A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 25. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [10. r.]

A JOG 99 a szállított áru a megrendelő levélben foglalt rendelet és használati megjelölésnek megfelelő. A szakértők ugyanazon nézetüknek adnak kifejezést, hogy a szállított acél nem önedző acél, de miután a megrendelés önedző acélra nem szól és ilyennek a rendelése a perben nem is lett vitatva, ezen körülmény itt figyelembe nem jöhet. De ettől el is tekintve, a rendelkezésre bocsátás nem is vehető a keresk. törvény 340. §-ának rendelkezése értelmében érvényesnek; mert alperes azt, hogy felperes céget a rendelkezésre bocsátásról értesítette volna, csak cllenvégiratában állítja alperes, midőn felperesnek ezen állítását kétségbe vonni már módjában nem állott ; tartozott volna tehát állítását bizonyítani is, mit nem tett. Végül alperesnek azon állítása, hogy felperes az áruval rendelkezett, S. L tanú vallomása által megcáfoltatik. Minthogy pedig a visszfuvarozási s beraktározási költségek összege a most nevezett tanú vallomásával bizonyittatott, a számlabeli követelés pedig a mennyiség tekintetében nem kifogásoltatott, mindezeknél fogva a kereseti kérelemnek -helyt adni s alpereseket mint néh. M. J. igazolt örököseit a kimutatott hagyatéki vagyon értéke erejéig az Ítélet rendelkező része értelmében marasztalni, egyúttal pedig mint egészben perveszteseket az okozott perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédi dijak a prttás 252. §-a értelmében állapitattak meg. A kassai kir. ítélőtábla (1904. dec. 13-án 2,823. p. sz. alatt) következőleg itclt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét, amelyet az 1881: LIX. t.-c. 35. §-a alapján a netán létező ösmeretlen örökösök ügygondnoka részéről is felebbezettnek tekint, megváltoztatja, a felperest keresetével teljesen elutasítja s ugyanőt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy az ösmert örökösökként perbe vont alpereseknek 571 K. perbeli s 23 K. 75 f. felebbezési költséget, B. J. dr. ügygondnoknak pedig 10 K. ügygondnoki dijat 15 nap alatt megfizessen. Indokok: Az A) alatti megrendelőlevél tartalma szerint M. J. atyja néh. M. J. nevében próbaképpen (zur Probe) 1 Bund (egy köteg) acélrudat és 1j2—Va tucat reszelőt rendelt felperesnél. E megrendelés folytán a felperes a 6. alatti számla szerint — a mindössze 44 K. 99 fillér értékű s a perkérdés szempontjából szerepet nem játszó reszelőkön felül — 12 drb. 767 kg. sulyu s 2,301 K. illetve a 10°'o rabatt levonásával 2,070 K. 90 f. vételárt képviselő acélrudat küldött néhai M. J.-nek. Ez az acélmennyiség K. J. tanú vallomása szerint elegendő munka esetén 2 év alatt, az alperesként történt perbevonása előtt ugyancsak tanuként kihallgatott M. J. vallomása szerint pedig 4 év alatt sem lett volna a néh. M. J. mészkőbányájában felhasználható. M. J. esküvel erősítve azt is vallotta, hogy ő atyja részére a felperes cég ügynökénél, ennek rábeszélése folytán egy kisebb próbarendelést kivánt tenni. Minthogy azonban akkor sürgősen el kellett utaznia, a felperes utazója mondta néki tollba az A) alatti megrendelő levelet. A 3—5. sz. alatti hirlapi szemelvények tartalmából következtetve, az osztrák és német üzletvilágban nem ösmeretlen egyes francia s elsassi cégek utazóinak olyatén csalárd eljárása, amelynélfogva a megrendelő egyéneket a rendelések megszerkesztésénél a mennyiségre vonatkozó jelzések tekintetében megtévesztik és ekként őket nagy mennyiségű — általuk megrendelni egyáltalán nem szándékolt — acélárával árasztják el. A fennforgó esetben ezenfelül a meghallgatott szakértők egyhangúan megállapították : hogy az A) alatti megrendelő levélben jelzett mennyiségű acélt próbaképpen megrendelni nem szokás (1904. jan. 8-iki vélemény a 2. alperesi kérdőpontra), hogy a megrendelő levélben jelzett 50 mm. és 60 mm. átméretü s 4 m. hosszú acélrudakból 12 drb.