A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 3. szám - A büntetötörvénykönyv módosítása. Ankét az igazságügyminiszteriumban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog B. számához. Budapest, 1906. január 21. Köztörvényi ügyekben. Az 1893. évi XVIII. t.-c. a peres ügyekben való sommás eljárást szabályozza és tüzetesen meghatározza azokat az ügye­ket, amelyek ez eljárás ala tartoznak, s amelyekre a kir. törvény­székeknek, mint felebbezési bírósagoknak hatásköre kiterjed. IMinden mas peres és perenkivüli ügyekben a másodfokú birói hatáskört az 1868. évi L1V. t.-c. 3. és az 18110. évi XXV­t. c. L. S-a értelmében a kir. Ítélőtáblák gyakoroljak; az 1868. évi LIV. t.-c. 55. S-a értelmében pedig a felebbvitel iránt meg­állapított birói illetőségtől eltérésnek helye nincs. Ez ügyben tehát a másodfokban való eljárás nem is az emiitett törvény szerint szervezett felebbezési bíróságnak hanem az illetékes kir. Ítélőtáblának hatásköréhez tartozik, amelytől az eltérés nincs megengedve. Kitűnik ez a S. E. 214. S-anak rendelkezéséből is. mely­nek értelmében kifejezetten ki van mondva, hogy a felebbezési bírósagok csak a sommás ügyekben hozott végzések elleni fel­folyamodasok felett határoznak. A ru. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (19U5. dec. 12 li. 11 1905 sz. a.) Kr.msz Ferenc dr. ügyvéd által képviselt M. József billédi lakosnak, C. Ferenc temesvári lakos ellen előzetes birói szemL- iránt folyamatba tett és a vingai kir. járásbíróság M. 46/12. sz. végzésével elintézett kérvényi ügyében következő végzést hozott: A kir. törvényszéknek mint felebbezési bíróságnak felfolya­modással megtámadott végzése feloldatik és a jelen ügyben való eljárása hatályon kívül helyeztetik; egyszersmind a ('. Ferenc részéről a vingai kir. járásbíróságnál M. 40/12. sz. végzése ellen. 1904. M. Ifi 13. sz. a. benyújtott felfolyamodás elintézése a temes­vári kir. ítélőtábla hatásköréhez tartozónak kimondatik s ebből következően az ügyiratoknak az emiitett kir. táblához leendő fel­terjesztésére a felebbezési bíróság utasittatik. indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. a peres ügyekben való sommás eljárást szabályozza és tüzetesen meghatározza azokat az ügyeket, amelyek ez eljárás alá tartoznak, s a melyekre nézve a kir. törvényszékeknek, mint felebbezési bíróságoknak hatásköre kiterjed. .Minden más peres és perenkivüli ügyekben a másodfokú birói hatáskört az 1808. évi LIV. t.-c. 3. S-a és az 1890. évi XXV. t.-c. 1. S-a értelmében a kir. Ítélőtáblák gyakorolják; az 1868. évi LIV. t.-c. 55. §-a értelmében pedig a felebbvitel iránt meg­állapított birói illetőségtől e/térésnek helye nincs. E körülmény indokolja tehát, hogy a kir. Kúria a jelen ügyben a rendelkező részben foglaltakhoz képest intézkedett. |elen ügyben ugyanis nem sommás eljárás alá tartozó olyan ügyről van szó, amelyre nézve a felebbezési eljárásban a kir. törvényszéknek mint felebbezési bíróságnak hatáskör e van megálla- j pitva s ebből következően a közbevetett felfolyamodás elintézésére is a felebbezési biróság volna illetékes, hanem perenkivüli uton kért és foganatosított előzetes birói szemle kérdésében való intézkedésről, melyre nézve a S. F. 101. §-a értelmében nem a sommás eljárást szabályozó törvény intézkedései az irányadók. Fz ügyben tehát a másodfokban való eljárás nem is az említeti törvény szerint szervezett felebbezési bíróságnak, hanem az illetékes kir. ítélőtáblának hatásköréhez tartozik, ameívtől az eltérés nincs megengedve. Kitűnik ez a S. E. "214. S-ának rendelkezéséből is, melynek értelmében kifejezetten ki van mondva, hogy a felebbezési bíró­ságok csak a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolya­modások felett határoznak. Ennélfogva a felebbezési bíróságnak a jelen ügvben, illeték­telen hatáskörben hozott végzését fel kellett oldani és eljárásának hatályon kivül helyezésével az elsőfokban eljárt biróság intézke­dése ellen irányuló felfolyamodás elbírálása végett az ügyiratok­nak az illetékes kir. ítélőtáblához való felterjesztését elrendelni. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1890. évi március 20-án H. 11 sz. a.) Az illető hídnak bármi okból bedülése következtében a szerződés tényleg és jogilag még meg nem szűnt, hanem annak a hídnak bedülése és a kompon való átkelés szükségességének aránytalanul hosszabb időn át fennforgása a szerződés teljesítése szempontjából jogszerűen esetleg csak arra szolgálhat okul, hogy alperes arra az időre a közlekedésnek hidon és kompon való jövedelmezése arányában megfelelő bérleengedést igényel­hessen (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa: l!H)f>. évi no­vember hó 29. 