A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 40. szám - Az Egyesült-Államok judikaturájából - Német jogászgyűlés [2. r.]

A JOG 287 keltetni, midőn a különböző egyéneket a közös akkordbérben részesitik. Az akkordbér csak azáltal teszi lehetővé a termelési munka fölötti túlsúlyt (die Beherrschung der Productionarbeit); a különféle akkordbér a csoportképzés által komplikált hálóvá egyesül. Hogy mily változatosság lesz ezáltal elérve, azt azok nem is sejtik, akik nincsenek azon helyzetben, hogy iparfejlődésünket tüzetesen megvizsgálhassák. Minden iparágban a munkamegosztás és csoportképzés által akkordcsoportok kombinálódtak. Egy emeltyű előállítására egyes akkord áll fenn, — ezen munkás mellé egy kisegítő (Helfer) lesz adva, aki néki az anyagot (időbérben) hordja. Ugyanezen gép más részeinek előállításánál több munkás akkordban érdekelt. Most érintkezésbe lép több akkord; több munkás egy összteljesitésben van érdekelve. A főfelügyelet egy különösen értelmes előmunkásra lesz bizva ; ő technikailag önálló akkordmesterré válik. Némely iparágban ez a közbenjáró mester (Zwischenmeister) önálló vállalkozóvá lesz és több akkordcsoportot foglalkoztat. Ennek az egyénnek jogi állású vitás és közgazdaságilag is igen aggályos szerepet játszhatik. Némelykor a csoportakkord emancipálja magát az előmunkástól, — akkor beáll az akkord-demokratia, az akkordnyereségnek fejszám szerinti felosztásával, — vagy az akkord-hyerarchia a vállalkozók vagy az egyes akkordcsoportok percentuális részesítésével ; az egyik csoport a vezető lesz és mások annak szolgálatában állanak. így képződnek százféle alakulások és kombinátiók. Hozzájárulnak a vándormunkások tarka csoportakkordjai. Találunk itt akkordszervezeteket a legkülönfélébb fokozatokban, — a leplezett rabszolgaságtól kezdve, a legszabadabb formákig. Jelenleg vizsgálatok folynak a német iparban fennálló bérrendszerekről. Ezekből kitűnik, hogy az akkord már túlnyomó. Nemcsak érdekes, de fontos annak a megállapítása, vájjon oly nagy-e az akkord határa, vagy az csupán divat-szüleménye-e? Az eddig megejtett vizsgálatokból kitűnik, hogy azon esetre, ha az időbér helyébe az akkordbér lép, a munkateljesítmény az erre fordított munkaidőnek Véével egész "3-áig csökken. De evvel a munkaeredmény-emeléssel az akkordmunka határa még ki nem merül. Tulajdonképpeni hatása érvényesül a speciális munkáknál, melyeknél az akkordréndszernek állandó alkalmazása a munkásokat arra készteti, hogy a termelési módszert (Produktionsprocess) javítsák és a munkát jobban szervezzék. Ebből idővel a munkateljesítmény megkétszereződése eredményeződik. Ily intensive hát az akkord. A gyakorlatban tehát a bérrendszer kérdése fontosabbá vált a munkaidő kiterjesztésének kérdésénél és igy érthető, hogy az ipar mindenütt az akkordrendszer felé hajlik. Az akkordrendszer oly hatalmi tényezőhöz hasonlít, mely a terme lést szabályozza és néki a feszerőt adja. Sok gép csak ezáltal vált hasznavehetővé, sok iparágnak csak ezáltal lett versenyképessége a világpiacon biztosítva. És itt oly dolgok mennek végbe, melyek a jogász fóruma elé kerülnek: az akkordviszályok, — és ezek az iparban fölötte aggályos szerepet játszanak. Sok sztrájknak akkorddifferenciák, az akkordszabályozás hiányai az okai. Ebből az iparban lappangó veszélyek keletkeznek, melyek teljes rázkódtatásokra vezetnek, ha elmulasztják az akkordszerződés, — ezen legfontosabb munkaszerződésnek a szabályozását. Itt azonban még mindenünnen hiányok tapasztalhatók. A közigazgatási hatóságok még