A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 4. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [3. r.]

A JOG 31 Külföld. Külföldi büntetőjogi irodalom. Bernardo Lucas dr.: «A loncura ptrqnte a lep penaln. Portó. Lucas Bernát egyike a külföld legdistingváltabb krimi- ! nálistáinak s mint ilyen, kreáló helyet foglal el a portugál jogászok között. Munkái részint elméleti, részint gyakorlati jellegűek, de e két jelleg mindegyik munkájában összeolvad. így. legkiválóbb müvét is, amely az elmebetegségnek a büntetőjogban való szerepéről szól, egy nagyobb bűneset alkalmából irta s az abban kifejtett elméletét a gyakorlatban előfordult esetre alkalmazta, ami által munkájának nemcsak elméleti, hanem gyakorlati értéket is adott. Fentemiitett munkájában elsősorban a szabadakarat és a determinismus kérdésével foglalkozik. Az emberi cselekmények motívumainak a fejtegetése után, rátér a determinismus és a fatalismus közötti különbségek kidomboritására, miután e két fogalom — szerinte igen éltérő egymástól. «A fatalismus — igy szól szerzőnk (12. 1.) — valamely mistikus és mindenható lényt, Istent, vagy a rendeltetést fejezi ki, amely minden cselekményt irányit s amely szerint következik minden. A determinismus pedig azt tartja, hogy a cselekmények a motívumok jelenléte, hiánya, vagy módosulása folytán követtetnek el. illetve valósulnak meg egyik, vagy másik módon. A fatalistának, hogy következetes legyen, semmiféle orvosságot sem szabad használnia, midőn pl. beteg ; ha e betegség miatt meg kell halnia, meghal kényszerűségből ; ellenben a determinista nem igy cselekszik, hanem orvost hivat, aki fölveszi a küzdelmet a betegség okával, mert, elveszvén az ok, megszűnik az okozat is, vagyis más szóval: a fatalismus tétlenségre vesét, mig a determinismus mindig cselekvésre ösztönös. Az embernek nem áll szabadságában, hogy tetszése szerint akarjon s nem is választhat motivum nélkül két, ellentétes ut közül. Midőn akarunk, akaratunkat valamely diadalmas erő ösztönzi s akaratunk bizonyos számú motivumnak az eredménye, amelyek legyőzték a többieket, amelyekkel konfliktusba keveredtek. Ennek következtében habozunk, hogy melyik utat válaszszuk, de végre is igenlőleg határozzuk el magunkat. Ezen elhatározás azonban nem önkényes ; mert midőn haboztunk, semmi mást nem cselekedtünk, mint hogy eszménk javára és ellenében, enyhítettük és súlyosítottuk az argumentumokat s megvizsgáltuk, hogy azok között melyek vannak nagyobb számmal, vagy hogy melyek a fontosabbak: s ez képezte alapját elhatározásunknak». E bevezetés után áttér a szerző az indeterminismus híveinek a következetlenségeire, s azt kérdi: Mi célból tiltják meg a szülők és a nevelők a kis gyermekeknek azt, hogy rosszat kövessenek el s hogy a rossz társaságot kerüljék és miért igyekeznek beléjük oltani az igazságosság és a jó eszméjét? « Ha csakugyan van szabad akarat, akkor mindez hiába való dolog, semmit sem ér az, ha a gyermekeknek megmondják, hogy mit kell cselekedniök, vagy kerülniök, mert semmiféle hatásuk sincs az ilyen irányításoknak. De másrészről senkinek sem szabad megbíznia másban, még legközelebbi hozzátartozóiban sem, mert ezeknek az önkényes akarata bármikor ellenünk törhet s a szabad akarat semmi biztosítékot sem ad arra nézve, hogy ez nem történhetik meg. Ép igy nem számithatunk az illető személyek jó érzelmeire, vagy magatartására sem, mert ezek közül egyiknek sincs befolyása az akaratra, ha az föltételek nélkül s minden motívumtól menten valósul meg. «De mondhatná valaki - folytatja szerzőnk, — hogy az örök és igazságos jövő élettől való félelem megakadályozza a veszélyünkre tervezett cselekmények megvalósulását s hogy a nevelés, az oktatás, és a különböző befolyások végtelen sorozata nem fér össze a szabad akarattal. Erre azt felelik az indeterministák : a szerzett ismeretek, a belénk vésődött képek egy része jó eredménynyel, más része pedig veszedelmes következményekkel jár s azok csupán arra szolgálnak, hogy a jó és a rossz megismerésére vezessenek bennünket, oly módon, hogy megértsük, mit kell cselekednünk, de szabadságunkban áll teljesíteni, vagy mellőzni a kötelességet. S most azt kérdezzük, vájjon ez nem engedi e meg a determinismust, azáltal, hogy elismeri ama motívumokat, amelyek — bár közvetlenül, de mégis — befolynak az akaratra: Vájjon az, ami az embert a jónak az eszméjével megegyezően működteti, lehet-e meghatározva ezen eszme által r S hogyan alakul meg ezen eszmer Yeleszületik az emberrel: Nem; az együttélésben, nevelés és tanulás