A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 2. szám - Külföldi büntetőjogi irodalom

A JOG Teljes ülés a kolozsvári kir. ítélőtáblánál. A kir. ítélőtábla folyó évi január 7-én tartotta meg teljes ülését Fekete Gábor kir. ítélőtáblai elnök elnöklete alatt. A teljes ülést, melyben a kir. ítélőtábla tanácselnökei és birái. az elnöki titkár és tanácsjegyzők teljes számban részt vettek, a kir. Ítélőtáblai elnök nyitotta meg s a bírákat az uj év ezen első teljes ülése alkalmából üdvözölvén, megemlékezett a mult év személyi és tárgyi mozzanatairól. Ezután előterjesztette a kir. ítélőtábla 1905. évi ügyforgalmi és tevékenységi adatait összehasonlítva az előző évi adatokkal. A kir. ítélőtábla bcadványi forgalma volt 12,921 ; az előző évben 12,723. Az év végén folyamatban maradt összesen 335 ügy ; az előző évben 270. A fennebbi forgalmon kívül volt elnöki beadvány 4,390; előző évben 4,070. Fegyelmi ügyforgalom volt 42; elintéztetett 35; folyamatban maradt 7. Felebbvitt rendes polg. per és ügy volt 3,352; elintéztetett 3,145 ; folyam, maradt 207. Sommás felülvizsg. ügy volt 180; elintéztetett 163; folyam, maradt 17. Sommás felfolyamodási ügy volt 16; elintéztetett 16. Zsellérper volt 3; elintéztetett 3. Büntető felebbezési ügy volt 887; elintéztetett 804; folyam, maradt 83. Büntető felfolyamodási ügy volt 252; elintéztetett 248; folyam, maradt 4. Pénzügyi kihágási ügy volt 255; elintéztetett 238; folyam, maradt 17. Az ügyforgalom volt öszszesen: 4,987; elintéztetett 4,(352; folyam, maradt 335 = 6-7°/0. Ebből esik a polgári ügyszakokra 3,551, elintéztetett 3,327, folyamatban maradt 224 = fr03°/0; esik a büntető ügyszakokra : 1,394, elintéztetett: 1,290, folyamatban maradt In! 71 ... esik a fegyelmire: 42, elintéztetett: 35, folyamatban maradt 7—16.4%Az előző évben a forgaiom volt fegyelmi : 46, összes polgári ügyek 3,605, összes büntető és pénzügyi 1,387, mindössze volt: 5,038 ügy, tehát az 1905. évben kevesebb volt mindössze 51 ügygyei. Tartatott 3-tagu polg. tanácsülés 107, ötös 139 és hozatott 1,178 érdemleges ítélet. Hozatott összesen: 3,145 polgári határozat, melyből helybenhagyó volt 1,739, tehát 55-3"/0; h. hagyó és visszautasító együtt 1,750, tehát 55'6°/0. Sommás felülvizsg. szóbeli tárgyalás volt 55 nap s hozatott 114 ítélet és szóbeli tárgyalás nélkül elintéztetett 2!) ügy. Ezen kivül hozatott 2 zsellérperben 2 tárgyaláson 2 ítélet. A felülvizsgálati ügyek 163 elintézése közül hhagyó volt 75—46'06u/0 ; hhagyó és visszautasító együtt 105, = 64'4°/0. Büntető ügyben volt tanácsülés 99 és felebbviteli főtárgyalás 140 nap; a hozott ítéletek száma: 772. A büntető ügyek 1.052 ülésí elintézése közül volt hhagyó 507, tehát 48-2%; hhagyó és visszautasító volt 533, tehát 5()-60/0. Pénzügyi kihágásban hozatott 195 Ítélet. Az Ítéletek összes száma a polgári ügyszakokban 1,294, büntető szakokban : 967 : mindössze 2,261; az előző 1904. évben hozatott a polg. szakokban 1,286, a büntető szakokban 925, mindössze 2,211 ítélet, tehát 1905-ben több 50-el. Egy biróra átlag esett 861 ügydarab, 365 per és ügy és 150 ítélet. Telekkönyvi vizsgára jelentkezett 22, képesittetett 21. Birtokrendező mérnöki vizsgára