A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 27. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [11. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 27. számához. Budapest, 1906. július 8. Köztörvényi ügyekben. Az a rendelkezés, mely szerint az alperes édesatyja s maga az alperes, a per utján kártérítésül nyerendő összegnek egy negyed részét felperes részére ügyvédi jutalomdijul az alperes kiskorúságában kötelezték, s ekként a perben nyerendő törzsvagyonnak negyedrészét előre elidegenítették, miután az gyámhatósági jóváhagyást nem nyert, az alperesre nézve kötelező nem lévén, felperes az abban kikötött jutalomdijat sem követelheti. A m. kir. Kúria (1906. máj. 15. 2,227/1905. P. szám a.) S. Jakab dr. ügyvéd felperesnek, VadnayJózséf dr. ügyvéd által képviselt V. István alperes ellen, ügyvédi jutalomdíj iránt a miskolci kir. törvényszék előtt 1904. évi szept. hó 28. napján 8,824. sz. a. kelt ítélettel elintézett és a kassai kir. ítélőtábla által 1905. évi január hó 17. napján 4,101/1904. sz. a. kelt Ítélettel megvizsgált rendes perében következő Ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes részére a borsodi bányatársulai ellen balesetből eredő kártérités cimén megítélt évi 468 K életjáradék az alperesre nézve életfentartásának forrásául szolgáló törzsvagyont képez, meiy felett a kiskorúnak atyja s maga a kiskorú — tekintettel az 1877. évi XX. t.-c. 20. §-ának d) pontjában foglalt rendelkezésre — gyámhatósági jóváhagyás nélkül érvényesen nem rendelkezhetett. Ennélfogva az A) alattiban foglalt az a rendelkezés, mely szerint az alperes édesatyja s maga az alperes, a per utján kártérítésül nyerendő összegnek egy negyed részét felperes részere ügyvédi jutalomdijul az alperes kiskorúságában kötelezték és ekként a perben nyerendő törzsvagyonnak negyed részét előre elidegenítették, miután az gyámhatósági jóváhagyást nem nyert, az alperesre nézve kötelező nem lévén, felperes az abban kikötött jutalomdijat sem követelheti. Ezért a másodbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. Bizonyítva van, hogy a felperesek telekkönyvi tulajdonjoga csak eszményi, amennyiben az egyes legelőjutalékok a természetben való megjelölés és tényleges kihasitás nélkül, csak arra való tekintettel lettek térképileg és telekjegyzőkönyvileg, helyrajzi szám és térfogat szerint egyénenkint kitüntetve, hogy a később netán szükségesnek mutatkozó tényleges felosztásnak biztos alapja megállapittassék, ellenben az úrbéri eljárás ezekre az illetményekre nézve sem tényleges kihasitással, sem egyénenkénti birtokbevezetéssel be nem fejeztett. Következőleg, még ha az egyezség akár közmegegyezés utján, akár bírói határozattal hatályon kivül helyeztetnék is, az egyes legelőjutalékoknak a természetben való megjelelölése és kihasitása nem az 1881 : LX. törvénycikk alapján eszközlendő végrehajtás utján, hanem a földkönyv adatai alapján csak az úrbéri bíróság által foganatosítandó, mely bíróság egyúttal az azon eljárás során emelhető panaszokat is a helyszínén megbírálni illetékes. Miből folyólag, pusztán eszményileg kitüntetett telekkönyvi tulajdonjoguk alapján, felperesek a birtok kizárólagosságát nem követelhetik. A m. kir. Kúria (1906. május 22-én 340/1905. P. sz. a.) Bélák István ügyvéd által képviselt B. István és társai felpereseknek, — Mihályfi József dr. ügyvéd által képviselt H. János, mint Mezőkomárom község birája és társai alperesek ellen a legelő közös használatának megszüntetése iránt, a veszprémi kir. tszék előtt az 1902. évi november hó 8. napján 5,489. sz. a. kelt Ítélettel elintézett és a győri kir. Ítélőtábla által 1904. évi április hó 19. napján 302. sz. a. kelt ítélettel megvizsgált rendes perében következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság ítélete indokai alapján és azért hagyatott helyben, mert az 57- alatt bemutatott 5,148/1892. sz. végzéssel bíróilag is jóváhagyott 3 /. alatti egyezségnek hatálytalanítását a felperesek nem is kérték, e nélkül pedig a kereseti kérelem annál kevésbbé teljesithető, mert a 3'/., 4'/. és 5"/. alattiakkal az is bizonyítva van, hogy a felperesek telekkönyvi tulajdonjoga csak eszményi, amennyiben az egyes legelőjutalékok a természetben való megjelölés és tényleges kihasitás nélkül csak arra való tekintettel lettek térképileg és telekjegyzőkönyvileg, helyrajzi szám és térfogat szerint egyénenkint kitüntetve, hogy a később netán szükségesnek mutatkozó tényleges felosztásnak biztos alapja megállapittassék, ellenben az úrbéri eljárás ezekre az illetményekre nézve sem tényleges kihasitással, sem egyénenkénti birtokbevezetéssel be nem fejeztetett. Következőleg, még ha a 3'/. alatti egyezség akár közmegegyezés utján, akár birói határozattal hatályon kívül helyeztetnék is, az egyes Icgelőjutalékoknak a természetben való megjelölése és kihasitása nem, — miként a kereseti kérelem célozza —az 1881 : LX. t.