A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 41. szám - Német jogászgyülés [3. r.]

A JOG Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli: TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Anyagi váltójog. (1876 XXVII. t.-c.) 1. §• 1. Azon körülmény, hogy a váltókötelezett kevéssel a váltó kiállítása után gondnokság alá helyestetett, még magában véve nem vonja maga után azon következtetési, hogy a váltókötelezett már a váltó kiállításakor sem rendelkezett szabad elhatározási képességgel; az ellenkező bizonyítása tiem terhelheti felperest. 1,026/1903. A törvényes vélelem szerint mindenki ép észszel bir; aki az ellenkezőt állítja, az tartozik bizonyítani; az a körülmény tehát, hogy alperes az 1898. május 28-án kelt ítélettel gondnokság alá helyeztetett, nem hárítja át a bizonyítási terhet felperesre abban a tekintetben, hogy alperes a váltó kiállítása idejében 1898. május 12-én, tehát kevéssel a gondnokság alá helyezés kimondása előtt eszének használatával birt; minthogy pedig alperes nem bizonyította, hogy a váltó kiállításakor szerződési képességgel nem birt volna, ennélfogva a szenvedő váltóképessége hiányára alapított kifogásával elutasítandó volt. (Kir. Kúriának 1908. február 19-én 673/1902. v. sz. a. hozott Ítélete). 847/1904. I. 2. Ha a váltó aláírása és a váltó értékének alperes részére történt kiadása idejében alperes (váltókötelezett) gondnokság alatt volt, illetve kiskorúsága meg volt hosszabbítva, az igy szenvedő váltóképességgel nem bíró alperes váltónyilatkozatát nem teszi érvényessé az a körülmény, hogy felperesnek a kereseti összeg kiadása idejében erről nem lehetett, vagy nem volt tudomása. (Kúria 1904. február 5. 576/1903. v. sz.) 3 §• 1. A váltóban kitüntetett lejárati határidőt nem teszi határozatlanná az, hogy az eredetileg irt lejárati hónap más hónapra igazíttatott ki, ha nem igazoltatik, hogy az eredetileg megállapított lejárati idő, a váltó aláírása után, megállapodás ellenére változtatott meg. 866/1903. Alaptalan alperesnek az a kifogása, hogy a váltó lejárata határozatlan s ezért a váltó lényeges kellék-hiányban szenved, mert a váltóban a lejárat ekként van meghatározva: «1900. június 7.» és igy a váltótörvény 3. §. 4. pontjában meghatározott lényeges kellék a váltóból nem hiányzik. Igaz ugyan, hogy a váltó lejáratának idézett meghatározásában az elsősorban irt * június » eredetileg «julius»-nak volt írva és csak az cd» betűnek «n» betűvé történt átalakításával igazíttatott ki «junius» hónapra; ez a körülmény azonban a váltóban tényleg kitüntetett lejárati határidőt nem teszi határozatlanná ; azt meg alperes nem is vitatta, hogy a váltó lejárati határideje nem 1900. június 7-re, hanem 1900. július 7-re, vagyis a váltóban tényleg kitüntetett határnaptól eltérő más határnapra állapíttatott volna meg s igy a lejárati határidő a váltónak általa történt aláírása után, megállapodásellenesen változtattatott volna meg; ehhez képest el kellett fogadni, hogy a váltó lejárata eredetileg 1900. június 7-re volt megállapítva. (Kúria 535/1901.) 2. Áz állam ó-erdészeti hatóságán (erdő-igazgatóság) által kibocsátott váltó, a jogi személyiség hiányánál fogva kellékhiányos-e ? 1,863/1897. A váltón kibocsátóként szereplő «besztercei kir. erdőigazgatóság)), mint olyan nem jogi személy ugyan, de miután a «Fakereskedő részvénytársaság Kolozsvárt)) cég — szerződéssel — a naszódvidéki községek erdeinek kihasználására vonatkozó üzletének vezetését, minden amaz ügyletből folyó jogokkal együtt a földmivelésügyi m. kir. miniszterre ruházta át, a m. kir. földmivelésügyi miniszter pedig — leiratával — az' érintett üzlet kezelésével a besztercei m. kir. erdőigazgatóságot bizta meg, a nevezett erdőigazgatóság ebben a visszonylatban a jogi személyekkel egy tekintet alá esik és ennélfogva a kezelésére bizott üzletből kifolyólag jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat; eme jogok és kötelezettségek azonban a miniszteri leiratban jelentkező meghatalmazási jogügyletnél fogva jogilag a meghatalmazó m. kir. földmivelésügyi minisztert, s illetve a m. kir. kincstárt illetik; e szerint a kereset alapjául szolgáló váltón a besztercei m. kir. erdőigazgatóság által kibocsátói minőségben tett váltónyilatkozat is a kir. kincstár nevében tett váltónyilatkozatnak, a váltóper pedig az erdőigazgatóság által a kir. kincstár nevében folytatottnak tekintendő. 