jelentkezett 6, képesittetett 4. A m. kir. Küriától a kir. it. tábla polgári határozatok elleni jogorvoslat folytán leérkezett 790 határozat közül hhagyó volt 645, tehát 81,64°/o; hhagyó és visszautasító 679, tehát 85-94°/o. A büntető ügyszakban leérkezett 161 határozat közül elutasító 85, tehát 52,79°/0; elutasító és visszautasító 150, tehát 93d6°/0. A kir. it. tábla bizottságai következően alakíttattak meg : I. Elnöki tanács Elnök: Fekete Gábor kir. it. táblai elnök. Rendes tagok : Heppes Miklós, Gál Jenő kir. Ítélőtáblai tanácselnök ; Bocskor Mihály, Zsakó István kir. it. táblai bírák. Póttagok : Horváth Kálmán és Hosszú László kir. it. táblai birák.' II. Fegyelmi bíróság elnöke: Fekete Gábor kir. ítélőtáblai elnök. Tagok sorshúzás utján : Becsek Lajos, Bocskor Mihály, Horváth Kálmán és Inczc Gerő, póttagok : Szentkirályi Gyula dr., Haller Gábor dr.. Hossza László és Pap István dr. kir. ítélőtáblai birák. III. Könyvtári bizottság. Elnök : Fekete Gábor kir. ítélőtáblai elnök. Tagok: Heppes Miklós, Gál Jenő kir. it. t. tanácselnök, Bocskor Mihály, Zsakó István, Pap Farkas, Pap István dr., Haller Gábor dr. kir. Ítélőtáblai birák és Nyiro Géza kir. it. táblai elnöki titkár. Könyvtárnok és jegyzőkönyvvezető: Joó Károly kir. it. t. tanácsjegyző albiró. IV. Telekkönyvi vizsg. bizottság elnöke: Heppes Miklós kir. it. t. tanácselnök, helyettese: Gál Jenő kir. it. t. tanácselnök. Rendes tagok: Bocskor Mihály, Zsakó István, Horváth Kálmán, Hosszú László. Póttagok: Becsek Lajos, Pap István dr., Pozsoni Antal és Szentkirályi Gyula dr. kir. Ítélőtáblai birák. V. Birtokrendező mérnök vizsg. bizottság elnöke: Fekete Gábor kir. Ítélőtáblai elnök, helyettese : Heppes Miklós kir. ítélőtáblai tanácselnök. Tagok : Horváth Kálmán és Hosszú László kir. ítélőtáblai bírák. Bokor Károly, Horváth István kir. törvényszéki birák, Czikmántory ( >ttó dr., Mefiyhárth Gáspár dr., Papp József dr. ügyvéd, Pigethy Lajos kataszteri felm. felügyelő, Piringer Ede kataszteri főmérnök, Pávlik Sándor és Barabás Miklós birtokrendező mérnökök. Külföld. Külföldi büntetőjogi irodalom. Dr. Alfrcdo Luig Lopes: «Estudos de Anthropologia Criminal». «Estudo Estatistico da Criminalidade em Portugál». Lisboa. Dr. BasHio Augusto Soares da Costa Freire: «Estudos de Anthropologia Pathologica. I. Os Degenerados. II. Os Criminososs. Coimbra. Az utóbbi időkben nagyobb lendületet vett portugál büntetőjogi irodalom legjelesebb termékei közzé tartozik e négy munka, amelyet c helyen ismertetni szándékozunk. I. Dr. Lopes első munkája — mint a cimből is kivehető — kriminálanthropologiai irányú s azon anthropologiai és psichologiai vizsgálódásoknak az eredményét tárja elénk, amelyeket a szerző a lisszaboni javitó-intézetbe zárt 120 bűntettesen eszközölt. E vizsgálódások szigorúan anthropologiai menetét nem akarjuk részletezni, hanem csupán a szerző által a vizsgálódásokból levont következtetéseket kívánjuk ismertetni. Lopes szerint, a kiskorú bűntetteseknél gyakran megállapítható a morfológiai és a psicho-fisiologiai degeneráció, amelyből csak a legritkább esetben lesz regeneráció s amely megkívánja azon törvények adopcióját, amelyek a visszaeső bűnösöket