-ot egy kötegben kötni s ilyen köteget szállítani nem lehet és nem szokásos, mert csak vékonyabb méretű acélt szokásos egy kötegbe kötni, de legfölebb 60 kg. súlyban (1904. jan. 28-iki vélemény a 3. alperesi kérdőpontra), holott a küldött 12 drb. acélrúd súlya a fentiek szerint 767 kg.-ot tett ki s a C. alatti számla tartalmából (1 Bund a 8 Staebe K. 767) a kir. Ítélőtábla azt is megállapíthatónak találja, hogy a felperes cég tényleg csupán a 4 vékonyabb (18 mm.) acélrudat, melynek súlya a C) alatti szerint 34 kg.-ot tett: szállította egy kötegben, a 260 és 479 kg. sulyu 4—4 vastagabb acélt ellenben nem. Végül az imént kifejtettekre tekintettel — azt az alperesi védekezést is megerösitették a szakértők, hogy az A) alatti megrendelő levélben ellenmondás fordul elő, hogy az érthetetlen és igy a kereskedelmi szokás szerint a felperes cégnek kötelességében állott volna a megrendelés foganatosítása előtt felvilágosítást kérni (1904. febr. 8-iki vélemény a 4. alperesi kérdőpontra). A bizonyítási eljárás emez adatainak egybevetéséből a kir. itélőtála megállapíthatónak találja, hogy M. J. az A) alatti megrendelés megtételénél a vétel tárgyát illetően lényeges tévedésben volt, és hogy a tévedés fennforgását a felperes cég magából a megrendelő levél ellenmondó tartalmából is megállapíthatja. Minthogy pedig a kereskedelmi ügyletekre is alkalmazandó magánjogi jogszabály az, hogy aki a szerződés megkötésénél lényeges tévedésben volt, az megtámadhatja szerződési nyilatkozatát, ha tévedését a másik fél okozta vagy felösmerhette és minthogy a sikeres megtámadásnak az a jogkövetkezménye, hogy a tévedésben volt szerződő félnek szerződési nyilatkozata visszahatóan hatályát veszti s a szerződés létre nem jöttnek tekintendő. Ennélfogva a kir. ítélőtábla ugy találja, hogy az A) alatti kiállításánál felmerült tévedésre s a felperesnek erről való tudomására fektetett alperesi védekezés alapos és hogy az alperesek jogelőde arra a körülményre való utalással, hogy ő csupán egy próbarendelést tett és igy 2,115 K. 80 f. vételárt képviselő acélt átvenni nem tartozik, vagyis a fennforgó tévedésre rámutatva és J. alatti leveleivel jogosan állott el az ügylettől és tagadta meg az áru átvételét. A kir. ítélőtábla tehát a perben vitás egyéb kérdések elbírálását mellőzve, a felperest a vételárnak és járulékainak megfizetésére irányuló keresetével ez indokból elutasította s a felperest, mint pervesztest a prts. 251. §-a alapján a költségek viselésére kötelezte. A m. kir. Kúria (1906. márc. 1-én 168. V. sz. alatt) következőleg itélt : A másodbiróság ítélete a felhozott indokok alapján helyben hagyatik. Bűnügyekben. Ingatlan vagyonnak ki nem adása nem tekinthető annak elfoglalásának. A kir. Kúria: (1906. évi január hó 11-én, 387. sz.) Vádlottaknak Írásban is indokolt semmisségi panasza folytán: Mindkét alsófoku bíróság ítélete a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmissittetik s vádlottak a vád alól felmentetnek. Indokok: A törvényszék másodfokú ítélete ellen vádlottak a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján éltek semmisségi panaszszal. A törvényszék a vádlottakat