A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 44. szám - Német jogászgyűlés [5. r.]

320 nem bigyesztetnék. Az ily végzést el sem fogadná és az egész barreau magáévá tenné e sértést és elégtételt követelne. Minálunk ellenben — amint ezt ismételve láttam — a fél vagy tdnu meg­kapja még a «tekintetes, nagyságos, stb.» titulaturát is az <ur> mellé, — az ügyvéd pedig (gyakran még ebbeli minőségének elhall­gatásával) egyszerűen X. Y.-nak címeztetik. Milyen tekintélye légyen akkor az ügyvédnek a kezelő személyzet vagy a kézbesítők, de söt a saját fele előtt ? Katonáiknál az újdonsült tartalékhadnagy, a pelyhedzö állu, alig 22—23 éves ifjú, megkapja kivétel nélkül a hivatalos cím­zést: *Sr. Hochwolgeboren Herrn k. k. Lieutenant in der Reserve» stb., — nálunk pedig a pelyhedzö' állu albiró vagy biró a 30—40 évi vagy még hosszabb gyakorlatra visszatekintő előkelő ügyvéd­től még az «ur> szót is elvonja. Példákkal szükség esetén szíve­sen szolgálnék, ha minden ügyvéd irattára ilyenektől nem hem­zsegne. Helyén van ez igy ? Nehéz időket élünk. A «struggle for life> nehéz küzdelme vállvetett, concentrikus működésre szólítja a két kart. El kell tehát takarítanunk minden útban álló akadályt, mely az egy táborban való küzdést megnehezítené. És ha már a bírákban nincs annyi belátás és önmegtaga­dás, — nem lehetne-e az alantas bíróságokat elnöki rendelettel oda utasítani, hogy Ítéleteik és egyéb határozataikban az ügyvéd neve mellé az <ur> szót illesszék és a külzeten ugyanezt csele­kedjék? Várom a történendőket, — bár őszintén vallva, kevés re­ménynyel. A-\-B. * Más oldalról vesszük a következő panaszt : E hóban már másodízben részesültem azon kitüntetésben, hogy X. vizsgálóbíró elé tanúképpen idéztettem. Csak futólag érin­tem, hogy az idézésen sem ügyvédi minőségem, sem az *ur» szó kitüntetve nincsen, — holott nézetem szerint az «uri» megneve­zés még a terheltet is mindaddig megilleti, mig el nem ítéltetett. De ezek már bíróságaink régi kedvtelései, melyekkel ügyvédek irányában különös előszeretettel élnek. Teljék bennök kedvük; mi ezáltal nem leszünk kisebbekké, ők sem nagyobbakká ! Súlyosabb már azon gravamen, hogy én és velem együtt még néhány tanú egy és ugyanazon órára lettünk beidézve. Pon­tosan meg is jelentem, — amihez a velem született kötelesség­érzetemen felül a Bp. 19-1. §-ára történt nyomatékos figyelmez­tetés is hozzájárult. A vizsgálóbíró azonban a kitűzött időben más tanuí. más ügyben hallgatott ki és ez okból én csaK egy, egy másik tanú két óra multán került sorra ; egy harmadik tanú ki sem hallgattat­tatok többé és — 3—4 órai várakozás után haza küldetett; a negyedik pedig szerencséjére fel sem találtatott. Jól tudom, hogy a tanúskodás polgári kötelesség, — de okvetlen szükséges-e a tanúnak ebbeli kötelességét annyira súlyos­bítani és keservessé tenni? Tűzzön a biró minden tanúnak más­más időt és a kérdés közmegelégedésre lesz megoldva. Az ügy­véd ideje sem a Csáky szalmája, amelylyel minden biró kénye­kedve szerint rendelkezhetik. — Voltam már védői minőségemben főtárgyalásra idézve, ahol csak több órai várakozás után közölték velem, hogy a tárgyalás valamely terhelt vagy tanúnak be nem idézhetése folytán el lesz halasztva. Nem lehetett ezt velem nyom­ban közölni és engem a praesentia kötelessége alól feloldani ? A főtárgyaláson késedelmes védő megbirságoltatik, esetleg a tárgyalás költségeiben marasztaltatik, — vele, az