A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 42. szám - A hatóság előtti rágalmazásról - Az 1886. évi XXIX. t.-c. és társai

A JOG 301 sem ezek sem a tkvi hatóságok nem szeretik a hosszas, minden részletre kiterjedő, gondosan szerkesztett tárgyalási jkveket mert ezek bővebb tanulmányozást, részletesebb munkát, a tkvnél sok bejegyzést igényelnek s ilyen hagyaték nem kedvez a statisztikának. A biróság tehát sürgetésekkel, magán uton, s minden lehető eszközzel igyekszik arra birni a közjegyzőt, hogy az ne menjen bele a tényleges birtoklás feszegetésébe, hanem egyszerűen a törvényszerinti osztatlan állapotú hányadokat állapítsa meg, gyorsan terjessze be a hagyatéki iratokat, hogy az ügyet a többi ratortákon is gyorsan keresztül lehessen hajtani. Sok helyen ilyen közjegyzői munka tetszik a hagyatéki referensnek, ki igy sok átadó végzést csinál, gyorsan dolgozik hátraléka nincsen, s felüről dicséretet kap. Ám a fél kap olyan átírást, melyben nincsen köszönet, s hiába fizetett érte, meit más uton újra kell kezdenie a dolgot, hogy telekkönyvét a tényleges birtoklással összhangba hozza. Ha a statisztikai rendszer kinövései ily irányba terelik a hagyatéki eljárás gyakorlatát, mely ellenkezik az 1894. évi XVI. t.-c. szellemével és világos intézkedéseivel, melyek a tényleges birtoklás figyelembevételét kényszeritőleg irják elő, akkor ebben nem a közjegyzői kar a hibás. Ha a közjegyzőnek a törvény és bírósági gyakorlat módot és alkalmat nyújtana minden esetben ugy rendbe hozni a hagyatékot, mint ez a felek és a nyilvánkönyvi állapot érdekében kívánatos lenne ; ha a hagyatéki bíróságok nagyobb súlyt helyeznének a hagyatékok felvételére, ha a közigazgatási közegek lelkiösmeretesebben vennék föl a hagyatékokat, s nem arra fordítanák drága idejüket, hogy elárasztják a tkveket igen sokszor gyatra okirataikkal s eltiltják a feleket a közjegyző igénybevételétől, ugy nem lenne szükség a költséges nagy bírósági apparátusra, melyet az állam kénytelen mozgásba hozni, hogy a tkvi rendezetlenséget egy időre megszüntesse. Csak egy időre, mert a mostani hanyag hagyatékfelvétel mellett 10 —20 év múlva ismét beáll a tkvi rendezetlenség. Ha tehát a t. cikkíró ur lát oly tárgyalási jkveket, melyekben a kényelmes, egyenlő hányadban való osztozásra törekvést vél fellelni, gondoljon arra, hogy a törvény és a birói gyakorlat nyomása alatt terelődik ezen útra az illető közjegyző, továbbá arra, hogy örökösök sok esetben röviddel örökhagyó halála után magok sincsenek még tisztában a tényleges osztálylyal, s ezen kérdés érlelődését az időre bizzák, s az özvegyi jogot is respektálják s annak életében osztozni sem akarnak. Sorolhatnék fel még sok okot, amiért lehetetlen a tárgyaláson tényleges osztályt létesíteni. De a közjegyző kényelemszeretete, bizony mondom, utolsó helyen áll ezek között. Különben pedig legyen meggyőződve t. cikkíró ur, hogy ahány bántó felületességü, homályos tárgyalási jkvet látok, annyi ilyen Ítéletet is tudnék neki felmutatni, sőt a tkvi biró által végzett helyszíni eljárásról felvett jkvet is, melyekben foglaltakat azonban a jogosultak gyakran nem is merik ellenmondásokkal megtámadni, csak azért, mert fedi őket a birói tekintély. Ilyen tényleges birtoklási ügyben végzetes helyszíni eljárás a tényleges birtokosnak sokszor felér egy jogerős Ítélettel. