A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 36. szám - A magyar birói függetlenség, mint egyik alkotmánybiztositék kiépítéséről

144 A JOG büntetendő cselekmény elkövetésére irányuló szándék; amiből folyóan a közvédő által a felebbviteli főtárgyaláson ennek hiányára alapított érvelés helyt nem foghat: az elsőbiróság helyesen mondotta ki vádlottat bűnösnek és az őt terhelő cselekményt a törvény szerint minősítette. A kir. törvényszék az általa felhozott enyhitő körülmények figyelembe vétele mellett a Btkv. 92. tj-ának alkalmazásával vádlottra oly enyhe büntetést szabott ki, hogy annak leszállítására ok nincs. A kir. ilélőtábla tehát az elsőbiróság Ítéletét egész terjedelmében helybenhagyta. A m. kir. Kúria (1906. jun. 21-én 6,47-1. p. sz. alatt) következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a közvédő a B. P. 385. §. 1. a) pontja alapján azért élt semmisségi panaszszal, mert a vádlott tette a B. T. K. 401. £-ába ütköző magánokirathamisitás tényálladékát ki nem meriti. A védő a vádlott csatlakozásával a törvénynek ugyanazon pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. A bejelentéseket a védelmül előterjesztettekkel egybevetve, a semmisségi panaszokat arra alapitottaknak kellett tekinteni, hogy vádlott a cselekményt nem jogsérelem okozására irányuló célzattal követte el s hogy abból jogsérelem semkirc nem háromlott és nem is háromolhatott. A kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott, ennélfogva a B. P. 437. §. első bekezdése értelmében a kir. Kúria határozatának alapjául szolgáló tények szerint, a vádlott mint a «Singer & Comp^ cég ügynöke tartozott havonkint legalább nyolc varrógépet egyenként legkevesebb 121* K.-ért eladni; 1905. évi jan. hóban vádlott hét gépet már eladott, de a nyolcadikért N. L. és neje csak 100 K.-t Ígértek s vádlott, hogy ügynöki állását el ne veszítse, eladta ugyan a gépet N. L.-nak és nejének 100 K.-ért, de az általuk kiállított adásvevési szerződésben a vételárnak 100 K.-ban kitüntetett összegét utólag 120 K.-ra hamisította s a szerződést a cégnek így küldte be azzal az elhatározással, hogy a 20 K. különbözetet a sajátjából fogja kiegyenlíteni, azt azonban a céggel nem tudatta. A cég a vevőket 120 K.-val terhelte meg s vádlott a különbözetet csak tettének felfedezése után egyenlítette ki. Minthogy e tényekből nyilvánvaló, hogy vádlott a magánokirathamisitás bűncselekményének elkövetési cselekedetét, t. i. a magánokiratnak meghamisítását és azután annak a kötelezettség bizonyítására való felhasználását szándékosan követte el; minthogy továbbá a törvény a jogsérelem okozására irányuló célzatot s a jogsérelemnek valóságos bekövetkezését nem tette a bűncselekmény tényálladékának alkotó elemévé, a tényálladék teljességéhez tehát elegendő a jogsérelem lehetősége, az pedig csak abban az esetben lett volna kizárva, ha a vádlott a meghamisított magánokiratnak bizonyításra használatával egyidejűleg kiegyenlítette volna a különbözetet; minthogy ezeknél fogva a vád alapjául szolgáló tett a B. T. K. 401. §-a szerint bűncselekmény: a semmisségi panaszokat mint alaptalanokat a B. P. 437. §. negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani. Az esküdtek határozata ellen, illetve e határozat miatt, kivéve a Bp. 437. tj-ának 6. pontja esetét, semmisségi panasznak helye nincs; az esküdtbíróság tehát a védőnek az esküdtek határozata ellen bejelentett semmisségi panaszt törvényszerűen utasította vissza. A törvény a Bp. 222. tj-ának eseteiben, a kihallgatott tanuknak az eskütételtől való