A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 35. szám - A svéd büntetőjogi irodalom fejlődése

peres ezeket a váltókat az alapváltóktól eltérő uj telepítéssel láthatja el, ily megállapodás nélkül felperes az uj váltókat aa§ az alapváltókon volt telepítéssel láthatta el, de nem volt jogosítva az azonos telephelyen más telepest kirendelni, s minthogy ezek szerint a kereseti váltókon levő .Budapesten A. L. és fia uraknál» telepítés nem létezőnek tekintendő, s ennélfogva a váltok fizetés végett az elfogadónak a váltókon kitüntetett — és a V. i. -ig-ának 7. pontja értelmében egyúttal fizetési helynek is tekintendő — lakhelyén, Tiszafüreden lettek volna bemutatandók és ugyanott az óvás is lett volna felveendő: a másodbiróság ítélete az itt felhozott és az ezekkel nem ellenkező ugyanott felhozott és felhívott egyéb megfelelő indokok alapján helybenhagyandó volt Bűnügyekben. A Bpt. 385. §. 1. a) pontja alapján semmisségi panasz a vád szempontjából csak a miatt emelhető, mert bűncselekmény tényálladéka nem állapitatott meg. Midőn tehát a vádlott nem bűncselekmény tényálladékának hiánya, hanem a beszámithatóságot kizárő ok miatt mentetett fel, a Bpt. 385. §. 1. a) pontjára való hivatkozással bejelentett semmisségi panaszt a törvény kizár. A m. kir. Xúria (1900. június 21-én 6,406. sz. a.) a gyilkosság kísérletének büntette miatt vádolt B. J. elleni ügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz a Bpt. 385. §. 1. pontja tekintetében vissza, egyebekben pedig a Bpt. 437. §. 4-ik bekezdésénél fogva clutasittatik. Indokok: A Bpt. 384. §. 9. pontja alapján a miatt jelentetett be semmisségi panasz a pótmagánvádlóként eljárt sértett fél részéről, mert tanukép való megeskctését az esküdtbíróság mellőzte. Tekintve, hogy a Bpt. 222. §-a végpontja szerint a sértett fél megesketése akkor is, ha pótmagánvádlóként járt el, a bíróság belátásától függ: az esküdtbíróság a törvényadta jogkörében határozott, midőn a megesketést el nem rendelte. Ez által tehát a Bpt. rendelkezését vagy valamely elvét meg nem sértette, és így e részben alaptalan a semmisségi panasz. A Bpt. 385. g. 1. a) pontjára fektetett semmisségi panasz pedig a Bp.t 430., 434. g. értelmében vissza volt utasítandó, mert a Bpt. 385. §. 1. a) pontja alapján semmisségi panasz a vád szempontjából csak a miatt emelhető, mert bűncselekmény tényálladéka nem állapíttatott meg. Midőn tehát, mint a jelen esetben, a vádlott nem bűncselekmény tényálladékának hiánya, hanem a beszámithatóságot kizáró ok miatt mentetett fel, a Bpt. 385. g. 1. a) pontjára való hivatkozással bejelentett semmisségi panaszt a törvény kizár. Végre alaptalan a semmisségi panasznak a Bpt. 385. §. 1. c) pontjánál fogva bejelentett része is, mert a Bpt. 437. g. 1. bekezdése szerint, a kir. Kúria határozata az esküdtbíróság által valóknak elfogadott tényekre alapítandó; az esküdtbíróság pedig valónak fogadta el, hogy Sch. P. (pótmagánvádló) magtámadta a vádlottat, oly módon, hogy mellen ragadta, felpofozta ; ezen támadás jogtalan és közvetlen volt, és a vádlott cselekménye ezen támadás elhárítására szükséges volt. Eme ténymegállapítás folytán, nem járt el tévesen a bíróság, midőn a vádlottat a Btk. 79. §-a szerinti beszámítást Kizáró oknál fogva felmentette. Az indítvány joghatályosságához különös alakszerűség nem kívántatik. A tény feljelentése, akár megítélésére és a feljelentett bebörtönzésére irányuló kérelem elégséges. A veszprémi kir. törvényszék mint esküdtbíróság (1905. évi június hó 5-én 2,008. sz. a.) Sz. Péter vádlottat, tekintettel arra, hogy