A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 35. szám - A bírósági jegyzők mozgalmáról

A J Járásbirósági eljárásban megtagadhatják a jegyzőkönyv aláírását. A felek továbbá az ügy eldöntését egyes tényvagy jogkérdés eldöntésétől is függővé tehetik, mely utóbbi esetben a biróság tevékenységét csupán a vitás kérdések megítélésére szoritja s egyebekben Ítéletét a felek megállapodására köteles alapítani. (241. §.) Az itt előadottak jobbára kimerítik a feleknek a törvényjavaslat által biztosított jogait, amiből kitetszik, hogy azok szük terjedelemmel lettek szabályozva, s a bíró tevékenységi és hatalmi körének kiterjesztésével a felek perbeli cselekvési köre szűkebbre vonatott. Ez a szűkítés főleg a 231. §-nál érezhető, ahol a bíróságnak jog adatik arra, hogy a feleknek oly utólagos előadásait, és utólagosan ajánlott bizonyítékait — melyek figyelembe vétele a tárgyalás elhalasztását tenné szükségessé, hivatalból is figyelmen kivül hagyhatja, ha arról győződik meg, hogy a fél előadásait — az ügy elintézésének késleltetése végett — szándékosan halogatta. Tulhalmozott ideges biróság könnyen visszaélhet ezzel a panaszszal. A somm. eljárás 33. § ának gyakorlási alkalmazása eddig is sokszor önkényességre vezetett. A javaslat 230. §-a elég oltalmat nyújt arra, hogy a fél bizonyítékait idejében fogja felhozni. Erőszakos rendszabály alkalmazására nincs szükség. En a somm. elj. 33. §-át is perrendünkből teljesen kitörölném. A javaslat 231. §. intézkedése ennél is tulhajtottabb, erőszakos. Hivatottsága magaslatán álló biró sohasem fog élni ily eszközök alkalmazásával Az életunott, kifáradt, tulcsigázott, ideges biró kezében pedig ez a szakasz veszedelmes fegyver. Hiába határozzuk meg törvényszakaszok által a bíróságnak a felekhez való visszonyát, hiába szabjuk meg az eljárás terjedelmét, domináló hatása mégis az egyének jeliemi megnyilatkozásának lesz. Intelligens biró megtalálja a felekkel való bánásmód szelídebb formáját is, éles eszű kutató biró megismeri az ügyet minden oldalról, a művelt, eszes és alapos biró gyorsan tárgyal szakaszok nélkül is, a gyengéket pedig az efféle §-ok erőszakosságra vezetik. A bírói kar jeliemi kiképzésére kívánok én nagy súlyt fektetni. Ne csak fegyelmezett legyen a biró, de legyen humánus, emberszerető, tartson egy magas célt szeme előtt: hogy a hatalom nem arra való, hogy azzal sújtson, de az csak mint eszköz szolgálhat arra, hogy azzal a nemesek az emberiség boldogságát előmozdítsák. Ezeknek érintése mellett azt tartanám ugyan kívánatosnak, hogy szóbeli tárgyalásoknál a felek részére több jog, illetve cselekvési szabadság biztosittassék, azonban bízom a magyar bírói kar hivatottságában, s mindjobban fejlődő erejében, s hiszem, hogy a felek cselekvési szabadságának biztosítására nem fog szükség lenni különösebb intézkedésekre. A szóbeli tárgyalásokon végbement eseményekről a tszék előtti eljárásban irott emlék nem marad. A javaslat 255. £-a ugyan intézkedik arról, hogy elismerést, lemondást tartalmazó nyilatkozatok s a perbeli egyességek jegyzőkönyvbe vétessenek, azonban a jegyzőkönyvvezetést a felek tényállításai rövid foglalatára a ténybeli beismerések tartalmára, s a ténybeli állitások módosulására ki nem terjeszti. A 256. §. megadja ugyan az elnöknek erre a jogot de a tartalmasabb jegyzőkönyvvezetést kötelezőleg nem irja elő. A javaslat indokolásában az a rémlátás van kifejezve, hogy az események feljegyzésére fordított gondosság, az írásbeliség felé terelheti az eljárást és kockáztatja a szóbeliség előnyeit. Szóbeli tárgyalás helyett a jegyzőkönyvön lesz az eljárás súlypontja — mondja tovább az indokolás (ind. 52. 1.). Ha ez a feltevés állana, ki kellene törölni a javaslatból a 257. §-t, mert ami a törvényszéki eljárásban előfordulhat, ugyanaz a járásbirósági eljárásban is előfordulhat. Nem kívánok én többet, csupán azt, hogy a 257. §. intézkedése a tszék előtti eljárásban is alkalmaztassák. A kimerítő jegyzőkönyvelés nem ellensége a szóbeli eljárásnak, hiszen a szóbeli tárgyalás eredménye jegyeztetik fel, ami a tárgyalás menetét, terjedelmét miben sem befolyásolhatja. A jegyzőkönyvet a tszék előtti eljárásban a felek ugy sem irják alá, így csupán annyi lesz kockáztatva, hogy a jegyzőkönyv mindjárt a tárgyaláson nem olvastatik fel. De annak hitelességét a tanácselnök úgyis ellenőrzi, igy a jkönyv utólagos szerkesztése a felvett jegyzetek alapján végbemehet. Esetleg