elzárhatasát az eljáró bíróságra bizza, minélfogva az esküdtbíróság azáltal, hogy a nevezett tanuk megesketését mellőzte, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg. Ha a szándékos emberölés a Btk. 281. g-ának második bekezdésében meghatározott erős felindulásban követtetett volna is el, ez a körülmény enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazását a törvény szerint nem vonta volna maga után, mivel általában erős felindulás esetén a jelen bűnvádi ügyben, hol lemenő ágbeli rokonon elkövetett szándékos emberölés büntette miatt emeltetett a vád, a büntetés kiszabására a Btk. 281. S-ának harmadik bekezdése volt volna irányadó ; de különben is tekintve, hogy a szándékos emberölés bűntettére feltett kérdésre az esküdtek «nem» mel feleltek, a jelzett kérdés feltételének mellőzése a védelem érdekeit nem sértette. A kir. Kúria vádlott javára enyhitő körülményekül véve vádlottnak hajlott korát, büntetlen előéletét és főleg ittas állapotát, ezeket a fennforgó súlyosító körülményekkel szemben is annyira nyomatékosaknak találta, hogy a büntetés rendkívüli enyhítése és a Btk. 92. g-ának alkalmazása kellően indokoltnak jelentkezik. A m. kir. Kúria (1906. jan. 21-én 6,464. p. sz. alatt) következőleg itélt: A felfolyamodás elutasittatik. A semmisségi panasznak részben hely adatván, az esküdtbíróság ítélete a büntetés neme és tartalma tekintetében a B. P. 385. igának 3. pontjában meghatározót semmisségi okból megsemmisíttetik és vádlott büntetése fegyház helyett, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a mai naptól számítandó 1 (egy) évi és 9 (kilenc) havi börtönben állapittatik meg; ebből a börtönbüntetésből azonban vádlottnak az 1905. évi szept hó 16-tól ugyanaz évi dec. hó l-ig és az 1906. évi febr. 8-tól a mai napig tartott vizsgálati fogsága által, a Btk. 94. §-ához képest, 6 (hat) hó és 13 (tizenhárom) nap kitöltöttnek vétetik. Egyebekben a semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: Az esküdtek határozata ellen intézett semmisségi panaszt visszautasító végzés ellen közbevetett felfolyamodás alaptalan, mert az esküdtek határozata ellen, illetve e határozat miatt, kivéve a Bp. 437. §-ának 6. pontja esetét, mely eset azonban a jelen ügyben fenn nem forog, semmisségi panasznak helye nincs; az esküdtbíróság tehát a védőnek az esküdtek határozata ellen bejelentett semmisségi panaszt törvényszerűen utasította vissza. W. P., L. P. és T. P. kihallgatott tanuk megesketésének mellőzése miatt a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján érvényesített semmisségi panasz törvényes alappal nem bir, mert a törvény a Bp. 222. §-ának eseteiben a kihallgatott tanuknak eskütételtől való elzáihatását az eljáró bíróságra bizza, minélfogva az esküdtbíróság az által, hogy a nevezett tanuk megesketését mellőzte, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg. A Btk. 281. ij-ának második bekezdésére vonatkozó kérdés feltételének megtagadása miatt a Bp. 384. §-ának 9. pontjára hivatkozással bejelentett semmisségi panasz, mely voltaképen a Bp. 427. i;-ának 4. pontjára vonatkozik, szintén alaptalan, mert ha a szándékos emberölés a Btk. 281. §-ának második bekezdésében meghatározott erős felindulásban követtetett volna is el, ez a körülmény enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tétcinek alkalmazását a törvény szerint nem vonta volna maga után, mivel általában erős felindulás esetén a jelen bűnvádi ügyben, hol lemenő ágbeli rokonon elkövetett szándékos emberölés büntette miatt emeltetett a vád, a büntetés kiszabására a Btk. 281. §-ának harmadik bekezdése volt volna irányadó ; de különben is tekintve, hogy a szándékos emberölés bűntettére feltett kérdésre az esküdtek «nem»-mel feleltek, a jelzett kérdés feltételének mellőzése a védelem érdekeit nem sértette. Az esküdtek az I. kisegítő kérdésre adott feleletükkel megállapították, hogy V. J. vádlott 1905. szept. 