teljesen tájékozatlanok ezen uj jelenségekkel szemben. A vállalkozók nagy szövetségei majdnem semmit sem tettek a tisztázás érdekében és a munkásszövetségek is sokáig károsították saját érdekeiket az akkordrendszer elleni esztelen küzdelmeikkel. És igy e rendszernek jogi rendezése még hátra van és marad a jogásznak még elég tenni valója. Három feladat vár a törvényhozóra ez uj munkatéren : 1. Álnok megrontója a társadalmi békének az az egyén, aki nagyobb akkordmunkánál rendszerint az ipar és a munkások közzé tolakodik: az előmunkás, közbenjáró mester vagy akármi más legyen a neve. Jogi minősége és állása még teljesen határozatlan ; mert a jog a bérszerződés ezen legfontosabb kérdésében csak vállalkozót és munkást ismer, a közbeeső személyeket pedig nem ismeri. Ez a közbenjáró*) hol belmunkás, aki engedelmeskedni tartozik és semmiért sem felelős, — hol vállalkozó, akinek fizetnie kellene, de aki vagyontalansága folytán minden kötelezettség alól kibúvik. Találjuk ezt a közbenjárót téglagyáraknál, nagyobb építési vállalatoknál, a legkülönfélébb gyárakban. Bajos lenne azt a sok bajt felsorolni, mely ezen e törvény előtt még nem létező közbenjáró mesterek határozatlan és felderítetlen helyzetéből ered. Gyakran a munkások rovására gazdagodnak és egyszerre csak elpárolognak. Ugy a munkások, mint a vállalkozók tisztában vannak aziránt, hogy ezen egyének jogi állása tisztába hozandó. 2. Nehezebb a második kérdés. A munkások azt kívánják, hogy velük a munka kezdete előtt közöltessék a munka terjedelme és a várható akkordkeresmény. A követelés nem méltánytalan, annál csodálatosabb hallani, hvgy majdnem minden iparnál teljesen hiányzik a pontos akkordkiszámitás. A munkás rendszerint nem tudja meg előre, hogy mily nagy a munka terjedelme, hogy mily mellékmunka tartozik hozzá és hogy az külön lesz-e megfizetve ? A munkás nem nyer betekintést az akkordszámitásokba. Csak munkaközben vagy munka után jönnek létre külön megállapodások. Ezek állítólag tarifa aiapján történnek, *) Nálunk «bizalmi embera-nek nevezik. holott a tarifában értékeh e nem lettek. Gyakran köteles a munkás levonásokat tűrni, melyekről azelőtt soha sem volt szó. És mindezen körülmények képezik a vita okát és a bérharcok alapját. Az akkordrendszer elleni küzdelem majdnem minden esetben a nem szabatos akkordszámitás feletti elkeseredésből indul ki. E szabálytalanságok majdnem mindenütt elharapództak és részben kényelmen, részben azon alapulnak, hogy sok üzemvezetőnek nagyobb a hatalma, ha az akkordapparátus egyedül az ö kezében van. A jog feladata ezt a bizonytalanságot megszüntetni. Igen egyszerű az ezt létesítő eszköz: elegendő erre az akkordszerződésnek obligatorius írásbeli alapja. De amily könnyű az, ha a vállalkozó azt kívánja, éppoly nehéz a vállalkozót az írásbeli alakra kényszeríteni, mert fennforog annak veszélye, hogy a törvény általa megkerülve lesz. Angliában 15 év óta fáradoznak ezen. Kezdték a szövőiparral. Eleinte itt is kijátszották a törvényt, — de aztán egy külön hatóság lett felruházva az ellenőrzéssel. Ennek élére pedig egy tapasztalt férfiú állíttatott. És felhatalmazták a kormányt arra, hogy a törvényt lassankint a többi iparokra is kiterjeszthesse. Ez óvatosan és lassú tempóban megtörtént és ma a törvény már különös tekintélynek és közkedveltségnek örvend. Ez másutt is igy történhetik. Tüzetesen megjelölendő volna azonban, hogy az akkordkiszámitásnál ki birjon jogosultsággal a vállalkozó képviseletére ? Pontosan volna továbbá a munkarendben szabályozandó, hogy mily módon eszközlendő a szabályszerű akkordkiszámitás. A vállalkozó elleni büntető fenyegetésektől jobb volna eltekinteni, mivel azok könnyen denunciációkra és viszályokra vezetnek. Közli: r. I. