A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 43. szám - Az ügyvédi rendtartás reformja

A JOG férjére, minélfogva ezekben az ági jellegű ingatlanokban való öröklésben ö'k a felperest megelőzvén, felperes hitvestársi öröklés cimén az ajándékozási szerződés érvényességét még abban az esetben sem támadhatná meg, ha valónak fogadtatnék is el felperesnek az a kereseti állítása, hogy férje elmebeli fogyatkozásánál fogva jogügyletek kötésére képtelen volt; ámde a kiskőszegi 836. számú tkvi betétnek a kerésethez D. alatt mellékelt hiteles másolatából csak az vehető ki, hogy az ajándékozás tárgyát képező ingatlanok legnagyobb részben öröklés cimén váltak a felperes férjének tulajdonává, de arra nézve, hogy ő ezeket az ingatlanokat kitől örökölte, sem az érintett betétmásolat, sem a per egyéb adatai támpontot nem nyújtanak. Mindazonáltal a kir. Kúria a tényállásnak ebben az irányban való tüzetesebb megállapításától azért tekintett el, mert már a D. alatti betétmásolatból is megállapítható az, hogy a II. 1—3. sorszámok alatt felvett ingatlanokat a felperes férje vétel utján szerezte, amiből kétségtelen, hogy az elajándékozott ingatlanok közt olyan szerzeményű jellegűek is foglaltatnak, amelyek az ajándékozási szerződés érvénytelensége esetében hitvestársi öröklés cimén a felperesre szállanának ; következőleg felperes a férje által kötött ajándékozási szerződés érvényességének megtámadására kereseti jogosultsággal bir, feltéve, hogy az alperesek által vitatott éi demetlenség esete, amelynél fogva felperes az öröklési kapcsolatból kiesett volna, fenn nem forog. Az érvényes házassági frigyen alapuló hitvestársi öröklésre való igény csak akkor enyészik el, ha a házasság jogerejüleg felbontatott és igy abban az esetben, ha a házastársak tényleg különválva éltek, de házasságuk bíróilag fel nem bontatott, sem érvénytelennek nem nyilváníttatott, a hitvestársi öröklésnek helye van és sem az állandó különélés, sem az életben maradt házastársnak vétkessége a hitvestársi öröklést meg nem szünteti. Ennélfogva magában véve az a tény, hogy felperes férjét 38 év előtt minden jogos indok nélkül elhagyta és rövid idő múlva B. Antallal összeállva, vele még jelenleg is ágyassági visszonyt folytat, nem szolgálhatna alapul a hitvestársi öröklés megállapítása iránti kereset elutasítására. Az alsóbiróságok Ítéleteiben foglalt indokolást ebben az értelemben módosítva, a másodbiróság ítélete egyéb indokolásánál fogva azért hagyatott helyben, mert igaz ugyan, hogy Kiskőszeg nyugalmazott jegyzőjének N Lajos tanúnak vallomása szerint a felperes férjét a falubeliek eszelősnek tartották; és mert igaz az is, hogy a beszerzett án aszéki iratok adataiból megállapítható, hogy a felperes férje gyámoltalanságának tudatában rendszerint legközelebbi rokonainál tartózkodott: ezekből a tényekből azonban ' néfn lehet minden kétséget kizáró módon megállapítani azt, hogy a felperes férje a ('. alatti ajándékozási szerződés megkötése idejében elmebeli fogyatékosságánál fogva akaratának szabad elhatározásától meg volt volna fosztva ; sőt ellenkezőleg ennek a szerződésnek az a rendelr kezése, amely szerint a felperes férje saját anyagi érdekeinek egyidejüleges biztosítása mellett vagyonát hűtlen nejének teljes kizárásával legközelebbi vérbeli rokonaira es pedig a törvényes öröklés rendjének megfelelő arányban ruházta át, egyenesen arra enged következtetni, hogy ezt a szerződést akaratának szabad elhatározásából, a jogügylet jogi következményeinek felismerésével kötötte meg; és mert felperes a tanúhoz intéztetni kivánt kérdőpontok szerint nem vállalkozott olyan tények bizonyítására, amelyekből akár közvetlenül, akár közvetett módon az volna megállapítható, hogy férje a C. alatti szerződés létesítése idejében cselekvőképességgel nem birt, minélfogva helyesen jártak el az alsóbiróságok akkor, amikor a felperes által előterjesztett irányban a bizonyitásfelvétel elrendelését mellőzték ; mert végül birói gyakorlatunk értelmében a vétkes nő férjétől tartást nem követelhet, aminek jogi folyománya, hogy az ilyen nő férjének hagyatékára özvegyi jogon semminémü igényt sem támaszthat. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A panaszlott intézet és a panaszló között a villamos vállalatra az 1900. augusztus 31-én létrejött szerződés értelmében, a panaszlott intézet a kérdéses villamos vállalatnak csakis hasznaiban részesedvén, a dolog természetéből következik, hogy az intézetet illető haszonrészesedés csakis az illető villamos vállalat évi zármérlege alapján vehető fel a panaszlott intézet mérlegébe. A kezesi kötelezettség lejárat előtt nem lévén olyan tételnek tekinthető, mely a zármérleg eredményére befolyással lehetne, annak a mérlegben való kitüntetése nem szükséges. A m. kir. Kúria (1900. szept. 18. 