igazságszolgál­tatás másik fontos tényezőjével szemben pedig, a törvényszéknek minden kíméletlenség és fitymálás legyen megengedve? Ugyanily képet nyerünk a sommás bíráskodásnál. Volt már esetem, hogy reggel 9 órára voltam tárgyalásra idézve és ügyem csak d. u. 3 óra táján került sorra. Nem oszthatja-e be a biró ügyeit akképeu, hogy mindenki beidézése órájában kerüljön sorra? Mert ue higyje ám senki, hogy a biró nékem azért, mert 6 óra hosszat ott ültem a tárgyalási szúk helyiségben, akár egy fillér­rel is több költséget állapított meg, — ami méltánytalanság is volna az ellenféllel szemben. Több figyelmet kérünk tehát a bíróságok részéről az ügyvédi kar irányában. Azt a semmibevételt, melyet lépten-nyomon tapasz­talunk, — önérzetünk többé nem türi és ha már kamaráink nem tesznek semmit az ügyvédi kar méltósága emelésének érdekében, — jóllehet a fegyelmi tárgyalások alkalmával nagyhangú frázisok­ban bővelkednek, — akkor nyúljunk az önsegély fegyveréhez is hozzunk nvilvánosságra minden egyes esetet, ahol biró, vagy biró­ság az ügyvédi kar tekintélye ellen vétettek. A pellengér majd megteszi a kötelességét és meghozza a javulást. Z. Megrendelések átvétele végett nyitott fióküzletre iparigazol­vány adható, azonban a nem helyben lakó iparos vagy megbízottja a fogyasztók felkeresésével megrendeléseket nem gyűjthet. így szól a kereskedelmi miniszter 1900. okt. 12-én 44,043. sz. a. hozott elvi határozata, mely egész terjedelmében a következőleg hangzik: Pécs sz. kir. város tanácsának. A város tanácsa részéről folvó évi április hó 12-én 8,436. szám alatt hozott s az első fokú iparhatósági véghatározatot megváltoztató másodfokú véghatáro;a­tot, melyben a M. K. n.-i lakos, kékfestő részére a kelme- és fonalfestési ipar körébe és a vegytisztitó szakmába vágó munkák —•-> atuvim -tauiX és megrendelések iparszerü gyűjtésével foglalkozó üzletre, D. ob. szám alatt kiadott iparigazolványt hatályon kivül helyezi, annak feltétlen visszavonását elrendeli s egyúttal a véghatározatot birto­kon kivül felebbezhetőnek jelenti ki, nevezett részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbiráiat alá vet­tem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparható­sági véghatározatot megváltoztatom és a szóban levő iparigazoi­vány érvényét fentartom. így kellett határoznom, mert az 1900. évi XXV. t.-c. szempontjából nincs akadálya annak, hogy nevezett P. sz kir. város területén oly telepet tartson, melyben a telepet felkereső megrendelők megrendeléseit átveszi és e célra iparigazol­vány is adható, természetesen ki van zárva ezen telep működési köréből az, hogy nevezett mint helyben kékfestő ipart tényleg nem gyakorló iparos, telepe vagy megbízottja utján a megrendeléseket olykép gyűjtse, hogy a fogyasztókat felkereshesse. Kétes követelések behajtására vállalkozik Viola Fülöp fő­városi bírósági végrehajtó. Körlevelében kiemeli, hogy a keres­kedelmi és ipari vállalatok csak óriási kockázattal bocsátkozhat­nak hitelügyletekbe, mert a végrehajtás foganatbavétele, különö­sen a vidéki adósok ellen, sokszor teljesen lehetetlen. Ennek oka, hogy a követelések behajtása iránti lépések csak személyes köz­benjárással vezethetnek eredményre, ez pedig sokszor a követe­léssel arányban sem álló költségeket igényel. Innen ered, hogy a kereskedők, gyárosok stb. irattárai annyi kétes követelést tartal­maznak. Sok vállalat évenként tetemes