A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Birói pragmatika [2. r.] - Az ellenállás joga [2. r.]

266 A JOG Mi nem követelni akarunk, mi nem fenyegetőzünk, mi nem izgatunk, mi nem birunk reá senkit, hogy jöjjön velünk, hanem reá bizzuk mindenkire, határozzon legjobb belátása szerint, önállóan : helyesli-e a mozgalmat, helyesli-e a mi össze­gezett óhajainkat? A legnagyobb rigorositással ügyelünk arra, hogy mozgal­munkat bármelyik politikai párt bármiféle izgatás céljaira fél­ne használja. Ha teszi, az a mi beleegyezésünk, akaratunk, tiltakozá­sunk ellenére történik. Tisztán látunk mi, meg tudjuk mi aka­dályozni, hogy eszközök legyünk bármiféle politikai iránynak. Minket egyedül az igazság, óhajaink igazságába vetett hitünk vezet. Tudjuk azt, hogy mirészünkről egy ily mozgalom meg­indítása és lefolyása semmitéle kellemetlenséget senkinek okozni nem fog. Meg tudunk mi maradni a karunkhoz méltó tárgyi­lagos higgadtság mellett. Mi csak élni akarunk a törvény által a haza minden polgárának biztosított azzal a jogával, hogy össze­gyűlünk és tanácskozunk, egy szóval tömörülünk. Más mellék­cél minket nem vezet és más üggyel-bajjal nem törődünk. Azt véljük, hogy a magyar igazságszolgáltatás vezető­férfiai teljesen megnyugodhatnak abban, hogy a magyar birák olyan cselekedetre nem ragadtatják magukat, ami állásukkal össze nem fér, ami reájuk bárminemű árnyt vetne, meg tud­ják különböztetni a kétes alakokat, akiket nem önzetlen vágy hoz közzéjük. Es azt hisszük, - -ha ugyan meglesz, — a birói congressushoz egész nyugodtsággal, megnyugvással adhatják beleegyezésüket. Birói pragmatika. Irta HORVÁTH EDE, kir. Ítélőtáblai bíró, a győri kir. járásbíróság vezetője. V. Pályázat. A kir. törvényszékeknél és a kir. ítélőtábláknál kijelölő bizottságok alakittatnak a pályázók közül kiválasztandó három egyénnek kineveztetésre való javaslatba hozatala végett. A kir. törvényszéknél alakított kijelölő bizottság az elnökökön kívül még két, szolgálati sorrend szerint következő birótagból és egy jegyzőből áll. A jegyzőnek azonban nincsen szavazati joga. Ha egyes birói állás töltendő be, a sommás bíróság vezetőjének írásbeli javaslata a kijelölő bizottság rendelkezé­sére bocsátandó. Minden betöltendő birói állásra három pályázó hozatik javaslatba. Ha a bizottság két tagja a kijelölést egyhangúlag álla­pítja meg, akkor a kir. törvényszék elnöke nem szavaz, de jogában áll a bizottság határozata ellen kifogással élni. Az összes pályázatok, a pályázati idő lejárta után, az elnök által a bizottság határozatával, vagy az elnök kifogásával lei­szerelve, 8 nap alatt a kir. táblai kijelölő bizottsághoz terjesz­tendők föl, ahol azok felülbiráltatnak és végleges javaslattal a tábla elnöke utján az igazságügyminiszterhez felterjesztetnek. A kir itélő táblánál működő kijelölő bizottság a tábla elnökének vagy helyettesének elnöklete alatt a tanácselnökök­ből, esetleg a legidősebb bíróból alkotott öt tagból és a szava­zattal nem bíró tanácsjegyzőből áll. Ez a bizottság hozza javaslatba a kir. táblához kineve­zendő birót és ez a bizottság bírálja felül a kir. törvényszék elnöke által akár kifogással, akár a nélkül felterjesztett hármas kijelölést Ha a kir. Ítélőtábla kijelölő bizottsága a kir. törvényszék kijelölő bizottságának javaslatát elfogadja, akkor ez a kijelölés végleges. Ha pedig módosítja, vagy egészen megváltoztatja, akkor a kir. tábla kijelölése az irányadó. A kir. ítélőtábla kijelölő bizottságának a javaslata irányadó akkor is, mikor a kir. Ítélőtáblánál megüresedett birói állás töltendő be. Az igazságügyminiszter a kir. ítélőtábla kijelölő bizott­ságának javaslatához annyiban kötve van, hogy a javaslatba hozott pályázókat csak akkor mellőzheti, amikor a pályázók közt olyan találkozik, aki a javaslatba hozott három egyénnél hoszabb idejű szolgálattal bir és minősítése azokénál nem rosszabb. A kir. ügyészi és kir. főügyészhelyettesi állásokra pályá­zók közül a kir. főügyész hoz hármat javaslatba. Az elnöki titkári állás a kir. ítélőtábla elnökének, illető­leg a kir. Kúria elnökének kijelölése alapján töltendő be. A többi, nem pályázat utján betöltendő állásra a kijelö­lési jog, a szükséges szolgálati idő feltétele mellett, a m. kir. igazságügyminisztert korlátlanul