A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1906 / 34. szám - A fővárosi rendőrség 1905. évi működése [3. r.]
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 34. számához. Budapest, 1906. augusztus 26. Köztörvényi ügyekben. Az 1886. évi XXII. t.-c. 95. §-ának az a rendelkezése, hogy a fegyelmi határozatban a fegyelmi uton elmarasztalt által okozott kár megtérítése iránti felelősség is mindenkor megállapítandó, arra való tekintettel, hogy ugy ezen törv. §. végső mondata, mint az idézett törvény 86. §-ának rendelkezése szerint magának a kárkeresetnek megbirálása az erre illetékes biróság hatáskörébe van utalva, nyilván csak azt jelenti, hogy a polgári biróság nem vizsgálhatja, hogy a fegyelmileg elmarasztalt hivatalnok hivatali kötelességét megsértette-e és e részben terhére vétkesség fennforog-e?, — mivel erre nézve a fegyelmi biróság által meghozott határozat az irányadó. Azonban a kárkövetelés feletti ítélkezésnek a polgári biróság hatáskörébe utalásából kétségen kivül az következik, hogy annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy károsodás tényleg bekövetkezett-e ?, — valamint, hogy a kár és a hivatalnok fegyelmileg megállapított vétkessége között forog-e fenn az okozati összefüggés ?, — és hogy a kár menynyit tesz ki ?, — a polgári biróság a hivatott A pestvidéki kir. törvényszék (1904. nov. 5-én 6,976. p. sz. alatt) Kiss Sándor dr. ügyvéd által képv. D. Zs. J. felperesnek, Sugár B. dr. ügyvéd által képviselt, de a perben nem védekező K. A. I-só' r. és Z. J. dr. megyei tiszti ügyész, mint K. M. s társai ügygondnoka 12,000 K. és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A viszontkereset elutasításával, felperes keresetének hely adatik és alperesek tartoznak tűrni, hogy 1899. nov. 18-án 4.Ü55. n. c. alatt a budapesti m. kir. állampénztár, mint a Budapest V. ker. kir. járásbíróság letéthivatalánál birói letétbe helyezett s a most emiitett kir. járásbíróságnak 1900. évi január 10-én 1899. 108/5. sz. alatt kelt végzésével birói letétül elfogadott és beutalt 16,000 K-ból birói letétben levő 12,000 K letéttőke és ennek felszaporodott letéti kamatai felperes javára, K. S. dr. ügyvédje kezeihez kiutaltassanak. Indokok: Felperes ellen lefolytatott fegyelmi eljárás során jogerős megállapítást nyert az a tény, hogy K. A. újpesti lakos I-ső r. alperes kiskorú gyermekei K. M. és K. E. részére 1898. évi ápr. 14-én két drb, egyenként 3,000, összesen 6,000 frt, vagyis 12.000 K. letét összegű takarékpénztári betétkönyvecskét helyezett el Újpest község elöljáróságánál, továbbá, hogy a községi elöljáróság ahelyett, hogy ezeket a betétkönyvecskéket a kiskorúak javára leendő kezelés végett a gyámhatósághoz beterjesztette volna, 1898. évi nov. 14-ig, mint letétet a községházán kezelte s ekkor az apa egyoldalú kérelmére azokat annak kezeihez kiutalványozta és kiadta, megállapittatott továbbá a kiskorúaknak ezzel az összeggel való károsodása arra az esetre, ha a letett összeg K. A.-né Cz. Zs. hagyatéki vagyonául elismertetnék s ebben az esetben felperes feltétlen vagyoni felelőssége. Néhai K. A.-né Cz. Zs.-nak valamint K. A.