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani, mert t. cikkíró ur nagyon is általánosságban dobta oda a vádat a közjegyzői kar szemébe, mely egyébként szintén ügyvédekből és birákból áll s még a hagyatéki eljárás költségességét is kiemelte, pedig egy 200—400 koronás hagyatéknál, hogy csak nagyjából soroljam elő, a közjegyző köteles elvégezni a következő munkálatokat : átvizsgálja a beérkezett hagyatéki iratokat, intézkedik a többnyire szükséges pótlások «iránt», melyek a közigazgatási közegek passiv resistentiája mellett hónapok múlva, sok sürgetés és fenyegetés után beérkeznek, kitűzi és megtartja a tárgyalást, kisürgeti az árvaszéknél a gyám- és gondnoknevezést, a tárgyalás eltarthat fél vagy egész napig, köteles a közjegyző egész türelmét igénybevéve a hajbakapott örökösöket egyeztetni, folytatólagos tárgyalásokat kitűzni; az első tárgyalásra ritkán is jönnek be egyszerre a felek. Aztán ha befejezte a tárgyalást, jön a sok irásmunka, lemásolni a tárgyalási jkvet, leltárat, hagyatéki kimutatást készíteni, beterjeszteni az iratokat az árvaszékhez, jelentést tenni a hagyatéki bírósághoz, az ügyet a nyilvántartásból kivezetni, irattározni, s mindezt együttvéve 6 koronáért, a helyszínén 8 koronáért s utóbbi esetben még reá is fizetni, mert 1 koronáért nem kap fuvart és ellátást. Hol itt a költségesség, tisztelt cikkíró ur ? En négyszeres nagyító üvegen sem tudnám felfedezni. Talán elvégezné ezen munkát 6 koronáért bármelyik ügyvéd? Alig hiszem. Inkább kellene reformálni a díjátalány rendezését, különösen helyszíni tárgyalásnál, hogy megfosszuk a 117-ik szakaszt a nevetségességtő. Belföld. Az igazságügyminszter munkaprogrammj a. Polónyi Géza igazságügyiminiszter meghívta f. hó 13-ára a jogi szaklapok szerkesztőit, hogy előttük kifejtse részletes munkarendjét. Megjelentek Fayer László dr., egyetemi tanár, a Jogtudományi Közlöny szerkesztője és Gyomai Zsigmond dr., ügyvéd, a Jogállam szerkesztője. A miniszter mindenekelőtt kijelentette, hogy a minap a napilapok képviselői előtt kifejtett munkarendje nem tartalmazta az ő igazságügyi programmját. Ez már azért is lehetetlen volna, mert hisz ezt budget-beszéde számára kell fentartania. Az igazságügyminiszter a múltkor csak azokról a javaslatokról nyilatkozott, amelyek már legközelebb napirendre kerülnek, mert itt olyan javaslatokról van szó, amelyek határideje lejár (igy a kúriai bíráskodás és konzuli bíráskodás), vagy amelyek már legközelebb törvényerőre emelkedhetnek (erdélyi birtokrendezés, a sommás eljárásnak Fiume területén való életbeléptetése). De még ha hozzáteszi is, hogy legközelebb a polgári perrendtartás tervezete és a birói szervezetről szóló törvény megalkotása fogja elfoglalni, ez nem jelenti azt, hogy más törvényjavaslatokat nem készit elo. Mint sürgősen megoldandó reformokat emiitette a miniszter a büntetőtörvénykönyv és a büntetöperrendtartás novelláját, továbbá számos javaslat kész a hitelügyek terén, amelyeket szintén törvényerőre óhajt emelni. Kiváló figyelmet fordit az igazságügyminiszter az ügyvédi érdekek megóvására. Most bocsátja nyilvánosságra az ügyvédi rendtartásról eddig készült javaslatokat, hogy a szaksajtó meghallgatása után a kérdésben állást foglalhasson. Az ügyvédi nyugdíj kérdésében kijelentette, hogy a budapesti ügyvédi kamara javaslatával szemben számos aggálya van, azonban kész nézetét az ügyvédi kamara óhajának alárendelni, ha garanciát nyer arra nézve, hogy az intézmény