illeti. VI. Minősítés. A kir. törvényszékeknél minősítő bizottság állíttatik fel. Ez a kir. törvényszék elnökén, vagy helyetteselnökén kívül két bíróból és egy szavazattal nem bíró jegyzőből áll. Hatásköre a törvényszéki és egyes birák kivételével, a kir. törvényszék területén működő összes igazságügyi tiszt­viselőkre kiterjed. Üléseit rendszerint az év január havában tartja, de rend­kívüli ülést máskor is tarthat és azon a hatósága alá tartozó tisztviselők személyi visszonyait, a törvényszék elnöke által ren­delkezésére bocsátott adatokból állapítja meg és a tisztviselő­ket minősiti. Az adatokat a kir. törvényszék elnöke részint a saját tapasztalatai, részint a törvényszéki birák és a tanácsbiróság vezetőjének jelentése alapján gyűjti. Amennyiben a bizottság valamelyik tisztviselőt minősíté­sében kifogásolja, a bizottság határozatát az illetővel a bizott­ság elnöke közli és figyelmezteti, hogy a közlés kézbesítésétől számított 8 nap alatt a minősítés ellen a kir. ítélőtáblán működő felsőbb minősítő bizottsághoz, a kir. törvényszék elnöke utján kifogással élhet. y TÁRCA Az ellenállás joga.* y/— A Jog eredeti tárcája. — (Folytatás.)**) Bagehot csak a teljes igazságot tárja elénk, midőn azt állítja, miképp : ((Szabadságunk leánya annak a több-kevesebb törvényszerűséggel, több-kevesebb bátorsággal, több századon át a végrehajtóhatalom ellen folytatott ellentállásnak. Örököltük azt a szellemet is, mely lelkesité őseinket a küzdelem alatt, melyet megőriztünk a diadal közepette is.» Mindezek a mi visszonyainkra is teljes mérvben alkalmaz­hatók. Hiszen mi jellemzi az egész magyar alkotmányos fejlő­dést, különösen 1526 után? Semmi egyéb, mint az, amelynek hű képét — különös játéka a véletlennek, hogy éppen a bécsi «Neue Freie Presse» így mondja el: ((hajthatatlanul a törvény betűjére támaszkodni, fenyegetésektől meg nem zavar­tatni, ígéreteknek nem engedni, inkább évtizedeken át jogta­lanságot tűrni, mint egyetlen pillanatig is jogtalanságot jogul elismerni: ezekkel vivta ki Magyarország az önállóságát. A jogfolytonosság volt a bástya, amelyen belül alkotmányossága feltartotta magát a győzedelmes hatalommal szemben». . . (1898. jul. 31.) Kicsinyben összevonva, mintha Macaulay nagy­*) Összeállítva Horváth János dr., egyet m. tanár 1905. márc. havában ily cimen tartott előadási sorozatából: «A végrehajtó hatalom szervezete és az alkotmány biztosítékai.)) **) Előző közlemény a 37. számban. becsű tanulmányát olvasnók Hampden Jánosról s a nevéhez kötött politikai ellenállásról, mely végre is érvényre tudta emelni az angol nép elévithetlen igazait. Egyben azonban csa­lódik a nagy angol auctor, t. i., hogy ez csak nálok lehetett, Európa többi népei ily küzdelemre képtelenek voltak, hasonlót nem mutatnak föl. Sajnos, hogy a mi alkotmányos küzdelmein­ket Nyugat-Európa nem ismeri, pedig csekély jóakarattal meg­győződhetnék róla, hogy a Hampden János vezette küzdelmek sokkal mostohább visszonyok közt a magyar talajon is állan­dók s hogy a magyar nemzetnek is vannak Hampden Jánosai, csak Macaiday-\di nincs, ki azok életét és küzdelmeit méltón megírná. Az ellenállás jogának törvényszerű megállapítása az arany­bullában nyer kifejezést. A méltán nevezetes XXXI-ik pont a maga korában hatalmas fegyver volt a nemzet kezében, — ezt í azonban a kor haladtabb szempontjából ugyan már alig lehetne sikeres biztosítéknak tekinteni. Nem egyéb ez, mint fölhatal­mazás polgárháborúra, megörökítése a küzdelemnek. Távol áll ettől valamely hatályosabb alkotmányi biztosíték fogalma, de az akkori időkben a kedélyek nem voltak alkalmasak sem egyéb garantiák föltalálására, sem megértésére — az 1687. IV. t.-c. azután törvényileg is megszünteti eme nevezetes, de nem mindenkor bevált s nem eléggé hatályos institutiót. Az ellenállás jogát mindez azonban nem szüntette meg, nem vonta ki a magyar alkotmányos élet keretéből, — mert az ellenál­lás joga akár van törvénybe iktatva, akár nincs, alapjellem­vonása a magyar alkotmányos életnek, mint azt különösen a XVI. század közepe óta lefolyt események is bizonyítják. A magyar államférfiak mind ennek nyomatékos igazat adnak, így p. o. a bölcselkedő statusférfiu^zw József báró az ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents