszor lebecsült közigazgatási tisztviselők, vala­mint az államszolgálat más ágazataiban működő' s törvényben nem biztosított függetlenségü tisztviselőknek bámulatra méltó hazafias küzdelme és magatartása; — csupán egy kérdést óhajtok fölvetni, kérve A Jog igen tisztelt olvasóit, miszerint szíveskedné­nek ahhoz minél nagyobb számban hozzászólani. Kérdésem a következő : Tekintve, hogy a biró az ítélethozatal alkalmával közjogi functiót teljesít s ítéletének <Ö Felsége a Király >uvében* történt kihirdetésekor magának a királynak személyét repraesentálja ; tekintve, hogy a birák esküt tesznek az alkotmány iránti hűségre: hozhatnak-e a birák Ítéletet akkor, ha ő apostoli királyi felsége jónak látná az alkotmányos kormányzat teljes mellőzésével akár polgári minisztériuma, akár katonai diktatura által végez­tetni hazánk kormányzását .; Egy járásbiró.

Next

/
Thumbnails
Contents