823/1905. V. szám.) Muntean Aurél dr. ügyvéd által képviselt M. János és B. Laureán panaszlóknak az Ardeleana szászvárosi pénz- és hitelintézet részvénytársaság igazgatósága ellen hamis mérleg felállítása miatt a dévai kir. törvényszék mint keresk. bíróság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: A kir Kúria a másodbiróság végzését megváltoztatja és az elsőbiróság végzését hagyja helyben. Indokok: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését,indokai alapján annyival inkább kellett helybenhagyni, mert a panaszlott intézet és K. Rudolf között a villamos vállalatra az 1900 augusztus 31-én létrejött szerződés értelmeben, a panaszlott intézet a kérdéses villamos vállalatnak csakis hasznaiban részesedvén, a dolog természetéből következik, hogy az intezetet illető haszonrészesedés csakis az illető villamos vállalat evi zármérlege alapján vehető fel a panaszlott intézet mérlegébe; és mert a kezesi kötelezettség lejárat előtt nem lévén olyan tételnek tekinthető, mely a zármérleg eredményére befolyással lehetne, annak a mérlegben való kitüntetése nem szükséges. Tekintettel az 1876 : XXVII. t.-c. 1. §-a 2-ik bekezdésének | rendelkezésére, az 1877. évi XX. t.-c. 5. §-ának csak az az értelem tulaj donitható, hogy a 18 éves életkorukat meghaladott kiskorúak nem attól az időponttól kezdve tekintendők teljeskoruaknak, midőn nekik az önálló ipar folytatásához a gyámhatóság a beleegyezését adta, hanem akkor, midőn az önálló ipart tényleg gyakorolják. A m. kir. Kúria (1906. okt. 2. 772/1905. V. sz.) Kardos Samu dr. ügyvéd által képviselt G. József felperesnek, Szilágyi Imre ügyvéd által képviselt B. D. alperes ellen 1,341 K. 44 f. tőke és jár. iránt a debreceni kir. törvényszék, mint váltóbiróság előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének a viszonkeresetre vonatkozó nem neheztelt részét nem érinti, ugyanannak az ítéletnek felperes által felebbezett többi részét az abban felhozott és a perköltségre nézve az első bíróság ítéletéből átvett indokok alapján és azért is helybenhagyja, mert tekintettel az 1876. évi XXVII. t.-c. 1. §-a 2-ik bekezdésének rendelkezésére, az 1877. évi XX. t.-c. 5-ának csak az az értelem tulajdonitható, hogy a 18 éves életkorukat meghaladott kiskorúak nem attól az időponttól kezdve tekintendők teljeskoruaknak, midőn nekik az önálló ipar folytatásához a gyámhatóság a beleegyezését adta, hanem akkor, midőn az önálló ipart tényleg gyakorolják. Felperes válasziratában azt hozta fel, hogy alperes a kávéházat 1890. szeptemberben nyitotta meg, azt azonban, hogy alperes már korábban a váltó aláírása előtt az önálló ipar űzését tanúsító cselekményt véghez vitt volna, nem is állította, annál kevésbbé igazolta. Bünü gyekben. A védő azzal érvelt, hogy a Sajtó T. 30. §-ának intézkedései csak politikai tartalmú újságokra értendők. Igaz ugyan, hogy e §. bevezetése csak politikai lapokat emlit; mindazonáltal nem szenvedhet kétséget, hogy a §. 1. pontja mindennemű időszaki sajtótermékre értendő. Kitűnik ez a törvény 33. §-ából, mely a felelős személyek sorrendjét általában a 30. §-ra utalással határozza meg ; nemkülönben a törvény 36. §-ából, mely a fogságba j került felelős személy helyettesítéséről, tekintet nélkül a lap politikai vagy nem politikai tartalmára, ugyancsak a 30. §-ra hivatkozással intézkedik. A m. kir. Kúria (1906. szept. 12. 8,284/1906. B. sz.) sajtórendőri vétséggel vádolt M. Jenő ellen a fiumei kir. törvényszék előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A védő a Bp. 385. §. 1. a. pontja alapján azért használt semmisségi panaszt, mert a vádlott az által, hogy a kiadandó lapok megjelenését és a felelős személyeket L. Ferenc rendőri tisztviselőnek szóval bejelentette, a Sajtó T. 30. §. 1. pontjában irt kötelezettségnek megfelelt. A panasz alaptalan ; mert a kir. ítélőtábla a törvényt ennek helyes értelmében alkalmazta s mert e szerint a bejelentésnek városokban a polgármesternél és pedig Írásban kell történnie. Az a körülmény, hogy vádlott a Sajtó T. most idézett §-át jóhiszemüleg máskép értelmezte, a Btk. 81. §-a szerint nem mentő ok. A felebbviteli főtárgyaláson a védő azzal is érvelt, hogy a S. T. 30. §-ának intézkedései csak politikai tartalmú újságokra értendők. Igaz ugyan, hogy e §. bevezetése csak politikai lapokat emlit; mindazonáltal nem szenvedhet kétséget, hogy a §. 1. pontja mindennemű időszaki sajtótermékre értendő. Kitűnik ez a törvény 33. §-ából, mely a felelős személyek sorrendjét általában a 30. §-ra utalással határozza meg; nemkülönben a törvény 36. §-ából, mely a fogságba került felelős személy helyettesítéséről, tekintet nélkül a lap politikai vagy nem politikai tartalmára, ugyancsak a 30. §-ra hivatkozással intézkedik. Alaptalan a védőnek a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján elévülés címén használt semmisségi panasza is; mert a szóban levő vétség a kir. ítélőtábla helyes kijelentése szerint nem a S. T. 28. §-ában meghatározott 6 havi, hanem a Btk. 106. §. utolsó bekezdésében meghatározott 3 évi elévülés alá esik, ennyi ideig pedig a per nem szünetelt. A semmisségi panasz minden irányban alaptalan lévén, az a Bp. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasittatott.