A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 39. szám - Az ellenállás joga [3. r.] - A házi fegyelem joga [3. r.]

A JOG 275 A francia Code civil a szülői fegyelmi hatalmat, droit de correction romai jogi szellemben szabályozza, midőn a 375-ittW. &§-ban az apát feljogositja, hogy 16 éven alóli gyermeket par voie d autorité elzárathassa. Idősb kiskori gyér mekenek elzaratása végett csak par voie de réquisition keresheti meg a törvényszék elnökét. E jogok az anyát is megilletik, aki azonban 16 éven alóli gyermekére nézve is csak p«r voie de réquisition keresheti meg az elnököt. A gyám (468\ % csaladtanács elé viszi az esetet .és ennek felhatalmazása alap, an a kiskorú elzáratása végett (szintén par voie de réquisition) keresi meg az elnököt. A francia bíróságok e szülői aviücus jogokat nem igen tartják tiszteletben; esetenként megvizsgálják, nem-e bűnös a szülő, ugy hogy oyakran a panaszosból vádlott lesz, kit az 1889. jul. 24. törvény alapján szülői hatalmától megfosztanak. Az<on8?°;.,fnVerá"Í nemzetközi gyermekvédő kongressus es az 1898. hllei patronage kongresszus, a Société générale des Pnsons es a párisi Comité de défense több izben foglalkoztak az elzáratási jog kérdésével. Már az anvers-i kongressus kimondta: «L'emprisonnement par voie de correction paternelle dóit tHre sttpprimée.» ^ A Comité de détense 1899-ben Llerthélémy előadása alapján óhajait ekként formulázta: Az apa joga, hogy gyermekét elzárathassa, megszüntetendő. A C. c 375. §. és köv. S§. ekként modósitandók: A fenyítés joga a gondozás jogából ered és ennek sanctióját képezi. Illeti azt, aki a gondozás jogát gyakorolja, tekintet nélkül arra, vájjon a gondviselő az atyai hatalom élvezetében van-e vagy sem. Ez alapon a gyermek szükség esetére intézetbe internálható annak költségén, ki ez internálást kérte. A német ptkv. (1,631. §.) csak általán jogosítja fel az atyát, hogy a nevelés jogánál fogva gyermeke ellen megfelelő fenyítéket (Zuchtmittel) alkalmazhat és hogy indítványára őt a gyámhatóság alkalmas fenyítékek alkalmazása által támogatni tartozik. Az életbeléptetési törvény 95. § a alapján a gazdát cselédjével szemben a fegyelmi jog nem illeti meg. Amennyiben azonban e jog átruházható, átruházható a gazdára is. Az olasz ptkv. (222. §.) feljogositja a szülőt, hogy a hatóság segélyével gyermekét javító intézetbe helyezhesse. Rendkívül tanulságosak az 1896. évi jun. 6. norvég törvénynek, — mely az elhagyott gyermek oltalmáról szól, — rendelkezései. E szerint 14 éven alóli gyermek bünvád alá nem vonható, de bűncselekmény elkövetése esetében a tényállás felderítendő. Kényszernevelésnek van helye, ha a törvényes előfeltételek fennforognak. Ellenesetben a vádhatóság felhívhatja a gyermek törvényes képviselőjét, iskolai elöljáróját, hogy a gyermeket a házi fegyelem alkalmas eszközeivel tanuk előtt megfenyítsék. 14 — 16 éves büntettessél szemben a büntetőeljárás abban maradhat, ha a vádhatóság az előbb említett házi fenyítéket vagy megfelelő gyámtanácsi intézkedést elégségesnek tart. Ha a vádhatóság a maga részéről semmi intézkedést nem tett, jogában áll a gyámtanácsnak is, akár a gyermeket és esetleg törvényes képviselőjét is, komolyan meginteni, akár a házi fegyelem alkalmazását követelni. E mellett 15 éven aluli gyermeket, 6 hónapig terjedő időre, kényszeriskolában helyezhet el. A büntetőeljárás megindítása 14 —16 éves oly, bűncselekményt elkövetett gyermekkel szemben is abbanmaradhat, aki iskolai otthonban van elhelyezve, vagy kényszernevelőintézetből próbaképen lett elbocsátva, ha a vádhatóság a házi fenyíték alkalmazását elégségesnek tartja. A gyermek elzárása a mi törvénykönyvünkből már ki van küszöbölve, azonban a 12 —16 éves gyermek javítóintézeti elhelyezését a javítóintézeti alapszabályok 6. §-a, szülői vagy gyámi ajánlat alapján megengedi. A család kivételes helyzetét az állam büntetőhatalmával szemben az osztrák btkv. is elismeri, midőn a családfő indítványától teszi függővé, hogy a házastársak, szülők, gyermekek és testvérek közötti lopások és sikkasztások, mig az illetők közös háztartásban élnek, megbüntettessenek-e ? A családfő ezen cselekményeket házi fegyelmi hatalmánál fogva maga torolhatja meg. A német btkv. 247. és 253. §§. szerint a lopás, sikkasztás, csalás, melyet valaki hozzátartozói, gyámja vagy nevelője ellen, továbbá a lopás vagy sikkasztás, melyet a tanonc mesterével, vagy a cseléd azzal szemben követ el, kinek háznépéhez tartozik, csak indítványra büntethető. Az indítvány visszavonható. A könnyű testi sértés a 232. §. szerint szintén