A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 37. szám - A birói függetlenség

264 Nyilt kérdések és feleletek. Részvénytársaság feloszlásának különös esete. — Ktfrdés. — Egy a községi socialismus törekvéseit buzgóan követő' délvidéki város gondolt merészet és nagyot és összevásárolta a területén települt téglagyár részv.-társaság valamennyi még törleszteflen részvényeit, ezután pedig adás-vevés utján magára ruháztatta át a társaság összes vagyonát, minek következtében a részv.társaság közgyűlési határozattal feloszlását és a felszámolást kimondotta. A részvénytársaságok feloszlásának esetei az 1875 : XXXVII. t.-c. 201. §-ában felsorolvák, azok között azonban az összes részvények egy kézbe egyesítésének esete felemlítve nincsen és én azt tartom, hogy a fenforgó eset a keresk. törv. 201. £-ának 2. pontja alá sem vonható; mert a részvények összevásárlása a társaság feloszlásának elhatározása előtt történt, a város pedig mint az összes részvények egyedüli tulajdonosa, «Strohmann»-ok nélkül sem közgyűlést nem tarthatott, sem maga-magával az adás-vevést meg nem köthette, a «Strohmann»-okkal való operálás pedig a törvénynyel meg nem egyeztethető. Minthogy a város nem azért ejtette az összes részvényeket birtokába, hogy azok egy részének továbbadásával a részvénytársaságot fentartsa, hanem azért, hogy a társasági vagyon és a gyári üzem tulajdonába jusson: elvitázhatatlannak látszik az, hogy a társaság az összes részvényeinek egy kézben való egyesülése folytán eo ipso megszűnt. De kétes és vitatható kérdések a következők: 1- ször: az eo ipso megszűnt részv.-társaság elhatározhatta-e feloszlását és a felszámolást? 2- szor: fenforgott-e törvény szerint szüksége annak, hogy az összes részvények tulajdonosává vált város a társasági vagyon átruházása iránt múlhatatlanul adás-vevést kössön ? 3- szor: tekintve, hogy nézetem szerint a város, mint az összes részvények egyedüli tulajdonosa, a társasági vagyonnak is ipso jure tulajdonosává vált: megtakaríthatta volna-e a tetemes átruházási illetéket, ha a részv.-társaság feloszlását és a felszámolást a város önmaga kéri vala ? 4- szer: a város tulajdonjoga mily okirat, vagy birói határozat alapján jegyeztethető be telekkönyvileg a társasági vagyon ingatlan részére ? Ezeket a kérdéseket azért vetem fel, mivel a fenforgó eset tudtommal eddig magában álló és kifejtve elméletileg sincsen. A hozzászólást tehát kérdéseim — azt hiszem — megérdemlik és a hozzászólásokat hálás köszönettel fogadom is. Senex R. I. Irodalom. Megjelent: Peres ügyekben útmutató, közérthető előadásban, beadványi minták, a törvénykezési költségek és ingyenes jogvédelem ismertetése mellett. Irta Újlaki Géza dr., budapesti ügyvéd. Ára 60 fillér. Budapest, 1906. Vegyesek Birói függetlenség. Haladunk, baladunk, de minden lépésünk vérnyomokat hagy maga után és egyre gyengülünk. Minden nap hoz valamely kellemes (?!) meglepetést az igazságügy terén. E héten is két nevezetesebb eseményt registrálhatunk. Az első: a saját előléptetése érdekében eddig szokásban volt birói kilincselésnek véget vet. A miniszter — ugy szól a communiqué — «minden adat figyelembevételével dönti el a kinevezéseket*. «A birói tekintély lesülyesztésére és a függetlenségnek veszedelembe sodrására semmi sem alkalmasabb, mint a más érdemesebbeknek mellőzésére célzó önkinálkozás». Elvben semmi kifogásnak e felfogás ellen Mert mi sem voltunk barátai a kinevezés személyes kijárásának. De annál több a gyakorlati ellenérv. Eddig kihallgatáson csak a mellözöttek jelentkeztek. A szerencsefiak, a soronkivüJi előléptetést sürgetők — nem az audientiás terem ajtaján szoktak belépni, hanem protektoraik istápolása mellett a hátsó lépcsőkön a miniszter dolgozószobájába kerülnek és ott terjesztik elő — a protekció súlyához képest többé-kevésbbé sikeres — kérelmüket. — Ez a protekció azonban még eddig ki nem pusztult, sőt jobban érvényesül, mint valaha, — a miniszter személyes, politikai kötelezettségeinél fogva, melyek őt állandóan fogva tartják. Mig az uralkodó kihallgatási terme minden alattvalója előtt nyitva áll, — addig igazságügyérünk «saját» biráit, társadalmunk szinét-javát, maga elé nem bocsátja és elzárja fülét azok keservei előtt. Xun de furosa ?! Éber figyelemmel fogjuk kisérni az ezentuli kinevezéseket és mérlegelni az ezeknél alkalmazott igazságügyi kormányzati elveket. Lehet, hogy csakugyan uj aera előtt állunk és csakis az érdemesekre, személyválogatás és protekció nélkül, kerül majd a sor,— de annyi bizonyos, hogy az eddigi kinevezések nagy része ebbeli hitünket nagyban megingatja. Ennél még sokkal súlyosabb azonban a másik, szintén a birói függetlenség ellen mért csapás. Ugyanaz a forrás, amely az első esetet közölte — a félhivatalos Bud. Tud. — most azt a hirt bocsátja szárnyra, hogy az igazságügyminiszter elnöklete mellett e héten értekezlet volt, melyen a Kúria, a Táblák és a budapesti tszékek elnökei, a korona- és