vagyont kénytelen elvesz­teni, amely vesztesség az ügyvédi kart is súlyosan érinti, mert perköltségét sokszor elveszíti. Ezen állapoton óhajt Viola segíteni, midőn arra vállalkozik, hogy a végrehajtásnál való közbenjárást átvegye ugy a folyó, mint a kétesnek vélt ügyekben. Elvállalja ugy helyben, mint vidékre a közbenjárást anél­kül, hogy a megbizó fél egy fillért is kockáztatna, tisztán a maga költségén. A behajlással járó személyes költségeit sajátjából kockáz­tatja és a megbízótól e címen előleget nem kiván. Fáradozása díjazását csupán az esetró'I-esetre a megbízóval megállapítandó és tényleg behajtott összeg utáni jutalékban határozta meg. Előleg és költségek tekintetében kivételes esetet képeznek a telek által sürgősnek jelzett, tehát soronkivül elintézendő ügyek. Tehát mégsem kockázat nélküli ezen közbenjárás. Kéri az összes már végrehajtási stádiumban levő vagy itt elakadt ügyek pontos lajstromát stb. neki beküldeni, melynek vétele i/tan fog csak nyilatkozni, milyen feltételek között vállalkozik a köve­telések behajtásánál való közbenjárásra. (Itt rejlik a lóláb! A kétes ügyek csak a csalétket képezik, mely a klientelát vonzza. Azok persze továbbra is behajtatlanok maradnak és csakis az előlegezett végrehajtásokra kerül majd a sor jó jutalék ellenében. Sem az ügyvédek, sem a felek nem lesznek túlságosan elragadtatva ezen ajánlattól.) Összefér-e a sztrájkra való izgatás az ügyvédi tisztesség­gel. A napilapokban azt olvassuk, hogy egy Landler nevü ügyvéd, a vasúti alkalmazottak jogtanácsosa, künn a sztrájktanyán ismé­telve beszédeket tartott, melyekben a sztrájkolókat kitartásra buz­dította és a szolgálatba való visszalépésük ellen sikeresen agitált. Landler ügyvéd viselkedése ügyvédi körökben méltó fel­tűnést keltett és erős vitákra szolgáltatott alkalmat. Sokan az ügyvéd ezen fellépését egyenesen a fegyelmi szabályokba és az ügyvédi tisztességbe ütközőnek nyilvánították és azt kívánták, hogy a kamara ügyésze haladéktalanul hivatalból emeljen vádat: a kar iránti kötelességéről megfeledkezett ügyvéd ellen. Mások Landler fellépését bár különösnek és rosszalandónak, de mégsem ily szigorú szempontból elbirálandónak találták. Olyan, aki Landler eljárását helyeselte volna — egy sem akadt. Mi azon oknál fogva, mert az Ürdts 68. §-ának b) pontja fölötte elasztikus és a legellentétesebb magyarázatra szolgáltat alkalmat, — publicistikai felelősségünk és szavunk súlya érzetében, ezúttal sem pro, sem contra nem foglalunk állást, hanem csak arra utalunk, hogy az uj ügyvédi rendtartásnak az ily eseteket is okvetlenül provideálnia kell. Szívesen látjuk azonban, ha olvasóink egyike-másika e kérdéssel behatóbban foglalkozik. r / Rákóczi dicső hamvainak a székesfővárosba szállítása és fel­ravatalozása alkalmából a budapesti ügyvédek a kamarától nyílt levelezo-lapon értesítést nyertek, hogy a kamara tagjai részére a keleti pályaudvaron külön hely van fenntartva, ahol diszöltöny­ben megjelenhetnek Egy nappal később egy ujabb nyilt levelező­lap desavouálja az elozo értesítést és azt tárgytalannak nyilvánítja, miért „ 1 Ml 7 ,miert 3 két Amondó értesítés és és az KLSft §0ndoskodv* arról> h°g>' a kamara választmánya léten 2 ,,<í ' ? T> *• ^,ászmenetbe". mint a gyászistenitiszte­i™aíoU iránt SS * «^ A szerkesztésért felelősek: VRKf ,LaJr « StillerMör dr. V- Kálmán-ntea 16. _____V_Rudolf.rakpart .3. KOVÜUÍ luoinmn

Next

/
Thumbnails
Contents