14-én délután V. községben levő lakása udvarán V. P.-t a bűnjelként lefoglalt késsel szándékosan, de ölési szándék nélkül megszúrta s hogy az ez által okozott testi sértések folytán V. P. halála következett be. Az ekként megállapított tett büntetendő cselekménynek, még pedig a Btk. 301. §-ába ütköző s a Btk. 306. §-ának első tételében meghatározott, halált okozott súlyos testi sértés bűntettének tényálladékát kimerítvén, a Bp. 305. ij-ának 1. a) és b) pontjára fektetett semmisségi panasz is alaptalan. Azonban a Bp. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmisségi panasznak a kir. Kúria helyt adott azért, mert vádlott javára enyhitő körülményekül véve vádlottnak hajlott korát, büntetlen előéletét és főleg ittas állapotát, ezeket a fennforgó súlyosító körülményekkel szemben is annyira nyomatékosaknak találta, hogy a büntetés rendkívüli enyhitése és a Btk. 92. ij-ának alkalmazása kellően indokoltnak jelentkezik. A büntetés vádlott bűnössége fokának megfelelően szabatott ki. A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A haszonélvezet szolgalmával terhelt ingatlan után eső földadót és II. oszt. kereseti adót a haszonélvező tartozik megfizetni. (11,174/905. sz) Ha több fóldmives a fóldmivelésügyi minisztertől tehenek vásárlása céljából egyetemleges kötelezettséggel kölcsönt kér: az ez iránti kérvényre 1 drb. 1 koronás bélyeg elegendő. (6,648/905. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny-böL Csődök: A nagyváradi tszéknél Richter Antal helybeli vendéglős ellen, bej. okt. 1, fsz. okt. 18, csb. Szegedy Lajos dr, Krüger Aladár dr. — A debreceni tszéknél Antal Vince helybeli kereskedő ellen, bej. okt. 31, fsz. nov. 24, csb. Bagassy László dr, tg. Markovics Jenő dr. — A nagykikindai tszéknél Jung Ferencné helybeli lakos ellen, bej. okt. lő, fsz. okt. 26, csb. Kovách Gusztáv tg. Sebestyén Emil dr. — A debreceni tszéknél Klein Henrik hajdúböszörményi kereskedő ellen, bej. okt. 30, fsz. nov. 22, csb. Szoboszlay Sánpor. tg. Széli Gábor dr. — A nagykikindai tszéknél Jung Ferenc helybeli lakos ellen, bej. okt. 15, fsz. okt. 26, csb. Kovách Gusztáv, tg. Sebestyén Emil dr. Pályázatok : A budapesti V. ker. járásbíróságnál birói áll. szept. 20. (204). Kúriai és táblai értesitések Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek fölterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozliatunk. Kézdivásárhely Sz. Gy. dr. Mihály—Biró érk. 6,136/906. sz. a. ea. Illés Jenő, n. e. — Miklós—Zakariás érk. 3,676/906. sz. a. ea. Lehoczky, n. e. — Mátú-Balogh érk. 4,195/905. sz. a. ea. Varjassy, n. e. — Szecselán—Serbán érk. 5,^32/906. sz. a ea. Somogyi, n. e. — Mezőkövesd R. D. dr. Kalo-Simon (1,117/905. ea. Istvánffy) szept. 4 hh. - Mezőtúr Sz. P. Ádám—Külley (4,432,905. ea. Szász) szept. 2 hh. — Mohács L. R. dr. Simics—Somberek érk. 5,331/905. sz. a. ea. Scherff n. e. — Sátoraljaújhely B. B. dr. Gombos—Gombos nem érk. — Somorja P. K. dr. Csehy—Német érk. 4,157/906. p. sz. a. ea. Varjassy,^ n. e. — Temesvár Sch. B. Nikolaevich -Nikolaevich érk. 8,139/906. sz. a. ea. Zsiross n. e. PALLA8 BÉ62vEl..T«)8Ae»0 NYOUtoAjA BUOAPEST A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.