A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 29. szám - A hirlaplefoglalásról

214 A JOG léptették, 1814-ben eltörölték, az 1881-iki sajtótörvényig majd ismét visszaállították, majd ismét eltörölték, Poroszországban 1850-ben töröltetett el a cenzúra, de később a socialistákra vonatkozólag némi korlátozás történt, Svédországban 1766-ban eltöröltetett, majd ismét életbe lépett és 1809-ben ismét eltöröltetett. Midőn a szabadságküzdelmek az előzetes cenzúra eltörlését kivívták, a központi államhatalom egyébként igyekezett a sajtóra befolyást és ellenőrzést gyakorolni, igy az 1851-iki porosz, 1854-iki német (szövetség) törvény a köteles példányok előzetes bemutatásával, az 1874-iki sajtótörvény az előzetes rendszabályokat csaknem mind eltörölte. Ausztriában 1848-ig cenzúra volt, ekkor eltöröltetett, azonban 1852-ben és 1862-ben ismét sokféle korlátozások léptettek életbe. De nem ezen szük keretbe való azon küzdelmek tárgyalása, melyek a sajtószabadság majd korlátozására, majd tágítására vezettek minden államban. Az emberi eszmék fejlődése mindig az ingák lengése szerint történik. Majd az egyik, majd a másik végleten mozog, most teljes elnyomása a sajtónak, majd tulszabadon hagyása. A sajtószabadság biztositékát abban is feltalálni vélték, hogy külön sajtóvétségeket állítottak fel, — melyeket külön sajtótörvényben szabályoztak, — igy az 1848-iki sajtótörvény, holott ez sem a jogi elveknek, de a sajtószabadság elvének sem felel meg. A kérdés lényegéből kiindulva, tény az, hogy az emberiség fejlődését, uj eszmék érlelését a szabad sajtó nagyban mozdítja elő, a sajtónak nagy ellenőrzési feladata is van éppen az államhatalom mikénti gyakorlása tekintetében, különös volna tehát a végrehajtó hatalom önkényének vetni alá a sajtót. Tény azonban az is, hogy korlátlan szabadságjogok nincsenek, hogy a sajtót nem lehet az államhatalom fölé emelni. Azok a cselekmények, melyeket a büntetőtörvénykönyv büntetéssel sujt, ugyanazok maradnak, ha sajtó utján követtetnek is el. A sajtó sajátos természete nem is azt kívánja, hogy különös sajtóvétségek statuáltassanak, hanem hogy a végrehajtó hatalomtól teljesen független bíróság ítélkezzék, ebből a szempontból helyes volna, ha már a vádtanács is juryvel volna kiegészíthető. A másik lényeges kérdés, amely körül az eddigi sajtóküzdelmek vívattak, hogy t. i. előzetes vagy csupán utólagos korlátozások legyenek-e? En ugy vélem, hogy ha az államnak jogában áll a bűncselekmények elkövetését megelőzni, akkor nincs ok, amiért ne lehetne megelőzni azt, hogy sajtó utján se követtessenek el bűncselekmények. Hiszen alakulhat anarchista-sajtó is, amely nem törődve esetleg az utólagos büntetéssel, nyíltan hirdetné az államhatalom közegeinek legyilkolását és ne volna helye ily sajtótermék előzetes lefoglalásának ? ! Az 1848 : XVIII. t.-c. 22. §-a is megengedte az azonnali zár alá vételt. A kérdés nehézsége abban van, hogy ha előzetes lefoglalás van, akkor, mire a felmentés bekövetkezik, a sajtótermék rendszerint aktualitását veszíti és igy egyenlő a megsemmisítéssel, ha pedig előzetes lefoglalás nincs, akkor hiába az elitélés, annak természetes és jogos folyománya a sajtótermék megsemmisítése már lehetetlen és az elitélés dacára megteszi romboló hatását. Mert nem igaz az, hogy ez ellen elég biztosíték az olvasóközönség józan ítélőképessége, mely megtudja különböztetni az igazat a hamistól, mert nagy számban vannak olyanok, akik önállóan gondolkozni alig képesek és gyenge ítélőképességgel birnak. Ezen kettős veszély között az igazságot csak ugy lehet elérni, ha a bíróság teljesen függetlenittetik, és az eljárás a lehetőségig gyorsittatik. Ha megtaláltatott a mód az éjjeli ügyész- és vizsgálóbíróval, hogy percek alatt ügyészi indítvány, vbirói határozat és annak foganatosítása végbe megy, akkor 1—2 nap alatt vádtanácsi határozat is kieszközölhető volna. A hirlaplefoglalásról. Irta B. L. Egyik hírlapnak állítólag izgatási vétséggé minősülő közleménye miatt történt bírói lefoglalása a sajtóban többfelől éles, elitélő bírálat tárgya volt. Még előkelő helyről is olyan vélemény hangzott, hogy miután praeventiv cenzor nem létezik, jogerős itélet nélkül a lefoglalás nem törvényes. Bűnvádi perrendtartásunk 169. §-a értelmében azokat a tárgyakat, melyek a büntető törvények szerint elkobzandók, — le kell foglalni és birói őrizet alá venni. Tehát imperative rendelkezik a törvényhozó. Elrendeli a lefoglalást, még pedig már a nromozat, illetve vizsgálat során s tényleg a gyakorlatban a törvény eme rendelkezése a maga teljességében érvényesül is, most már a feljelentést tevő hatóságok, vagy hatósági közegek, a btk, 61. §-ban jelzett tárgyakat a feljelentés megtétele után haladék nélkül beszerzik és beszolgáltatják a kir. ügyészségekhez. Arra a kérdésre, hogy ha a büntetendő cselekmény nyomtatvány utján van elkövetve, van-e a törvényben kivétel? határozottan nemmel felelhetünk. Már az 181-8. évi XVIII. t.