A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 26. szám - Az ipari titok védelmének szüksége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 26. számához. Budapest, 1906. július 1. Köztörvényi ügyekben. Az ideiglenes törvénykez. szab. 13. §-a a házasság alatti szerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények határozatait tartotta fenn, a jászkunoknál pedig statútumaik alapján a férjet a sxerzett vagyon felett korlátlan rendelkezési jog illette s az ezen statútumok alapján kifejlődött gyakorlat szerint a férj a főszerző ; és az asszony pusztán a házastársi együttélés alapján közszerzöi jogot nem érvényesíthet, illetve az V. statútum 1. §. szerint közkeresönek nem tekintethetik Az idézett V. statútum értelmében az özvegy asszony férjének halála után, ha a kereső férj másként nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy marad benn, hogy abból éljen, nem pedig mint tulajdonos, tehát mint haszonélvező s az emiitett statútumban nem lévén oly rendelkezés, melynél fogva a férjnek törvényes örökösei — eltekintve az állag biztositására esetleg szükséges intézkedésektől — áz özvegyet haszonélvezeti jogában korlátolhatnák, kifejezett világos intézkedés hiányában az országos törvény szolgál irányadóul, ez pedig az oldalrokonoknak a haszonélvezeti jog korlátozása tekintetében még az ági vagyonokra nézve sem ad jogot. A m. kir. Kúria (1906. május 10. 827/1905 P. szám alatt) Almássy Péter dr., utóbb Örley Béla ügyvéd által képviselt L. Béla felperesnek, Pethes Pá!, utóbb IVeisz István dr. ügyvéd által képviselt özv. L. Kristófné szül. R. Amália és érdektársai alperesek ellen a néhai L. Kristóf hagyatéki leltárában 60., 67. t. alatt felvett követelésekre tulajdoni és részben örökösödési jogának megállapítása és jár. iránt stb. a szolnoki kir. törvényszék előtt folyamatba tett egyesitett, s ugyanott az 1903. évi december hó 2. napján 19,033. sz. a. kelt Ítélettel elintézett, a budapesti kir. ítélőtábla által 1904. évi november hó 15. napján 2,272. sz. a. kelt ítélettel megvizsgált rendes perében következő Ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét annyiban, amennyiben ez által L. Béla javára a L. Kristóf örökhagyó hagyatékában levő ági vagyonra nézve az utóöröklési jog megállapittatott, s ennek folytán az ági vagyon egészben L. Béla részére ítéltetett meg, megváltoztatja s az utóöröklési jog tekintetében az elsőbirósági ítélet elutasító rendelkezésének helybenhagyásával a jászberényi 6,782. sz. telekjegvzőkönyvbeli 3,629, 20,779, 3,402, 13,579, 13,593, 17,745, 20,781, 20^793, 20.786, 20,795, 20,588/á, 19,706/b, 19,812, b, 20,027/b, 20,030/b és 20,030/a—i hr. számú ingatlanokat, továbbá a p.-kerekudvari 496. számú telekjegyzőkönyvben 164. és 166. hr. sz. alatt felvett ingatlanokat, végre a jászberényi 8,230. sz. telekjegyzőkönyvbeli 6,568/401. hr. számú ingatlanból ági vagyonként megállapított (37 1077/IGOH holdnyi) részt i/s részben L. Béla javára, 1/6 részben egymás között egyenlő arányban K. Oszkár és K. Mária S. Antalné javára, Vs részben egymás között egyenlő arányban B. Piroska, B. Tivadarné, B. Mária, S. Istvánná és B. József javára, V.-> részben K. Ignácné, L. Franciska engedményező jogán K. Edéné, K. Amanda javára és i/5 részben L. Lujza, özv. K. Gáspárné javára itéli meg; a másodbiróságnak egyéb rendelkezéseit helybenhagyja. Indokok: A peres feleknek az 1901. évi május hó 24-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt egybehangzó nyilatkozata s a felhozott adatok és csatolt okiratok szerint a lajosmizsei és félbenepusztai ingatlanokból a 190. sz. telekjegyzőkönyvben + 1—5 sor és 247., 279., 280., 226., 227. hr. sz. alatt felvett ingatlanság háramlóit örökségképp az örökhagyó L. Kristófra hasonnevű apjáról, mig ugyancsak az apáról örökhagyó testvérére L. Bélára szintén örökségképp háramlott s a 191. sz. telekjegyzőkönyvben + 1—2 sor és 281., 228. hr. szám alatt felvett ingatlanságot a nevezett örökhagyó később vétel utján szerezte, s minthogy az örökhagyó ez ingatlanokat és pedig 1. a 190. sz. tjkvbeli -f- 1. sor és 247. hr. számú ingatlant az N) alatti 1896. január 5-én kiállított szerződéssel K. Györgynek 300 frt vagyis 600 koronáért, 2. a 190. sz. tjkvbeli + 4., 5. sor és 226., 227. hr. számú összesen 13 26S/i6oo holdnyi ingatlanságot a 191. sz. tjkvbeli + 2 sor és 228. hr. számú ingatlannal az M) alatti 1884. február 22-én kiállított szerződéssel S. János, József, István és Mihálynak 1,600 • öles holdanként 72 frt vagyis 144 korona, tehát a 226. és 227. kr. számuakat összesen 1,883 korona 92 fillér árban, 3. a 190. sz. tjkvbeli + 2., 2. sor és 279., 280. hr. számú összesen 77 386/i6oo holdnyi vagyis 123,585 •ölnyi ingatlanságot a 191. sz. tjkvbeli + 1. sor és 281. hr. számú 47 454/i<;oo hold vagyis 75,654 Döl ingatlannal az L) alatti 1894. március hó 5-én kiállított szerződéssel Sz. Jánosnak 21,000 frt vagyis 42,000 koronáért adta el s így emez eladási árnak terület szerinti aránylagos számítása mellett a 279. és 280. hr. sz. ingatlanra nem 15,799 korona 84 fillér, hanem 26,553 korona 88 fillér esik, ezek szerint pedig a lajosmizsei és félbenepusztai 190. sz. tjkvbeli öröklött ingatlanokból összesen nem 18,283 korona 76 fillér, hanem 29,037 korona 80 fillér érték jutott a nevezett örökhagyó kezéhez. Másrészről, minthogy a 9. sz. leltár 10—14 és 16—18 tételeméi felsorolt ingatlanok helyébe a fentebb emiitett 190. és 191. sz. tjkünyvbeli ingatlanok léptek, következésképp azoknak az említett leltárban feltüntetett 4,370 forint becsértékét a 190. és 191. sz. tjkvbeli ingatlanoknak eladási ára helyettesitvén, a jelzett becsérték fele, vagyis 4,370 korona a 190. sz. tjkvbeli ingatlanok eladási árakhoz nem számitható, csakis az örökhagyóra apjáról a 8. és 9. sz. leltárak szerint háramlott 11,371 korona 95 fillér ingó érték, s ez az érték a 29,037 korona 80 fillér eladási árral 40,409 korona 75 fillért tesz, amiből a 31,930 korona 83 fillér teher levonásával 8,478 korona 92 fillér eredmény áll elő, annálfogva ez a 8,478 korona 92 fillér állapitható meg oly vagyonértékül, amely a természetben meglévő öröklött ingatlanokon felül még ági vagyont képezett és benne van a természetben megmaradt ági ingatlanokon felüli hagyatéki szerzeményi vagyonban.