A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 23. szám - A bizományi váltó [3. r.]

A JOG 179 elfogadásnak az alapul szolgáló ügylettől teljesen elválasztani nem lehet.13) III. Gyakori eset, hogy a megbízó egy harmadik személylyel szemben fennálló tartozását váltó utján kivánja kiegyenlíteni vagy bizonyos összegű pénzre egy adott helyen lévén szüksége, megfelelő összegű váltóval ellátva kivánja azt az elfogadótól felvenni s e célból bizományosának utasítást ad váltó vételére. Ilyen egyenes megbízás hiányában is előfordulhat, hogy a bizo mányos kénytelen az általa eladott áruk vételára fejében kínált váltót fizetés gyanánt elfogadni, vagy éppen önmaga a megbízónak járó összeget váltóval egyenlíti ki, melyet esetleg szintén vásárolt. A megvett, illetve kapott váltónak a megbízóra való átruházása történhetik ugyan egyszerű traditióval i*., a nélkül tehát, hogy a bizományos váltójogi kapcsolatba kerülne, de a megbízó körülményei igen gyakran magukkal hozhatják azt is, hogy a váltó megszerzésénél egyelőre ismeretlen kiván maradni s a bizományos a váltót saját rendeletére állíttatja ki vagy pedig forgatmány utján jut ahhoz s ujabb forgatmánynyal ruházza át a megbízóra. Azokban az esetekben, melyekben a bizományos váltót ugy vesz vagy fogad el fizetés gyanánt, hogy saját személyével is váltói kapcsolatba kerül, mert mint kibocsátó, rendelvényes, illetve forgató szerepel, a bizományosnak a K. T. 369-ik §-a által szabályozott kötelességéből folyik, hogy semmi olyan váltónyilatkozatot nem tehet, mely által a váltón szereplő váltójogi kötelezetteknek helyzetét a váltó szilárdságának rovására megkönnyítené. Erre különben rendesen nem is igen nyílik alkalma, mivel ha csak külön kikötve nincs vagy a megbízó céljai nem kívánják, nem is szokott személyesen a váltón szerepelni, sőt talán a váltót nem is latja, hanem a harmadik eladó fél által közvetlenül forgattatja azt megbízójára. De ámbár nem is áll jogában bizományosi minőségénél fogva a váltón szereplő személyek kötelezettségét csökkei.teni, kérdés : nem teheti-e ezt saját magával szemben a maga előnyére, pl. kötelezettség nélküli forgatás által. A külföldi kereskedelmi kódexek egy részének világos intézkedései ezt tiltják ; a magyar keresk. és váltótörvények e kérdésről nem nyilatkozván, kétségtelen, hogy a bizományos ebbeli szabadsága tisztán a közte és a megbízó közt fennálló megállapodásoktól fog függeni, ha tehát ez irányban külön megállapodás köztük létre nem jött, a bizományos váltó-kötelezettségein joghatályosan könnyíthet.13) Ez a könnyítés különben a külföldi törvény tiltó uralma mellett is megtörténhetik, ha a bizományos a váltó forgatásác kikerüli és a harmadik fél által közvetlenül forgattatja a váltót megbízójára. Ha azonban a váltót önmaga forgatja át megbízójára, ezt csak a rendes megszorítás nélküli forgatmány utján eszközölheti, vagyis minden későbbi forgatmányos irányában a váltó kifizetéséért feltétlenül felelős, kivéve saját forgatmányosát, vagyis megbízóját, kivel szemben azt a kifogást emelheti, hogy a váltót éppen az ő részére szerezte meg s csak azért vezette rá saját forgatmányát, mert a váltót már ő is teljes forgatmány utján kapta meg s nehogy a forgatmányi láncolatban hézag mutatkozzék, ruházta át ő is szabályos forgatmány utján a váltó tulajdonjogát megbízójára, de ez által a váltóösszeg erejéig nem akarta magát külön kötelezni.14) (Folyt, köv.) 12) «Der Wechsel löst sich nicht völlig los von seinem Ursprunga, mondja Staub váltójogában (195.1.). Er tritt nicht unvermittelt in die Welt, wie P a 11 a s Athene, als sie dem Haupte Z e u s entsprang, sondern er verdaukt seine Entstehungbestimmten rechtlichen Vorgángenx. ») A régi német K. T. 373. és az uj törvény 395. §§-ai által a forgatásra használt «regelmássig, in üblicher Weise und ohne Vorbehal t»-féle kifejezések a bizományos helyzetét nehezebbé teszik mint nálunk van. A francia jogban ellenben már Savary idejében az volt a szabály, hogy «quand un commissionnaire a recu ordre d'un commettant de lui remettre des lettres de change, de ne les pas fairé concevoir en son nom, payables á lui oü á son ordre stb. . , . pour ne point courir ce risque, il dóit fairé concevoir (la lettre de change) payable au commettant oü á son ordre» s ez a jog álláspontja ma is nálunk; egyébként a porosz tervezet 291. §-a is igy akart intézkedni, midőn csak akkor kivánta feltétlenül kötelezni a bizományost a megszorítás nélküli forgatásra «wenn ein Anderes nicht bedungen ist.» A spanyol K. T., valamint a nyomán induló K. T. ek nagy része íargentiniai, guatemalai, portugál, stb.), valamint az olasz K. T. a német törvény szigorúságát követik, az an^'ol jog ellenben megengedi a kötelezettség nélküli forgatást. «If an agent >, mondja S 1 a t e r(«Pitman's mercantile law» 105. 