jogtalan elfoglalás vétségében azon tényállás alapján ítélte bűnösöknek, hogy bár akackói215. sz. tjkvben A -)- 1. rend. — 638 hrsz. a. felvett házas telek a dési kir. törvényszéknek mint tkvi hatóságnak 4,852/994 sz. végzésével zárgondnokul kinevezett D. Vaszilikónak végrehajtás és zárlat alkalmával átadatott, mégis vádlottak azt az átadás után a birtokukban és használatukban tárták, mi által főmagánvádlónak mint sértettnek 20 kor. kárt okoztajk. Minthogy vádlottaknak az a szenvedőleges maguktartása, hogy a birtokban a zárlat foganatosítása után is bennmaradtak, elfoglalásnak nem tekinthető, mert elfoglalás csakis a létező birtokállapotot megváltoztató tevékenység által létesülhet ; minthogy ennélfogva a telt a B. T. K. 241. §-ában meghatározott vétség tényálladékát nem állapítja meg s egyik bűncselekmény alkotó elemeit sem meriti ki: mindkét alsófoku bíróság ítéletét a B. P. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmissiteni s vádlottakat a 326. §. 1. pontj-a alapján a vád alól felmenteni kellett. A B. T. K. 267. §-a esetén is, az indítvány a tudomásvételtől számított három hónap alatt terjesztendő elő. A kir. Kúria (1906. január 13-án 543. sz.) Vádlott védőjének panasza folytán : a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjára fektetett semmisségi panasznak hely adatván, a másodfokú bíróság ítélete megsemmissittetik s B. György a vád alól a B. P. 326. §-a 3. és 4. bekezdéséhez képest felmentetik. Indokok: A B. T. K. 268. §-a szerint, a jelen vádbeli tett csak magániditványra üldözhető. A magáninditvány pedig a 112. §. szerint az elkövetéstől, illetve annak a magáninditványra jogosított tudomására jutásától számított 3 hónap alatt lett volna beadandó. A vádbeli eset 1904. szeptember 14-én történt s ez L. Pálnak már másnap tudomására jutott. Magáninditványát azonban csak 1905. február 9-én, tehát hat nap hiján öt hónap múlva s e szerint elkésetten adta be. A vádlottat ez alapon a magáninditvány elkésése akábói felmentő előfoku ítélet ellen, az 1905. február 9-én beadott magán inditvány hatályát a másodfokú bíróság a B. T. K. 267. §-ánál fogva állapította meg. Ámde a B. T. K. 267. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az állított tény miatt folyamatba tett büntető eljárás a magáninditvány törvényszerű határidejét felfüggeszti, sőt ellenkezőleg tekintve azt, hogy rágalmazás vagy bcsületsértés miatt a bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg, a B. T. K. 267. §-a, midőn akként rendelkezik, 1 hogy a rágalmazás vagy becsületsértés miatti eljárás mindaddig felfüggesztendő, mig az annak alapját képező tény miatt tolyamatba tett büntető eljárás be nem fejeztetett, éppen abból indul ki, hogy a rágalmazás vagy becsületsértés miatt a magáninditvány kellő időben megtétetett legyen. Ezek szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazván ez esetben a B. T. K. 267. §-át, Ítélete megsemmissitendő és a vádlott a magáninditvány elkésése okából felmentendő volt. A m. kir. közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. Az egyház terhére, ha az adómentes templomon kivid más ingatlana nincs, II. oszt. kereseti adót kivetni nem lehet. (2,643/905. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny-böL Csődök: A besztercebányai tszéknél Perlzweig J. ruttkai ékszerész ellen, bej. aug. 2, fsz. aug. 27, csb. Lehotzky István, tg. Strausz Mózes dr. — A fehértemplomi tszéknél Hofmann Testvérek ver^eci cég ellen, bej. aug. 1, fsz. aug. 11, csb. Ludvig Rezső, tg. Kerpel Zsig-