-nak a csatolt per adataival beigazolt osztrák honosságára s az osztr. polgári törvénykönyvnek a közszerzeményi vagyon tekintetében hazai jogunktól eltérő intézkedésénél fogva K. A. által az elöljáróságnál letett fenti összegek mint kétségtelenül K. A. által sorsjegyen nyert összegből származók, néhai Cz. Zs. hagyatékát nem képezik, örökösödés jogcímén tehát a kiskorú alperesek az itélet sendelkező részében körülirt letétösszeghez igényt még abban az esetben sem tarthatnak, ha az olybá volna tekinthető, mint amely a K. A. által az elöljáróságnál őrizetbe adott takarékbetéti könyvecskéket helyettesíti. Ezek után a jelen perben már csupán az bírálandó el, vájjon a többször említett 2 drb. takarékpénztári betétkönyvecskére, illetve az azokban feltüntetett takarékpénztári betétösszegekre alperes kiskorúak tulajdonjogot szereztek-e vagy sem ? W. Gy. és C. G. tanuk vallomásából az derül ki, hogy K. A. a betétkönyvecskéket a községi közgyám reábeszélésére adta át a községi elöljáróságnak, arra vonatkozólag azonban, hogy azokat a kiskorúak részére odaajándékozta volna, bizonyítékok fenn nem forognak, mert Cs. G. tanú előadása szerint a betétkönyvecskékre vonatkozólag tulajdonjogát K. A. az átadás alkalmával kifejezetten fentartotta, kinyilatkoztatván azt, hogy gyermekeiről más módon fog gondoskodni. Minthogy ily tényállás mellett a kiskorúak javára ajándékozás létre nem jött, sőt K. A. a letétel alkamánál ajándékozási szándékát, ajándékozásra irányuló akaratát ki sem fejezte, a betétkönyvecskékre vonatkozólag tehát K. A. tulajdoni joga még akkor is fenmaradt, amikor azokat a községi elöljáróságnak átadta s a kiskorúak azokra tulajdonjogot nem szerezvén, a könyvecskék visszaabása által a kiskorúak nem is károsodtak; minthogy továbbá a kereset tárgyává tett 12.000 K-t felperes vitán kivül a saját vagyonádól helyezte a kiskorúak netáni károsodása esetére birói letétbe, ily károsodás pedig a fentiek szerint meg nem állapitható: ugyanazért a kereseti kérelem értelmében határozni s alperesi ügygondnokot ugyanazon letéti összeg megítélésén irányuló viszontkeresetével elutasítani kellett. A perköltségek a per körülményeinél fogva a felek közt kölcsönösen megszüntettettek s az ügyvédi munkadijak az 1868 : L1V. t.-c. 252. §. alapján nyertek megállapitást. Nem védekező elsőrendű alperes a hivatkozott t.-c. 112. §-ához képest az ügygondnok védekezéséhez csatlakozónak tekintetett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. jan. 17-én 12,265. p. sz. alatt) következőleg itélt : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, egyúttal II. rendű alperes viszonkeresetének helyt adva, a budapesti m. kir. állampénztár, mint birói letéti hivatal által 1899. nov. 18-án 4,055. n. c. alatt bevételezett s a budapesti V. ker. kir. járásbíróságnak 1900 évi jan. 10-én 1899. Ö. 108/5. számú végzésével birói letétként elfogadott 16,000 K-ból még birói letétként őrzött 12,000 K és ennek időközi letéti kamataira, kiskorú K. M. és kiskorú K. E. tulajdonjogát megállapitja s felperest annak tűrésére kötelezi, hogy ezen 12,000 K letéti összeg letéti kamataival 15 nap alatt a nevezett kiskorúak javára Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye árvaszékéhez átutaltassék, egyszersmind felperest arra is kötelezi, hogy II. rendű alperesnek 673 K 80 f. per-, és 100 K felebbezési költséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével megfizessen. Indokok: A felperes ellen lefolytatott fegyelmi iratokból megállapítható, hogy K. A. újpesti lakos I. rendű alperes kiskorú gyermekei K. M. és K. E. részére 1898. évi ápr. 14-én 2 drb, egyenkint 3,000 frtrói, összesen 6,000 frt, vagyis 12,000 K-ról szóló takarékpénztári betétkönyvet helyezett el Újpest