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek Részvénytársaság feloszlásának különös esete.*) A «Jogy f. évi 37-ik számában fenti cim alatt közölt esetemet Krausz Gyula dr. ügyvéd ur, a <Magyar részvénytársasági jog> cimü jeles mü érdemes szerzője, méltatja szakavatott tollára és előrebocsátja, hogy arról van szó: \. hogy az összes részvények egy kézben egyesülésének mi a jogkövetkezése és 2. hogy az összes részvények tulajdonosa miként idézheti elő a társaság feloszlását. Engedelmet kérek — ez a két tétel, és a hozzájuk fűzött fejtegetés nem fedik az én felvetett kérdéseimet, ezeket összevontan és lényegileg sem. Az én kérdéseim lényegileg annak megoldására irányulnak, hogy: a) helyesen és joghatályosan történt-e hogy a részv.-társaság akkor mondotta ki közgyűlési határozattal felszámolásátés a felszámolást, sőt vagyona átruházása iránt is akkor kötött a várossal szerződést, midőn összes résztvényei már egy személy (a város) birtokába kerültek; b) mi módon kellett és lehetett volna törvényes eljárás utján a részv.-társaság tényleges megszűntével bekövetkezett jogi helyzetet lebonyolítani ugy, hogy az összes részvények tulajdonosa a társasági vagyonnak ne csak birtokába jusson, hanem az ingatlanoknak telekkönyvi tulajdonosává is váljék ? Az itt a) alatt foglalt s rövidesen az előző közleményemben első helyen felhozott kérdés felvetését indokoltnak találtam azért, mivel konkrét esetemben a részv.-társaság eo ipso megszűnését elvitázhatatlannak csak látszólag állítottam, és indokolják a kérdés felvetését ime a Krausz kartárs ur fejtegetésében idézett íelsőbirósági ellentétes határozatok is, habár bizonyos, hogy társaságot, jelesül pedig részv.-társaságot csak több személy képezhet és hogy részv.-társaság kellő számú részvényesek hiányában törvényes szerves működést sem fejthet ki. Krausz kartárs ur fejtegetéséből is következtetésképpen ugyan le lehet vezetni, hogy a fenforgó esetben a részv.-társaság már sem feloszlását el nem határozhatta, sem pedig vagyonának átruházása iránt a várossal nem szerződhetett, de ezt határozottan ki is jelenthette volna; mert hiszen, ha a részv.-társaság megszűnése nem volna az összes részvények egy kézben való egyesülésének jogkövetkezése : ugy a többi jogkövetkezésről beszélni már csak kitéréssel lehetne, amint hogy Krausz kartárs ur más jogkövetkezésről nem is beszél. Az itt b) alatt foglalt s az előző közleményemben 3-ik és 4 ik helyen felhozott kérdéseimmel azonos kérdésre nézve Krausz kartárs ur szintén csak indirect tájékozást nyújt, vagyis csak azt a saját tételét fejti ki, hogy az összes részvények tulajdonosa miként idézheti elő a társaság feloszlását. Ahhoz, hogy az összes részvények tulajdonosa jogosult a részv.-társaság feloszlatására, szó egyáltalán nem férhet és önként értendő az is, hogy a feloszlás törvényszéki bejegyzése végett igazolni tartozik, még pedig az összes részvények bitói letétbe helyezésével, hogy kivüle nincs a társaságnak más részvényese, ami azonban minden kétséget kizáró módon a felszámolás utján derülhet ki; de kérdés marad, hogy a felszámolás vezet-e majd a társaság vagyonának birtokába való jutásra és nevezetesen az ingatlanok tulajdonjogának nyilvánkönyvi bejegyzésére? Kérdés marad ez a fődolog, nem a társasági hitelezők kielégítése szem*) Lásd : a Jog f. é. 38-ik számát.