A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 21. szám - Szolgalmi szerződésből eredő bajok [1. r.]

166 A JOG lezettségét — sem végül oly irányban, hogy valaki, aki magát részvényesnek mondja, de az alapszabályok által előirt részvényletételt nem eszközli, ebben tényleg az által akadályoztatik-e, hogy egy harmadik személy (a mi esetünkben : a záloghitelező) jogtalanul vonakodott a részvényt letenni. Ha tehát akár a részvényt zálogban tartó hitelező, akár a részvényt zálogba adott részvényes megsértik azon kötelezettségeket, amelyekkel a fentiek szerint a szavazati jogra vonatkozólag egymás irányában tartoznak, ugy ez ellen — hogy ugy mondjuk: teljesitési biztosíték legalább a társaság részéről nincs. (Önként értetődik, hogy azon többször érintett esetben, midőn átírásra szoruló névrészvényekről van szó, a hitelező részéről való visszaélés egyelőre meg van akadályozva.) Messze vezetne annak taglalása, hogy mily jogi következményeket vonhat maga után a fent kifejtett szabályoknak megsértése ? A kártérítési igény kétségkívül adva lesz. Absolute kizártnak bizonyos — bár igen ritka — esetekben a közgyűlési határozat megtámadhatását sem mondhatjuk (de természetesen semmiképp a záloghitelező fent kifejtett jogainak sérelme okából). A zálogadós végül a zálogtartó hitelezőt, esetleg magának a részvényletételnek teljesítésére is perelhetni fogja, önként értetődvén, hogy az ily ítélet végrehajtása, pláne idejekorán való végrehajtása, tetemes nehézségekbe ütközik. ^ Szolgalmi szerződésből eredő bajok. Voltaképp azt a címet is adhattuk volna jelen cikkünknek : «A székesfőváros, mely saját szabályrendeletét nem ismeri», — de az alább közlendő eset az ily pikáns cím nélkül is elég érdekes. Budapest fővárosának égető szüksége volt, hogy a X. kerület Apaffy- és Cserkesz-utcákban csatornát építtessen. E célból a közgyűlés meg is szavazott egy megfelelő összeget és azt a X. ker. elöljáróságnak avval bocsátotta rendelkezésére, hogy ezen hitel visszautalandó lesz azon esetre, ha az építkezés 3 éven belül foganatba nem vétetnék. Az elöljáróság minden buzgólkodása azonban hajótörést szenvedett, mert a csatornának részben magánterületen: a kőbányai gőztéglagyártársulat telkein kellett volna épülnie, — a társulat azonban lelkeinek az ily szolgalommal való megterheltetéséhez beleegyezését nem adta. Nem adta pedig azon okból, mert a főváros ügyészségi hivatala, a társulatnak aláírás végett beküldött szolgalmi szerződés tervezetében azt követelte, hogy ezen szolgalom a társulat ingatlanaira bekebeleztessék. Kész volt ugyan az építkezést díjmentesen és minden ellenérték nélkül megengedni, de telekkönyvi bekebelezés és a társulatra hárulandó bármily teher átvállalása nélkül. Ezen kívánalma annál jogosabb volt, mert a csatornából a társulatnak semmi haszna nem volt, azt saját céljaira használni nem is kívánta. Hosszú idő múlva és az elöljáróság sürgetése folytán, — mely attól tartott, hogy a megszavazott dotatiótól elesik, — létrejött a megegyezés. A főváros lemondott a szolgalomnak telekkönyvi biztosításáról és ugy az ügyészség, mint az elöljáróság szóval megígérték, hogy ebből a szerződésből a társulatra semmi kár vagy hátrány hárulni nem fog. Erre a társulat, teljesen vissztehermentesen, megadta a beleegyezését, hogy a csatorna az ő telkein építtessék. A tulajdonjog elismeréséül a főváros évenkint 10 koronát önként felajánlott. A szolgalmi szerződésben foglalt egyik passus, hogy «a kőbányai gőztéglagyártársulat a székesfővárosnak megengedi, hogy ezen csatornára nézve mindazon jogokat gyakorolhassa, melyek őt a közterületen létesített hasonló közművek tekintetében megilletik)) — a társulatnál aggályt nem szült, — azt a társulat igazgatósága egyszerűen nem értette, mert nem is érthette és a szerződést — bízva az adott ígéretekbe, — fenntartás nélkül aláirta. Nekibátorodva az elért siker által, az elöljáróság hamarosan hason szolgalmi szerződést kért a Cserkesz-utcai, a téglagyár ingatlanán keresztül vezetendő közcsatorna és vízvezetéki cső lerakhatására. — Hosszas tárgyalás után a társulat ehhez is adta vi&sztehermentes beleegyezését. Alig mult el azonban néhány napja annak, hogy az ujabb aláirt szolgalmi szerződés az elöljáróság kezében volt — és mintha csakis erre vártak volna, — beállojt tüstént a hihetetlen és előreláthatatlan, hatósággal szemben teljesen kizártnak vélt eset, hogy a székesfőváros tanácsa — az adott Ígéretek és megállapodások ellenére — a társulaton 268 méter homlokzat hossza után 2,076 K. 46 fill. csatornaépítési járulékot vetett ki. A kivetéssel egyidőben, ezen összegnek a társulat ingatlanaira, telekkönyvi bekebelezés utján való biztosítása és a biztosítási végrehajtásnak administrativ uton a társulat összes ingóira való foganatosítása is elrendeltetett és végrehajtatott. Képzelhető a