A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 29. szám - A hirlaplefoglalásról

116 A JOG mint értelemmel nem birok s fölöslegesek, a lejáratnak határozottságát nem érintik. A nagyszebeni kir. törvényszék (1905. június 20-án 1,910. sz. alatt) Macelár György dr. ügyvéd által képviselt M. A. felperesnek Pisó Jenő dr. ügyvéd által képviselt F. M. alperes ellen 90 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg iiélt: Felperes M. A. F. M. alperessel szemben keresetével elutasittatik és arra köteleztetik, hogy nevezett alperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett 42 K. 40 f. perköltséget fizessen meg. Indokok: Alperes a sommás eljárást vele szemben megtagadó 6,876/1904. p. számú végzés alapján kitűzött jegyzőkönyvi tárgyalás rendén tagadta, hogy a kereseti váltót sajátkezüleg aláirta, avagy annak nevében leendő aláírásával bárkit is megbízott volna s magából a váltóból a kereset ellen ama kifogást emelte, hogy ha bebizonyítást is nyerne névaláírásának valódisága, annak a váltón előforduló elhelyezése külön váltói nyilatkozat hiányában vele szemben váltói kötelezettséget nem állapit meg. Ezzel szemben felperes arra a körülményre, hogy alperes megbizásából nevét S. M. irta a váltóra és hogy a nevezett megbízott megbízása váltói nyilatkozat tételére is kiterjedt, S. M. tanukénti kihallgatását kérve felhozta, hogy együttaláirás esete forog fenn, miután mindazok kik határozott váltónyilatkozatot nem tesznek, az elfogadó érdekében együtt aláiróként tekintendők, alperes mind együtt aláíró az elfogadóval egyetemlegesen marasztalandó. Minthogy azonban a váltótörvény az együttkötelezettek váltónyilatkozatára vonatkozóan külön jogszabályt nem statuált, következőleg a váltótörvény szempontjából arra nézve, hogy valaki együtt kötelezettnek tekintessék, okvetlenül szükséges, hogy a bármely minőségben együttkötelezett nyilatkozata külön-külön megfeleljen azoknak az alaki kellékeknek, amelyekhez a törvény a magában álló váltónyilatkozat érvényességét köti: ennélfogva árról, hogy a nem intézvényezett elfogadó minőségben az elfogadóval együtt kötelezettnek tekint,essék csak akkor lehet szó, a váltón az elfogadási szándék egyenes kifejezésre jut. A kereseti váltón azonban az alperesnek keresetbe tett puszta névaláírása kétségtelen elfogadási szándékot nem fejez ki, mert sem az elfogadásra célzó nyilatkozat mellette nincs, sem az elhelyezése nem olyan, hogy az az intézvényezett elfogadmánya után következve, az elfogadást, illetve az elfogadóval való együttkötelezést kétségen kivül helyezné s miután a váltótörvény 21. §-a értelmében az elfogadást magára a váltóra kell irni s a váltó jogi természetéből mint szigorú formálügyletből folyik, hogy váltójogilag érvényes és váltói uton érvényesíthető nyilatkozatnak magán a váltón kell előfordulnia az tanúval és más módon nem bizonyítható. Ezeknél fogva alperes elfogadói illetve az elfogadóval együttaláirói kötelezettsége meg állapitható nem lévén, felperest a kért bizonyítás felvétele mellőzésével keresetével elutasítani s mint pervesztest a váltóelj. 31. §. illetőleg az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségek viselésére is kötelezni kellett. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1905. augusztus 1-én 3,023. p. sz. a.) következő végzést hozott: Az elsőbiróság ítélete az azt megelőző tárgyalással együtt a váltóeljárás 4-ik §-ának második bekezdése és a 37. §. alapján megsemmisíttetik és a váltókereset az annak alapját képező váltóval felperesnek visszaadatni rendeltetik és felperes köteleztetik alperesnek 42 K. 40 f. perköltséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: A kereseti váltón következőleg megjelölt fizetési idő: «von heute am 13. Juli 1902.» csak azon időszakot jelzi, melyen belül a fizetésnek történnie kell; de nem határozza meg tüzetesen azon napot, melynél sem előbb, sem utóbb a fizetés a váltókötelezettől kívánandó, ennélfogva a kereseti váltón a váltótörvény 3. §. 4. pontjának kívánalmához képest, a fizetés ideje határozottan megjelölve nem lévén, az lényeges kellék hiányában szenved ; és miután ilyen váltó alapján váltóeljárásnak helye nincs, a kereset az elsőbiróság által a váltóeljárás 4. §-a értelmében hivatalból visszautasítandó lett volna, következőleg szabálytalanul járt el az elsőbiróság, midőn azon kereset felett a váltóeljárás értelmében tárgyalt és ítéletet hozott; miért is ítélete az azt megelőző eljárással együtt a határozat rendelkező részében irt törvényszakasz alapján megsemmisítendő és felperes az ezen eljárással okozott perköltségek megfizetésére a pprts. 251. §. alapján kötelezendő volt. A m. kir. Kúria (1906. jun. 12-én 1,277. p. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Kúria a másodbiróság végzését megváltoztatja és kimondja, hogy az elsőbiróság ítélete és az azt megelőző eljárás váltókellék hiánya miatt meg nem semmisíthető; ehhez képest utasítja a másodbiróságot, hogy az elsőbiróság ítéletét érdemileg bírálja fölül. Indokok: A kereseti váltó lejárata megfelel a v. t. 3. §-a 4. pontjában megszabott követelményeknek, amennyiben az a következő kifejezést: «am 13. Juli 1902.» foglalja magában, ami közönséges nyelvtani értelemben azt jelenti, hogy a váltóösszeg 1902. évi július 13-ik napján, tehát egy tüzetesen meghatározott napon fizetendő. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy az említett kifejezést ez a két szó előzi meg: <von heute* ; mert azzal szemben, hogy a július 13-ika (am 13 Juli) kifejezés előtt a váltón nem «bis», hanem «am> szócska áll, az imént említett von heute- szavak nem jelentenek oly kezdő időpontot, melytöl számítva I9U2. jul. 13-ig a fizetés bármikor teljesíthető volna és mert ennélfogva a fennforgó esetben a tvon heute> szavak, mint értelemmel nem birók s fölöslegesek, a lejáratnak határozottságát nem érintik. E szerint a váltó minden törvényes kellékkel el levén látva, az elsőbiróság ítélete és az azt megelőző eljárás kellékhiány miatt megsemmisithető nem volt; mihez képest a másodbiróság végzését megváltoztatni és a másodbiróságot a per érdemi elbírálására utasítani kellett. Bűnügyekben. Ha a hagyatéki zárgondnok az egyik örökösnek valamely ingót használatra átad, az örökös ezen ingó elszállításával sikkasztást nem követ el. A kir. Kúria (1906. március 14. 2,649. sz.) vádlottnak és védőjének semmisségi panasza folytán: mindkét alsófoku biróság ítélete, vádlottnak és védőjének semmisségi panasza következtében a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmisségi ok miatt megsemmissittetik és vádlott a B. P. 326. §-ának 1. pontja alapján a vád alól felmentetik. Indokok: Az alsófoku bíróságok ténymegállapítása szerint a néhai özv. K. Györgyné hagyatékához tartozó ingók az örökösök közt vitássá válván, azokat a leltározó körjegyző zár alá vette és zárgondnoki kezelés alá helyezte, a zárgondnok azonban vádlott, mint egyik igénylő örökös kérelmére a zár alá vett ingók közül két dunyhát és tizenegy párnát használat végett vádlottnál hagyott, aki ezeket a tárgyakat később 1904. november 19-én a zárgondnok tiltakozása és feljelentése dacára Devicséró'l Korponára és innét Rezsőpartra szállította. Ezen tényállás alapján vád emeltetett vádlott ellen a B. T. K. 359. §-ába ütköző sikkasztásnak tekintendő vétség miatt. Tekintve azonban, hogy vádlott a nála hagyott ingók használatára jogosítva volt s ebből folyóan azzal a cselekményével, hogy az ingókat, bár a zárgondnok ellenzése dacára Devicséró'l rendes lakóhelyére, Rezsőpartra elszállította, sem a hatósági zárt nem tette hatálytalanná, sem pedig azokat az ingókat az örökösöktől végleg el nem vonta ; továbbá tekintve azt is, hogy magából az elszállítás tényéből az elszállított ingók eltulajdonítására irányuló szándékra és arra, hogy vádlott ezen ingókkal, mint sajátjával rendelkezett, okszerű következtetés le nem vonható : annálfogva a vád alapjául szolgáló tett sem a B. T. K. 359. §-a alá eső sikkasztásnak tekintendő vétségnek, sem más büntetendő cselekmények tényálladékát ki nem merítvén: mindkét alsófoku biróság ítéletét a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíteni és vádlottat a B. P. 326. §-ának 1. p. rendelkezéséhez képest a vád alól felmenteni kellett. Kivonat a Budapesti Közlöny-böL Csődök: Az aradi tszéknél Weisl Grüner Samu tanci kereskedő ellen, bej. aug. 11, fsz. aug. 18, csb. Heller Mór dr., tg. Fejér György. — A soproni tszéknél Bereiter Sámuel soproni kereskedő ellen, bej. szept. 10, fsz. okt. 2, csb. Pityum Sándor dr., tg. Huf József. — A debreceni tszéknél Url Mariska és társa helybeli cég ellen, bej. okt. P, fsz. okt. 25, csb. Szoboszlay Sándor, tg. Révi Nándor dr. — A nagyszebeni tszéknél ifj. Jacsa János helybeli kereskedő ellen, bej. szept. 3, fsz. szept. 18, csb. Miksa Pompejus dr., tg. Dán László dr. Pályázatok : A lévai jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 28 (160). — Az oklándi jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 29 (161). — Az algyógyi jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 2 (164). — A budapesti keresk. és váltótszéknél aljegyzői áll. aug. 3 (165). — Az abaujszántói jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 3 (165). — A pápai jbiróságnál albirói áll. aug. 3 (165). Kúriai és táblai értesítések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek fölterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhatunk. Alsókubin M. F. dr. Tomaschof—Abaffy érk. 6,879/906 sz. a. ea. Illés Jenő, n. e. — Devecser Gy. G. Lisznyay—Schaffer érk. 4,109/906 sz. a. ea. Gyárfás, jun. 19 hh. — Eperjes H. Gy. dr. Antolyik—Rosenfeld nem érk. — Jászapáti V. S. dr. Jászalsószentgyörgyi közbirkokosság—Ernst nem érk. Az ungvári kir. közjegyző állandó helyettest keres. A tót nyelv birása szükséges. Bizonyitványmásolatokkal ellátott ajánlatok nevezett közjegyzőhöz intézendők. Román vidéken települni óhajtó ügyvédnek jó forgalmat biztositok. Blum János dr. Temesrékáson. Képviselővé választása folytán irodáját el- és átadja egy alföldi ügyvéd. Cim a kiadóhivatalban. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. Rudolf rakpsrt 3. PAOA8 RÉSZVÉNYTÁH8A6ÁO NYOWBÁJA BUDAPEST