A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 44. szám - Német jogászgyűlés [5. r.]

318 A JOG Tömeggondnoki kirendelések. Irta SCHMITT SÁNDOR dr. Arad. iA Jog* f. évi 41-ik számában foglalkozott e kérdéssel és hogy az illetékes köröknek mily komoly érdekük ezt, amenynyire lehet, a közérdek és a méltányosság szempontjából helyesen megoldani, azt legjobban igazolják az élet rettenetes példái. Ki ne ismerné az ügyvédet, ki egy valamirevaló csődért ott hagy csapot, papot, fut házról-házra, kilincsel jobbra-balra és csúszik a földön — nem ritkán még a Miniszter elé is ? Es hogy a csőd megkerült és hogy nem a biróság kiszemeltje, hanem ő lesz a tömeggondnok: még csak azután kezdődik a vásár. A megkaparintott csőddel, a kelendő piaci áruval, a jó fejős tehénnel elmegy házalni, ki ad többet érte ? Aki legtöbbet igér, azé a csőd; mert aki az eladót tömeggondnokká protezsálta, annak a nimbusa felemeli a vevőt is. Igaz, hogy a biróság e tekintetben nem köteles senki előtt sem meghajolni. De «óh Ön ideálista!» válaszol reá a tehén gazdája: «Hát még ezt sem tanulta meg, hogy ha a Kegyelmes, vagy a Méltóságos ur velem, — akkor a Tekintetes előléptetésre váró biró hogy lehetne én ellenem !» Hisz utóvégre a biró azzal, hogy e helyett kinevezi amazt: nem követ el semmi törvénybe ütközőt: ő ugy jár el, amint ezt a csődtörv. 95. §-a előírja és rózsás álmai megszaporodnak egygyel; végre most már talán valóra válik, hogy a délelőtti kiflijéhez megihat egy pohár sört is. Igaz, hogy a tömeget megeszi a gondnok és a biró ur már nem eszik még kiflit sem ; de ez mit sem változtat azon az életprincipiumon : hogy jobb a rózsákról, mint a tövisekről álmodni. Csúnya állapotok, az embert undor fogja el! De nem tehet mást az ügyvéd sem, ő sem halhat éhen szegény; mert hisz azért szegény, mert mig más tiz csődöt nyelt, ő csak köhögött ; aki pedig nem éhenhalásból teszi, az meg arra hivatkozik, hogy ha neked lehet, nekem is. Az ügyvédi kar jobb gazdasági helyzete, az ügyvédi és birói kar tekintélye követeli ez állapotok sanálását. A kérdést a magam részéről megoldhatónak tartom eképpen is : Az ügyvédi kamarák minden olyan városra nézve, hol a gyakorló ügyvédek száma pl. a 20-at meghaladja, minden év elején szavazás utján kiválasztanak egy bizonyos számú ügyvédet, akiket jellemileg érdemeseknek, szerényebb anyagi helyzetüknél fogva pedig szükségesnek tartanak arra, hogy azon évre a tömeggondnokok lajstromába felvétessenek. A többi helységekre nézve pedig azokat az ügyvédeket választják ki, akiket akár jellembeli fogyatékosságuk, akár jó anyagi helyzetüknél fogva nem tartanak az illető helység tömeggondnoki lajstromába felvehetőknek. Oly helyekre nézve, hol 5-nél kevesebb ügyvéd van, a jellembeli fogyatékosság kivételével ez utóbbi kiválasztásnak nincs helye és az illető hely tömeggondnoki lajstromát az ott lévő ügyvédek képezik. Az időközben érdemtelenné vált, vagy tömeggondnokká kirendelt ügyvéd a tömeggondnoki lajstromból a kamara által törlendő. Nem vehető fel a lajstomba az az ügyvéd sem, aki tömeggondnoki tisztséget már viselt, mindaddig, mig tömeggondnoki kineveztetése idejéből származó lajstromban tömeggondnokká még ki nem rendelt oly ügyvéd van, ki az uj lajstrom összeállítását megelőző évi lajstromban még előfordul. Ha a tömeggondnoki lajstrom egy éven belül kimerülne, az az illető helyre nézve újból összeállítandó. A csődbíróság tömeggondnok kirendelése végett esetenként az ügyvédi kamarát keresi meg, amely a tömeg íekvési helyének tömeggondnoki lajstromából sorshúzás utján rendeli ki a tömeggondnokot. * * * Lehetséges, hogy e megoldás a vidéki kamarák szükségének megfelel; de bizonyos, hogy a budapesti kamara 1,600 tagjával ennek hasznát nem veheti. Várjuk tehát az erre is kiterjedő ujabb megoldási módokat. r_ /. Külföld. y\ Német jogászgyülés. ^ (Folytatás.) Feltétlenül elvetendő a határozatlan büntetés. A bűntettes az ily büntetés által nagyon is könnyen kétségbeesetté válik. A meghatározott büntetésmérték öt a szabadság reményével kecsegteti bizonyos, ha még oly hosszú tartamú büntetési idő leteltével. A rabnak a letartóztatási intézetben való megítélése sokkal nehezebb, mint a szabadságban; függ az disciplinaris viselkedésétől is, amely gyakran nem áll összefüggésben a szabadságbani jövőre tanúsítandó viselkedésével. Hoegel a dologház ellen is nyilatkozik, mely tényleg nem egyéb, mint a szabadságbüntetésnek határozott vagy határozatlan időre való meghosszabbítása. ... , „ , , Az osztály ennekutánna a következő határozatot hozta; I A visszaesés, a szokásos és iparszerü gonosztevőségnek (Verbrechertum) a büntetőtörvénykönyvben való kezelése nem kielégítő. Hogy hatályossá váljék, szükségesek lesznek a következő módosítások : . . 