életképes. Az ügyvédek érdekében vette fel a kúriai bíráskodás uj javaslatába, hogy a feleket ezentúl csak ügyvéd képviselhesse. A Kúria restanciája megszüntetése végett a kúriai bíráskodás uj javaslata szerint az itélő birák felerészét a közigazgatási biróság lógja szolgáltatni, a képviselőválasztási jogosultság tárgyában való összes felszólalásokat pedig ezentúl az uj javaslat szerint nem a kúria, hanem a közigazgatási biróság fogja elintézni. A birák rendkívüli szabadsága megszüntetésének tárgyában kiadott rendelete is a restancia apasztását kívánta előmozdítani; tanulmány tárgyává tette különben, hogy e bajon hogyan lehetne lényegesen segíteni. Az igazságügyminisztérium költségvetése. A kormány által 1907-re előirányzott általános költségvetés szerint az igazságügyminisztérium rendes kiadásai 1.197,047 K. emelkedést tüntetnek fel. Nevezetesen emelkedik : a) a központi igazgatás szükséglete 62,843 K.-val, az 1906. évi költségvetésben csak félévi illetményekkel előirányzott állások egész évi költségeinek előirányozása, az építkezések ellenőrzésére hivatott szakértők alkalmazásának célbavétele s a dologi kiadásoknak a tényleges szükséglethez képest való előirányozása folytán. b) 581,699 K.-val emelkednek a kiadások a kir. törvényszékeknél és járásbíróságoknál, főként az egyes fizetési osztályokba sorozott állások között mutatkozó aránytalanságok részbeni megszüntetése következtében és azért, mert a betétszerkesztési, valamint a telekkönyvi helyesbítési és átalakítási munkálatok gyorsítása érdekében a személyzet szaporítása van tervbe véve. Hozzájárul e többlet előidézéséhez ezenfelül a joggyakornokok helyzetének javítása, több díjas joggyakornoki állás előirányozása és a telekkönyvi átalányok emelése. c) A királyi ügyészségeknél felmerülő 307,900 korona többletet az ügyészi megbízottak tiszteletdijaira felvett összeg emelkedése és az idézi elő, hogy a bűnügyi és eljárási költségek, valamint a letartóztatási ntézetek háztartási szükségletei a mult évek tényleges eredményeinek megfelelően irányoztattak elő. d) A házi szükségleteknek a tényleges eredmények alapján való előirányozása okozza túlnyomó részben az országos fegyintézetek s egyéb letartóztatási intézkedések rendes kiadásainak 135,615 K-val történt emelését is. Végre e) 66,200 K többszükséglet merül fel az igazságügyminisztériumban alkalmazott birák és ügyészeknél és a törvények szerkesztésénél, mert három számfeletti ügyész illetményei elő voltak irányozandók s mert gondoskodni kellett a polgári törvénykönyv előkészítő-bizottságába meghívottak tiszteletdijáról és a nyomtatványok emelkedő költségeiről. Az ügykezelés egyszerűsítése. A budapesti ügyvédi kamara a m. kir. igazságügyminiszterhez az ügykezelés egyszerűsítése tárgyában a következő felterjesztést intézte: 1,820/1905. szám. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Igazságszolgáltatásunkat nemcsak korszakos újítások javíthatják, hanem a mindennapi élet szükségletei által indokolt kezelési reformok is. Mind általánosabbá válik a törekvés ugy minálunk, mint a szomszédos államokban, hogy a hivatali kezelést egyszerűsítsük. Nincs nagyobb nyűg és békó a bürokratikus formáknál; nap-nap mellett tapasztaljuk ezt a hatóságoknak ugy egymás közötti, mint a felekkel való érintkezésénél. Az eljárás gyorsítása szempontjából a modern technikának vívmányait a jogszolgáltatásnál is kell felhasználni.