inditványi delictum; az indítvány, ha a cselekmény hozzátartozó ellen követtetik el, visszavonható. IV. A házi fegyelem gyakorlatának határt szab azon cél, melynek érdekében az állami hatalom e kiváltságos jogot engedélyezi. E határig az büntetlenül gyakorolható, amint ezt (a cseléd'örvény id. 45. §-án kívül) a büntetőtörvény 313. §-a megengedi, mely szerint a házi fegyelemre jogosított személy által, annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt büntetésnek helye nincs. A joggyakorlat szerint «a bíróság esetről-esetre vizsgálni tartozik, vájjon a házi fegyelem alá rendelt személy csakugyan adott-e okot a házi fegyelem gyakorlására.)) C. 834/883. C. arra, hogy a magyar államrendszert megmentse azon absolut uralom ellen, mely szerint az örökös tartományok kormányoztattak, melynek behatását hazánk minden alkotmányossága mellett is sajnosán érezte. Ezzel szemben azon «vis inertiae», azon «passiv resistentia», melynek működhetésére semmiféle más intézmény nem képesebb, mint a mi municipalis önkormányzattal bíró megyei hatóságaink, melyek az 1789—90., ugy az 1823. évi tapasztalások szerint teljesen megakaszthatták a törvényes térről lelépett kormányhatalmat. A törvényhatóságok közegei csak physikai erőszak által kényszerítve, teljesítették a törvénytelen parancsot, sőt ha a fegyveres erő közeledtére a tisztikar lemondott, mint ez 1823-ban nem egy helyen történt, még az erőszak sem vezethetett célra, s a kormánynak nem maradt egyéb választása, mint vagy visszatérni a törvényes útra, vagy az alkotmány ellen nyilt harcra kelni, melynek kimenetele mindig kétes. (L. Deák véleményét e tárgyban. Beszédei I. k. 163. 1.) Történelmi tények tanúsítják, hogy az angol alkatmányosság küzdelmes éveiben a szabad municipalis rendszer volt az, mely az ősi alkotmány tételeit megmenté, — a passiv, de megdönthetetlen ellenállás a birtokos nemesség összetartásában és az angol grófság kifejlett erős szervezetén nyugodott. I. Károlyt tizenegyé évi parlament nélküli uralkodás után a municipiumok szívós ellenállása kénytelenité parlamentet egybehívni; viszont a második Stuart-reactio idején is (1660-1688) ismét a grófságok ellenállásán tört meg a törvénytelen uralom s az alkotmányos élet uj érvényesülését épp a municipiumokban támadt mozgalom jelezte. Erre vonatkozólag írja Gneist, hogy: «Der Unterbau der englischen Verfassung die Verbindung der Staatshoheitsrechte mit den Communalverbánden, machte diese Regierungsweise indessen auf die Dauer unmöglich. An demfesten Gliederbau der englischen Grafischa t, in ihrer jetzt vorhandenen festen Coharenz mit den btadtund Kirchspielsverfassungen, scheitert der Absolutismus. Die Zwangsmittel des Systems erschöpfen sich. (Das engl Verwaltungsrecht I. 54. 1.) Mily hatályos volt a megyék ellentállása II. József ellen, azt az aulicus, conservativ gr. Majláth János igy írja meg: «Die Comitatsversammlungen warfen sich in einem so kramphaften Wiederstand für das Palládium ihrer Verfassung auf, dass Joseph auf seinem Todbette (bis auf das Toleranzedict) alle seine Verfügungen zurücknehmen musste, durch die er in die theuren historischen Rechte der Ungarn mit seiner philosophischen Faust, in ihre Verfassung mit seinen Verwaltungsmaximen, in ihre Aufonomie, mit seinen Gesammtstaatsideen . . . eingegriffen hatte» . . . Ezek a megyék küldötték követekül, a történelmi nevezetességű 1790. évi országgyűlésre, ama férfiakat, kikről Sayoús igy ir: «l'esprit de Sieges, et l esprit de Hampden se disputaient ces ames passionées, mais vraiment politiques» és alkották amaz országgyűlés örök értékű törvényeit, melyeknek eredete és kezdeményei a nemzet ellenállási jogára vezethetők vissza. «1823-ban — írja Kossuth — fegyveres erő környezé a tanácskozásokat, fegyveres erő foglalá el a megyék palotáit, a jegyzőkönyvek szétrepesztettek, s a fegyverektől környezett nemesség hársak árnyékában menydörgé a szabad szót, melyről az ember azt gondolá, elvész, mint homokban a vándor nyoma és mégis minő eszmeközpontositást eszközöltek e gyűlések! megláthatjuk jeleit az 1825. évi országgyűlésre adott utasításokban s azon országgyűlésnek irományaiban, törvényeiben». (L. Felelet 1841. 41. s. k. L). Az 1825. évi országgyűlésre vonatkozólag nyilatkozott ugy Széchenyi István gr., miképp a pillanati nyomások visszahatása nyilván bizonyitá be a világnak, miként Magyarország fejedelme élő s fiatal, nem vén s megholt nemzeten uralkodik Még érdekesebb gr. Sscchen Antal nyilatkozata a passiv resistentiából eredett 1825. évi országgyűlésről, mely szerint: «der