-c. 22. §-a akkép rendelkezik, hogy a vád « feladása» után a vizsgálóbíró a nyomtatványokat, ha költségesnek itéli, tüstént zár alá veheti. Tehát az 1848. évi sajtótörvény se tett kivételt a nyomtatványok között és jogot adott a vizsgálóbírónak, hogy minden névvel nevezhető nyomtatványt, már a nyomosat folyamán, tehát a nyomtatvány megjelenése után tüstént lefoglalhassa s visszatarthassa az ügy végérvényes elintézéséig. A magyar bűnvádi perrendtartás ugyanezt a nyomot követte. Az 567. §. feljogosítja a vizsgálóbírót, hogy akár a feljelentés megtétele után, akár azzal egyidejűleg, a vádló indítványára, bármely nyomtatványt lefoglalhasson, ha annak tartalma büntettet vagy vétséget állapit meg. Ezek szerint tehát ugy az 1848. évi XVIII. t.-c. mint az uj bűnvádi perrentartás, csupán a vizsgálóbíró diseretójára bizta annak megítélését, ha vájjon valamely nyomtatvány, — melynek lefoglalása iránt indítvány lett téve, - sérti-e a büntető törvény valamely rendelkezését? Az uj bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséig szintén az volt a birói gyakorlat, hogy a vádló parancsára rendszerint a vizsgálóbíró foganatosította a nyomtatványok lefoglalását, mely birói intézkedés mindaddig nem volt nyilvános és rosszaló bírálat tárgya, míg a sűrűn egymásután bekövetkezett lefoglalások nem szolgáltak politikai célok támogatására, aminek megtörténte felett bármennyire sajnálkozunk, kétségen kivül áll, hogy a törvények értelmében, a büntetendő cselekményt tartalmazó közlemény miatt a vádló indítványára joga van a vizsgálóbírónak a nyomtatványt lefoglalni. Belfold. Az igazságügyi költségvetés a képviselőházban. Július 17. Bizony Ákos előadó a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlja a költségvetést. Vdzsonyi Vilmos az igazságügy terén legutóbb tapasztalt dolgok után nagyon keveset remél a jövőtől. A miniszter álláspontja a sajtó ügyében nem felel meg se a demokrata, se a szabadelvű hagyományoknak. A minap, mikor itt a sajtószabadságról volt szó, a miniszter az aratósztrájkról beszélt s arról szavaztatta meg a házat. Az aratósztrájk ellen van már törvényünk. Ha ezenkívül az aratósztrájk ellen még a sajtószabadság elkobzását is alkalmazzák, akkor egy rókáról két bőrt húznak. Az igazságügy terén csak a jognak volna szabad érvényesülnie, s a politikai célszerűségnek még a gondolatát is ki kellene zárni. A Fejérváry-kormány eszközeit meg kellene semmisíteni s nem volna szabad az előző rendszer inkvizitórius eszközeit alkalmazni, mert a szerencse forgandó és ha ezeket az eszközöket meg nem semmisitik, akkor egykor még a mai többség ellen is alkalmazhatja majd valaki. Kecskeméthy Ferenc: Beszéljen a sajtó visszaéléseiről! Vdzsonyi Vilmos : A sajtónak vannak visszaélései, a parlamentnek is vannak. Szász József: Sőt a papoknak is! Vdzsonyi Vilmos: A papoknak is. Tökéletes organizmus nincs a világon. Ismerteti Kossuth Ferencnek egy rendeletét, mely a postai küldemények és táviratok ellenőrzéséről szól. A rendelet jórészt Polónyi műve. Mivelhogy tartalma jórészt az igazságügyi körzetbe vág. Mikor ezt a rendeletet Lányi és Vörös adta ki, az egész sajtó felháborodott a cabinet noir rendszere ellen. Mi szükség volt e rendelet kiadására ? Ha visszavonták Lányi és Vörös rendeletét, miért adták ki újra ? S ha újra kiadták, miért vonták vissza? A sérelmes dolgok mind meg vannak az uj rendeletben, amely csekély eltéréssel szószerinti megismétlése Lányi rendeletének. Több szakaszt olvas fel mind a két rendeletből. Betüről-betüre megegyeznek. A rendelet intézkedései világosan ellenkeznek a törvényekkel. És mikor Lányi adta ki ugyanezt a rendeletet, a kormány mostani lapjai csak ugy ontották az «aljas, fölháboritó» és más efféle jelzőket, most pedig a «sovinista» laptól kezdve lefelé hallgatnak valamennyien. Az igazságügyminiszterből hiányzik az a lélek, mely a szabályjogok biztosítására való s az a szellem, mely az igazságszolgáltatás pártatlan kezeléséhez szükséges ; ennélfogva a miniszter személye iránti mélységes bizalmatlanságból nem szavazza meg az igazságügyi költségvetés első tételét. Kecskeméthy Ferenc személyes kérdésben szólal föl ; kijelenti, hogy ő nem ellensége a sajtószabadságnak, de a sajtó visszaélései alkalmából éppen ugy nem venné védelmébe a sajtószabadságot, mint ahogyan nem tudna vállalkozni a sajtó megrendszabályozásának védelmére. Elnök tiz percre felfüggeszti az ülést.