főügyészség tagjai részt vettek. Ürügyül szolgált ezen értekezletre a miniszter azon előterjesztése, hogy ő a felügyeleti hatóságokat ezentúl évenként kétszer szándékozik, tájékoztatása végett, egybehívni. Ez ellen senkinek észszerű kifogása nem lehet. Az értekezlet tehát ehhez az előterjesztéshez egyhangúlag hozzájárult. De most következett a drámai fordulat. Kipattant az értekezlet egybehivásának tulajdonképpeni célja: a meginduló félben levő birói testületi szervezkedésnek, csirájában való elfojtása Bármily hihetetlen, de az érintett forrás szerint kétségbevonhatlan tény, hogy a miniszternek ezen előterjesztése nem talált ellentmondásra. Egyhangúlag kimondották az anyagi helyzetükkel és előléptetésükkel teljesen megelégedett nagy urak — a miniszter kezdeményezésére — azt, hogy a birák helyzetének javítására irányuló birói testületi szervezkedés nem helyeselhető és *a birói hivatás természetével össze nem egyeztethetők. «Egyhangulag» kimondotta, végül az értekezlet, hogy «a kétségtelenül észlelhető bajok orvoslása más uton, mint a felügyeleti hatóságok által a minisztsr tudomására hozott kívánalmak utján, — a birói kar kivételes állásánál fogva — kizártnak tekinthető*. Alig hiszünk szemeinknek, midőn e sorokat olvassuk. Ami az utolsó hordárnak meg van engedve, attól éppen csak a birói kar legyen eltiltva: a testületi tömörüléstől és szervezkedéstől, önérzetének fejlesztésétől, bajainak saját választottai utján való szakszerű és tapintatos orvoslásától ?! Kétséget nem szenved, hogy a biró ekkép továbbra is magára hagyatva és a testületben rejlő erőtől megfosztva, — a miniszter és felebbvalói önkényének «auf Gnade und Ungnade* marad ezentúl is kiszolgáltatva. A felügyeleti hatóságok eddig is működtek; eddig is hozták a miniszter tudomására a létező bajokat. És mi volt eljárásuk eredménye? Az, hogy a miniszter előterjesztéseikkel épp oly keveset törődött, amint azokkal ezentúl fog törődni. A birói határozat csak akkor kelt megnyugvást, ha az a törvényen alapul és helyesen van indokolva. Melyik törvény tiltja azonban a birói szervezkedést és hol van iit egyáltalában indokolás P Az, hogy a szervezkedés «a birói állás kivételes voltánál fogva* kizártnak tekinthető, — csak nem fogadható el indokolásnak ? Ez egyoldalú nézet lehet oly emberek részéről, kik már tul vnnnak az anyagi gondokon és az ambitio hajtóvadászatának izgalmain. Ezek többé nem tudják magukat belegondolni a náluknál jóval soványabb dotátióju állásban sínylődök gyötrelmeibe, a mellözöttek emésztő kínjaiba. A jóllakott ember hogy is hinne az éhesnek! De ettől eltekintve, hogy lehet egy jogállamban az oly tiszta, nemes irányú és annyira szükséges mozgalmat felsőbb rendelettel lefújni ? És képzelhető-e, hogy a birák terveik megvalósításáról majd önként lemondanak? Eájdalom, képzelhető! Mert a f. hó 16-án összelépő, az országos kongresszus egy behívását előkészítő gyűlés már csak «a mozgalom irányitásávah foglalkozik — és az egész gépezet nemsokára végleg megáll! A jegyzők is hamarosan lefújtak, mert bíznak jóakarójukban: a miniszterben. És mi, akik a két gyűlést ünneplő vezércikkben üdvözölni akartuk, — most kénytelenek vagyunk ennek helyébe a birói függetlenség csúf vereségét jelenteni. Feltámad-e az még valahára: r. I. A közgyűlési tárgysorozat tárgyában a győri tábla egy konkrét esetben 1,014/905 sz. alatt kimondta, hogy a T. K. 177. i?-a a közgyűlés összehívására nézve csak azt rendeli, hogy a meghívásban a közgyűlés tagjai kiteendők, az azonban, hogy a tárgysorozatban megjelölt tárgyakra nézve a közgyűlés elé terjesztésnek oka és célja is tüzetesen megjelöltessék, vagy a határozatok alapjául szolgáló részletes adatok és igazgatósági javaslatok is magában a meghívóban közzététessenek, a közgyűlési meghívónak törvényszerű kellékét nem képezi. Nem volt ugyan külön kitéve a közgyűlési meghívóban, hogy az alapszabályoknak mely szakaszai terjesztetnek módosítás végett a közgyűlés elé, de ez egyrészt felesleges is volt, mert ezek a módosítások a tárgysorozat 3. p. folytán hozott határozatoknak szükségszerű folyományai voltak, másrészt pedig nem is rendeli a törvény azt, hogy az alapszabályok részleges módosítása esetén a módosítandó szakaszok a meghívóban tüzetesen megjelöltessenek. így a közgyűlés összehívására nézve felhozott alaki kifogásoknak jogos alapjuk nincsen. A Kúria a tábla döntését 991/905. v. sz. alatt helyben hagyta. Szülésznői teendőknek képesítés nélkül fizetésért, jutalomért végzése nem a közegészségügyi törvény 50. §-ába, hanem a kbtv. 92. §-ába ütköző kihágást képez. Az ügy elbírálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. ministertanács 1906 évi január hó 28-án hozott határozata.) Magántulajdonban nem álló köztérnek, maganegyén által fal épitésévél történt elfoglalása miatt keletkezett vitás kérdésben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. ministertanács 1906. évi április 30-án hozott határozata )