lehet intézkedni abban a tekintetben is, hogy a jegyzőkönyvet a tanács tagjai is aláírják. A javaslatban contemplált intézkedés a jegyzőkönyvelést arra a chablonos ürességre kárhoztatja, amit most a polgári íelebbezési tárgyalások jegyzőkönyvelésénél tapasztalunk, hol a O G 243 felek kérelmén, s annak megjegyzésén kivül, hogy a felek az elsőbiróság előtti eljárás eredményét előadták, s az ügy érdemében tárgyaltak — a jkönyv egyebet alig tartalmaz. Az ilyen jegyzőkönyvelés a szóbeli tárgyalás szükségletét ki nem elégítheti. Hiszen a szóbeli tárgyaláson a következő aktusok végbemennek : A felek előkészítő irataiktól eltérő tényállítást adnak elő. (228. §.) Uj tényállításokat, nyilatkozatokat hoznak fel. 1221). %Jj Bizonyító eszközöket neveznek meg. (229. S.) Kiegészítik előbbeni tényelőadásaikat, bizonyítékaikat. 1 (234. §.) Felelnek a biróság kérdéseire. Beismeréseket tesznek. (278. §.) Előbbi beismerésüket visszavonják. (280. §.) A beismerés visszavonására az ellenfélnek engedélyt adnak. (280. §.) Az eljárás szabálytalansága ellen felszólalnak. UJ32. §J) Az elnök intézkedését kifogásolják. (235. §.) Hogy miképpen mentek végbe ezek az események, arról a következő tárgyalásokra nyom nem marad, a biróság mégis az összes tárgyalások egységes egészet alkotó tartalmából ítélkezik. Hogy lehet a harmadik vagy negyedik tárgyaláson constatálni, hogy miként ment végbe az első tárgyalás, azt magamnak megmagyarázni nem tudom. Gyakorlati emberek tanácsát kell az ily intézkedéseknél kikérni, puszta elmélet kedvéért egy rendszert fogyatékos alkatelemekkel, hiányos szerkezeti részekkel meghonosítani nem lehet. Amit tehát a javaslat a 256. szakasz második bekezdésében az elnöknek csupán megenged, tegye ugyanazt kötelezővé, ez fogja biztosítani a tárgyalások egységességének helyes kivitelét. (Folyt, köv.) A bírósági jegyzők mozgalmáról. Irta TRIPSÓ SÁNDOR, berettyó-ujfalui kir. jbirósági aljegyző. Örömmel olvastam a budapesti jegyzői karnak az orsz. szervezkedés s mozgalomra irányuló felhívását s örömmel látom az ország különböző törvényszékeinél alkalmazottak felébredését s egyetértő csatlakozását. Mert súlyos helyzetünk panaszos hangjai végre oda is eljutnak, ahol a jogos kívánságokat figyelembe venni, kielégíteni s a sérelmeket orvosolni tudják s remélhetőleg fogják is. Végre a 12-ik órában — amikor existenciájának reális ! alapja erősen megingott, — megmozdult az igazságügy szolgáinak conservativ tömege s ahogy fokozatosan valóra ébredt, a kétségbeesés hangjain kiáltoz a proletáriátus sötétségéből. Bárha talán a modern existálás érdekvilágának vásári tömegén keresztül, megértik siralmait a hatalom segélő faktorai. . . . Még nem késő. ... Az anyagi gondok fekete kísértete még nem borított el mindent . . . csak ... a 12-ik óra. . . Megdöbbentő az ok, amely az ország igazságügyi generációját, hosszas türelem vagy conservativ nemtörődömség után, ébredésre keltette. Szomorú állapotok, mikor a törvényes állami akarat érvényesítőinek, a culturális élet alapját képező jogrend őreinek, a bírói hatalom, a legmagasabb felségjog hivatásos gyakorlóinak s ezek várományosainak alamizsnáért kell könyörögniük, hogy a legaggasztóbb következményekbe ne sodorják a jelenlegi életvisszonyok szertelen tultengései. Éppen azért bátorít a létharcban megszilárdult bizalom, hogy ha a hatalom birtokosainak munkaköréig felhatnak a méltányos kérelem szerény szavai s ezáltal mód nyujtatik az égető bajok figyelembevételére s komoly megfontolására, akkor egy pillanatra sem késhetik tovább a segitő erő s a megkívántató anyagi áldozatot elsőrendű szükségletként fogják a munka kezdetén beilleszteni a törvényes formák keretébe. .... Szükségtelen ma már említeni is azt a köztudomásra jutott tényt, hogy az aljegyzői állás osztályozása tarthatatlan anomáliát képez. Igazolják a mai nehéz visszonyok azt is, hogy a joggyakornoki állásra vonatkozó rendelkezések a jelenlegi nehéz helyzetnek megfelelő sürgős változtatást igényelnek. A tételes rendelkezésekkel orvosolandó a jegyzői kinevezés körüli illusórius gyakorlat is. A budapesti joggyakornokok a fővárosi élethez való csökönyös ragaszkodásban még találhatnak enyhitő okot arra, hogy csak 5—6 év után s a bírói vagy ügyvédi diploma feltétlen megkivánásával lehetnek szerencsések az aljegyzői méltóság ködbe magasló Parnassusára felkapaszkodni s ha figyelmen kivül hagyják azt a sivár- körülményt, hogy a tisztviselői