az esküdtek a hozzájuk intézett azon I. főkérdésre: < Bünös-e vádlott Sz. Péter abban, hogy 1905. évi április hó 11-ike és 12-ike közötti éjjelen a Somlóhegy dobói részén T. Imre és T. Tamásnak gazdasági épület gyanánt használatban állott présházát szándékosan felgyújtotta ?» «nem>-mel, azon II. és III. fó'kérdésekre pedig «ha nem bűnös az I. főkérdés szerints «Bünös-e vádlott Sz. Péter abban, hogy 1905. április 11. és 12-ike közötti éjjelen a Somlóhegy dobói részén T. Imre és T. Tamás présházának felgyújtása által a nevezett tulajdonosoknak abban volt ingó dolgait szándékosan és jogtalanul megrongálta?* továbbá cBünös-e vádlott Sz. Péter abban, hogy 1905. évi április 11. és 12-ike közötti éjjelen a Somlóhegy dobói részén T. Imre és T. Tamás présházának felgyújtása által azt szándékosan és jogtalanul megrongálta, és ez által 10 K-t meghaladó kárt okozott» hétnél több szavazattal «igen>-nel feleltek — bűnösnek mondja ki a B. T. K. 418. §-ába ütköző idegen ingó dolog szándékos megrongálásának vétségében és ezzel eszmei halmazatban a B. T. K. 421. §-ába ütköző idegen ingatlan szándékos megrongálásának vétségében és ezért. . . . Indokok: Minthogy az esküdtek által határozatunkban megállapított tényállás a B. T. K. 418. §-ába ütköző idegen ingó dolog megrongálásának vétsége és a B. T. K. 421. g-ába ütköző idegen ingatlan megrongálásának vétsége törvényszerű tényálladékát teljesen kimeríti, vádlottat ezen bűncselekményben bűnösnek kimondani, s tekintve, hogy a megállapított kétrendbeli bűncselekmény vádlott ugyanazon egy ténykedésének eredménye, s ekként a két rendbeli bűncselekmény a B. T. K. 95. g-ában megállapított eszmei halmazatban áll egymással, a most idézett szakasz rendelkezésének tekintetbe vételével, a súlyosabb büntetési tételt megállapító 418. §. alapján büntetéssel sújtani kellett. A magáninditvány fenforgását a törvényszék mint esküdtbíróság azon az alapon állapította meg, mert T. Imre sértett a felgyujtás tényét a kÖzs. elöljáróság előtt feljelentette, mert továbbá mindkét sértett fél a bíróság előtt kárának megitélését kérte, ami törvényszcrüleg csakis a vádlott megbüntetésével kapcsolatban ezközöíhető s mert végül T. Imre sértettnek a devecseri jbirósághoz intézett levelében is azt látta a bíróság, hogy sértett vádlott megbüntetését tbebörtönözéséU kívánta, különös alakszerűségek pedig a magáninditványra nézve törvényileg megállapítva nincsenek. A m. kir. Kúria (1906. évi január hó 18-án, 640. sz.) A védő semmisségi panasza folytán: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok.- Az esküdtbíróság ítélete ellen a védő a B. P. 384 g-ának 11. g-a és 385. g. 1. c) pontja alapján a védelemből nyilvánvalóan a magáninditvány hiánya miatt, valamint a 385. g. 3. pontja alapján élt semmisségi panaszszal. Minthogy az esküdtbíróság által valóknak elfogadott s ennélfogva a B. P. 437. g-ának 1. bekezdése szerint a Kúria határozatának alapjául szolgáló tények szerint T. Imre sértett a felgyujtás tényét a községi elöljáróság elölt feljelentette, a községi elöljáróság pedig a B. P. 85., 89. és 90. gg-ainak egybevetett értelme szerint oly hatóság, melynél a magáninditvány joghatálylyal előterjeszthető ; minthogy ennélfogva az esküdtbíróság nem tévedett abban, hogy a magáninditvány hiánya, mint a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok nem forog fenn, a semmisségi panaszt mint alaptalant a B. P. 437. g-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. A vádlott forgalombahozatal céljából egy drb 1 frtos és külön egy drb 5 K.