1. A szokásos alkalmi gonosztevőnek visszaesése egy alkalmi bűncselekménybe, csak fokozódó büntetéskiszabási okot képez a rendes büntetés keretén belül, épugy, mint jelenleg már a folytatólagos bűntett is. 2. Ez eseten kivül az egynemű vagy egyenlőtlen nemu visszaesés, valamint rendesen valamely büntetendő cselekménynek szokás- ^agy iparszerü elkövetése, — általános büntetéssulyositó okot képeznek. Enyhítő körülmények fennforgása esetén a biró a büntetést a rendes büntetőkeretben szabhatja ki. 3. Közveszélyes és visszaeső szokásos gonosztevők ellen a büntetés mellett határozatlan tartamú biztonsági utóletartóztatás (Sicherungsnachhaft) is megítélhető. Ezen büntetés külön intézetekben hajtandó végre; célja a gonosztevő személyében rejlő azon symptomák (p. o. munkakerülés, alkoholizmus) leküzdése volna, melyek az ily büntettek szokásszerü elkövetését érthetővé teszik. A mindenkor visszavonható elbocsátásról vegyes, az intézet vezetőségének szerveiből, ügyészségi tisztviselőkből és tiszteletbeli tagokból álló bizottságok határoznak. II. A törvényes szabályozásra a következő elvek ajánltatnak : 1. Elejtendő a szokás- és iparszerüleg elkövetett bűncselekmények fogalmának legal-definitiója, — éppúgy mint a visszaeső szokásbeli gonosztevőségé is. 2. A javithatlan visszaeső vagy szokásbeli gonosztevő fogalma a törvénybe föl nem veendő. 3. A tettesnek előbüntetése nem szolgálhat okul azon feltevésre, hogy a bűncselekmények szokásszerüek vagy iparszerüek. III. Az általános szabályozás alól kiveendők és külön jogi szabályozás alá helyezendők : 1. A szellemi fogyatkozásban szenvedő szokásos gonosztevők büntetőjogi kezelése. 2. Az iparszerü prostitutiónak büntetőjogi kezelése. 3. Az iparszerü koldulásnak és csavargásnak büntetőjogi kezelése. IV. Az általános szabályozás nem zárja ki a különös rész azon szabályainak megtartását, melyek szerint az elkövetésnek iparszerüsége vagy a büntethetőséget fogalmilag és természetszerűleg indokoló jelzőt (Merkmal) képez, vagy amelyek szerint a delictumnak különleges természete folytán, az általános büntetésszigoritás alá való helyezése nem látszik tanácsosnak. * * * A második: a kereskedelmi szakosztály, azt a kérdést tárgyalta : ^ajánlatos-e a részvénytársaság felügyelő bizottsága tágjainak felelősségét tüzetesebben meghatározni ?>•> Előadók: Düringcr dr. birodalmi tszéki biró Lipcséből és Rieszer dr. berlini tanár. Véleményt küldött: Rehm dr. tanár. Düringér tanár nagy vonásokban mutatja be azokat a főbajokat, melyek a felügyelő bizottság felelősségének kérdését az előtérbe helyezték. Felolvassa ezután az általa és előadótársa által egyetértőleg formulázott következő indítványt: 1. Égető szükség az azonnali törvényes közbelépésre nem forog fenn és bevárandó a sokban lényegesen eltérő nézeteknek reformjavaslatok alakjában való további tisztázódása. 2. A jövőbeni szabályozásnál szem előtt tartandó, hogy a társas szerződésben az ellenőrzési kötelezettségnek még legkisebb mértéke is (selbst das Mindestmaass der Kontrollpflichten), az egyes társulatok különböző nemére és szokásaira való tekintettel megállapittassék. A társas szerződésben ennek folytán legkisebb terjedelmükben is (in ihrem Mindestumfange) megállapitandók a decernatumok vagy bizottságok tagjainak önálló ellenőrzési jogosítványai (Kontrollbefugnisse). De élesebb kötelezettségek is oly módon ruházandók reájuk, hogy minden bizottsági tag a saját különös ellenőrzési kötelezettségei teljesítéséért a felügyelő-bizottság többi tagjainak felelős. 3. Nagyobb részvénytársaságoknak, legalább 1 millió korona alaptőkével — ajánlatos az évenkénti mérlegvizsgálatok behozatala a társulattól független, a közgyűlés által választandó szakértők utján, kik felelősekké teendők kötelezettségük gondos kiviteleért. Riesser előadó kifejti, hogy netaláni reforminditványok keresztülvihetőségének mérlegelésénél szem előtt tartandó mindenekelőtt, hogy a károk nagy, talán legnagyobb része, melyek a részvénytársaságok történetében majdnem mindenütt felmerültek, — lényegileg két okra vezetendő vissza, melyek szükségszerű következményei a törvényhozás közbelépésével vagy éppen nem vagy csak igen korlátolt mértékben elhárithatók vagy enyhíthetők' r Az ehö ok az, hogy a részvénytársaság a legpraegnansabb es legkíméletlenebb Kifejezése a kapitalistikus gazdasági rendnek hogy tisztán kapitalistikus vállalkozási formát képvisel melynél e vállalkozó, tehát a részvényesek összessége, nem valamely munkával, sem a nevével, vagy existenciájával, hanem kizárólag eev SrUfl^fU r,eszvén}ej névszerinti vagy netalán magasabb kibocsátás, árával van érdekelve. A részvénytársaság uralkodója tehát az, ak, a részvények többségét bírja, vagy azok felett ren-