A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - A bizományi váltó [2. r.]

170 A JOG szerepel, a féllel együtt jogosítva, vagy kötelezve van, vagy valamely félnek a per eredményétől függő megtérítéssel tartozik. Mindez alá tartozik a ptt. 56. §. a) pontjában felállított annak a szabálynak: hogy nem vehet részt a biró olyan ügyben, melyben közvetve, vagy közvetlenül hasznot vagy kárt remélhet. De ezenkívül az a) pont alá még más érdekeltségi eset is tartozik; például szolgáljon erre az alábbi semmitőszéki határozat : «Tekintve, hogy valamely részvénytársulat vagyonának, illetve jövedelmének növekedése vagy apadása az osztalék kimérésére és az egyes részvények értékére közvetlenül hat ki: az a körülmény, hogy egy részvénytársaság vagyonára vonatkozó perben oly biró vett részt, ki a társaság tagja, vagy részvényese: semmisségi esetet képez. (20,452/874.) A javaslat 60. §. 4. pontja halmozott, két külön elvi alapon álló szabályt egyesit, ami törvényszövegezésnél megengedhetlen. A javaslatnak kétségenkinti előnye abban áll, hogy érdekeltség esetén a kizárás fölötti határozathozatalt nem pusztán az elnökre, hanem a törvényszék, vagy felsőbíróságok kollégiumaira ruházza, biróküldés esetében pedig az 1868. évi LIV. t.-c. 57. §-ban körülirt hosszasabb eljárás helyett egyszerűbben intézkedik, a biróküldésre a legközelebbi felsőbíróságot jelöli ki. A javaslatnak a bírósági jogsegélyre vonatkozó szakaszai üdvös újításokat tartalmaznak, igy a 16. intézkedése szerint a bíróság területén kivül is eljárhat, ha ez a határon foganatosítandó cselekmény befejezése végett szükséges vagy ha a cselekménynek közvetlen foganatosítását sürgősség, vagy az ügy alapos elbirálhatása indokolja. A 18. §. szövegezése nem szerencsés. Az 1893. évi javaslat 17. §-a kihagyással lett átalakítva, de igy egy mondat puszta kihagyása értelemzavaró. Most a 18. §. szövegében szó szerint ez áll: «A megkeresés teljesítését megtagadni nem szabad. Ha azonban a megkeresés egyáltalában nem teljesíthető, a megkeresés teljesítését meg kell tagadni.» Magyar gyomor nehezen veszi be ezt a szószerinti fordítást. Ki lehet ezt fejezni tömör magyarsággal ilyenformán: A megkeresés teljesítését a biró csupán abban az esetben tagadhatja meg, ha az egyáltalán nem teljesíthető. Egyébként az 1868 : LIV. t-c. 60. §. is elég szabatosan intézkedik. A bírósági jogsegélyre vonatkozó perjogi szakaszok egyébként a javaslatban is megfelelő alkalmazást nyertek. (Folyt, köv.) A bizományi váltó. Irta BOZÓKY GÉZA dr., egri jogtanár. (Folytatás)*) Előnyösebb a bizományos helyzete akkor, ha a bizományi váltón nem kibocsátó, hanem forgató gyanánt szerepelt s a megbízó a váltón rendelvényes vagy előzője, mert ilyenkor közvetlenül a váltó alapján léphet tel megbízója ellen a visszkereseti összeg erejéig s még előnyösebb a helyzete akkor, ha törvényes zálogjoga gyakorlására alkalmas tárgyakhoz éppen az intézvényezett által jut, ki nem váltotta be lejáratkor a váltót, mivel pl. a bizományi árukat kifogásolta s azok ismét a bizományoshoz kerültek, vagy esetleg mint a kikötött feltételeknek meg nem felelőt, azokat át sem vette. A bizományi váltó elfogadója elfogadmánya alapján feltétlenül fizetni köteles, kivéve azt a fentebb emiitett esetet, ha a váltóbirtokos a megbízó s egyúttal egyik szerződő fél volna, ki ellen az elfogadó hatályosan védekezhetik a váltószerződést megelőző ügylet alapján támasztható kifogásokkal. De ha ilyen eset fenn nem forog, még akkor sem tehet kifogást a fizetés ellen vagy éppen perelheti az általa fizetett összeget a kibocsátótól, ha ez utóbbi a megbízótól a váltó kifizetésére szolgáló összeget azzal a célzattal kapta volna is meg, hogy azt az intézvényezettnek a váltó beválthatására küldje meg. E szigor a V. T. tételes rendelkezéseiben leli indokát. A megbízó által a bizományosnak adott fedezetre nem hivatkozhatik azonban a váltóbirtokos sem, sőt ezt még akkor sem teheti, ha a kibocsátótól nem sikerült volna behajtani a visszkereseti összeget, mert reá nézve a fedezeti megállapodás a váltójog szempontjából egészen mellékes. Ennélfogva nem indíthat pert az iránt sem, ha a kibocsátó elleni visszkereseti követelését behajtani nem sikerült, hogy a kibocsátó-bizományosnak a megbízó elleni fedezetre irányuló követelési joga reá engedményeztessék, ha esetleg a kibocsátó ellen nyert marasztaló ítélet alapján foganatosított végrehajtás csak azért *) Előző közlemény a 21. számban. volt sikertelen, mert a kibocsátó-bizományos nem kapván meg követelését megbízójától, nem volt foglalás alá vehető ugyan, e követelés érvényesítése után pedig a váltóbirtokos részére megítélt visszkereseti összeg fedezetet találna. Ez engedményezés elérésére egyébként perre szüksége sincs, mert a visszkereseti perben nyert végrehajtható ítélet alapján az 1881 : LX. t.