3. §. 1,065/907. 3. Az oly váltó, melyen a nyomtatványban előforduló «rendelet .... re» szó nincs kitöltve s igy a rendelvényes megnevezve egyáltalán nincs, mert e szerint a váltó sem saját rendeletre, sem egy más harmadik rendeletére kitöltve nincs, kellékhiányos. (Kúria 1,257/1896.) 6. §• A váltón levő törlések kérdéséhez. 3,256/1897. A váltóadós névaláírása mellett lévő «kezes» szó törölve lévén, a váltótörv. 6. §. utolsó bekezdésében foglalt jogelvnél fogva a váltóhitelezőnek állott volna kötelességében azt igazolni, hogy a törlés nem szándékosan történt és hogy a különben intézvényezett váltóadós a törléshez és ezzel egyúttal ahhoz is hozzájárult, hogy ő elfogadónak tartassák. (Kúria 557/1897). 9. §. Megilleti-e a kibocsátót a rendelvényes ellen a visszkereseti jog, ha a váltót vele magára forgattatja .y (confusio, vt. 9. §. 2. mondat). 3,654/900. I. sz. Ha a kibocsátó a rendelvényessel a váltót magára forgatattja, vele szemben, mint akinek a v. t. 7. §. alapján le van kötelezve, visszkereseti jog nem illeti, mert a kibocsátói váltójogi kötelezettsége azért változatlanul fenn áll. (Kúria 851/900.) 14. §. Végrehajtás rendén engedményezett váltóköveteléssel az engedményes el utasíttatott, mert engedményezett (váltóadós) az engedménynek tudomására jutása előtt az engedményező javára a váltéwsszeget kifizette. 472/1902. szám. Tábla: Bizonyítva van, hogy váltóadós a váltókövetelést 1900. január 17-én B. L. takarékpénztár váltóbirtokosnak kifizette. Felperes, ki a váltót a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte, a per folyamatba tétele után, illetve az elrendelt végrehajtás rendén, és pedig egy nappal a váltófizetést megelőzőleg B. L. takarékpénztárnál váltotta magához, a váltótörvény 14. és 16. §-ai értelmében több jogot nem szerzett, mint amennyivel a váltót átruházó takarékpénztár birt és miután az engedményezés tényét a perbíróságnak,. illetve alperesnek a fizetés előtt tudomására nem hozta, alperes a fizetést a sommás végzés szerint jogosult B. L. takarékpénztárnál kellett, hogy teljesítse, miért is felperes a már kifizetett váltóra alapított kereseti követelésével elutasítandó, és mint pervesztes, tekintettel arra is, hogy a váltót átruházó takarékpénztár a váltó kifizetéséről s arról, hogy a váltóösszeg nála a felperes rendelkezésére áll, a per folyamatba tétele előtt értesítette, a perköltségek fizetésére kötelezendő volt. (Kúria 1902. évi január 15-én 943. V. 1901. sz. ítéletével a V. T. 14. és 16. §-aira való hivatkozás mellőzésével helybenhagyja.) 23. §. Az a körülmény, hogy a váltó egyik elfogadója köztörvényi uton per eltetett, a másik elfogadó váltójogi kötelezettségén nem változtat. 933/1903. Alperes kifogásával elutasítandó volt, mert az a körülmény, hogy felperes a váltó másik elfogadóját köztörvényi uton perelte s ezután neki részletfizetési kedvezményt adott, alperes kötelezettségén nem változtat. (Kúria 1903. február 10 én 804/1902. sz.) 24. §. 1. Nem telepített az az idegen valto, melyen az intezvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely megjelölve nincs. 4,054/1902. A kereseti váltóból nem tűnik ki, hogy a fizetési hely az intézvényezett lakhelyétől különböző hely volna, mert az intézvényezett neve mellett Borsa lévén leirva s külön fizetési hely kijelölve nem lévén, Borsa a V. T. 3. ^. 7. pontja szerint fizetési helynek s egyszersmind az intézvényezett lakhelyének is tekintendő; ennélfogva a kereseti váltó nem telepitett váltó s a rajta levő az a megjegyzés, hogy «fizetendő