1.), «is a party to a bili of exchange and signs a bili as drawer, indorser and adds words to his signature indicating that he signs. ... in a representative capacity, he is not personally liable.» (I.. 1882. évi V. T. 26. sect.) u) L. részben u. i. Staub (Kommentár zum Handelsgesetzbuch II. k., 1,450 1.) a németeknél állandó birói gyakorlat. , . A B. P. 449. S-ához. Irta SÁNDOR JÓZSEF hajdúnánási albiró. A kir. Kűriának, a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1903 évi 61. szám alatt hozott határozatát teszem bírálat tárgyává. A B. P. 449. §-nak vezérbekezdése és 3-dik szakasza értelmében a felmentett, illetőleg elitélt terhére uj bizonyitckok alapján akkor van helye ujrafelvételnek, ha ezt a kir. ügyészség indítványozza. A kir. Kúria a törvény ezen intézkedését, egybevetve a B. P. 41. és 43. §§-ival, olyképp magyarázza a jelzett számú határozatában, hogy mert a magánvádra üldözendő bűncselekményeknél a magánvádlót a vádemelésnél az ügyészség jogköre illeti, hely adandó uj tények és uj bizonyítékok alapján az újra felvételnek magánvádas cselekményeknél akkor is, amikor ez a kérelem a magánvádlótól ered. Legfelsőbb bíróságunk határozataiba vetett mély tisztelettel állítom azt a nézetemet, hogy ebben a határozatban a kir. Kúria magyarázta —• bár szabadelvűén, — de a törvényhozó akaratával szemben a törvényt. A B. P. 449. §-nak vezérbekezdése értelmében, a felmentett terhére a kir. ügyészség vagy a főmagánvádló indítványozhatja az újra felvételt. Az eseteket a 449. §. 1—3. pontja sorolja fel. Általánosságban tehát az ujrafelvételt a vád bármelyik elsőrendű képviselője indítványozhatja, de a 449. §. 3. pontja ezen inditványozási jogkört megszorítja. Míg ugyanis az 1. és 2. pontok szerint, amely esetek akkorra vonatkoznak, amidőn az alapperbeli ítéletet büntetendő cselekmények elkövetésének közbenjöttével hozták meg — ezen fontos mozzanatokra való tekintettel ujrafelvételt kérhet akár az ügyészség, akár a magánvádló, már a 3. pontban jelzett esetben, amikor a felmentő Ítéletet nem büntetendő cselekménynek közrehatásával hozta meg a bünper bírája; hanem amikor uj tények, uj bizonyítékok képezik az ujrafelvétel alapját, ezt a törvény szövegének grammatikai értelmezése szerint csak a közvád képviselője kérheti, illetőleg indítványozhatja. A kir. Kúria határozatában a B. P. 43. §-ra hivatkozik, mely szerint a főmagánvádjót a vád képviselete körül a kir. ügyészség jogköre illeti. Altalánosságban áll ez a törvényből eredő jogszabály. Való az is, hogy a B. P. 43. §-nak utolsó bekezdése szerint a pptmagánvádló az, aki nem kérheti az eljárás újrafelvételét. Ámde a B. P. 43. §-nak 449. §-a derogál. Ez a szakasz éles megkülönböztetést tesz a közvádló és a főmagánvádló jogköre között. Es a törvényhozónak egyenes szándéka is volt ez a megkülönböztetés, különben nem distingválná a közvádló és a magánvádló kérelmezési jogosultságának eseteit. Ennek aztán fontos okai is vannak. A főmagánvádló érzelmi benyomások hatása alatt áll; bosszú, hiúság, vélt igazába vetett szilárd meggyőződése vezetik; ezek hatása alatt kész ügyét a lehető végtelenségig folytatni és annyiszor, amenynyiszer megmozgatni a birói apparátust, kimeríteni az összes forumokat, lehetetlen bizonyítékokra hivatkozni csak azért, hogy vélt igazát megtalálja, amely vágya a bünperben egyébként rendszerint nem kerül pénzébe. A törvényhozó ezen önkényes eljárásnak, a pervesztes fél rendszerint fellépő «pörlekedési viszketegének» akart gátat vetni, amikor törvénybe iktatta, hogy uj bizonyítékok esetén a felmentett terhére csak a kir. ügyészség kérheti az eljárás újra való felvételét. És itt utalok a B. P. javaslatának indokolására. Igaz, a törvénytervezet indokolásának feltétlenül autoritativ jellege nincs. De ott, ahol a törvény szavait a legcsekélyebb homály födi, ahol a törvény nyers szavai közzé életet kell lehelni, az a szándék kutatandó, amelyet magának a törvénynek forrása, a törvényhozó akarata tulajdonított annak. A B. P. indokolása (Franklin-társulat, 1889. évi kiadás, 4,910.) szerint a vádlott terhére az ujrafelvétel szűkebb térre volt szorítandó, mint a vádlott előnyére. Csak igen lényeges törvényellenesség esetében és az elévülési időn belül engedhető ez meg s az eredeti törvényjavaslat szerint indítványozására egyedül csak a kir. ügyészség jogosult, mert «egyedül a kir. ügyészségtől várható, hogy pártatlanul és csak az igazság érdekét szem előtt tartva határozzon az ujrafelvétel indítványozása fölött. A magánvádló vagy a sértett fél sokkal inkább állanak vagyoni veszteség, vagy személyi sérelem utóhatása alatt, semhogy az ujrafelvétel jogalaposságának és a feltalált uj bizonyíték nyomósságának higgadt mérlegelésére képesek volnának.)) A törvényhozás és korábban az igazságügyi bizottság ezen a teljesen rideg állásponton némileg enyhített, amidőn a B. P. 449. §-a szerint oly esetekben, amikor büntetendő cselek-