A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 41. szám - Az ügyvédi tisztesség parazitái [3. r.] - A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának bírálata. Bizonyitás [9. r.]

290 A JOG homunculusról volna szó! De kapcsolatban evvel ott van a leggondosabban — ugy a budapesti kamara, mint az országos ügyvédkongresszus által előkészitett, legkisebb részletében alaposan megvizsgált és az illetékes tényezők által még a minisztérium kebelében is helyeselt ügyvédi nyugdíjintézet nagy és messzeható kérdése. Ezt is Bosco módjára eltünteti az az oktalan bosszúvágy, melylyel Polónyi a kamara által rajta esett sérelmet megtorolni akarja. Ami annyi embernek éjjeli-nappali munkájába, annyi testület érdembeni tárgyalásába, annyi verejtékbe és fáradságba került, — azt igazságügyérünk egy röpke szóval — előzetes tanulmányozás nélkül, — puszta szeszélyből fosztja meg életétől. Ha már alkotni nem tud, akkor, — ugy véli — maradjon legalább a rombolásban maradandó emléke. Polónyi ur azonban ezúttal újra elszámitotta magát és maholnap újból igazolni fogja máris közszájon forgó azt a minősítését, mely őt a «két balkezü miniszternek)) nevezi. Aki az ügyvédek ellen fordult, az a történelem tanúsága szerint még mindig a rövidebbet húzta, — mert hazafiságban, igazságszeretetben, önzetlenségben, de tetterőben is a magyar ügyvédség párját ritkítja. Az ügyvédek tehát felveszik a harcot. Ha künn a temető kapuján az a félirás, hogy : «feltámadunk» — vigaszt önt a hivők lelkébe, — ugy egy haragos pillanat sugalta miniszteri szó sem képes egy életerős eszmét, akár csak 10 —15 évre is eltemetni. Az ügyvédi reform és a vele kapcsolatos nyugdíjintézet eszméje is csakhamar fel fog támadni és virulni. Az ügyvédkongresszus állandó bizottsága már országszerte hordatja körül a kardot, mely az egész ügyvédséget csatasorba szólítja. Együtt leszünk nemsokára mindnyájan és dörgő szavunk élő tiltakozás lesz ama kicsinyes intrikák és machinatiók ellen, melyek oly kevéssé illenek a miniszteri magas álláshoz. Nem kérni, követelni fogunk, — mert ma már ehhez van jogunk, annyi ígéret, annyi ámítás, annyi tudatos hazugság és csititgatás után. És biztosítjuk az egész kormányt, hogy szavunknak nyomatékot is tudunk szerezni. Jól tudják azt ezek, hogy mai hatalmukat első sorban az ügyvédi kar lelkesedésének és hazafias önfeláldozásának köszönhetik, — rosszul illik hozzájuk az ekképeni fizetség. És e fellépésnek eredménye lesz, — már előre látjuk — egy ujabb visszaszívás. «A lapok igazságügyérünket rosszul értették, szavait rosszul visszaadták.)) De akkor miért fordult ő e lapokhoz, miért szólt egyáltalában, mikor erre szükség sem volt ? Bármit mondjon különben, szavainak többé hitelt nem adhatunk. Mi tetteket, mielőbbi tetteket várunk és csak ezekbe fogunk belenyugodni. Révai Lajos dr. A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának bírálata. Irta DÓMJÁN LAJOS, beregszászi kir. tszéki bitó, (Folytatás.)*) \j Bizonyítás. Jogi tények rendszerint mint eredmények jelentkeznek, létrehozások előfeltételeit phisikai tények képezik. A jogálKtás bizonyítására tehát azon phisikai tények elősorolása szükséges, melyeknek végbemenése a vitatott jog előállását, létrejöttét eredményezte. Az ily tényeknek rövid, szabatos előterjesztése képezi a I bizonyítás első feladatát. Ezek a phisikai tényelemek vagy olyan természetűek, hogy azok létezése kétségenkivül áll, tehát bizonyításra nem szorulnak, vagy olyanok, hogy fenforgásuk vitatható ; az utóbbiakat bizonyítani szükséges. Rendszerint csupán a köztudomású tények nem szorulnak bizonyításra. A javaslat (282. §.) a mai perjoggal egyezően (sommás elj. 62. §.) ezt szintén igy kontemplálja. A fél által felhozott tények fontosak, vagy lényegtelenek, döntő körülmények (res relevantes) és mellékkörülmények, melyek az ügy eldöntésére befolyással nem bírnak. Az utóbbi természetű ténykörülményeknek, a döntő ténykörülményektől való szétválasztása, képezi a biró első fontos feladatát. A fontos és lényegtelen ténykörülmények külön választása után a döntő ténykörülmények, melyek a kereseti jog egészére, vagy annak pusztán részeire vonatkoznak, külön csoportositandók. Ezt kívánja a tárgyalás vezérelve s a javaslat 242. §-a