község elöljáróságánál, továbbá, hogy a községi elöljáróság, ahelyett, hogy ezt a letétet gyámi kezelés végett az illetékes árvaszékhez áttette volna, 1898. évi nov. 14-ig, mint letétet a községházán kezelte s ekkor az atya K. A. egyoldalú kérelmére azt ennek kezeihez kiutalványozta, végre, hogy felperes az ellene lefolytatott fegyelmi eljárás során, a kérdéses 6,000 frt letétbe elfogadása, kezelése és visszautalványozása körüli eljárása miatt fegyelmileg jogerősen elitéltetett s ezen összeg erejéig a kiskorúakkal szemben vagyoni felelőssége a megyei közigazgatási bizottság 32,871/902. sz. véghatározatával feltétlenül megállapittatott. E mellett a felperes által s megyei árvaszékhez 330,219/900. sz. alatt beadott kérvény tartalmából az is kitűnik, hogy felperes a kereseti 12,000 K-t 1900. évi nov. 13-án avégből helyezte az árvaszéknél letétbe, hogy a K. A. által az újpesti elöljáróságnál kiskorú K. M. és E. részére elhelyezett 6,000 frtnak a letevőnek való visszautalványozása által a kiskorúak a netán érhető kártól megóvassanak, ezen letét célja tehát kétségtelenül az volt, hogy ez a letett öszszeg a felperes ellen megállapított vagyoni felelősségnek oly anyagi fedezetét képezze, amely a kiskorúak károsodása esetén a megállapítandó kárösszeg kielégítési alapjául szolgáljon. Mivel pedig a községi elöljáróság tagjai ellen fegyelmi eljárás esetén az 1886. évi XXII. t.-c. 95. §-a értelmében a fegyelmileg elmarasztalt által okozott kár megtérítése iránti felelősség megállapítása az illető fegyelmi biróság hatáskörébe tartozik, a fegyelmi ügyiratok közt lévő határozatok szerint pedig felperesnek a K. A. által az újpesti községi elöljáróságnál kiskorú gyermekei részére letett 6,000 frt letéti kezelése és visszautalása körül elkövetett mulasztásokból a kiskorúakat ért károsodásért való felelőssége jogérvényesen megállapittatott, felperesnek kártérítés iránti felelőssége a jelen perben ujabb megbiráíás tárgyát már nem képezheti, ezen felelőssége mellett tehát a kiskorúak kártalanításának biztosítása céljából általa letétbe helyezett összeg visszaadását jogosan csak sz esetben követelhetné, ha kimutatná azt a lényeges és egyedül perdöntő körülményt, hogy a terhére megállapított fegyelmi vétség által a kiskorúak egyáltalán kárt nem szenvedtek, vagy ha szenvedtek is, ezen káruk már megtérült s hogy ekként a kereseti összeg letétbe helyezésének célja megszűnt. Ezt azonban felperesnek kimutatnia nem sikerült. Ugyanis a per során igazolást nyert az, hogy maga K. A. is csak a kiskorúak jogának mai módon való biztosítása esetében kívánta a kérdéses betéti könyvek visszaadását s a pénztárnak szóló kiadási rendelvénybe maga felperes is belevétette s azzal indokolta a betétkönyvnek kiadását, hogy a kiskorúak jogai más módon lettek biztosítva, ez a biztosítás azonban meg nem történt, mert a íelek közt sem vitás az, hogy az Újpesten 1898. évi okt. 24-én kelt K. A., mint ajándékozó és a kiskorúak részére kirendelt ügygondnok K. I. által kiállított az az ajándékozási szerződés, amelyben K. A. kiskorú gyermekei részére az újpesti 342. sz. tkvbetétben 206/b. hr. számú ingatlanára jelzálogilag biztosítandó 3,000—3,000 frt a kiskorúak nagykorúságuk elérésével esedékessé váló kamat nélküli összeget köt le s amely szerződés 1899. márc. 21-én gyámhatóságilag is jóváhagyatott, a kiskorúakra teljesen értéktelenné vált annak folytán, hogy még mielőtt ezen szerződés alap-