társulat elszörnyülködése, de képzelhető a társulat ügyészének a kényes helyzete is, aki az igazgatóságnak a szolgalmi szerződések aláírását javasolta. Az ő kötelessége volt már most a csorbát jóvátenni és a társulatot minden a szerződésből származó kártól megóvni. Első sorban visszavonta a másodé szolgalmi szerződés végrehajtására adott engedélyt és evvel gátat emelt ezen szerződésnek, hason illoyalis módon való értelmezése és kiaknázása ellen. Másodsorban pedig megkezdte Golgotha útját a főváros ügyészségénél és a sokfejű administrativ szerveknél, — fel az alpolgármesterig. Előterjesztésében hivatkozott az engedély vissztehermentes voltára; arra, hogy a társulat a fővárosnak pusztán szívességet tett, mert a csatornának hasznát nem veszi; az adott és feltétlenül kötelező ígéretre, mely azok részéről jött, akik vele a tárgyalásokat folytatták. Ezen és a többi jogi érvek alapján azon conclusióra jutott, hogy itt nyilván tévedés esete foiog fenn, mely azonnal a szolgalomnak, telekkönyvi kitörlése és az ingókra vezetett zárnak feloldása által orvoslandó. A szakértő ügyészség az előterjesztett, részben írásbeli, részben pedig szóbeli kérelmet jóindulattal fogadta és pártolóan intézte el, — a közigazgatás alantas közegei azonban a fővárost és a közügyeket megmenteni vélték, ha a kérelemmel szemben minél ridegebb, elutasító álláspontot foglalnak. Mert mit törődik az egyik ügyosztály a másiknak ígéretével? Mit avval, hogy az ilyen — mindennek, csak loyalisnak nem mondható, eljárás a fővárost mód felett kompromittálja? Sok lótás-futás, antichambrirozás és kapacitálás után végre kiadatott az alábbi, 1905. évi március 30-án kelt 14,011/11. 1905. sz. tanácsi határozat: «A székesfőváros hatósága az 1904. évben, a X. kerület Apaffy- és Cserkész-utcákban elrendelt és végrehajtott közcsatornaépitési munkálatokból kifolyólag, a «köbányai gőztéglagyár Pesten részvénytársaság> tulajdonát képező 8,488—8,491. helyrajzi számú ingatlan 268 mtr. homlokzat hossza után 2,076 korona 46 fillér csatornaépítési járulékot vetett ki. Nevezett részvénytársaság ezen kivetés ellen előterjesztéssel élt, azt állítván, hogy a kivetés nyilván tévedésen alapszik, mert a szóban levő csatornák nem a társulat javára készültek, azokból neki semmi haszna nincsen és így azoknak költségeihez hozzájárulni nem tartozik. A társulat hivatkozik még arra is, hogy a szóban levő csatornának azt a részét, amely a kérdéses — ezidő szerint gyártelepet képező ingatlanon vonul át, és amely terület a még csak jövőben megnyitandó Apaffy-utca hosszába esik,a székesfőváros hatósága csakis a gőztéglagyárral kötött és az 1904. évi február hó 11-én kelt 168,634/903. szám alatt jóváhagyást nyert szolgalmi szerződés alapján építhette meg és hogy a csatorna építésére szolgáló területet ingyen engedte át a főváros részére. Hivatkozik továbbá nevezett gyár arra is, hogy az épités keresztül vitelével és a szolgalmi szerződés feltételeinek megállapításával megbízott hatósági közegek, ismételten azzal érveltek, hogy a közcsatorna kiépítéséből kifolyólag a társulatra semmi néven nevezendő terhek nem hárulhatnak. Ezen előterjesztésében tehát a gyár egyenesen jogosultságát tagadja a kivetésnek, ellenben annak számszerűleg helyes voltát, vagy a kivetési kulcs helyes alkalmazását, nem vonja kétségbe. A tanács mindenekelőtt konstatálja, hogy folyamodó gyár már az előterjesztésében is önmagával ellenmondásban van, mert egyrészről tagadja a kivetés jogosultságát, másrészről pedig elismeri, hogy a kérdéses szolgalmi szerződés alapján annak tűrésére vállalkozott, hogy a főváros a szóban levő csatornák tekintetében mindazon jogokat gyakorolhatja, amelyek őt a hasonló közművek tekintetében megilletik. Tekintettel tehát arra, hogy a hatóság nemcsak hogy le nem mondott a járulék kivetési jogáról, hanem a jelen esetben a gőztéglagyárral szemben, a szolgalmi szerződés 1. pontja szerint, a csatornázási szabályrendeletben gyökerező azt a jogát, melynél fogva a kérdéses csatornaépitkezésekből kifolyólag a közcsatornaépitési járulékokat kivethesse — kivételesen még külön is biztosította, — és igy figyelemmel arra, hogy a gőztéglagyár is érdekelt ingatlantulajdonos, ennélfogva a kivetés jogosultságát el nem vitathatja. Mindezek alapján a tanács, annak megjegyzése mellett, hogy a hatóságra nézve a jelen esetben csakis a szolgalmi szerződésben foglalt kikötések és a szabályrendelet intézkedései lehetnek az irányadók — folyamodó társaság azon kérelmét, hogy a kivetett járulék fizetése alól felmentessék és az terhéről töröltessék — elutasítja. Tekintettel azonban arra, hogy a téglagyár a szolgalmi szerződésben kikötött évi 10 korona földtulajdonosi jogelismerési dijon kívül, ingyen engedte át a csatorna megépítéséhez és a viavezetéki csövek lerakásához a saját telkét, és ezáltal a közérdek-