ezt szintén megengedi, habár kötelezőleg nem is irja elő. Az egyes ténykörülmények bizonyítására többféle módok és eszközök állanak a felek rendelkezésére. Rendszerint kétféle módon megy végbe a bizonyítás, u. rri. közvetlenül, midőn a ténybeli állításra közvetlenül hozatnak fel bizonyítékok és közvetve, vagyis következtetés által, midőn valamely phisikai tény létrejöttéből egy másik phisikai ténynek jelenlétére következtetünk. A közvetlen bizonyításnak eszközei: a beismerés, okirat, tanuk, szakértői szemle s a fél esküje, illetve tanúságtétele. A közvetett bizonyítás eszköze az okszerű következtetés. Ezen módon és eszközök által megy végbe a vélelem (praesumptio) által való bizonyítás is. Ezek a módok és eszközök az elvi rendszerbe való beilléssel, a törvényjavaslatnak a bizonyításról szóló fejezetében megfelelően felhozva vannak, a rend és kivitel mi kívánni valót sem hagy. *) Előző közlemény a 35. számban. TÁRCA. X, Az ügyvédi tisztesség parazitái.*) \y— A Jog eredeti tárcája. — X » Ljból 7 esetet közlünk,— újból 7 külön ügyvédi typustFájdalom, mindenikünk találkozott már az egyik-másik speciessel és leghőbb óhajunk az : vajha a kamarák fegyelmi bíróságai csak minél erélyesebben, minél kiméletlenebbül irtanák ki ezt a gazt az ügyvédség viruló kertjéből. Még mindig enyhéknek találjuk sok esetben a kiszabott büntetéseket, — bár el kell ismernünk, hogy fegyelmi bíróságaink a helyzet magaslatán vannak. Hiszen saját ujjúnkba vágunk, ha kellegák ellen szigort alkalmazunk, de viszont a vétkezők sok esetben el is vesztették minden igényüket: kollegáink közzé számíttatni. 1. A felek pénzeit jogtalanul visszatartó ügyvéd, egy vidéki kamara fegyelmi bírósága által méltó büntetésben részesült. Lakhelyén való tartózkodása ennek folytán már kellemetlenné vált és igy fogta magát és beevezett Budapestre, az uj kikötőbe, amely minden bünt lemosni van hivatva. Kamaránk azonban ezt a szarkát a kamara lajstromába fel nem vette, mert ((cselekményei ugy súlyuk, mint számuknál fogva az ügyvédségtől való elmozdítást vonnák maguk után». (1905. október 26-án 2,720/1905. sz.) A Kúria ezt a végzést helybenhagyta, mert «a kérvényező terhére megállapított esetek olyanok, melyek iránt őt az ürdts 68. §-a értelmében az ügyvédségtől el kellene mozditani és *) Elűző közlemény a «J o g» 12. számában. ' igy a kamara választmánya a felvételt az ürdts 3. §-a alapján jogosan tagadta meg.» Kúria 1906. márc. 6. 9,480/1905. p. sz.) Már volt egy izben alkalmunk a kamara purifikáló irányzatáról dicsérőleg megemlékezni, — és hasonló erélyes és következetes gyomlálásával 'csak teljes elismerésünket fogja kivívni. De mégis van valami kifogasolni valónk. Az ily közveszélyes, az ügyvédi tisztességről teljesen megfeledkező egyének neveit nem kellene puszta\ kíméletből «N. N.» álnév alá bujtatni, hanem azokat elijesztő példaképpen és kiérdemelt büntetésül teljesen kiírni és közzétenni is kellene. Várjuk ez okból a kamara ebbeli gyakorlatának mielőbbi megváltoztatását. 2. A fijikus itgyvéd 1892-ben nyilvános rágalmazás vétsége miatt 50 frt fő- és 10 frt mellékbüntetésre, majd 1895-ben rágalmazás vétsége miatt 1 hónapi és 1903-ban újból 2 hónapi fogházbüntetésre ítéltetett. Okirathamisitás, tehát nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt 1901-ben 10 havi és 1902-ben 6 havi börtönt szenvedett el. Iíy fényes antecedentiák után — a kamara lajstromából való törlését elkerülendő — 1904-ben önként mondott le az ügyvédségről. 1906-ban pedig újból folyamodott — ezúttal a budapesti ügyvédi kamarához — felvételért. A fifikus az ürdts 3. §-ára speculált, mely nem parancsolólag követeli a felvétel megtagadását a fenti bűncselekmények, illetve büntetések okából (3. §. : ^megtagadandó a felvétel... ha oly bűntett vagy vétség miatt büntettetett meg, — mely miatt őt a 65. és 66. §§-ok értelmében az ügyvédség gyakorlatától el kellene mozdítania . . .). Megjegyzendő, hogy az illető ügyvéd gyakorlatát előzőleg Boszniában folytatta, ahová ürdtsunk hatálya ki nem terjed és igy ott az ügy védség gyakorlatától bizonyos időre, vagy évekre még el nem .tiltatott. «Viszont kétségtelen, hogy e bűncselekmények, ha fegyelmi I bíráskodás tárgyát képezték volna, — az ürdts 70. §. 4. p.