által fejlődik ki. i Minthogy az emberi cselekményeket valamely eszme határozza meg s minthogy az eszme minden emberre nézve igen sok j és különböző körülménynek a produktuma, szigorú logikával arra a következtetésre kell jutnunk, miszerint az emberi cselekmények determinálva, azaz meghatározva vannak. Ez annál inkább is igaz, mivel másként nem tudnók megmagyarázni valamely eszmének a létezését, ha az ember megvolna fosztva a motívumok befolyásától. Ha már most megengedjük a determinismust, vájjon közönyös lesz-e az emberre a jónak a gyakorlása: Nem . azon megelégedés, amelyet a jónak gyakorlásakor érez, megszabadítja őt a közönyösségtől. S ez a megelégedés kétségtelenül létezik. Mert, ha a tettek nem jutnak a közönség tudomására, akkor létezik, mert az ember arról győződik meg, hogy a jónak a gyakorlása által, többé-kevésbbé közreműködik a hozzája hasonlóknak a boldogitásában; ha pedig cselekedetei nyilvánosan történtek, akkor a megelégedést nemcsak ama meggyőződéséből meríti, hanem abból a tudatból is, hogy cselekedetei által, polgártársai tiszteletére tett szert. De ismét mondhatná valaki: nem kell léteznie ennek a megelégedésnek, mert az ember, aki azt érzi, nem készítette elő ama cselekményeket, amelyek azt it. i. az elégtételti eredményezik. Erre feleletül azt kérdezzük, hogy vájjon a megelégedés olyan dolog-e, amely akkor jelenik meg, amikor akarjuk s akkor tűnik el, amikor akarjuk s akkor tűnik el, amikor elűzzük ? Nem, bizonyára nem. Mert lehetséges, hogy valaki nem óhajtott valamely tettel, amely azért mégis megtörtént és ő mégis megelégedést érzett annak a megvalósulásakor; viszont az is megesik, hogy kellemetlen ránk nézve, ha valamely olyan dolog történt, amelyet nem óhajtottunk. Minthogy tehát a jónak gyakorlása nem közömbös az emberre nézve: a determinismus nem leket erkölcstelen tani, Lucas tehát — amint a föntebbiekből látjuk determinista. A determinismus fogalmát elválasztja a fatalismusétól, kimutatja az indeterminismus következetlenségeit s ez utób biakból kiindulva, épiti föl a determinismus módszerét, bizonyom mérséklettel, amely miatt azt az erkölcstelenség vádjától is megszabadítani igyekszik'. Tkot László dr. Francia törvény a biztosító társaságok állami felügyeletéről. A francia képviselői kamara immár első olvasásban elfogadta a biztosító társaságok állami felügyeletére vonatkozó törvénytervezetet. Ennek legfontosabb határozmányai tudvalevőleg oda irányulnak, hogy minden vállalat, amely biztosítással foglalkozik, köteles legyen a cégbejegyzést kérelmezni,-amely azonban a kereskedelemügyi miniszter részéről csakis egy erre alakított testület jóváhagyása alapján kapható meg. A cégbejegyzés csak az esetben tagadható meg, ha a (örvényes követelményeknek az illető vállalat meg nem felel. Az a vállalat, amelynek cégbejegyzését megtagadják, az államtanácshoz fordulhat. A tarifák és amortisációs tervek ugyancsak bemutatandók. A biztosító vállalatok köteiezvék mathemathikai tartalékok képzésére, amelyek kötelezettségeiknek megfelelnek és a melyek értékpapírokban helyezendők el, olyan értékpapírokban, amelyeket a szabályzat megállapít. Hogy olyan visszaélések elkerülhetők legyenek, miszerint magukat nyilvános vállalatoknak adják ki, a jövőben a következő megjelölést kell alkalmazniok: Állami felügyelet alatt álló magánvállalatok. Nyilt kérdések és feleletek. A birák és az alkotmányválság. — Kérdés. — Ennek a cikknek nem célja, hogy foglalkozzék egynéhány — a törvényben biztosított független állású. bírónak az alkotmányos küzdelemben tanúsított sajnálatra méltó magatartásával ; amelylyel szemben annál élesebben domborodik ki a független bírák által oly sokszor lebecsült közigazgatási tisztviselők, valamint az államszolgálat más ágazataiban működő' s törvényben nem biztosított függetlenségü tisztviselőknek bámulatra méltó hazafias küzdelme és magatartása; — csupán egy kérdést óhajtok fölvetni, kérve A Jog igen tisztelt olvasóit, miszerint szíveskednének ahhoz minél nagyobb számban hozzászólani. Kérdésem a következő : Tekintve, hogy a biró az ítélethozatal alkalmával közjogi functiót teljesít s ítéletének <Ö Felsége a Király >uvében* történt kihirdetésekor magának a királynak személyét repraesentálja ; tekintve, hogy a birák esküt tesznek az alkotmány iránti hűségre: hozhatnak-e a birák Ítéletet akkor, ha ő apostoli királyi felsége jónak látná az alkotmányos kormányzat teljes mellőzésével akár polgári minisztériuma, akár katonai diktatura által végeztetni hazánk kormányzását .; Egy járásbiró.