-c. alapján eszközlendő, végrehajtás utján, hanem a földkönyv adatai alapján csak az urbén bíróság által foganatosítandó, mely bíróság egyúttal az azon eljárás során emelhető panaszokat is a helyszínén megbírálni illetékes. Miből folyólag, pusztán eszményileg kitüntetett telekkönyvi tulajdonjoguk alapján, felperesek a birtok kizárólagosságát nem követelhetik.. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A magánosok által jegyzendő törzsrészvények értékének biztositása, illetően befizetése iránt felvett megállapodástol a szerződő felek kölcsönösen, habár csak hallgatag eltértek, miáltal magát az erre vonatkozó megállapodást is hatályon kivül helyezték. Ennek pedig az a jogi következménye, hogy a vételár másik felének fizetési módozataira nézve nem lehet többé irányadó az a kikötött feltétel, hanem hogy az alperes az átruházás ellenértékéül kikötött vételárat, a mindkét fél kölcsönös hozzájárulásával megváltoztatott helyzetnek megfelelően, tartozik felperesnek kifizetni. Az engedélyes, a boldvavölgyi helyi érdekű vasút előmunkálataira vonatkozó engedélyét, az abban körvonalozott jogokkal és kötelességekkel együtt a 80,000 írtban megállapított vételár ellenében az alperesre azzal a kikötéssel ruházta át, hogy az átruházó engedélyes tartozott ezen átruházásnak tudomásul vételét a kereskedelemügyi m. kir. ministernél a közösen meghatározandó legcélszerűbb időben kieszközölni. Amidőn tehát az engedélyes az alpereshez intézett levél alakjában kiállított okiratban az alperes irányában azt az ígéretet tette, hogy igyekezni fog az abban körvonalozott kedvezményeket, mindazonáltal az egyidejűleg a maga részére kikötött jutalék ellenében, a kormánynál kieszközölni, ezzel az alperes által is kötelezőleg elfogadott eljárásával csakis az általa áruba bocsátott előmunkálati engedély értékének és ezzel kapcsolatosan a vételár aránylagos emelését célozta. Kétségtelen tehát, hogy az engedélyes mindaddig, mig ez előmunkálati engedélynek az alperesre történt átruházása a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által tudomásul nem vétetett, tiltó rendelkezésbe nem ütköző kedvezmények kieszközlésére a saját vagyonjogi érdekének szempontjából korlátlanul vállalkozhatott és ebbeli vállalkozása az általa akkoriban viselt főispáni állással egyáltalában okozati összefüggésbe nem hozható és igy a kereseti igénynek érvényesítése sem valamely tiltó rendelkezésbe, sem a jó erkölcsökbe nem ütközvén, ez az igény biróilag érvényesíthető követelést képez. Másrészt nem szenvedhet kétséget az sem, hogy az engedélyesnek, mint végrehajtást szenvedettnek a végrehajtás során tett nyilatkozatai hitelezőinek jogait nem érinthetik. A miskolci kir. törvényszék (1904. június 1-én 3,948. sz. alatt) H. G. dr. ügyvéd, mint a M. Gy. végrehajtásilag lefoglalt követeléseinek behajtására kirendelt ügygondnok felperesnek, a személyesen védekező Sz.J. dr. miskolci ügyvéd alperes ellen 114,047 K. 40 fill. tőke és jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Alperes 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles felperesnek 101,433 kor. 76 fillért megfizetni; továbbá azon esetben, ha felperes jelen Ítélet jogerőre emelkedését, esetleg a harmadbirósági ítélet kézbesítését követő 15 nap alatt pótesküre nem jelentkezik, vagy a kitűzendő határidőn azt nem teszi le arra : 1-ör, hogy a 27. alattiban kitüntetett 1,000 frt a C. alattiban elszámolt összegek között nem számoltatott el, ez esetben még 2,0 10 koronát, továbbá ha a fenti meghatározás szerint a pótesküt nem teszi le : 2-or, arra, hogy a 3-/. alattiban felsorolt 3,480 frt 62 kr. és 250 frt fizetése M. Gy. megbízásából és érdekében tényleg megtörtént, még további 6,961 korona 24 fillért és 500 koronát, és végre : ha a fenti meghatározás szerint a pótesküt nem teszi le arra: 3-szor, hogy a 47. alattiban felsorolt 1,956 frt 49 kr. fizetése M. Gy. megbízásából és érdekében tényleg megtörtént, még további 2,312 K 98 f.-t köteles megfizetni alperes felperesnek, a 2. és 3. pont alatti póteskü 37. és 4 '. egyes tételeire is letehető, és ez esetben csak azon tétel összege lesz megfizetendő, melyre az eskü nem lett letéve. A fizetendő összeg után alperes felperesnek a keresetindítás ideje : 1902. okt. 24-től 5°/0-os kamatát is tartozik fizetni és köteles 1,058 K 80 fill. perköltséget megfizetni. Sem a kereseti, sem a viszontkereseti kérelmekből több nem Ítéltetik meg, illetőleg a 6,819 K kártérités cimén támasztott viszontkeresetével alperes ezen perben elutasittatik. Indokok: Felperes alperes ellen 114,047 K 40 f.-t az A) és B) alatti okiratokban foglalt kötelezettség alapján vett keresetbe. Alperes ezen okiratok valódiságát, az azokban körülirt ügyletek létrejöttét és a kötelezettség számtételeinek, valamint a C) alattiban történt elszámolásnak megtörténtét és számtételek, helyességét és igy a kereseti összeget mint számtételbeli eredményt egészben nem kifogásolta. Kifogásolta azonban az ügyletek és'az ebből eredő kötelezettségek érvényességét, ezekre alapított kereseti jogosultságát és megítélésük esetére több rendbeli beszámítás-