fokozott szigorral büntetik. Ezen hivatásnak azonban nem felelnek meg a jelenlegi javítóintézetek, mint amelyek nem egyebek, mint egyszerű gyülhelyek, ahol a kiskorúak bizonyos — de mindig csak rövid — ideig tartózkodnak s ahol rossz erkölcsökre és pervers jellemüknek még nagyobb fejlődésére tesznek szert a többi bűntettesek befolyása következtében s innen van az, hogy midőn visszanyerik szabadságukat, ismét nyomorúságos bűnös — és így veszélyes — életmódra adják magukat. Ennek az eredménye azután az, hogy mig első bűncselekményük rendszerint alkalmi jellegű volt, addig a következő bűncselekményeik — az őket környező médium fokozatos degenerativ hatása folytán — már az ösztönszerű büntettesség psichologiai jellemvonásait viselik magukon. Szükségesnek találja a szerző, hogy az állam, a törvényekben megállapított büntetéseken kivül, olyan sociális preventióról is gondoskodjék, amely — a lehetőségig — megszüntesse, vagy csökkentse a büntettet előidéző okokat. A büntetőtörvénykönyvek reformálását is követeli Lopes oly értelemben, hogy a kiskorúakra kiszabható büntetés minimális tartama két évnél hosszabb időben állapittassék meg, a maximum pedig ne legyen meghatározva, oly esetekben, amidőn az ösztönszerű, vagy elmebeteg büntettesség fönforgása a kiskorúaknál kétségtelenül megállapítható. A kiskorú bűntettesek — büntetésük eltöltése után — társadalmi pártfogásban részesitendők, külön iskolák, gyárak, földmives telepek, ipar- és gyarmat-telepek fölállítása utján. A bűntett elleni harc magával vonja még — mint a szerző mondja — az elhagyott gyermekeknek, valamint a bűntettes, iszákos, neuropathikus és erkölcstelen egyének gyermekeinek társadalmi uton való ápolását és gondozását is. Végül más irányba terelendő a kiskorú bűntettesek nevelése is, még pedig oly módon, hogy kevesebb suly fektetendő a «nevelés» szó pedagógiai értelmére, mint azon alkalmas eszközöknek a használatára, amelyek folytán a kiskorú bűntettesekbe erkölcsiség oltható s amelyek következtében könnyen hozzájuthatnak az életföntartásukra szükséges eszközökhöz. Lopes ezen munkája azért érdemel nagyobb figyelmet, mert kriminálanthropologiai alapból indul ki és kriminálsociologiai következtetésekre jut. Másik munkájában már határozottan a sociologiai irányhoz csatlakozik. Hazája bűnügyi statistikáját vizsgálva, arra az eredményre jut, hogy Portugáliában a büntettek növekvőfélben vannak, «még pedig — mondja a szerző — nem a vérbüntettek, amelyek mindig valamely abnormis anthropologiai alakulásnak az eredményei, hanem a látszólag csekély sulyu büntettek, amelyek a társadalmat lassan-lassan elgyöngitik és i desorganisálják s a börtönöket megtöltik oly egyénekkel, akik lábbal tiporják a kötelességet, a becsületet s az erkölcsöt és akik — mindezek dacára — vigan tobzódnak a vigaszok és a privilégiumok közepette». Szerzőnk nem foglalkozik a vérbüntettekkel, noha elismeri ama rendkívül nagy társadalmi károkat, amelyeket azok j előidéznek. E helyett a kisebb bűncselekményeket vizsgálja, amelyeknek mindenekelőtt is az okait kutatja. «A bűntettnek — mondja a szerző — két fő oka van : 1 a bűntettes és a társadalmi médium, A Lombroso által leirt