-ás hamis pénzt készített, mely pénzdarabok a körmöcbányai magy kir. pénzverőhivatal véleménye szerint nagyon rosszul sikerültek. Minthogy a valónak felismert eme tény szerint a vádlott két egymástól különböző bűncselekményt követett el, nem a Btk. 95. §-ának, hanem 96. g-ának rendelkezése alkalmazandó és a minősítés az egyes bűncselekmények szerint külön meghatározandó. Minthogy a vádlott egy rosszul sikerült 1 drb ezüst 1 frtos fémpénzt és egy nagyon rosszul sikerült 1 drb 5 K.-ás hamis váltópénzt készített ama célból, hogy ezek a hamis pénzdarabok valódi pénz gyanánt forgalomba tétessenek: cselekménye a Btk. 203. g. 1-ső pontjába ütköző, a Btk. 204. g. első bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás bűntettének, valamint a Btk. 204. g. második bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás vétségének ismérveit kimeríti. A m. kir. Kúria (1906. jun. 19-én 6,332. p. sz. alatt) következőleg ítélt: A semmisségi panasz alaposnak találtatván, a kir. ítélőtábla ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó része a Bp. 385. g. 1. b) pontjában meghatározott semmisségi okból, a Bp. 437. §. harmadik bekezdéséhez képest megsemmisíttetik és G. J. vádlott az ellene megállapított pénzhamisítás bűntettének kísérletén felül, a Btk. 203. g. 1-ső pontjába ütköző, a Btk. 204. g. második bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás vétségének a Btk. 65. g-a szerinti kísérletében is mondatik ki bűnösnek, az ellene megállapított büntetést pedig mindkét cselekményért összbüntetésként a Btk. 204. g. első és második bekezdése, a 66., 96., 98. és 212. g-ok alapján, a 92. g. alkalmazásával kiszabottnak vétetik. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 385. g. 1. b) pontja alapján azért, mert a vádlott cselekményében anyagi halmazatot lát fennforogni és így a bíróság a vádtól eltérőleg tévesen minősítette a cselekményt. A kir. ítélőtábla részéről ítéletében valónak elfogadott tények szerint a vádlott forgalomba hozatal céljából egy drb. 1 frtos és külön egy drb 5 K.-ás hamis pénzt készített, mely pénzdarabok a körmöcbányai m. kir. pénzverőhivatal véleménye szerint nagyon rosszul sikerültek. Minthogy a valónak felismert és a Bp. 437. g. első bekezdése szerint a kir. Kúria határozatának is alapjául szolgáló eme tény szerint, a vádlott két egymástól különböző bűncselekményt követett el, nem a Btk. 95. g-ának, hanem 96. g-ának rendelkezése alkalmazandó és a minősítés az egyes bűncselekmények szerint külön meghatározandó Minthogy a vádlott egy rosszul sikerült 1 drb ezüst 1 frtos fémpénzt és egy nagyon rosszul sikerült 1 drb 5 K.-ás hamis váltópénz készített ama célból, hogy ezek a hamis pénzdarabok valódi pénz gyanánt forgalomba tétessenek : cselekménye a Btk. 203. g. 1-ső pontjába ütköző, a 204 g. első bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás bűntettének, valamint a Btk. 2<>4. g. második bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás vétségének ismérveit kimeriti, miért is a kir. főügyész semmisségi panaszának helyt adni, a kir. ítélőtábla ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó részét a Bp. 385. g. 1. b) pontja alapján a Bp. 437. g. harmadik bekezdéséhez képest megsemmisíteni, a vádlott ellen megállapított, a fennforgó nyomatékos enyhítő körülményekre való tekintettel, megfelelőnek talált büntetést mint összbüntetést kiszabottnak tekinteni és ehhez képest a törvénynek megfelelő íteletet hozni kellett. P»tlAÍ RÉ8ZVÍNYT/U»«Í0 NYOMBAM BUO«««T A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálman-utca 16. y., Rudolf-rakpsrt 3.