A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 35. szám - A svéd büntetőjogi irodalom fejlődése

A JOG 139 A trencséni kir. törvényszék (1905 jan. 11-én 7,417 p. sz. a.) Crausz Gyula ügyvéd által képviselt özv. K. Gy-né szül. H. H. felperesnek, Sttrcltay Ágost dr. ügyvéd mint W. S. és neje W. A. csődtömegének gondnoka alperes ellen 1,991 K. 52 fill. értékű ingókra nézve visszakövetelési jogának elismerése és jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy az elperesi tömegnek 68 K. pörköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Felperes visszakövetelési igényét a közte és közadósok közt létrejött haszonbéri szerződésnek II. B) alatti kivonatban csatolt XH-ik pontjára alapítja, kérvén, hogy visszakövetelési joga 1. a csődleltár 41. és 79. tételei alatt felsorolt 720 K.-ra értékelt trágya, illetve annak árverésen elért 355 K. értékére; 2. a leltár 54., 56—62., 64—72., 74., 76., 77., 82-85., 90—92. tételei alatt felsorolt termény 447 K. 57 fill.-re értékelt szalma trágyájára; 3. a leltár 86 — 89. tételei alatt felsorolt takarmány 216 K. értékű trágyájára ; 4. a leltár 53., 55., 60., 62., 63., 73., 75. tételei alatt felsorolt burgonyának 607 K. 95 fill. hulladék és moslék trágyájára bíróilag elismertessék s a csődtömeg ekként 1,991 K. 52 fill. tőke érték, illetve az 1. pont alatti értékleszállitás folytán, felperes számítása szerint 1,600 K. tőke, ennek a kereset beadása napjától járó törvényes kamatai és a perköltség megfizetésére köteleztessék. Alperes a kereset elutasítását s felperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. Felperes visszakövetelési igénye, a kereseti követelés természeténél fogva, s arra való tekintettel, hogy haszonbéri szerződésen alapul, tulajdonképen az 1881. évi XVII. t.-c. 57. §-ának 3-ik pontjára támaszkodik, amely tehát a külön kielégítésre jogosított hitelező igényével azonos. Felperes ekként mint ingó zálog által biztosított hitelező jelentkezik e perben, akit azonban mint haszonbérbe adót a csődtörvény 57. §-ának 3. pontja, valamint az 1881. évi LX. t.-c. 72. §-ának kapcsolatossága alapján külön kielégítési jog, illetve törvényes zálogjog csak egy évi haszonbéri összeg erejéig illet meg: úgyde felperes ezt az igényét a 47. csnsz. jelentés szerint, a puchói kir. járásbíróság előtt 2,400 K. évi bérösszeg erejéig máris érvényesítette és pedig peregyezséggel, amiből folyik, hogy ezt az egényét már kimerítette, mert amennyiben a keresetileg felsorolt trágya, szalma, takarmány, hulladék, burgonya, moslék és hulladéknak a bérlemény területén való felhasználása s a földtalajon való biztosítása oly kötelezettséget rótt a vagyonbukotsakra s utánuk azok csődtömegére, hogy azok értéke a haszonbér természetével bírna, felperesnek vanatkozó igényét már a puchói kir. járásbíróság előtt haszonbér cimén érvényesített keresetével kellett volna érvényesítenie, illetve birói ítélettel eldöntetnie. Azonban ettől eltekintve, nyilvánvaló, hogy mikor az egy évi haszonbéri követelése felperesnek már bíróilag érvényesíttetett, s igy megszűnt az az alap, amelyben ingó zálog által biztosított jogát felperes még érvényesíthetné: kereseti követelése többé a csődtömeg ellen, külön kielégítés alakjában, nem is lehet, hanem ha a kereseti jogcímeken a csődtömegtől valamit követelhet, azt a csődtörvény 19. §-a értelmében, mint kártérítést, csődhitelezőként érvényesítheti csak, amint ezt 4,757/1904. p. sz. csődbejelentésében már érvényesítette is. Mindezeknél fogva felperest visszakövetelési igényével elutasítani s mint pervesztest, a prts 251. §-ához képest a perköltségek fizetésére is kötelezni kellett. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1905. máj. 9-én 387/905. p. sz. a.) következőleg i'élt: A elsőbiróságnak ítéletét részben megváltoztatja s a felperes visszakövetelési jogát a esődleltár 41. és 79. tételei alatt összeirt trágyáért befolyt 355 K. vételárra nézve megállapítván, az alperes csődtömegét végrehajtás terhével kötelezi, hogy a felperesnek 355 K. tőkét s ennek 1904. aug. ' 7-től járó 5%-os kamatát 15 nap alatt megfizessen. A perköltséget a felek közt kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felperes és közadósok közt felperes bohmici birtokára nézve fennállott haszonbérleti szerződés 12. §-ában kiköttetett, hogy a birtokon termelt takarmány, szalma és burgonyahulladék a haszonbérlők által el nem adhatók, hanem hogy mindezen termények feldolgoztatván, trágya alakjában a földnek visszaadandók. \V. S. és W. A. haszonbérlők csődbejuiván, ugy a trágyakészlet, mint a szalma és takarmány, valamint a termett burgonya a haszonbérlők csődtömegében leltároztattak s a kész trágya 355 K.-ért, a szalma pedig a függő terméssel együtt 1,491 K. 91 fill.-ért eladatott. Felperes a haszonbérleti szerződés 12-ik §-a alapján visszaköveteli a csődtömegtől a kész trágya vételárát, s ezenfelül visszakövetelési jogát a fel nem dolgozott terményekből kikerülhető trágya értékére is érvényesiti. Tekintve, hogy a haszonbérleti szerződés 12. §-ában foglalt kikötésnek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a közadósok által kihaszonbérelt ingatlanok termőképessége azoknak megfelelő trágyázása által emeltessék, nem szenvedhet kétséget, hogy a csődtömeg javára leltározott trágya a földbirtokon felhasználandó, illetve a haszonbérleti visszony megszűntével, a bérleményen visszahagyandó lett volna s az alperes által nem volt volna eladható. Minthogy tehát a trágyakészlet nem képezi a haszonbérlők tulajdonát s e szerint az közadósoknak csődbejutása folytán azoknak csődtömegét sem illethette meg, ellenben a felperes jogosan igényelhette, hogy a kész trágya a birtokon felhasználtassák avagy pedig a haszonbérlet megszűnte folytán a haszonbérlemény területén visszahagyassék; az elsőbiróságnak Ítéletét meg kellett változtatni abban a részében, mely szerint a felperes a trágyakészletre is elutasittatott keresetével, e tekintetben a keresetnek helyt adni s felperes visszakövetelési jogának megállapítása mellett az alperest az eladott trágya vételárának és a kereset beadásától járó törvényes kamatának megfizetésére kötelezni. Egyébként helyesen utasította el az elsőbiróság a felperest keresetével s e részében helyben volt hagyandó a neheztelt ítélet, mert a birtokon termelt szalma, takarmány és burgonya még feldolgozva nem lévén, e terményekből trágya nem állíttatott elő ; már pedig a felperesnek csak ahhoz van jogos igénye, hogy a csődtömeg által tőle elvont trágyát, illetve annak értékét visszakövetelhesse s amennyiben kára támadt abból, hogy a csődtömeg a szerződést nem teljesítette s a fent megjelölt terményeket fel nem dolgoztatta, ebből származó igényét csakis a csődtörvény 19. §-a alapján mint csődhitelező érvényesítheti. A fenntebbiek szerint a felperes keresetének rész ben hely adatván, a perköltség, az elsőbirósági itélet vonatkozó részének megváltoztatásánál, a prts 251. §-a értelmében a felek között kölcsönösen meg volt szüntetendő. A m. kir. Kúria (1906. jan. 7-én 1,028. p. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének alperest elmarasztaló részét felebbezés hiányában nem érinti; felebbezett egyéb rendelkezéseit pedig a benne ide vonatkozóan felhozott indokok alapján helybenhagya. Felperes a váltókat csak az alapváltóknak megfelelő telepítéssel láthatta volna el, a más módon történt telepítés nem létezőnek tekintendő és ezért a váltók az elfogadónak a váltókon kitüntetett lakhelyén lettek volna bemutatandók. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1904. július 1-én 38,959. sz.) A sommás végzés B. A. másodrendű alperes és F. L. alperes ellen hatályon kivül helyeztetik. . . . Indokok : Alperesek azt adták elő, hogy a kereseti két váltót telep és telepes megjelölése nélkül adták felperesnek, ki azokat tudtuk és beleegyezésük nélkül látta el ^Budapesten A. L. és fia uraknál* telepítéssel . . . . N. M. stb. tanuk vallomásával igazolva van, hogy a kereseti váltó két olyan váltó prolongációja, melyek elsőrendű alperes elhunyt férje által elfogadva. Budapestre voltak telepítve, — már pedig az alapváltó, Buoapestre lévén telepítve, felperes joggal látta el az azok prolongációját képező váltókat is az aiapváltókon szereplő teleppel Minthogy azonban azt felperes maga elismeri, hogy a telepes megjelölése is tőle ered, az arra nézve foganatosított bizonyítás pedig, hogy alperesek a telepesnek felperes által leendő kijelöléséhez hozzájárultak volna, eredményre nem vezetett : meg kellett | állapítani, hogy felperes a telepes megjelölésére jogosítva nem ' volt, hogy tehát a telepes megjelölése jogilag hatálytalan. A telepes hiányában a váltót Budapesten a telep helyén | ugyan, de az intézvényezettnél kellett volna óvás végett bemutatni, j az ennek ellenére, tehát szabálytalanul felvett óvás a kibocsátó j és forgató ellen hatálytalan és a visszkereseti jog fenntartására • nem alkalmas . . . A budapesti kir. ítélőtábla (190-1. december 6-án, 2,594. v. • sz.) Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsőbiróság ítéletét vonatkozó indokai alapján I és azért kellett helybenhagyni, mert ha az a körülmény, hogy a i kereseti váltók alapváltói Budapest telephclylyel voltak ellátva és j ez ellen alperesek az alapváltók visszaadásakor nem tiltakoztak, ! jogot adott is felperesnek ahhoz, hogy a kereseti csereváltókat, amelyeket saját beismerése szerint az összeg és aláírásoktól eltekintve, teljesen kitöltetlenül kapott, Budapestre telepítse, ahhoz már nem volt joga, hogy a kereseti csereváltókon az alapváltókon szereplő telepestől különböző telepest jelöljön meg, mert az elfogadóra és a visszkereset alatt álló előzőkre nem közömbös az, hogy a fizetés a telep helyén kinél teljesítendő és mert az elfogadó lejáratkor a váltó értékét a telepeshez tartozván elküldeni, szükséges, hogy tudja is azt, hogy a váltón telepeskér.t ki van kijelölve. Minthogy az adott esetben felperes a kereseti csereváltókat Budapesten az «A. L. és fia> cégnél telepítette, holott az alapváltók Budapesten az «EIső magyar iparbank»-nál voltak általa telepítve, nyilvánvaló, hogy a kereseti váltóknak az «A. L. és fia» cégnél fizetés végett történt'bemutatása és óvatolása nem volt megfelelő, mert tekintve, hogy a váltókon sem a kibocsátó, sem az intézvényezett az elfogadáskor telepest ki nem jelölt, a felperes által kijelölt telepes megnevezése pedig a fentebbiek szerint nem hatályos, a váltók Budapesten ugyan, de az elfogadónál lettek volna fizetés végett bemutatandók és az óvás is ott lett volna felveendő; a felperes által kijelölt telepesnél felvett óvás tehát a váltók kibocsátója és forgatójával szemben a visszkereseti jog fenntartására nem alkalmas. A m. kir. Kúria (1906. évi március hó 4-én 187/v. 905. sz.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállás szerint az a két alapváltó, amelynek meghosszabbításával a kereseti két váltó adatott, Budapesten az «Első magyar iparbank»-nál volt telepítve. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy közte és az alperesek közt a meghosszabbításul adott ezen váltók tekintetében kifejezett oly megállapodás létesült, hogy fel-