291/1905. sz.) A törvénytelen gyermek tartása iránti kötelezettség a nenizésből foly, és szerződésszerű elvállalás vagy a nem­zés ténye körüli büntetendő cselekmény, vagy hagyatéki teherként, vagy valamely vagyonnal járó teherként való átszál­lás esetén kivül csak a nemző apát terheli, és ennek felmenő rokonaira át nem hárul. Téves az az érvelés, hogy anyagi jogszabályként állana az, hogy a házasságon kivül született gyermekek tartásáról mindazok kötelesek gondoskodni, akik előidézték azoknak az okoknak a láncolatát, amelyekre a gyermek születése visszave­zethető, mert ilyen anyagi jogszabály nem áll fenn. i \ m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa : 1905 évi nov. hó 29. I. G. 279/905. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A felek kölcsönös egyetértésével felbontott biztositasi szerződésből kifolyólag alperes által visszatérítendő dijak tekintetében, különös megállapodás hiányában az altalános magánjog szabályai irányadók és ennélfogva visszatérítendő mindaz, aminek megtartása esetén a felek valamelyike káro­sodnék. De éppen ebből az elvből kiindulva, nem vonhatja le az alperes a visszatérítendő dijakból az ügynöke részére kikötött annak az ügynöki díjnak aránylagos részét sem. mely mint az alperes közegét illető dij, felperest sem törvénynél, sem szerző­désnél fogva nem terheli, es igy annak alperes részéről levo­nása esetén felperes nyilván károsodnék. A budapesti kir. kereskedelmi és valtótörvényszék (1904. febr. 29-én 98,(502. sz. alatt) Fehér Márton ügyvéd által képviselt S. és társa cég felperes, Rosenberg Gyula dr. ügyvéd által képviselt Hazai általános biztosító részvénytársaság alperes ellen, 13,652 K 12 f tőke és jár. iránti ügyében következőleg ítélt : A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy felperesnek 1,733 K. 17 f. tőkét, 12,997 K. 99f. után 1901. november 15-től 19(12. március 14-ig, 2,186 K. 11 f. után 1902. március 14-től 1902. május 20-ig, 1,733 K. 17 f. után 1902. május 20-tól számított 5° o-os kamatot és 300 K.30 f. perköltséget 15 nap és végre­hajtás terhe alatt fizessen. Keresetének többi részével felperest c] utasítja. indokok . Peres felek a köztük 1902. aug. 17-ig terjedő időre létrejött biztosítási szerződéseket 1901. november hó ]5-től felbontották. Ezt alperes, a "28,287. és 30,370. számú kötvény kivé­telével, valamennyi 2L'. A. alattiban felsorolt kötvényre vonatkozó­lag elismeri. Hogy azonban a 28,287. és 30,370. sz. kötvény alap­jául szolgáló biztosítás is felbontatott, az R. alatti levéllel bizonyítva van, mert ezen levéllel alperes értesiti felperest, hogy a nála elhelyezett összes biztosításokat 1901 november Jö-től törölte; ezen levélből tehát kitűnik, hogy a 28.2H7. és 36.370. sz. biztosítás is megszűnt. Nem vitás a felek közt, hogy felperesnek a keresk. törv. 480. S_a értelmében a biztosítási dij 275 napra visszajár. I Vitás azonban, hogy felperes az általa lefizetett bruttó összegek­nek aránylagos részét követelheti-e vissza, vagy pedig csak a tiszta kockázati dijnak megfelelő részét, vagyis, hogy az illeték és bélyeg cimen fizetett összeg alperest egészen illeti-e? Vitás továbbá, hogy felperes a biztosítási ügyletek után provisió címén általa levont 1,000 K 63 f.-nek aránylagos részének fizetését is követelheti-e alperestől ? Ami az első vitás pontot illeti, a kir. törvényszék kimondja, hogy felperes nemcsak az általa dij cimén, hanem a bélyeg és illeték címén fizetett összegek aránylagos részét is visszakövetelheti, mert a budapesti kir. központi dij- és illeték­kiszabási hivatal 57,911/903. sz. átirata szerint az illeték az arány­lagos részét a kir. kincstár az ügylet megszüntetése cimén az 1883. évi VUI. t.-c. értelmében visszatéríti. Azt tehát alperes a kir. kincstártól visszakövetelheti. A második vitás pontra a kir. törvényszék kimondja, hogy felperes a jutalék cimén levont 1,606 K 03 t.-nek aránylagos részét is követelheti alperestői. Mert a 3-/. a. levéllel bizonyítva van, hogy R. S. ügynök a biztosítási ügyletek után alperestől neki járó jutalékból 1,000 K 03 t.-t felperesre engedményezett, mit alperes a 4" a. levéllei tudomásul vett. Felperes tehát nem leengedés cimén, hanem mint R. S. enged­ményese vonta le az 1,006 K. 63 f.-t a fizetés alkalmával. Mint­hogy pedig R. S. az ügylet közvetítése után őt illető jutaléktól nem eshetik el amiatt, mert a felek utólag közös megegyezéssel az ügyletet hatálytalanították, felperes sem köteles visszatéríteni az általa mint R. S. engedményese által felvett összeget, hanem az őt egészen megilletné. De minthogy felperes ennek csak a megszüntetés idejére eső aránylagos részét követeli, alperes az aránylagosan visszatérítendő dij kiszámításánál levonásba nem helyezheti, Kzek után kérdés, hogy a felperes által a G. alattiak és a 28,287. és 36,370. sz. kötvények szerint kifizetett 17,925 K 39 fillérből mennyi illeti felperest és hogy tekintettel az 1901. július és szeptember hónapokban előfordult tüzesetekre, mennyi vonandó le az aránylagos díjvisszatérítés alapjául szolgáló összeg megállapítása előtt. Kétségtelen, hogy a tűzkároknak megfelelő

Next

/
Thumbnails
Contents