-c. 122. és köv. §-aira támaszkodva, a bizományosnak a megbízó elleni követelési jogát egyszerűen foglalás alá veheti. Láttuk fentebb, hogy az elfogadó a váltó beváltására szükséges összeget a kibocsátótól nem követelheti, de megteheti ezt a megbízó ellen, keresetét arra alapiván, hogy a váltó vagy az értesitvény szövege szerint az általa fizetett összeget a megbízó «számlájára tenni» jogosítva volt. Jogilag közte és a megbízó között fennálló visszony olykép indokolható, hogy a váltóbirtokos a váltót az intézvényezettnél elfogadás végett bemutatván, ezzel tulajdonképen a megbízónak a bizományos kibocsátó utján tett arra irányuló ajánlatát közvetítette, hogy vállalja magára a váltónak a lejáratkor oly feltétel mellett való kifizetését, hogy ezen összeg ellenértékét a megbízótól fogja megkapni s ez által közte és a megbízó között jött tulajdonaképen csak létre az ügylet, melynek a váltó csupán megerősítésére vagy könnyebb lebonyolítására szolgál,7) a bizományosnak azonban ebben az ügyletben, melyet a váltó megtestesít, része nincs, ü mint kibocsátó csak a váltó későbbi sorsában vállal aktiv szerepet, t. i. a váltóbirtokosnak esetleg fizetni fog, ha az intézvényezett erre képes nem volna, azaz saját hitele alapján a váltó leszámítolását megkönnyíti, de azt csak a megbízó érdekében teszi mint bizományosi szolgálatot, melyért ellenértéket kap, t. i. a bizományi provisiót. Nincs kizárva azonban az sem, hogy kibocsátása esetleg az intézvényezett érdekében is történt, ha t. i. csak ily módon vagyis az ő aláírása utján van kilátás a váltó leszámítolására, de viszont kétségtelen az is, hogy az intézvényezett rendszerint éppen a bizományos kibocsátó személyiségére való tekintettel, kiben feltétlenül megbízik, fogadja el a váltót, remélve, hogy a megbízótól a fedezetre bizton számithat. Az elfogadó azonban a bizomány os kibocsátó ellen közvetlenül is felléphet, ha mint közbenjáró, azaz névbecsülő elfogadó vagy fizető szerepel; feltéve, hogy ez magából a váltóból is kitűnik, annak nem kellvén kitűnni, hogy a névbecsülési elfogadás a kibocsátó érdekében történt, mert kétség esetén a V. T. 59. §-a erre nézve vélelmet foglal magában. Ha azonban a névbecsülési elfogadás ebbeli minőségét a váltó nem tünteti fel, ugy még abban az esetben is csak egyszerű elfogadásról lehet szó, ha különben az intézvényezett a kibocsátó tudósító levelére adott válaszában azt felelte volna is, hogy csupán a kibocsátó és nem a megbízó számlájára való tétel mellett fogadta el a váltót. E tudósító levél ugyanis, mint a váltón kivül eső bizonyító eszköz, sikerrel nem érvényesíthető s az legfeljebb köztörvényi perben szolgálhat bizonyítékul, de nem vehető figyelembe a váltóper során. Mindezek alapján a következő eredményeket szűrhetjük le : 1. A megbízó és a bizományos között váltóper rendszerint nem jöhet létre s ugyancsak nem indíthatnak egymás ellen váltópert az intézvényezett elfogadó és a megbízó sem, mert a köztük létrejött jogvisszonyok a K. T. által szabályozott jogcselekvények eredményei, melyek elbírálásánál a váltó legfeljebb mint bizonyító eszköz szerepelhet, de nem mint kereseti alap. 2. Az intézvényezett elfogadó ellen a váltón szereplő valamennyi jogosított felléphet váltói uton, de az elfogadó csupán névbecsülési elfogadás esetén léphet fel a névbecsült, illetve ennek előzői ellen; ha tehát a kibocsátó érdekében történt a névbecsülés, csupán az utóbbi ellen. A megbízó érdekében váltói névbecsülés. mivel ő a váltói kapcsolaton kivül áll, nem történhetvén, szükségkép ellene fellépni sem lehet.8) 3. A megbízó és a bizományos kibocsátó között létrejött megbízási visszony folytán a bizományos csak a megbízó által megszabott feltételek mellett (váltóösszeg, lejárat, váltókötelezettségi állás stb.) szerepelhet a váltón, ugy telepitheti azt, ha mandátumát túllépi, azt a K. T. 369-ik §-a szerint saját veszélyére teszi, viszont, ha váltói felelőssége alapján fizetni volt kénytelen, az általa fizetett összeget a K. T. 377-ik §-a alapján megbízójától rendszerint csak köztörvényi uton követelheti. 4. A megbízó és intézvényezett között, mint láttuk, annyiban jött létre jogvisszony, hogy ez utóbbi az általa váltóilag elfo7) G r ü n h u t theoriája. s) Már Savary mondja (i. m. II. 362. 1.) «La question est de savoir, si celui, qui a accepté une lettre de change sur lui tirée par un autre par ordre et pour compte d'un tiers, peut refuser de la payer au porteur, en disant, qu'il n'est point débiteur et qu'il n'a pas recu de provision» stb. Elutasitólag nyilatkozik, «car le droit du porteur de la lettre est établi par l'acceptation pure et simple, qu'il en a faite volontairement».