^S miután maguk a szerzeményi ingatlanok 35,494 korona 34 fillér értéket képviselnek, megállapítható az is, hogy az ági vagyon értékből a fentebbiek szerint hiányzó 8,478 korona 92 fillér értéken felül a szerzeményi ingatlanokban még mindig 27,015 korona 42 fillér szerzeményi érték van a hagyatékban s ez az érték és az összes hagyatéki 12,260 korona 96 fillér értékű ingó, szerzeményi vagyonértéket képez. Azt tehát, hogy nem ugyan az általa megállapított összegben, de szerzemény van s az összes ingóság e tekintet alá esik, a másodbiróság helyesen mondotta ki. Ennek előrebocsátása mellett, ami L. Béla keresetének azt a részét illeti, amely a C) alatti végrendelet alapján utóöröklési jogának megállapítására irányul, e tekintetben az elsőbiróság jogi álláspontja a helyes, az ítéletében megfelelően felhozott indokolásnál fogva és azért, mert kétely esetében is a helyettesítés oly módon értelmezendő, mely által az örökösnek a tulajdonróli rendelkezési szabadsága legkevésbé korlátoltatik, a C) alatti végrendelet kérdéses intézkedésének tartalma azonban világos s annak értelmében a helyettesítési hatálya megszűnt akkor, midőn az örökhagyó házasságot kötött, s ez időponttól az öröksége felett szabadon rendelkezhetett. Ezért volt az ági vagyon az oldalrokonok részére törzsönként egyenlő arányban megítélendő. A másodbiróság ítéletének egyéb rendelkezései, vonatkozó indokainál fogva és azért hagyattak helyben, mert az ideigl. törv. szab. 13. §-a házasság alatti szerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények határozatait tartotta fenn, a jászkunoknál pedig statútumaik alapján a férjet a szerzett vagyon felett korlátlan rendelkezési jog illette s az ezen statútumok alapján kifejlődött gyakorlat szerint a férj a főszerző és az asszony pusztán a házastársi együttélés alapján közszerzői jogot nem érvényesíthet, illetye az V. statútum 1. §-a szerint közkeresőnek nem tekintetik. És mert az idézett V. statútum értelmében az özvegy asszony férjének halála után, ha a kereső férj másként nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy marad benn, hogy abból éljen, nem pedig mint tulajdonos, tehát mint haszonélvező, s az emiitett statútumban nem lévén oly rendelkezés, amelynél fogva a férjnek törvényes örökösei — eltekintve az állag biztositására esetleg szükséges intézkedésektől — az özvegyet haszonélvezeti jogában korlátolhatnák, kifejezett világos intézkedés hiányában az országos törvény szolgál irányadóul, ez pedig az oldalrokonoknak a haszonélvezeti jog korlátozása tekintetében még az ági vagyonokra nézve sem ad jogot. Az a kérdés, vájjon a rendes eljárásban jogvisszony megállapítása iránti pernek van-e helye ? az 1868 : LIV. és 1881 : LIX. t.-cikkek hatályban tartott rendelkezései alapján döntendő el. Már pedig a birói gyakorlat megállapította, hogy a prdts. szabályai nem zárják ki az oly kereseteket, melyek a nélkül, hogy bennük alperesnek valamely teljesítési köteleztetése kéretnék, egyedül valamely jogvisszoy elismerésére vannak irányozva. Ennélfogva felperes nem kényszeríthető arra, hogy vitás tulajdonjogának megállapítása céljából kérkedés miatti felhívási keresetet indítson, hanem egyenesen kérheti tulajdonjogának birói megállapítását. Alperes oly tanukra hivatkozott, kiknek a bizonyitásfelvétel eredményéből kitünőleg az általa vitatott körülményekről tudomásuk nem lehetett, hanem alperes állításait egyenesen megcáfolták és minthogy ezzel, nyilvánvalóan a per késleltetése és ellenfelének boszantása volt szándékában : az 1868 : LIV. t.-c. 195. §-a értelmében 600 K birsággal volt büntetendő. A legmagasabb összeg kiszabását a per tárgyának nagysága és az a körülmény indokolja, hogy alperes a tanúkihallgatáshoz figyelmeztetése ellenére ragaszkodott. (A m kir. Kúria 1906. május 3-án, 737 905. v. sz. a "i